Friss Ujság, 1933. március (38. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-01 / 49. szám

A­z A bandita titka írta: Dormándy Zoltán Lövés dördült el. A lovak fel­ágaskodtak, a kocsis megrántotta a gyeplőt, Lola ijedten kapaszko­dott a karomba. A kocsi megállt. — Mi volt ez? A kocsis ostorhegyével a szikla felé bökött. — Valaki onnan föntről megle­sett bennünket és ezzel a lövéssel ado­tt jelt. Kis mintha az égből hullott vol­na le, e pillanatban egy virágcso­kor repült a magasból a kocsiba egyenesen Lola térdére. Az egyik virág szárához egy levél volt erő­sítve. Mohó kíváncsisággal olvas­tuk: — Ha nem vetik meg­ egy tör­vényszegő vendégszeretetét, legye­nek holnap reggel tíz órakor fegy­vertelenül a Francescaja szakadék szélén... A remete. Este a fogadóban felvilágosítot­tak, Imsity a „remete”" egy ban­dita, akinek rettegett hítét egész Korzikában ismerik. Senki sem tudja, mi o­kból bújt m­eg üldözött farkas módjára a sziklás hegyek között. Némelyek azt állítják, sze­relmi bánatból, mások, hogy csend­őrök elől bújik, láda lázas érdek­lődéstől csillogó tekintete a vad­virág csokrot nézte — a remetének — a regényes banditának hódola­tát . . . Másnap pontosan megjelentünk a megjelölt helyen. A kocsit visz­, szaksrldtuk és kíváncsian várakoz­tunk. Alighogy a kocsi elporzott a szakadék mellett, kecskéit őrző pásztorfió lépett hozzánk. — Jöjjenek! Követtük a meredek hegyi ös­vényen. Lenn a mélyben, egy kris­tályosan csillogó hegyi patak mel­lett, a gyepes tisztáson kis kuny­hó állt. — Itt vagyunk! -- s a Ön két ujját a szájához emelte és húszan, élesen fottyentott. Erre a jelre a kunyhó gazdája megjelent a küszöbön. Sokat utaz­tam, sok furcsaságokat láttam, de ilyen meglepő alakot soha. Mint­ha a régi világ egy gavallérja kelt volna életre, Selyemhajtókás kabátjához csokorra kötött nyak­kendő, ■ felsütött fehér bajusz, bal­­szemébe csippentett, fekete se­lyemzsinóron lógó monokli. A különös alak szertartásosan hajolt meg: — Parancsoljanak beljebb sze­rény hajlékomba... — Bocsánat, uram — szólt Lola, aki először tért magához meglepe­téséből — ez tévedés. Mi a bandi­tát keressük. —, A bandita én vagyok, asszo­nyom! — felelte élénken az öreg gavallér. A patak mellett, k­ét csonka fa­­törzsre fektetett nyers deszkala­­pon annak rendje és módja szerint három személyre volt megtérítve. A pásztorfió felszolgálta a sült ü­rücóm­bot, füstölt sonkát, zöldbab és paradicsomos salátát és házi­gazdánk reszketeg keze töltötte poharainkba­ a sárgán csillogó, tü­zes és édes korzikai bort. Lolát nem hagyta nyugton a kíváncsi­ság. — Ne haragudjon a kíváncsisá­gomért... de mi késztette a reme­teségre? Lola regényes fejecskéjében már egy forró szerelmi regényt kép­zett­ el. — Az én történetem nagyon egy­szerű, — felélte a fúrás a remete.— Nevem­ Dufait Péter. — Dufait Péter! — kiáltottam. —­ A regényíró, aki a múlt század végén egy utazása alkalmából ti­tokzatosan eltűnt? — Jól esik, hogy a fiatalabb nemzedék még nem felejtett el, — hajolt meg mosolyogva. — Úgy van, a remete bandita és Dufait Péter azonosak. 