Friss Ujság, 1933. szeptember (38. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

É Rádió-Ujság o & Ara 6 fillér 40. évfolyam, 198. szám ^ Budapest, 1933 szepteml­­rl.^pCnU­k^ POMN­ttAI NAPILAP I A SMrtes/tOsCő és hlortólyTettfc Előfizetési őri —W IflMMlh ?ff| jjjjik Ae ■ ■ BB «» BUDAPEST, unr.Tra^ írItéikrk­ 11 ^ucca* Telekonsz­antok: Egyes szám árai B8 111 Hj| jJ ilial Híg if ffitM MM Aut. 24-2-93, Aut 24-2-93, BéM­ znspoa...............6 Hl­ói M­i || WÉ? Wm ’WF Aul. 24-2-93, Ami. 24-2-93, Vasárnap ......................12 füléi “ ““ TM Aul. 24-2-99 Tömegszerencsétlenség a diósgyőri vasgyárban Az osztálysorsjáték teljes nyereménylistája Az iskoladrágítás a népek mai versenyében gon­dolatnak is szerencsétlen. A job­ban készült, műveltebb nemze­tek és népek könnyebben boldo­gulnak. A tanulás sem osztá­lyok, sem vagyon szerint meg­különböztetett rétegek kivált­sága nem lehet. Tanulni min­denkinek kell, hogy az orszá­got valamennyiünk közös haj­lékává, szebbre és jobbra épít­hessük. Ezért tartjuk teljesen elhibázottnak és időszerűtlen­nek a középiskolai tandíj agyon­szabályozását és a tanulás aránytalan megdrágítását. Ma m­ár kezd divattá válni a mű­veltség és a tanulás leszólása. Pedig csak a tudás az egyetlen biztos fegyver minden körül­mények között. Ma pedig a megélhetés egyre nehezebbé vá­lik. A gyermekek nevelése és iskoláztatása eddig is roppant gondként nehezedett minden polgári családra. Ez az idő tehát a legalkalmatlanabb arra, hogy az iskolákat megdrágít­sák és száztíz pengőt követel­hessen az iskola egy-egy gyer­mek után a gondjai alatt ros­kadozó családapától. De még méltatlanabb ezekben az idők­ben megszorítani és megvonni a tandíjmentességet sok ezer tehetséges gyermektől. Maga a tandíjmentességnek százalék szerinti megszorítása igazság­talan, mert minden szegény gyermek kivétel nélkül és válo­gatás nélkül számot tarthat a tandíjmentességre még akkor is, ha nem kitűnő előmenetele. A rossz viszonyok között élő, rosszul táplált és rossz lakás­ban didergő gyermek tehetsége természetesen nehezebben bon­takozik. De sohasem tudhatjuk, hogy melyik éhező gyermekben szunnyad a jövő nagy alkotó lelke és vezető államférfia. A Petőfi Sándorok, a Prohászkák, sőt a Serédi Jusztiniánok sem a jólét párnáján ringatódzva indultak az életbe. Kár tehát már a középiskola alsóbb osz­tályaiban vagyoni cenzussal, tanaijdrágítással rostálni a kö­zépiskolai ifjúságot és meg­nehezíteni a magyar iskolának, hogy a teljes új nemzedékből válogassa ki a legtehetségeseb­beket. Sohasem tudhatjuk, hogy a magyar jövendőnek hol szunnyadnak az igazi értékei és hány jövendő büszkeségün­ket irtja ki idejekorán az ilyen iskoladrágítás, tandíjszigorítás és a tandíjmentességnek meg­nehezítése. Haza a nyaralásból — vége a boldog szünidőnek A Déli pályaudvar homlokzatán az óra nagymutatója lomhán kú­szik előre. Még csak egy óra van, de a pályaudvar előtti tér és a hatalmas indóház feketélik a vá­rakozók tömegétől: apák, anyák, testvérek, rokonok. Fél 2-kor érke­zik meg a Zsófia gyermekszanató­rium gyermekvonata, amely ezer