Friss Ujság, 1934. május (39. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

1984 május 1, tedd FRISS ÚJSÁG Tizenöt munkás szörnyű tűzhalála A nagyarányú erdélyi erdőtűz áldozatai Brassóból jelentik, hogy a zer­ne­sti havasokban elterülő erdősé­gekben a nagy hőségben veszedel­mes tűz keletkezett, mely a hirte­len támadt szélben félelmetes erő­vel tovább terjedt. A tűz fészke a zernesti Fatermelő Szövetkezet er­dejében volt, de a lángok csakha­mar átterjedtek a szomszédos Ta­­mási Fakitermelő rt. erdőterületére is. Harminc munkás dolgozott az erdőben, de alig kísérelték meg a tűz oltását, amikor minden oldalról körülfogták őket a lángok, úgy­hogy életveszélyes helyzetbe jutot­tak. Hat munkásnak sikerült egy közeli patakot elérni és ott eloltani égő ruhájukat. Ezek a munkások is súlyos égési sebeket szenvedtek, de még volt annyi erejük, hogy Zernestig eljussanak. Később to­vábbi nyolc munkás is meg tudta menteni életét, de a többi sorsa megpecsételődött. A tűz oltására később Brassóból és Fogarasból katonaság érkezett. A katonák rö­videsen nyolc férfi munkás és hét női munkás szénné égett holttestét találták meg öz pernye között. Hat munkás el­tűnt, illetve minden valószínűség szerint szintén szénné égett. A tűz főfészkét a borzalmas forróság miatt nem lehetett megközelíteni. Nehezíti az oltási műveleteket az is, hogy a lángban álló erdőség olyan terepen fekszik, amelyet semmiféle járművel nem lehet meg­közelíteni, csak gyalog, vagy ösz­vérháton. A tüzet most két század katona árkolással igyekszik elol­tani, de a hatalmas szélben mun­kájuk eredménytelen. Ha a szél to­vább is tart, a tűz menthetetlenül átterjed a szomszédos szebeni és fogarasi erdőségekre és beláthatat­lan következményei lehetnek. Román adókötvényeket hamisítottak Budapesten Letartóztattak egy nyomdászt és egy trafikost A budapesti főkapitányságra ér­kezett jelentés szerint Romániá­ban nagyarányú adócsalásoknak jöttek nyomára. Ott ugyanis köt­vényekkel, úgynevezett adóbonok­kal is lehet adót fizetni. A kötvé­nyeket hamisították és az adó­hivatali tisztviselőkkel össze­játszva hamis kötvényekkel fizették az adót, amivel a román államnak 40—50 millió lej kárt okoztak. A román adóhivatalok, amelyek be­ voltak avatva a csalásokba, a készpénz­zel befizetett adót is ezekkel a hamis kötvényekkel számolták el. A főkapitányság megállapította, hogy Budapesten is készültek ro­mán a­dókötvén­y-hamisítványok. A hami látványokat, a jelek szerint azok rendelték meg, akiket a ro­mán hatóságok lelepleztek. Az egyik kisebb budapesti nyomdá­ban megtalálták a sok­szor­osítókőre rajzolt hami­sított román kötvénymintát. A rendőrség letartóztatta Glaser La­jrs 45 éves nyomdászt és Hanics Vilmos 53 éves trafikost, mert az a gyanú, hogy a kötvényhamisí­­tók társaságához tartoznak. Tár­saikat keresik. f|P Mim mmSSm Ul ■ nilsl&iBPl vógyitó hírneves ANDRÁSSY ÚT 51. MT Yl&Mettil] teljes gyógyulás, után is. flzafflsto, IUBIW­ELÉS reggel 8 órától e*te 7 órallt. Bombát helyeztek el Hetényi főkapitányhelyettes lakása előtt Keresik a zuglói bombagyártók bűntársait • Május elseje rendjét erélyes intézkedésekkel biztosították A zuglói bombagyártó-műhely leleplezése után vasárnap délelőtt robbanóanyagokkal töltött, bom­bává átalakított ágyúgolyót talál­tak az Almássy téren. A rendőr­ség összefügést lát a bombagyár­tók leleplezése és az Almássy téri bomba között. Az