Friss Ujság, 1933. február (38. évfolyam, 26-48. szám)

1933-02-01 / 26. szám

/V U / •—. m \ J InT §J a j V £r*i &■f.., -{1% - ,..A ’V, * ára 6 fillér t / ——M^W————W 40. évfolyam, 26. szám Budapest, 1993 február 1, szerda VOllKiHAI NAPILAP fff Szerkesztőség­i*s kUMtiidti: sj^tf^CDiec II i«*r~*w* ttui­eiconeiej#i!irt«si«rh«uitie9 gyw jfs yggt g|| m ysk jgff| M telefonszervok: Egyet szdm­árai || | 11 §§ij| |§| §0® fi || UH |ij|! Aut 24-2-93, Ak­t 24-1-99. nétkszsnpoD.................• mt«| H m mm w fQSr wnvl Aot *«•*-•». AuL *4-*-»^, Vasárna® ........ 12 Mi­éi **" ^ AuL 24-2-99 A nagy adóemelés a Ház viharos drámai ülésén Az őrjöngő féltékeny férj merénylete A fekete leves, amelynek receptjét Genfben el­készítették, ma kerül a szegény magyar ember asztalára. Az a kis kóstoló, amelyet a pénzügy­­minisztertől a képviselőházban kaptunk, bizony keserű izéről ad bizonyságot. A letűnt kormá­nyok pénzügyminiszterei szám­talanszor kijelentették, hogy az­­ adózó polgárság teherviselő ké­pességének elérkeztünk a hatá­rához, ám a határokat mindig ki­jebb tolták és most a pénzügy­­miniszter ismét megkísérli a határok tágítását, csak az a kérdés, hogy a fokozott tágí­­tásnak lesz-e elegendő ered­ménye­. Hogy á­csorog-e még az államélet­ vérkeringéséhez szükséges nedvként több pénz az adózók legnagyobb részé­nek régen összelapult zsebé­ből. Bár mindenki jól tudja, hogy az állam fentartásához pénz kell és ezt a­­pénzt azoknak kell az állam rendel­kezésére bocsá­tani­uk, akik itt élnek és dolgoznak, mégis ezt a­ kötelezettségét az állampol­gár csak addig teljesítheti, amíg saját létfentartásán túl adózhat. Az állam adószedő joga tehát nem korlátlan, ha­tárt szab neki az, hogy nem kockáztathatja az adóalanyok egyéni létfentartását. Ez nem­csak az adózónak, hanem magá­nak az államnak is érdeke, mert mit ér az az adójövede­­lem, amit túlzott nyomással ki­sajtolnak az adóalanyokból, ha e nyomás alatt az adóalanyok elpusztulnak. Amikor a kor­mány fájdalmas meglepetést keltve, ehhez az erős nyomás­hoz folyamodik, amikor a leg­különbözőbb adónemeket szinte a végsőkig fokozza és egyide­jűleg ismét csökkenti a tiszt­viselők fizetését, felmerül min­denkiben az az aggódó kérdés, vájjon nem lépik-e túl azt a határt, amely az adóalanyok létfentartását veszélyezteti. A szegény magyar ember, aki Trianon óta kétségbeesett küz­delmet folytat megélhetéséért, most február elsejére kitálalva kapja a feketelevest,­­ amelyet meg kell ennie, akár akarja, akár nem. Az adóemelés életbe­lép az egész vonalon, hiszen minden parlamenti vita nélkül a kormány csak egyszerűn be­jelenti a bevételt fokozó rende­letét. Azokat a szörnyű meg­próbáltatásokat, amelyeknek az ország népe ki van téve, igazi­­demokratikus politikával, ha nem is elkerülni, legalább el­­vfezdhetővé lehetne tenni. Elkapott és ledobott a gőzdaru a csepeli kikötőben egy szénrakodó munkást Borzalmas szerencsétlenség tör­tént kedden reggel a csepeli vám­mentes kikötőben. Szénszállító uszályok egész sora állomásozik a kikötőben és óriási gőzdaruk végzik az uszályokon érkezett széntömegek kirakodását. A le- és a feljáró hatalmas daruk között a munkások százai nyüzsögtek. A daruk kiemelték az uszályok fene­kéről a szenet, széles ívben oda­­kanyarították ki tartályokat a ra­kodópart fölé, majd egyetlen bil­lenéssel kiömlött tartalmuk a partra, ahol most valóságos szén­hegyek állnak. A szénhegyekről kosarakban vitték a munkások a szenet a teherautókhoz. Regge­l hat óra tájban kétségbeesett jajkiál­tás hallatszott az egyik szénhegy felől. A munka megakadt, az em­berek a hang irányába pillantot­tak és nagy megdöbbenésükre azt látták, hogy egyik munká­stársuk a szénrakodótartály vashorgába akadva, kétségbeesetten kalimpál kezével-lábával, közben pedig a magasba emelkedik vele a gőz­daru. Amikor a szerencsétlen em­berrel a gőzdaru vas tartálya már vagy 8—10 méter magasan volt, a kapocsba­­akadt ruhája elszakadt és a munkás velőtrázó kiáltással lezuhant az alatta lévő széndara­bokra, ahol összetört tagokkal vé­resen terült el. Csakhamar meg­­állapították, hogy a­­szerencsétle­nül járt ember Pál József 54 éves szénrakodómunkás. Kihívták a mentőket, akik megvizsgálták és első­segélyben részesítették. Pál József agyrázkódást, súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett és életveszélyes állapotban szállítot­­ták a kórházba. A rendőrség vizs­gálatot indított, hogy megálla­pítsa,­ kit terhel a felelősség a súlyos szerencsétlenségért. Véres zavargások a Hitler-kormány első napján Zavar, izgalom és fegyveres összecsapások­­—Hitler fáklyás rohamcsapatai egész éjjel izgalomban tartották Berlint — Vilmos császár hazatéréséről beszélnek A Hitler-kormány hatalomra lépésének első estéjén óriási fák­lyás felvonulást rendeztek a hit­lerista rohamosztagok, az acél­sisakos szövetség csapatai és Ber­lin nemzeti szocialista érzelmű lakosságának csoportjai. A nagy felvonulás, amelynek csúcspontja S Li­thenburg és Eitler, hosszan­tartó ünneplése volt, este hét órá­tól hajnalig nyugtalanságban tar­totta Berlin belvárosát. A minisz­teri paloták környékén ezerszámra táboroztak a diadalmámoros han­gulatban levő rohamcsapatok. Az éjszaka aránylag nyugodtan telt el, de a reggeli órákban össze­csapásra­­került a sor, amelynek két halottja és két súlyos sebe­­­sültje volt. A Wallstrasse környé­kén kommunisták az ablakokból és az uccáról rá­lövöldöztek a loragkeresztes csapatokra, később pedig a nemzeti szocialisták támadták m­eg a kommunistákat. Véres uceai harcokra került a sor Halléban is, ahol a nemzeti­­szocialista- rohanó csapatok botok­kal támadták meg a kom­munis­­tákat. A verekedésre a kommu­nista pártvezetőség is kivezényelte az utcára a maga embereit és botokkal, késekkel, székekkel és ásókkal támadták meg a b­eregkereszteseket. Mind­­­két részről lövöldöztek

Next