Friss Ujság, 1934. július (39. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-01 / 146. szám
2 A máriaremetei templomban szent misét mondatnak a halottak lelkiüdvösségéért. Délelőtt féltizenegyre tűzték ki az utóbbi idők kétségtelenül legszomorúbb istentiszteletének kezdetét. Elbeszélgetünk a halotti misé előtt Albrecht Vencellel, az egyik megmentettél. Szerény házikó küszöbén ül Albrecht néni és a bányászasszony rémületre álló szemével pislog férje szavaira. Albrecht Vencel áll. A bányász gerince aknában, törésben jobbára görbe s ha künn van az ég alatt, állni szeret a hányása. Kalapja éppen az árva diófa leveléig ér. Albrecht egyik a kilenc közül. Egyszerűen, szomorúan beszél, néha akadozik és amit mond, amit mutat kezével, tenyerével, öklével, kemény ujjaival, az maga a solymáraknál viharzó rémdráma. Mutattam Cserninek, nézd, tmondom, nem jó, hogy szutyog itt ez a víz. Megnézte az elővájár, odatapintott az aknász is, semmi, azt mondták, tegyenek oda deszkát, tapasszák meg kicsit. Csemi meghalt. Csak később tudtuk meg. Valami morgott. Víz, mondom. De már akkor omlott is, meg ömlött is. Mint a patkányok futottunk, sivitoztunk. Rettentő hamar jött. Már a szánkig ért. Fejem fölé tartottam a lámpát, emberek, mondtam, emberek, csak szembe a vízzel! de nem bírtuk. Marha erősen ömlött, zuhogott. Elvitte a lámpát. Sötét lett. Megint omlott a kő. Csapta a vizet, a fejünket. Valahol rés szakadt. Elömlött a víz máshova. Lukat kerestünk. Megint csapni kezdett a víz, a süvítő levegő meg az éles szilánk. Csillék alá bújtunk, dideregtünk, egymás kezét szorítottuk. Megvagy ! Megvagy ! Kiáltoztunk. Féltünk a bányalégtől is. Vágyon féltünk. Nem is tudtuk meddig, mintha egy év is elmúlt volna. Négy nap, négy éjjel múlt el. Meg egy esztendő... — Betegek vagyunk valamennyien. Csak a két halott, az nem beteg. A Cserni Ignác ötvenkét éves volt, tizenkét éve élt az asszonyával, de az nem kap semmit, mert nem esküdtek meg. A két gyerek után adnak csak 60 pengőt. A másik, a Pesendorfer Ferenc huszonhatéves volt, amikor... lement. Tele volt az a kölyök mindig nótával, tréfával. Franciában is dolgozott. Két gyereke maradt, meg asszonya, hites asszony, igy azok szegénykék kilencven pengőt kapnak. .— Én, — vágja szügyibe az állát Albrecht, — huszonhét évet töltöttem ebben a bányában. 120, 130 pengőt kerestem. A Solymáraknai baj munkaképtelenné tett. Asszonnyal, három gyerekemmel, —• egy nyomorék közülük, — 39 pengő 41 fillért kapok egy hónapra. Hogy élünk meg belőle! Tudomáson... Marnok Istvánnak, alig hogy fölépült, két hónapi munka után eltörte kezét a drót. Máig is a két pengő 20 fillér betegpénzből él asszonnyal, öt gyerekkel. Trizena Gáspárt a pécsi bányásziskolába küldte az igazgatóság. Riholm János, Szlávik Mihály, Trevenka Pál, Szrícs János tovább dolgoznak itt a szentiváni részen a Solymár-aknában. De nem bírják a régi erővel és hát igy a kereset is csak éppen hogy... így van Maráczi István, meg Pata Ottó is odaát Vörösváron. Az a négy nap, négy éjszaka elvitte az életünk felit... — Elám, a jobbik felit, — bólint Martok István, aki halkan odahuzódott az esteledő tornác alá. ..Törött keze erőtlenül lóg ki a rabátujján. Ormos László fin CjSsiSSOO szakorvos vér-, bfir-is Ili ■ rElíSrUO betecraknek rendel fcükícn-St .3$, X. 1. (Sökusal szembeni Nélkülözők reménytelen ostroma a szegény hivatal ellen Reggel nyolc órakor a nélkülözők százai árasztják el az elöljárósági épület földszinti folyosóját. Csöndes, szomorú ostrom folyik itt a szegény hivatal ellen, ahol mindenkit meghallgatnak, de kevés kivétellel mindenkit üres kézzel kénytelenek elküldeni. Az egyik szegény anyához fordulunk, aki három kis gyermekével