Friss Ujság, 1934. március (39. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

41. évfolyam, 48. szám Budapest, 1934 március 1. esütörtöc POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár: (Helyben és vidéken) 1a hónapra.... 1 P 40 fillér negyedévre .... 4 PacailOiden az elfizetési év hétszere* Egyes szám árai Hétköznapon................0 fillér Vasárnap.......................12 fillér Szerkesztőség és kiadottlTattk BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCAL Telefonszámok: Aut. 24-2-05, Aut. 24-2-00, Aut. 24-2-00, Aut. 24-2-00, Alit 24-2-00 Almában megöltek és kiraboltak egy cukrászt Összeveszett és halálba ment egy házaspár A szegények pénze az ínségesek segítsége mindig kevés volt. A nyomor nő és a társadalom áldozatkészsége, teljesítőképessége apad. A hatóságoknak és főként a fővárosi elöljáróságoknak látniok kellett, hogy milyen szent az a pénz, ami után egyre növekedő ezrek és ezrek nyújtják ki a reszkető kezüket. És a szegények pénze mégis eltévedt a hivatalos kezek útján. Sajnos, eltévedt nemcsak a nyolcadik kerületben, hanem Miskolctól Budapestig lépten-nyomon egyre többször és szinte már rendszerszerűen, mellékutakon, önző egyéni célokra szivárognak szét azok a nehezen összegyűjtött inségpénzek, amelyekből, ha tízszer annyi volna is, kevés lenne minden könny letörlésére és minden éhes gyomor és éhes száj megtöltésére. Csodálatos, hogy ezek az inségpénzek rendesen ott tévednek el, ahol a legkönyörtelenebb kíméletlenséggel szokták elutasítani a segítségért esedezőket. Valahányszor azt hallottuk, hogy a fővárosnak minden jótékonyság kevés és hogy soha sincs elég pénzük a nyomorúság gyógyítására, mindig gyanús volt, hogy nincsenek-e kisebb-nagyobb rések és repedések a szegénység pénzét kezelők lelkiismeretén és nem bűnös tengereken kallódnak-e el azok a nemes rendeltetésű pengők és ezresek, amelyeket éhező családok megmentésére szántak. Aki pedig elég romlott és lelkiismeretlen, hogy az ínség pénzéhez nyúljon, azzal szemben nincs helye semmiféle kíméletnek és könyörületnek. Aki a szegények pénzéhez nyúlt, az maga mondott ítéletet maga felett. Ennek az elvnek az érvényesülése érdekében példát kell állítani, mert, lehetetlen az, hogy rendszerré váljék a szegények pénzének dézsmálása s a köztudatba szivároghassák az az erkölcstelen hit, hogy az irgalmasság és jótékonyság pénzei a kezelők prédái és idegen zsebekbe szanaszét szivárognak. Sajnos, márisez a terjedő veszedelmes közhit, amelyet csak úgy lehet gyógyítani, ha a közpénzek minden dézsmálójával szemben a legkíméletlenebb igazságszolgáltatás szerez elégtételt. Meg kel tanítani mindenkit arra, hogy az éhezők és nélkülözők segítségére szánt pénzt elvenni a legnagyobb bűn, amelyért a legnagyobb büntetés jár. Árokba zuhant a pénzügyigazgató autója Tragikus autószerencsétlenség történt szerdán délelőtt Tolna közelében az országúton. Várkony Rezső szekszárdi pénzügyigazgató Paksról gépkocsin tartott hazafelé. Mikor az autó Kadd és Tolna között az egyik fordulóba ért, a sofőr rémülten tapasztalta, hogy a kormánykerék felmondta a szolgálatot. A szerencsétlenség kikerülhetetlen volt, a gépkocsi pillanatok alatt teljes sebességgel belerohant az útszéli négy méter mély árokba és felborult. Csodálatos módon a sofőrnek nem történt baja, kiszabadította magát a felborult kocsiból és rögtön a pénzügyigazgató segítségére sietett, aki eszméletlenül, több sebből vérezve feküdt az autó alatt. Az egyik arra haladó gépkocsi beszállította a szerencsétlenül járt Várkony Rezsőt a szekszárdi kórházba, ahol megállapították, hogy a pénzügyigazgató súlyos belső sérüléseket és agyrázkódást is szenvedett. Állapota válságos. IIIBBEIIIIIIIBIIIBflBllIBBIIIlBBIIIlIflllEllIflBllllllllllllllllllllllllllBIIIIIIIEIBIIIllllllllllllllEIIIIBIIIERIlllE A halálakna visszaadta egyik áldozatát A Solymár-aknában megtalálták Besendorfer Ferenc hulláját A múlt esztendő júliusában borzalmas szerencsétlenség történt a pilissvörösvári szénbánya Solymár aknájában. A gátszakadás következtében óriási tömegű víz öntötte el a bányát és a bent rekedt 11 bányászt nyolcvanóves élethalálküzdelem árán sikerült csupán kiszabadítani. Két bányász, Cserni Ignác és Besendorfer Ferenc azonban a katasztrófa pillanatában halálát lelte a szerencsétlenség színhelyén. Azóta a tárna kitisztításával egyidejűleg szakadatlanul kutattak a nyomtalanul eltűnt két bányász holtteste után, de teljesen eredménytelenül. Még a kutatások első napjaiban egy csákányt, bányászmécset, ruhafoszlányokat és húscafatokat találtak. E leletek alapján az a feltevés alakult ki, hogy a betörő vízáradat a szerencsétlenül járt két bányász holttestét teljesen összeroncsolta. . A szerencsétlenség óta több mint hét hónap telt el. A betömött bányaüreget is kitisztították már, sőt a hivatalos vizsgálat is befejeződött anélkül, hogy a két bányász halálára vonatkozólag újabb adat merült volna fel. Annák váratlanabb felfedezésre bukkantak hétfőn a Solymár aknában a még hátralevő tisztogatási munkával elfoglalt bányászok. A betöréshez közel az egyik oldalvájat még ki nem szivattyúzott iszapos vizében férfiholttestre akadtak. A hulla teljesen össze volt zúzva, úgy, hogy nem lehetett felismerni, különben is hét hónapig hevert az iszapban, amely a húsrészeket úgyszólván lemullasztotta a csontokról. A borzalmas leletről a munkások azonnal jelentést tettek a bányaigazgatóságnak és a csendő rőrségnek, amely gyászos tetemrehívást rendezett. Cerni Istvánné és gyermekei a hullában nem ismerték fel hozzátartozójukat. Oda Besendorfer Ferencné’ a hullához lépve, elsápadva és remegő hangon kiáltott fel: — Szent Isten, hiszen ez az én uram! ... A szerencsétlen asszony hét hónappal ezelőtt elhunyt férjét fogairólismerte fel. Az ő felismerését alátámasztották később a többi bányászok is, úgyhogy személyazonossága tekintetében nincs többé kétség. A csendőrség intézkedésére az oldalvájat iszapjában most tovább kutatnak Cserni Ignác holtteste után. Ha rövid időn belül megtalálnák, akkor a két bányászt együtt temetnék el, ha pedig a temetésre megszabott törvényes határidő® belül nem akadnak rá hullájára, akkor Besendorfer Ferencnek külön adják meg a végtisztességet. Az ügyészség a temetési engedélyt még nem adta meg.