Friss Ujság, 1933. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1333 januáár 1, vasárnap FRISS -13ÁG ■■■■■■BBBamaBiaHnaHis Világvárosi bűnök a pesti éjszakában Ahol a pestiek nyugodt álmát őrzik— ötgyermekes anya a kártyabarlang­ fertőjében — Tragédia a Dunaparton — Indul a hulla autó A­ város az igazak álmát alussza és az alvók fölött éberen őrködik a rendőrség­ a dunaparti szürke, nagy épületben, a főkapitánysá­gon. Itt van a központja az óriási apparátusnak. A Ferenc József tér és Zrínyi utca sarkán, végig a Zrínyi utcai kapubejáratig, a központi felügyelet szobái sora­koznak. Először jön a nagyterem, ahol az ügyes-bajos embereket fo­gadják. Aztán következik az ügye­let-vezető rendőrfőtisztviselő és a szolgálatra beosztott rendőrtisztek hálószobája, megvetve tiszta hu­zat a párnákkal és takarókkal. A huzatokat mindennap újra vált­ják. Sor szerint most a detektiv­­szobák jönnek. Először a detektív­­főfelügyelő kis szobája egy ágy­­nynl­ asztallal, azután a nagy­­de­­tektívszoba a katonaágyak egész tömegével. Ha nincs esemény, ak­kor az ügyeletes detektívek s rend­őrtisztviselők mély, de éber álomba merülve alszanak és csak a szoba­felügyelő van talpon. Legutoljára következik a soron a főkapitány­sági rendőrőrszoba. A rendőrlegé­­nyek horkolva fekszenek az ágyai­kon. A virrasztó őrmester azonban, az asztala mellett ül, nagyokat pö­fékel a hosszúszáru pipájából és könyököl­ve írja a hosszú jelenté­seket­­ az őrszoba-könyvbe, amely az egész éjszaka minden rendőri eseményének hűséges tükre. Órá­ra, percre van ide bejegyezve, hogy mi történt, hol történt, ki és miként intézkedett a szó­ban forgó ügyekben. Estélyiruhás nők és frakkos urak díszfelvonulása, detek­­tivkisérettel Húsz tagból álló társaság vonul be a Zrínyi utcai kapun. Elől Róna Ernő detektivfőfelügyelő lépked és harsány hangon igaz­gatja a prémbundás nőket és fér­fiakat. — Csak előre, ide be ezen az aj­tón a folyosóra! A társaságot a Kártyás detek­­tívcsoport tagjai veszik körül Ők is az irányt mutatják a közpon­ti ügyelet úgynevezett fogadó­szo­bája felé, amely megtelik a parfü­­­mös hölgyekkel és urakkal, akik közül többnek monokli van a sze­mén. A központi ügyelet tisztvise­lői pillanat alatt talpon vannak. A detektivfőfelügyelő jelentést tesz: — A kártyaklub razzia első ré­szének eredménye. Igazoltatás cél­jából állítottuk őket elő. Vala­mennyi urat és hölgyet hazárdjá­ték közben értük tetten. A bűnjele­ket Szabó kollégám gyűjtötte ösz­­sze és szolgáltatja be. Szabó detektív nagy csomagot tesz le az egyik íróasztalra. Ötezer pengő értékű zseton, játékpénz, amit az Andrássy úti játékbar­langból hoztak e­l. Megkezdődik az iparitatás. Pirulva lép elő az első nő. Prémbundája kinyílik, látszik alapn a fehér selyem estélyi­ ruha. „ — Kérem, kapitány úr, — mond­ja a nő. — Én tisztességes asszony vagyok. Egyik barátnőm vitt fel a klubba. Most voltam ott életem­ben először. Jaj, csak a férjem meg ne tudja. Kacér, fiatal nő következik. Helykén lép fel: — Rátóti Lia színművésznő va­gyok. Azt teszek a pénzemmel, amit akarok. Kinek mi köze hozzá. Különben is a barátom... Itt egy nevet mond, áruit senki sem ismer, aztán pergő nyelvvel folytatja: — Az majd megmutatja a rend­őrségnek, hogy egy úri nőt nem fe­h­et csak hist­i nekem semmi, neked semmi előállítani a főkapitány­ságra. A színművésznő olyan hadarva beszél, mint egy fékevesztett gra­mofon. Alig lehet lecsillap­tatni. Utána a többi jön sorra. Csűrni dologtalan, tétlen ember. Róna de­­te­ktívfőfelügyelő csöndesen ügyel, de kijön a sodrából, amikor az egyik nő bemondja személyi ada­tait és kiderül, hogy öt kis­­gyer­meke van odahaza. — Mondja nagysád, nem szé­gyenli magát, nem sül le a bőr a képéről, hogy a férje és a gyere­kei odahaza vannak, maga meg el­megy az ilyen lebujba és kártyán veszti el a férje keserves kerese­tét!! Önagysága mélyen hallgat. Úgy látszik, fogadalmat tesz magában, hogy soha többé nem teszi a lábát kártyabarlangba. Tragédia az éj­szakában Rendőr lép be, maga mellett le­rongyolódott fiatal nőt hoz be, a­ki karján olyasvalamit tart mint­ha rongycsomó