álldogál a folyosón. Tenger Mihályné a neve, a Jász utcában lakik. — Mire vár, jóasszony? — kérdezzük. — Ebédjegy, kenyér, tej kellene. — feleli. — Mikor kapott utoljára? — Van annak már vagy 7—8 hete. OAG 1954 július 1. vasárnap Nyáron se sanyargassák a segélyre szoruló szegényeket Kik akadályozzák meg a szegények tejellátását ? A fehérnemű-akció szomorú titka Éhezni, nélkülözni télen, nyáron egyformán fájdalmas és szomorú dolog. A város illetékes urainak azonban nyilván más lehet a véleményük, mert a naptári nyári időszak beköszöntése óta megdöbbentő módon szűkkeblűen bánnak a segélyre utalt szegények tragikus sorsú tömegeivel. _Budapest valamennyi kerülete között a Terézvárosban lakik a legtöbb szegényember. Egész utcasorok, sőt háztömbök talál állók, ahol csupa keresetnélküli nyomorgó lakik. Az aradi uccai elöljáróság területén, mint a legutóbbi nyilvántartásból megállapítható, Angyalföldön 2000 olyan szegény család él, akiknek asztalára hétszám nem kerül meleg étel. A városligetkörnyéki Csikágó nevű városrészben ingyentejre szorul ezerkétszáz gyerekes beteg. A Csengery ucca 41. számú háznak, amely pár lépésnyire van a nagyúri Andrássy úttól, jóformán valamennyi lakója a szegénykataszterben szerepel, ami azt jelenti, hogy segélyre szorulnak. A házban több, mint 30 lakó él, de ehhez még az albérlők és ágyrajárók is hozzátartoznak, úgyhogy ez az egy bérkaszárnya egymaga kiad annyi szegény embert, hogy egy egész falu kitelnék belőle. Nem sokkal jobbak az állapotok a Szondy utca 50. és Hunyady tér 10. számú házakban sem és könynyen elképzelhető, hogy mily szomorú a helyzet, ha 85 ilyen bérkaszárnya népét kénytelenek nyilvántartani a városrész jótékonysági hivatalában. Kis hijján tízezer a kerületben a támogatásra szoruló, kataszterbe felvett szegények száma. A tél folyamán, legalább időközönként, ebédjegyeket juttattak nekik. A nyári segélyakciót azonban minden téren egyharmadára csökkentette a város. Ilyen arányban csökkent az ebédjegyek, tejjegyek száma, sőt a falatka ingyen kenyérből is kétharmaddal kevesebb jut már a nélkülözőknek. — Mit mondanak odabenn a hivatalban? — Azt hogy kevés jegyet kaptak a városházáról és már szétosztották. — Hát akkor mi célja van a várakozásnak? — Mit csináljak. Abban reménykedek, hátha megszánnak bennünket, öreg férfi szól közbe. Schindler Károly a neve, 75 éves. Elmondja, hogy három hét előtt kapott ebédjegyet, megint kellene, mert már alig bírja a nélkülözést. — Abból tengődök, — mondja —, hogy ételmaradékokat kunyerálok a kocsmák konyháin. — Én a Báthory utcába járok a biciklis konyhára, ahonnan biciklin hordják a házakba az ebédeket, — mondja egy másik szegény öreg. — Két óra után egész csapat szegény ember várakozik ott az utcán a maradékokra. Megtudtuk ezután, hogy szegénysegítés helyett, különös szociális akció folyik most az egyes kerületekben. Megkezdték a nyilvántartott szegények felülvizsgálatát és pedig abból a célból, hogy lehetőleg csökkentsék a számukat. A hivatalos előírás szerint tízszázalékos csökkentést akarnak keresztül erőszakolni. Akinél a legcsekélyebb alkalmi keresetet meg tudják állapítani, azt törlik a szegénykataszterből. Nem elég tehát, hogy a nyomorgók amúgyis alig kapnak segélyezést, még a reménységtől is elütik őket. Ez a fölösleges revízió azonban máris megbosszulódott. A főváros legnagyobb szegény kerületében a hivatalosan végrehajtott létszámcsökkentés azzal az eredménnyel járt, hogy az újonnan jelentkezett szegények révén, a minden nyáron esedékes létszámapadás nem következett be és nemhogy 10 százalékkal csökkent volna a szegények száma, hanem ellenkezőleg átlagosan egyharmaddal szaporodott a segélyt igénylők