Friss Ujság, 1932. szeptember (37. évfolyam, 195-219. szám)
1932-09-01 / 195. szám
A ~ Hagy képes regény ! r Ara 6 fillér 39. évfolyam, 195. szám Budapest, 1932 szeptember 1. csütörtök POLITIKAI NAPILAP -_JP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árt fgiBfck ■ d.Bk, ■■ ■ ■ dffik BUDAPEST, Énh£“:r.Tra■* ktD1 fr€r II I Cr A f* naqTMacca* k i% 1 % ^ |I I \f|l Telefonszámok: Esve* szám ára: §1! Ili lH 11 II jA faj B Um H Hl Il Hl wUm bAB Auf. 24-2-95, Huf. 24-2-96,. Hétköznapon...................6 fülétü fü fH n W nKF IMISHA APA Auf. 24-2-97, Auf. 24-2-99, vasárnap...........................12 fülét ~ Auf. 24-2-99 Felmentették Baghynét, aki lelőtte az urát Após és vő halálos harca bunkóval és késsel Visszavonták a látszatadó halvaszületett rendeletét. Szerencsére még idejében sikerült jobb belátásra bírni a jobban tájékozódó kormányt, mielőtt végzetes károkat okozhatott volna a gazdasági javulásban reménykedő közvéleményben az adódetektívekkel kilátásba helyezett fenyegetés. Szerencsére még elég korán és elég hangos szóval sikerült megértettnünk, hogy a gazdasági válság mélypontjáról holtra fáradtan alig, hogy partra vánszorgott az egész gazdasági élet s ma minden idegszálunkkal a gyógyulás reményébe és hitébe kell kapaszkodjunk. Ilyenkor kétszeresen végzetes következményekkel jár a lábadozó betegre, ha örök rettegésbe kényszerítjük. Márpedig az adódetektivek látszatkutató hadjárata minden vállalkozási kedvet és minden frissebb életlendületet maga alá taposott volna. De, ha már két nap elegendő volt arra, hogy a kormány jobb belátásra jusson és nekünk adjon igazat, kérdezzük, ki vállalja a felelősséget ezért a meggondolatlan, riasztó nyugtalanításért olyan időben, amikor a kormány hitvallása szerint is megfontolt cselekedetekre és minden izgalmak kerülésére van szükség. Hála Istennek, a közvélemény egységes felzúdulásának sikerült a veszedelmesebb következményeket elhárítani. A kisiparos, a kiskereskedő még megkaphatja őszi rendeléseit, de éppen az ősz küszöbén kétnapi izgalom is mérhetetlen károkat okoz. Nem első eset, hogy a kormány kellően meg nem fontolt rendelkezésekkel kísérletezik, ahelyett, hogy előzetesen meghallgatná a különböző gazdasági érdekeltséget, a fogyasztók, a kiskereskedők és kisiparosok véleményét, hogy milyen következményei lehetnek egy-egy ilyen kísérletnek. Ha ez idejében megtörtént volna, most az ország egyetemes gazdasági érdekei szempontjából mennyi felesleges izgalmat megtakaríthattunk volna. Nem olyan időket élünk, amikor a látszatokkal játszani lehet. Az adózó és terheket cipelő polgárság terheinek könnyítését, idegeinek kímélését várja és javulást remél. Ha most egy-egy ilyen látszatadó rendelettel mesterséges lázat idézünk elő, a gyógyulást csak késleltetjük. Szerdán hajnalban hat óra tájban egy véres kezű, remegő aszszony lépett a Zita baraktelep kapuja előtt posztoló rendőrőrszemhez: — Biztos úr . . . fogjon el, végeztem a vémmel. A rendőr az első pillanatban azt hitte, hogy elmebeteggel van dolga, a halottsápadt asszony azonban elmondotta, hogy Fekete Sándorné a neve, a telep 57. számú barákjában lakik és baltával agyonütötte vejét, Csavajda József 21 éves sofőrt. A rendőr az asszonnyal együtt hamarosan odaérkezett az 57. számú barakhoz, amelynek tizes számú kis lakásában hatalmas vértócsa közepette találta meg az önként jelentkező anyós meggyilkolt vejét. Segítség már nem volt, a baltacsapások teljesen szétroncsolták a szerencsétlen ember fejét. A rendőr lezáratta a lakást, az asszonyt pedig a főkapitányságra kísérte. Vallomásából itt azután kibontakoztak a hajnali dráma szörnyű részletei és előzményei. Csavajda József taxisofőr két évvel ezelőtt megismerkedett Fekete Sándorné 17 éves szép lányával. A fiatalok egymásba szerettek, egybe is keltek. Egy év múlva gyermekük született, aki azonban pár hónapos korában meghalt. A sofőr nemsokára állás nélkül maradt, elkeseredésében kocsmajáró lett, folyton italos volt s ilyenkor ütötte-verte feleségét és anyósát. Az örökös családi csetepaté miatt a szerencsétlen asszonyok több izben feljelentést tettek a sofőr ellen és a hatóságok előtt életveszélyes fenyegetésért, valamint súlyos testi sértésért több eljárás is indult Csuvajda ügyében. A fiatalasszony azonban már nem tudta tovább tűrni férje erőszakoskodásait és egy héttel ezelőtt váratlanul eltávozott a kis lakásból, Farkasára költözött a bátyjához. A sofőr emiatt végkép elvesztette a fejét, naphosszat a kocsmákban ült, esténként részegen tért haza és vég nélkül folyt a szörnyű harc anyós és veje között. Kedden megint vendéglőben mulatozott Csavajda József. Tíz óra tájban indult hazafelé. Otthon újra kezdődött a családi perpatvar. — Ha egy órán belül nem hozza haza a leányát, végzek magájával! — kiáltotta magánkívül a részeg sofőr és törni, zúzni kezdett. — Ma hajnalban hat órakor felkeltem, — folytatta vallomását Feketéné —, hogy reggelit készítsek magamnak és a vémnek. Átmentem a szomszéd Bogács János rendőr lakására és Halálos hajnali dráma a Zita-telepen Rendőrszomszédjától baltát kért az asszony és agyonverte garázda vejét — Csavajda József sofőr az áldozat Szétroncsolt fejő holttest a barakban Az anyós magasra emelte a kölcsönkért baltát és lecsapott vele a garázda sofőr fejére. Képünk balsarkában a Zita-telepi barak látható, amelynek ablakán a kiváncsiak tömege les be a véres gyilkosság színhelyére.