lenne. A meleg, villany világí­tá­sos szobában a rongycsomóból csecsemősírás hal­latszik. A rendőr jelent: — A Ferenc József rakpart alsó Dunapartján kódorgott ez a sze­gény nő gyermekével a karján. Kérdésemre bevallotta, hogy kis­gyermekével a Dunába akarta öl­ni magát. Tettének megakadályo­zása céljából előállítottam. Most mélységesen elszomorító tragédia bontakozik ki. A huszon­­kétéves szerencsétlen teremtés el­mondja, hogy éhezik a gyermeké­vel. Nincs otthona, ahol eddig la­kott ingyen, -­­ azt a kis családot kilakoltatták. Két napig egy ism­e­­rősnőjénél volt kegyelemből, de eltávozott, mert érezte, hogy ter­hére van a szegény asszonynak . Meg akarok halni, zokogja, minek éljek, mit gyötörjem ma­gam és az ártatlan kis gyermeke­met. Állást nem tudok kapni a gyerekem miatt. Aki az oka tra­gédiámnak, a vőlegényem kegyet­lenül elhagyott. Mit csináljak?! Ami ezután következik, az olyan jelenet, amire nincs elkészülve az ember a rendőrségi épület rideg falai között. A rendőrtisztviselők, kisfizetésű családos emberek, akik­nél minden fillérnek más helye van, összeadnak egy kis pénzt és átküldenek a szomszéd kávéházba ebédért és tejért. Leültetik a sze­gény nőt a kéi vb a közelébe. — Reggelig lelkem itt marad az egyik sűtött szobában a kisgyere­kével. —■ mondja a rendőrkapitány. — Feküdjenek le a díványra. Ezt az öt pengőt tegye el és használja fel. Reggel átkísér­jü­k az életvédel­mi osztályra, ott majd megpróbál­ják, hogy mit lehet tenni magáért és a szegény kis­gyermekéért. Alig hogy kivezették a támo­lyogva lépkedő szegény nőt, csilin­gelve megszólal a telefon Kiderül, hogy az összekötő vasúti hídnál levő rendőrőrs nem tesz jelentést. — A híd töltésén, a vasúti sí­neken elgázolt férfihullára bukkan­tak. Személyi adato­k ismeretlenek. A holttest ruháiban nem voltak iratok, amikből kilétére lehetne következtetni. Kora 39—35 év kö­rül, haja szökés barna, magas­sága 188 centiméter. A jelek sze­rint öngyilkosság történt. Az el­gázolt férfi holttestéhez kiküldik a hullaszállító autót, amely az is­meretlent a bonctani intézetbe viszi. Késelés, széngázmérgezés és az éjszaka egyéb történetei Hajnali két óra van. A főkapi­tányság éjszakai forgalma mintha most érné el tetőfokát. Két bepó­­lyált fejű férfit állítanak elő a Népszínház uccából, illetve a Ró­­kusból. — Min vesztek össze! — kérdi a rendőrtisztviselő. — Az édesanyámat szidta, feleli az­ egyik, nehezen ejtve ki minden szót. A másik közbevág: — Te kezelted. A szón­tad, hogy bü­ipe ember vagyok. Hát ilyet azután nekem ne mondjon senki, mert nekem egyetlen famíliám sem volt bürge. Nem leh­et sokra menni a két becsípett emberrel. Megbicskázták egymást a vita hevében és mire a rendőr megérkezett, az italozó, kompánia többi tagja meglógott. A bekötözött s­ejfi embereket lefeke­títik a fogdában, majd ha kialud­ták mámorukat, kihallgatják őket. Jelentés jön az újlaki rendőrőr­szobáról. Az egyik téglaégető ke­mencében széngáz mérgezést kapott, öt hajléktalan ember, akik ide vo­nultak be éjszakai szállásra. A sze­rencsétlenséghez kirobog,a rendőri bizottsággal a helyszín­ aut­ó. Rend­­őr lép be egy sofőrsapkás férfivel. A rendőr: Gázolás történt. Az ál­dozatot a Rókusba szállították. Ál­lapota életveszélyes. A sofőrt és kocsiját előállítottam. A sofőr személyi adatait jegy­zőkönyvbe foglalják. Hogy mi lesz vele, az attól fü­gg, hogy értében marad-e az elgázolt ember. Telefon­ ielentés érkezik a­ Külső Váci útról: — Szobatű­z az egyik barakszerfi, épületben. A Zrinyi-utcai kapun robog ki a rendőrségi autó és viszi a bizott­ságot a tűz helyszínére. Azután jönnek a panaszttevők. Lopáso­kojt, betöréseket, eltűnéseket­ jelentenek be éjnek­ idején. A bűn és a sze­­rencsétlenségek nem pihennek. Reggel nyolc óra, mikor az éjsza­kai ügyeletet leváltják. Egyetlen éjjel ,termése: 327 ügydarab és ja­varészük bűnügy, amiket az ha sötét leple,, alatt követtek el, vagy akartak elkövetni. Simányi Sándor dr. Így készül az ujjlenyomat a bűnösökről a főkapitányság dalimosz nopiai műter­­kében. BOLDOG ÚJÉVÉT A cigarettapapír és hüvely fogyasztóinak! SENATOR

Next