1899 szeptemberé­ben Korzikába utaztam, hogy egyik regényemhez adatokat gyűjtsek. Marseilleben ültem ha­jóm, de alig hajóztunk ki a kikö­tőből, kis hajónkat, mint egy dió­héjat táncoltatta a hirtelen kitört vihar. Ó, drága asszonyom, nincs 2 és 75 százalékos hadirokkant öz­vegye. . A hadigyámoltak szaporulata a javaslat szerint lezárandó, ezzel szemben, a rokkantak egyenesen kívánatosnak tartják, hogy a sza­porulat minél erőteljesebben foly­tatódjék, mert ez a magyarság fej­lődését biztosítja. A hadiözvegyek és teljes árvák járadékainak csekély, de azonnali megjavításáról nem lehet lemon­dani, mert szégyene a nemzet­nek a havi 5 pengős ellátás és a filléres árva járadék. Jogfosztás a javaslat abból a szempontból, hogy a járadékot jövedelemnek minő­síti. Kérik, hogy a hadigondozási járadék még havi 130 pengőn fe­lül­­sem lehet jövedelem. Nem akarnak lemondani a rokkantak az eddig használatban volt szá­zalékos jogukról. A hadirokkantak kategóriába sorolása ellen állást foglalnak, mert ez lehetőséget nyújt arra, hogy a járadék a koldusmentalitás alapján burkoltan közsegélysze­­rilek kezeltessék, de módot nyújt arra, hogy minden dolgozó száz százalékos hadirokkant leminősít­­h­ető 25 százalékos hadirokkanttá. A rokant törvény még nem a ha­lottak törvénye, a hadigondozottak egy része még életben van, az ilyen­­ osztályozás jogos felháborodást vált ki. De még kevésbbé enged­­hető meg, hogy tisztán a fizi­kai károsodásra való tekintettel a­­munkaképesség csökkenésének megfelelőleg alakítandó át a já­radék. Koldus­kén­tál­­­tásb­ó­l folyó túlzás a javaslat ama pontja,hogy alacsonyabb járadék­osztályba so­rozandó az a hadirokkant, akinek elég jövedelme mellett a rokkant­­járadék elenyészően csekély jöve­delemtöbbletet jelentene, mert ez nem más, mint burkolt jövedelmi cenzus. Ez a pont büntetni akarja azt a hadirokkantat, aki dolgozik. A hadigondozó bizottságba a HONSZ két tagjának a delegálását követelik. A közszolgálati alkal­mazottaknak a hadiszolgálat a rendes szolgálatba egyszeresen, a nyugdíjba pedig kétszeresen szá­­m­­íttas­sák be. Közlekedési kedvezményeket kér­­nek a hadirokkantak úgy a vas­utakon, mint a villamosokon, még­ped­ig a 100 százalékos hadirok­­kantak mik teljes, ezek idsérői ki­sc és a többi hadigondozott kategó­­riáknak 66 százalékos yitdldíjked­­vezményt. A földhözjuttatott hadirokkantak részére "záros határidőn belü­l az eddiginél is nagyobb fizetési ked­vezményt és halasztást, kell adni, m­íg a terv­bevett telepítéseknél el­sősorban a hadigondozottakat kell földhöz juttatni. Újabb felülvizsgálat ne legyen! A lutdi rokkantak úgyszólván­ fel­­­vétel­ nélkül 40 és tíz év közti tíi emberek, akiknek rokkantságuk javulása már nem várható. A bábom óta eltelt 14 év alatt a harctéren szerzett sérülés, avagy betegség mondhatjuk 100 százalék­ban állandósult, s­elyesebben­ gyó­gyíthatatlanná vsik­. Ennélfogva tiltakozunk egy általános felül­vizsgálat elterülelése ellen, mely csak fölösleges izgalmakat és vég­telen nagy elkeseredést okozna a hadirokkantak­­körében, eltekintve attól, hogy munka-, idő-,­ tehát pénzveszteséget is jelentene az részükre. De­ az­­ állam érdekében nem­ volna kívánatos, mert előre­láthatóan a rokkantsági százalé­kosok általános, felemelését eredmé­nyezné, mely teher nem állana arányban a rendelkezésre álló fe­dezettel. Tárgyalnak a bizottságok A képviselőház egyesített véderő és pénzügyi, bizottságának ülésén, Farkas Elemér előadó ismertette­­a javaslatot és rá­mutatott arra, hogy az alján! 