Friss Ujság, 1932. december (37. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-01 / 270. szám

8 IMOmellel ínséges szomorú népe örökös rettegésben él, mert a főváros különböző illetékes körei szinte hétről-hétre gondoskodnak ál­landó nyugtalanításukról. Hol az inségakció szervezetlenségé­ről, hol az ingyenétkeztetés ne­hézségeiről, hol a szegénygon­dozók kimerült tartalékairól kerülnek forgalomba sötét­­szárnyú nyugtalanító hírek. Mintha nem elég volna a nyo­morúságból maga a segélyre való várakozás s az ínség asz­talához való menekülés. A vá­rosházán gondoskodnak róla, hogy minden hónapban és min­den héten valamennyi segélye­zett és ínségre szoruló szegény ember érezze a segítség bizony­talanságát és a nyomoren­yhítés legmagasabb kegyét. Pedig" hát az önhibájukon kívül munka nélkül maradt kereset nélküli tízezrek és százezrek ellátása Olyan közfeladat, amelynek tel­jesítésére már nyár közepén gondoskodni kellett a meg­felelő fedezetről. Most a kerü­leti elöljárók jelentik be, hogy elfogyott a kerületi szegény­­gondozók pénze. Összefüggésbe hozzák ezt azzal, hogy a fővá­ros költségvetésének tíz száza­lékát zárolták, ami annyit je­lent, hogy minden tervbe vett kiadásnak csak a kilencven­­ százalékát lehet kifizetni. A szegénygondozásnál l­ehetetl­en ezt a 10 százalékot levonni ak­kor, amikor körülöttünk a nyo­mor állandóan növekedik. Le­hetetlen, hogy éppen karácsony előtt, amikor minden emberi izgalom és könyökűlét fokozot­tabb jótékonyságot és szegény­­gondozást parancsol, a főváros kegyes szemforgatással mossa a kezeit, hogy nincs pénz, mert hiányzik a költségvetésből le­tiltott 10 százalék. Nem először hangoztatjuk, hogy a fővárosi költségvetésnek még nagyon sok olyan­­tételét megtalálhatja az észszerűség és az okos taka­rékosság, amelynek felesleges és luxuskiadását igenis sze­génygondozásra lehet fordí­tani. Ezt a műveletet pedig átfogó és tavaszig terjedő keretekben mielőbb meg kell valósítani, mert lehetetlen álla­pot az, hogy hetenként és hó­na­pon­­ként , a bizonytalanság fen­yege­t­ésé­vel nyugtalan­­ tják a nyomorgók tízezreit, hogy megkapják-e azt a minimális segítséget, amit a szegénygon­dozók és insegakciók tudnak juttatni a nyomornak. &g% 3K 0, 1 Nagy képes iigény _________ára 6 fillér !■ . IIHIHHMUIHWW I I I III IIWJ 111 I ■ III HM ■ IIIIWI. IMII H­Will.l­­.UHUI HM II IIIIWII liWWHIIH IHMWHHWB 89. évfolyam, 270. szám Budapest, 1932 december 1. csütörtök .—Ili JMUJillllLl JLL11LIJLI ILIllll-lMI WMIBÜM11IWWWI11LLJLJ IIJUllllWW j IMII I l]IJll!»l»J!UI'IMW»MMMH>ll» ■■IIHIIJH1MMMIW PQLIIlftAA NAPILAP ff srerhtsnmm e* ftiadőtmatal: mrdMlMJttiÍrnetwere* ll> f|[ S.8 H Sm * IdClons/ÜlOOh: Psv«» «s*m ír» i ■ ff! |§| fS SSI li fal Mű §&Jg| SÍ Hit Wl W MM iul Atff. 24-5-95, Aut *4-2-9II, lüéttbnnu.................6 H 1 | || W fflP' mm Wm WsWbHMWqI Atl& *ist. 24-2-99, Vasárnap....................12 füléi m m ^ Aut 24-2-99 Durva magyarellenes tüntetés Kolozsvárott Kóbor cigányok rabolták el a csepeli kisleányt Embert szántott a gépeke Borzalmas szerencsétlenség tör­tént a Miskolc melletti Em­őd köz­ség