Almássy tér 15. számú házban lakik Hetényi Imre főkapitányhelyettes, a politikai nyomozóosztály főnöke, aki évek óta erélyes és kíméletlen harcot folytat a szélsőséges, felforgató elemekkel és egymásután hiúsí­totta meg a nyugalom és rend fel­bontására irányuló terveiket. A 9 centiméteres, bombává átalakított gyalogsági ágyúhoz való lövedé­ket Hetényi Imre főkapitány­helyettes lakásának közelében, nyilvánvalóan megfélemlítés céljából helyez­ték el, hogy ezzel is figyelmeztessék a rendőrséget, hogy a zuglói bomba­­műhely leleplezésével nem szűnt meg akciójuk. Az ekrazittal töltött ágyúgolyót a főkapitányságra vit­ték, a rendőrség pedig megindí­totta a nyomozást a bomba el­helyezőinek kézrekerítésére. A szombaton letartóztatott bombagyártókat: Tákó Ferenc la­katost, Féjas János szerelőt és Rácz Géza villanyszerelőt, akik Zugló­ban a Lipótvár utca 47. szám alatt lévő telken egy bódéban rendezték be bombakészítő műhelyüket, hét­főn újra kihallgatták. Bevallották, hogy Schiess József mázolósegéd baráti köréhez tartoztak és amii­kor Schiesst sorozatos pokolgépes merényletei után elfogták és le­tartóztatták, elhatározták, hogy ők folytatják barátjuk akcióját. Az volt a tervük, hogy merényleteket követnek el a közéleti férfiak ellen és sorozatos pokolgépes merény­letekkel felforgatják a társadalmi rendet. A rendőrség folytatja a nyomozást, hogy kézrekerítse tár­saikat, mert az a gyanú, hogy a bombagyártó bűnszövetkezetnek még több tagja bujkál a város­ban. A politikai osztály razzia­­szerű nyomozással összefogdosta a gyanús egyéneket, hogy május elsejére teljes rendet és nyugal­mat biztosítson. A bombakészítők­­nek ugyanis az volt a szándékuk, hogy május 1-én kezdik meg me­rényletsorozatokkal a polgárság nyugtalanítását. Ebben a bódéban készültek a leleplezett bombagyártók pokolgépei. Győzött a szegény vájár igaza az OTI ellen Havi segélyt és kártalanítást ítélt meg a Tábla a Salgótarjáni Kőszénbánya rokkantjának A salgótarjáni kőszénbánya Al­bert aknájában súlyos szerencsét­lenség történt a közelmúltban és a katasztrófának Dénes László vá­jár testi épsége esett áldozatul. A szerencsétlenség a hivatalos meg­­állapítás szerint így történt: Az akna alatt levő siklón dolgoztak Dénes László és Dénes Sándor vá­járok. Egy megrakott csillét tol­tak az úgynevezett osztó felé. A csille megakadt és a két vájár ki akarta szabadítani. Dénes Sándor a csille hátsó részét megemelte egy emelőrúddal, ugyanekkor pedig Dénes László a csille elejét hátá­val befelé nyomta, hogy ezzel meg­akadályozza a csillének a sínekről való lecsúszását. Ahol Dénes László állott, paladarabok hever­tek. Az erőkifejtés következtében Dénes László lába alatt a lejtős ta­lajon megcsúsztak a paladarabok és a szegény vájár egyensúlyát vesztve, neki­esett a csillének, amely közben kiszabadult és teljes sebességgel gurult lefelé, eközben pedig Dénes Lászlót az akna falához préselte. Dénes László borzalmas sérülése­ket szenvedett, hetekig élet-halál között lebegett, amikor pedig fel­épült, béna emberré lett, aki régi munkaképességének jó, felét elvesz­tette. Dénes László ezek után bejelen­tette baleseti kártalanítási igényét az Országos Társadalombiztosító Intézetnek és noha a salgótarjáni bányakapitányság elismerte az üzemi szerencsétlenség megtörtén­tét, sőt rendészeti intézkedéseket is tett, hogy elhárítsa az ilyen bal­esetek megismétlődését, az