220.(100. h­adigondá­­zottat­tal, nyilván és részesti el­látásban.. A hadirokkant ügy rendezése a nemzet becsületbeli tartozása. Gömbös Gyula mili­matereln­ök kijelentette, hogy mintegy 500.000 pengővel kívánja tágítani a rok­ka­ntsegélyek keretét. A kisebb se­gélyeket nagyobb időközökben óhajtja kiutalni, hogy komolyabb segítséget nyújtson. Azé­st véle­mény alakult ki, hogy tekintettel arra, hogy a Ház­ plénumát és bi­zottságait egész­ hétésg pénzügyi vonatkozásű­ kérdőstek foglalkoztat­ják, a rokkant­örvény javaslat bi­zottsági tárgyalását jövő keddre halasszák. Kérte, hogy az esetle­ges indu­­­gényokat előre ismertes­sék a korm­án­nyal, hogy azok pénz­ügyi megoldására vonatkozólag a kormány lefolytathassa tárgyalá­sait. Hangoztatta végül a min­is­z­terelnök, hogy a­­'okka­nt törvény­­javaslatot ' nem teszi pártkérdéssé és poli­tikától mentesen kíván­ja, a problémát megoldani. Ezzel it bizottsági ü­lés véget ért, szerelt Auguszta tü­dőszanatórium, amelynek 75 ágya ma is üresen, áll és mégis képtelenek vagyunk a ferr­tőző tüdőbetegeket elhelyezni ots ezzel a családtagok ezreit a fertő­­zéstől megszabadítani. A minisz­­térium, a betegpénztárak megszo­­rították a beutalásokat és emiatt a helyzet na­pról-napra súlyosabb. Ezek a szomorú viszonyok ne® tarthatók, mert a takarékosság végzetes következmén­yei miatt nem lehet tűrni, hogy elpusztulja­nak azok a szegény debreceni em­berek, tüdővészes férfiak­ és vör­henyes gyermekek, akikért tulaj­donképpen a közkórházat és a ha­talmas klinikai telepet létesítették. FRISS ÚJSÁG 1283 március 1, szerda Hasznos tudni,­­j| m­mmmmmmmmmmmmmmmmmm I hogy SCHNIDTHALLER i­­ ...... - ■ 4bIiii?a friss 11 keserű vize ne|ncsak a legjobb természetes hashajtó, ,­ de kiöblítés) szerepénél lógva gyorsan eltávolítja a káros baktériumokat a szervezetből Debrecen kórház­­nyomorusága üresen áll egy egész kórházi pavillon, mert nincs pénz a betegek élelmezésére Debrecen, február 28. Debrecenben a közegészségügyi viszonyok­­egyre rosszabbodnak és a szegény betegek elhelyezése kö­­rül a legnagyobb nehézségek mu­tatkoznak. A legnagyobb baj ott van, hogy bár Debrecenben a ha­talmas modern klinikai telep mel­lett megnyitották a közkórházat is. A­ betegeket még sem tudják elhelyezni és kór­házba utalni, mert a dologi kiadások csökkentése miatt sem a klinikán, sem a közkór­­házban nem tudnak elegendő ágyat fenntartani. Ennek a helyzetnek súlyos követ­kez­ményeit legelsősorban a sze­gény emberek érzik meg, akik sok­szor orvosi gyógykezelés nélkül a kis,várabló viszonyok között pusz­tulnak el. A Friss Újság munka­­társának alkalma volt,erről a kér­désről beszélgetést folyt­atól [jájjtg ■ tfftmínr dr, vá­rosi tisztitópryoksal,­­FfkT--Aíntendötlh,din] a vörhenyes gyermekeket nem tudja elhelyezni, mert, bár­ a közkórházban üresen áll egy egész pa­villon, a közkút­­ház­­vezetőségének a betegek élel­mezésére