nyaraló gyermeket hoz a balaton­­szabadi üdülőtelepről. Azok a szü­lők, akiknek volt­­20 fillérjük a pet­­ronjegyre, kint türelmetlenkednek a vágányok előtt. Ki-kikémlelnek a bolthajtás alól, látni-e már a mozdonyt. A többiek ott várakoz­nak a pályaudvar előtt. Pár perc­cel fél kettő után lázas izgalom viharzik át a várakozó tömegen. Feltűnik a kanyarodóban a gyer­­mekvonat mozdonya. Pár pillanat és lassan begördül a hosszú kocsi­sor. Van rihogá­s, kiabálás, kendő­­lobogtatás. Anyák, apák szólitgat­­ják a kocsik ajtajában megjelenő gyermekeiket. A gyermekek kéz­zel, lábbal integetnek szüleik felé. Pillanatok alatt felborul minden rend. A nagy tömeg megrohanja a kocsikat és leszedi a lépcsőkről a gyermekeket. Kérdezősködések, vidám lárma tölti be az indóhá­­zat. Csókok csattannak el. A pályaudvar előtti téren álldo­gál szerényen egy napszámos­asszony. Megszólítjuk. Elmondja, hogy hat gyermeke van, ezek kö­zül csak négy iskolás, a többi ki­sebb. Harmadik elemista kisfiát várja, aki most érkezett meg a vonattal. Már szalad is felénk a gyermek. Sovány, ványadt arcocs­káját párnás, kövérre csókolta a balatoni napsugár. Boldogan me­séli,­ hogy öt kilót bízott a négy hét alatt. De ilyen a többi kis nyaraló­ hízás­ eredménye is. Hasonló fogadtatás volt este fél nyolc óra után a Keleti pályaud­varon, ahova a fla fa­tón almádiból érkező gyermekvonat futott be 325 felhizlalt kis budapesti polgár­ra­. Bal felső sarokban: A szülők megrohanják a vonatot. Jobb felső és jobb alsó sarokban: Anyai csókok. Bal alsó sarokban: A boldog szülők hazaviszik gyermekeiket. i­ iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiimimiiiiiiiiiiiiii Lebontják a felesleges városi és állami üzemeket A belügyminiszter nyilatkozata az állami élet átszervezé­séről : Nem kívánatos elemek nem szivároghatnak be az országba A kormány elhatározta, hogy az állami élet minden ágazatát át­szervezi. Keresztes-Fischer bel­ügyminiszter vezetésével megala­kult az a miniszterközi bizottság, amely ezt az átszervezési munkát már meg is kezdte. Felülvizsgálja mindazokat az üzemeket, amelyek­nél az államnak bármiféle érde­keltsége van. Az ellenőrző bizott­ság igen nagy hatáskörrel dolgo­zik. Elsősorban az önkormányza­tok gazdálkodásának felülvizsgá­lását­­kezdték el. Erről a munká­ról Keresztes Fischer belügymi­niszter ezt a nyilatkozatot tette: " Az önkormányzatoknak, a vá­rosoknak záros határidőn belül ja­vaslatokat kell tenni, miképpen szándékoznak üzemeiket és általá­ban egész gazdálkodásukat rend­behozni. Ezek alapján tesszük meg intézkedéseinket. A Vásárpénztár ügyében a közérdekeltséget ellen­őrző hivatal megvárja, amíg a fő­város önkormányzata elvégzi a maga dolgát. Akkor kerül sor az én intézkedésemre. Addig nem szó­lok bele a kérdésbe, amíg a vizs­gálat be nem fejeződik, mert úgy látom, hogy a város az ügy teljes tisztázását tűzte ki maga elé. A belügyminiszter ezután a fő­város és a többi önkormányzat üzemeinek megszüntetéséről nyi­latkozott. Az erre vonatkozó bel­ügyminiszteri jelentés már telje­sen elkészült, a kereskedelmi mi­

Next