Friss Ujság, 1933. március (38. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

Ara 6 40. évfolyam, 49. szám_______________________Budapest, 1933 március 1, szerda roll Ilit Al NAPILAP ______ ____ gf iMThCIlMlél! O h!odOMfi rt*k KtlMMta o* eMl­zetesl ér neureret M vB&k llj e| H Jwn| Ír lelelOHSZÓII­Oh: Esvoa szám Ara a §g $1 M M 15. 18 ISJi Wjffl fit jff ,S|jlfl §|13| /túl. 21-2-9S. Aut. 24-2-96, Hétköznapok...............« miéi ■ H HH vuj&Sr sbBF w mFm ami. 24-2-9?. Aut. 24-2 vasárnap.........................12 fülés ** ^ * — "" *-------- Aut. 24-2-99 Statáriális rendeletek Németországban A hatgyermekes apa véres szerelmi drámája Olaj és élet, ■vei* és arany, a bűn, és a lelki­ismeret ellentéte sikolt és kiált a talpfabotrány zavaros hullá­mai mögül. Mert ha végig­nézünk az országon és látjuk a városi munkanélküliek, a falusi nincstelenek és hadigondozot­tak v­ége-hosszatlan táborát, ha az asztalunkra tekintünk és látjuk a kétségbeesett panasz­kodó családok és kisemberek halom­bafekvő leveleit és ugyan­akkor asztalunkra gyűl az olaj­­panama szennyesének újabb és újabb adata, önkéntelenül fel­torlódik a kérdés, hogy mennyi könny és mennyi, véráldozat el­hárítható lenne ebben a meg­­hasonlott és vergődő társada­lomban, ha mindaz a pénz, ami olajpanamákon, borházakon és annyi egyéb állami üzleteken elszivárog, a nyomornak a hadi­rokka­ntaknak, vagy hadigon­dozottaknak és ínségeseknek juthatott­ volna. Itt van például az új rokkanttörvényjavaslat. Milyen szívszorongva várta ezt a javaslatot az egész ország, pedig ez csak keret­javaslat, a­melyet a pénzügyi lehetőségek határáig új tartalommal kivárt megtölteni a kormány­elnöke .Tud­ja mindenki, hogy az ország­­pénzügyi helyzete cseppet sem vigasztaló és rózsás, de minde­nütt, az ország legeldugottabb zugában is hallják, hogy a Las­­kayak, az olajpancsolók és az egyéb panamisták százával szív­ják ennek a szegény nyomo­rult­ országnak a vérét és paza­rolják a könnyes-keserves pén­zét. Százával és ezrével kérde­zik tőlünk, hogy­ amikor az ínségasztal kenyéradagjainak a felét kénytelen letörni a fővá­ros és amikor a hadirokkant számára nagyon sok esetben csak havi egy pengő segély jut s a hadiözvegy és hadiárva hiába várja sorsa méltányos javulását, hogyan történhetik az, hogy olajon, boron, talpfán és állami faüzleteken milliók és milliók pocsékolódjanak és szi­várogjanak szét esztendőről­­esztendőre és ne legyen erő és hatalom, hogy egyszer már gyö­keresen kiégesse a panama­­fészkeket és hozzáférhetetlenné tegye az állam pénzét mind­azoknak az élősdieknek a szá­mára, akiknek a lelkiismerete elég romlott, hogy­ az ínségesek, a hadigondozottak, a munka, kereset nélkül tengődő nincste­len nép százezrei és milliói elöl harácsolják és panamázzák el a nemzeti vagyont. Országúti harc a hóakadályokkal Az országos hózivatar megszűnt és váratlanul enyhébbre fordult az időjárás és néha-néha előbuk­kant a fellegek közül a napsugár. A Dunántúl egyes részein azonban még mindig­ méteres hóakadályok tornyosulnak az országúti forga­lom elé. Szorgos munkáskezek la­pátolják mindenütt a havat, hogy szabaddá tegyék az utat. Sikerült Budapest­­-­ Győr, Győr — Csorna, Csorna- Sopron, Győr—Ottorány, Győr—Pápa, Nagykanizsa — Le­­ternye között az utat megtisztítani. A közlekedés még így is nagy ne­hézséggel jár, mert csak kocsi­szélességben ásták ki a hó alól az országutat. A kocsik valóságos hó­falak között haladhatnak. Szembe­jövő kocsik egymást ki sem kerül­hetik. A bécsi országút egyes sza­kaszai teljesen járhatatlanok. Sok helyen még mindig látni elakadt autókat, amelyeket a munkások igyekezn­ek fehér sírjukból kisza­badítani. Öttevény, Magyaróvár és Horvátjárfalu felé az akadályok csak egy-két nap múlva szűnnek meg. Ezzel szemben a MÁV vasút­vonalain megszűntek a forgalmi akadályok. V­es­z­p­r­é­m­ -k­ül­­­ső pálya­udvar—Zirc között is helyreállt a­ közlekedés. — Képünkön a kalapá­toló munkások egy betemetett nagy automobilt igyekeznek sza­baddá tenni. Módosítják a rokkantjavaslatot Félmillió pengővel tágítják a rek­kantsegélyek keretét • A HONSZ által javasolt módosításokat már a bizottság­ban fogják tárgyalni A rokkanttörvényjavaslatot, a­melyet a miniszterelnök a múlt héten a képviselőház elé terjesz­tett, m­a már az illetékes bizottsá­gok kezdték tárgyalni, melyekben kialakult az a vélemény, hogy a javaslat egyes részletein lényeges módosításokat kell eszközölni. Maga a miniszterelnök kijelentet­te, hogy a törvényjavaslat tulaj­donképpen csak alapjavaslat, a­melynek keretén belül az érdek­­képviseletek kívánságait lehetőleg tekintetbe kell venni. Tiszta hely­zet csak akkor fog kialakulni, ha ezen javaslat alapján m­egállapí­tott statisztikai adatok rendelke­zésre fognak állani. A képviselőház véderő és pénz­ügyi bizottságának együttes ülése előtt a Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének husztágú küldöttsége átadta Láng Boldizsár bizottsági elnöknek a szövetség emlékiratát, mely azt kéri, hogy vegyék figyelembe észrevételeiket, mert enélkü­l nem vállalhatnák a felelősséget az esetleges nyugta­lanságért. Az emlékirat szerint a javaslatnak olyan pontjai vannak, melyek részben nyílt, részben bur­­­kolt formában jogfosztást tartal­maznak. A törvényjavaslat a ha­dirokkantaknál bekövetkezett vesz­teséget" a keresetképesség alapján bírálja el, már­pedig ezen az ala­pon ez sohasem lehet igazságos, mert a hadirokkantság fokának el­bírálása kizárólag a munkaképes­ség alapján történhet. A hadiözvegyi jogcímet a javas­lat csak abban az esetben ismeri el, ha egyéb megkövetelt feltéte­lek­­leigazolása mellett a házasság legkésőbb a szolgálat megszűnését követő egy éven belül köt­tetett. Ennek a pontnak a törvényerőre emelése egyenesen büntetés lenne azokra, akik a tervbe vett egyéves határidő után önfeláldozó női szeretetet mutatva, feleségül men­tek a háború rokkant hőseihez, hogy gyámolítsák őket. E megszorítás helyett a három évi együttélés feltételét tartják méltányosnak, de egyszersmind azt is, hogy az 50 százalékos hadi­rokkant neje is hadiözvegynek le­gyen nyilvánítható, ne csak a lód

Next