nincs pénze. A város a betegápolási díjakat nem tudja megfizetni, mert a betegápolási f el­­adót teljes egészében elveszi az állam. Így történik aztán, hogy épp ma jelentették, hogy egy hét­tagú családban két gyermek vör­­henyes. Ezeket meg sem­mi seret­­lent elhelyezni, — mondotta a fő­orvos­­— mert úgy sincs hely. Ugyanígy vagyunk a tüdőbete­gekkel.. Itt van előttünk a jól fel­ Fiibelittte magát az „aranymosi" bérautó­­fuvarozó Rejtélyes öngyilkossági kísérlet­ a Mezőgazdasági Múzeumban Kedden reggel a városligeti Mezőgazdasági Múzeumban egy idősebb férfi kereste Fálkert Hen­rik nyugalmazott őrnagyot, aki a múzeum szakkönyvtárának tisztvi­selője. Az altiszt közölte a láto­gatóval, hogy Parkert még nincs benn a hivatalban, mire a jöve­vény kiment az egyik mellékhelyi­ségbe, ahonnan a következő perc­ben revolverdörrenés hallatszott. Az altiszt benyitott a mellékhelyi­ségbe, ahol átlőtt halántékkal, vérében fekve találta az ismeretlen látogatót. Azonnal kihívták a mentőket, akik a rend­ki­csit súlyosan sebesült fér­fit a Rókusba szállították. Megál­lapították, hogy az illető Siener­­m­attn Miksa 5­2 éves bérautófuva­­rozó, aki feleségével és báránt fiával az Esplanad szállóban la­kott. Kihallgatták Faikert Henri­ket, aki elmondotta, hogy Siche­r­­mannal pár nap előtt ismerkedett meg. Faikert előadást tartott ar­ról, hogy egy készüléket szerkesz­tett, amellyel aranyat lehetne mos­ni­­a Dunából. Az előadás után­­felkereste­­•Paikertet Sic­hermannt és elmondotta, hogy régebben egy porcellángyár vezetője volt és ma­ga is­ aranymosással kísérletezett. Nagy szakértelmet árult el a kér­désben és Paikert Henrikkel újabb találkozót beszélt meg most keddre a Mezőgazdasági Múzeumba, ahol azonban nem várta be Paikert Henrik megérkezését, hanem főbe­lőtte magát. Siehermann búcsúle­velet is írt, ezt azonban nem bont­ják fel, csak ha a katasztrófa, be­következnék. Liebermannt nem­ le­het kihallgatni és így teljesen rej­télyes, hogy miért kísérelte meg az öngyilkosságot, szörnyűbb valami a tengeri beteg­ségnél! Mikor aztán Bastiában ma­gamhoz tértem, elhatároztam, hogy életem további napjait Korzikában fogom leélni, csakhogy ne kelljen mégegyszer hajóra szállni. Isme­rem a korzikaiak lélektanát és tu­dom, hogy a törvény elől menekü­lőnek mindig nagy készséggel nyújtanak menedéket. A tomna kedvéért belekötöttem egy csend­őrbe, néhányszor a levegőbe puf­­fog-fzíttam revolveremmel, mintha a derék csendőrt agyon akarnám lőni és a hegyek közé ..menekülve­-, megkezdtem a törvény elöl bújó bandita, illetve remete-életemet. Azóta tart ez a táborozás. Télen minden faluban találok vendégsze­rető hajlékot- Nyáron itt tanyázok kellemesen s a pászto­rgyerek­ek felváltva szolgálnak ki. De akkor vagyok a legboldogabb, ha egy szép asszonyt megvendégelhetek ebben a kis házacskámban! — és hódolattal hajolt meg Lola előtt. —­ így hát tisztára a tengeri be­tegségtől való félelemből lett ban­ditává? —­ kérdezte leplezetlen megvetéssel Lola. — Tisztára. — És azóta sem ölt meg senkit? — Senkit!... Isten őrizz! Lola most már utálattal fordult el és szép, hamvas arcon végigpe­­regtek a csalódottság keserű könnyei.

Next