száma. Csatornába öntik a szegények tejét A kerületi elöljáróságok jótékonysági osztályai legutóbb egyes tejnagyvállalatokhoz fordultak azzal a kéréssel, hogy engedjék át a szegényeknek a lefölözött, úgynevezett soványtejet, amelyet ipari célra sem tudnak felhasználni. A kérés teljesítését azért remélték, mert tudomásukra jutott, hogy a 8—10—12 fillérért forgalomba hozott soványtejnek csak jelentéktelen részét lehet eladni a fogyasztóknak és ipari célra is aránylag kis mennyiség hasznosítható belőle. A lefölözött tejnek felhasználatlanul maradó tömegeit hektoliter számra kénytelenek a csatornába önteni a tejvállalatok, viszont a nélkülöző szegények örömmel elfogyasztanák, ha friss állapotban hozzájuthatnának. A nagy tejvállalatok, kevés kivétellel, megtagadták a kérés teljesítését, nyilvánvalóan üzleti okokból, mert ha a szegények ingyen is megkaphatnák a lefölözött tejet, akkor még a mostani mennyiségnél is kevesebben vásárolnának belőle. Hát szép, szép az üzleti szempont, ilyen esetben azonban mégis helyénvaló lenne, ha az emberiesség szempontjai jutnának szóhoz. Naponta 200—300 hektoliter soványtej folyik a csatornába, ugyanekkor pedig ezer és ezer gyermek és beteg nem juthat az éltetadó folyadékhoz a tejkartel jóvoltából, 120 darab fehérnemű tízezer nyomorgónak .Teljes csendben jótékonysági ruhaakció bonyolódott le a közelmúltban. Mint utóbb kiderült, helyes is volt ez a jótékony csend. A ruhaakció abból állott, hogy fehérneműt, inget és alsónadrágot juttattak a szegényeknek, akik lerongyolódottságukban nagy várakozásai néztek a dolog elé. A hatodik kerület tízezer szegényét azonban óriási csalódás érte, összesen százhúsz darab fehérnemű került szétosztásra, ez volt az a híres ruhaakció, amelyre a városháza elszánta magát. Pedig itt a végső ideje immár, hogy komoly segítséget kaphassanak a nélkülözők és el kellene már hagyni végre azzal a téves rendszerrel is, hogy nyáron koplalásra ítélik a szegényeket, akik a telet is keserves kínlódással tudták csak átvergődni. Simonyi Sándor dr. A vendéglő ingyenes kuncsaftjai. Házi és villamos között a halálba rohant a motorkerékpáros Szörnyű szerencsétlenség a Zsigmond uccában • Nem tudják, hogy ki a női áldozat Pénteken éjjel fél egy óra tájban, a Zsigmond-uccában, Óbuda felé haladt B. O. 491. rendszámú autójával Pajolik János sofőr. Közvetlen az autó mellett ugyancsak Óbuda felé tartott a 9-es jelzésű villamos. A sofőr és a villamoskocsi vezetője egyszerre vették észre, hogy egy motorkerékpár robog feléjük nagy sebességgel. A katasztrófát már nem lehetett elhárítani, a motor, amelyet Tóth Sándor vezetett s amelynek hátsó ülésén egy fiatal nő ült, berohant a villamos és az autó közé s a következő pillanatban az autó sárhányójáról visszapattanva, a villamos oldalának vágódott. Utasai véresen zuhantak le. A fiatal nő azonnal meghalt, Tóth Sándor pedig közvetlen azután, hogy a mentők bevitték az irgalmasok kórházába, ugyancsak kiszenvedett. A vizsgálat során megállapították, hogy a motorkerékpár jóval gyorsabban haladt a megengedett sebességnél és így került az autó és villamos közé. Pajolika János sofőrt előállították a főkapitányságra, kihallgatása után azonban elbocsátották. A szerencsétlenség két áldozata most a törvényszéki orvostani intézet tetemnézőjében fekszik. A fiatal nő személyazonosságát még nem tudták megállapítani. Személyleírása: 20 év körüli, 150 cm. magas, szőkehajú, kékszemű, felső fogsorában két platinafoga van. .JHLOUZA, THE CINGIRON angol kerékpárok havi 16 és 200 vízra ihletre, kerékpéralkatrészek, gyárt árok, külső gumi 5.60, belső 150, pedál 250, sárvédő párja Láng Jakab és Fia, Bpeet, József konkl Árjegyzék IOOOképpel ingyen.