OTI mégsem ismerte el jo­gosnak Dénes baleseti segélyre való igényét Az OTI arra az álláspontra helyez­kedett, hogy Dénes László kereső­ 3 képessége nem a baleset következ­­­tében csökkent le. A szegény vá­jár a budapesti járásbírósághoz fellebbezett, amely előtt dr. Lőwy Ödön ügyvéd képviselte. A bíróság elismerte a vájár igazát és az OTI-t baleseti járadék fizetésére kötelezte. Most azonban az OTI fel­lebbezett, de sikertelenül, mert a Tábla most megtartott tárgyalásá­ban elutasította a fellebbezését és kimondotta, hogy mivel az orvos­szakértői vélemény szerint a vájár elvesztette munkaképességének 50 százalékát, az OTI köteles Dénes Lászlónak élete végéig havonta 60 pengő baleseti járadékot fizetni. Ezenkí­vül pedig a baleset óta lejárt időre egy összegben 2166 pengőt tartozik kifizetni Dénes László vájárnak, még­pedig a legrövidebb időn be­lül végrehajtás terhe alatt. Aki mosolyogni tud, az az erősebb Miben különböznek a japán erkölcsök az európaitól? Az európai és a japán erkölcsö­ket hasonlította össze Kinpeli Sh­eba japán író feljegyzéseiben. „Ha az európaiak — írja a japán író — valamelyik hatalmas nagy emberükkel találkoznak, „hurrát, éljent“ kiáltanak. A japán ember kitör az útjából és eltakarja az arcát, ezzel azt jelzi, nem méltó arra, hogy rátekintsen Európában a hegyek csúcsait és a dombok tetejét teleépítik büszke palotákkal és kastélyokkal. Japán­ban még a templomok is szerényen, a völgyekbe húzódnak. Az európai olvadéz a szerelemben az esküvő előtt és az esküvő után rövid idő múlva hamu lesz a nagy lángolásból. A japánoknál lassan ébredezik a szerelem. Nagyon gyakran csak az esküvő után, mert a férfiak és a nők nagyon jól tudják, nem elég egymást látni, hanem meg is kell ismerni ahhoz, hogy a szeretet virrasszon. Európában a vendég­lőknek ilyen nevük van: „Ven­déglő az ökörhöz, A szarvashoz, Az utolsó fillérhez, A vaddisznó­­hoz“ és így tovább. Japánban így nevezik őket: „Vendéglő a rózsa­színű felhőhöz, A barackhoz, A cseresznyeághoz". Európában na­gyon gyakran találkozunk olyan nőkkel, akik a szerelem hazugsá­gából élnek. A japán gésa meg­tanítja nevetni a férfi szívét. Az európai feleség nagyon gyakran csak keserű ostorozója küzködő férjének. A japán feleség férfias lélekkel vesz részt urának szellemi életében is. Európában vannak nők, akiket megvetnek és nem be­szélnek velük. Japánban a gésá­ból sokszor feleség lesz. Az euró­paiak verekednek, erőszakoskod­nak és leütik egymást. A japán, ha erre kerül a sor, finom dzsiu­­dzsicu-fogásokkal intézi el ellen­felét. Japánban vannak olyan vi­dékek, ahol a háziorvos csak akkor kapja meg a tiszteletdíját az év végén, ha a családban egész esz­tendőben nem betegedett meg senki. Az egészségből élnek az orvosok és nem a betegségből. Japánban nagyon ritkán büntetik meg a gyermeket testi fenyítés­sel. Azt tartják, hogy a gyermek pajkosságánál sokkal durvább az a pofon, amit a felnőtt ad a gyer­meknek. A japán özvegy fehér ruhát visel. A részvétlátogatók előtt sohasem sír. A részvétlátogatók gyászol­nak a könnyeikkel, az özvegynek mosolyognia kell. Mikor Kondo asszonyt, a híres japán írónőt megkérdezték, mit tenne, ha megtudná, hogy férje másik asszonyhoz ment, ezt fe­lelte: — Megnézném, hogy van-e a tár­cájában elég pénz és hozzátette — aki mosolyogni tud akkor, amikor tulajdonképpen haragudnia kelle­ne — az mindig erősebb marad.

Next