határában. Nagy Mihály gé­pész kora reggel szántani indult egy gépekével a határban levő földekre. Ló helyett traktor húzta az ekét, amellyel az embernek nincs egyéb dolga, minthogy fel­üljön a gép tetején elhelyezett ülésre és irányítsa a szántó ma­sina útját. Órák óta zavartalanul haladt a munka, a gépeke ördön­­gős sebességgel vájta a földben a barázdákat. Egyszerre csak vala­melyik, ekevás követ ért, az alkot­mány megbillent. Ez lett a gépész végzete. Nagy Mihály megcsúszott az ülésen és a gép alá került, a­melynek hátsó kerekei átmentek rajta és több méteren keresztül magukkal vonszolták. A szeren­csétlen embert életveszélyes sérü­lésekkel, haldokolva szállították­ a miskolci Erzsébet-kórházba. II. Lajos király gyermekkori páncélját, Mátyás szoborképmását, Rákóczi zászlóját visszakaptuk az osztrákoktól Attila aranykincsei azonban Bécsben maradnak Az osztrák-magyar monarchia feldarabolása után tárgyalások in­dultak meg az osztrák és magyar kormány között, hogy Magyaror­szágnak Bécsben, illetve Ausztriá­ban maradt történelmi és művé­szeti értékű kincseit visszakap­hassuk. Ezekre vonatkozóan a bé­keszerződés is intézkedett, mégis esztendőkig tartó folytonos peres­kedés után sikerült most egy oly megállapodást létrehozni, hogy az osztrákok a bécsi múzeumokban és a híres • Schat­zkammerban" (kin­cseskamra) őrzött _ magyar tár­gyaknak egy részét, amelyeknek származási helye C­sonkamagyar­­­országon volt, visszaadják. Most már csak az van hátra, hogy a két kormány az egyezséget aláírja, és a kincsek visszavándorolnak Magyarországba. Itthon Hóman Bálint kultuszminiszter kiállításon akarja bemutatni a visszaszerzett kincseket. — Sajnos, — mondotta a kultusz­­miniszter, — nem sikerült min­dent visszaszereznünk. De ami Bécsben maradt, arra kimond­ják a piagyár szellemi tulajdonjogot és azt az osztrák kormány nem ad­hatja el, mint ahogy erre már volt szándéka. Bécsben marad például a híres nagyszentmiklósi lelet, amelyet általában Attila kincseinek szok­tak nevezni. Ez a hatalmas és tömör aranyból készült tálak, serlegek és más értéktárgyakból álló kincs nem volt visszaszerez­hető, mert Nagyszentmiklós, ahol nem tartozik Magyarországhoz. Népi adták ki az osztrákok Bocs­­kay István erdélyi fejedelem ko­ronáját sem, mert ez ellen a ro­mánok tiltakoztak és azt állították, hogy a korona erdélyi fejedelmi korona volt, amelyre így ők tar­tanak igényt.. Pedig ez a korona ■ Bocskay királyi koronája volt, a­mellyel ugyan Bocskayt nem ko­ronázták meg, de amit a bécsi bé­ke után Bocskaynak át kellett adni az osztrákoknak. Ezzel szemben 86 nagyon régi, értékes, történelmi kéziratot visz­­szakaptunk, közöttük II. Béla ki­rály névtelen jegyzőjének, Anony­­musnak feljegyzéseit és az évszá­zadokra visszanyúló magyar tör­téne­lem híres krónikáit. Mátyás király világhírű könyvtárából 16 Corvin kódexet, amelynek bőrkö­tése kézifestésű, szövege megbe­csülhetetlen. Visszaadták Mátyás királynak és Beatrix királynénak egykorú domborművű arcképét, Mária királyné halotti koronáját s uralkodói aranyalmáját. II. Lajos király csodaszép gyére

Next