Friss Ujság, 1934. szeptember (39. évfolyam, 197-221. szám)
1934-09-01 / 197. szám
2 Szólják — Koczka Lajos csongrádi társukkal az élen — hogy a Dunántúlon, Fehér-, Veszprém megyében akadt ittmunka, de kubikost alig néhányat vettek fel.A községek a téli inségellátás és adó fejében a falubeliekkel végeztetik el a munkákat. Ha akad is itt-ott kubikos részére kenyér építkezéseknél, gáz-, útmunkáknál, a taligázott föld köbméteréért 18—20 üllernél sehol sem kapnak többet, pedig évekkel ezelőtt 80 allért is megkerestek. Többen vannak, akik a veszprém megyei Pétfürdőn levő nitrogéngyár építkezésénél dolgoztak néhány hétig és a heti keresetük alig tett ki 10—12 pengőnél többet. Pedig napi 10—12 órát is dolgoztak. — Átok ül mirajtunk — mondják a szerencsétlenek — ha valahol költünk, hát azt mondják, ha kevéseljük a bért, mehetünk, kapnak helyettünk ezer másikat fele annyiért. Nem tehetünk mást, vállalni kell a keservesen nehéz kubikolást minden pénzért... Pedig az ország ezernyi úttalan útja, meg az örökös árvizektől rettegő vidékek kubikosért kiáltanak. Annyi lenne itt a taligások munkája, hogy még egyszer annyian sem győznek. És ők mégis tétlenségre kárhoztatva lesik a semmit a Teleki téren és szerte az országban ... Pattanásig feszült az orosz-japán viszony Biztosra vehető a diplomáciai viszony megszakítása .A szovjet vezetői tegnap foglalkoztak Moszkvában a Japánnal való feszült viszony miatt a tokiói orosz nagykövet visszahívásának kérdésével. Egyúttal újabb jegyzéket intéztek a japán kormányhoz a mandzsuriai események ügyében. Amennyiben a tokiói kormány erre a jegyzékre nem ad kielégítő választ, úgy biztosra vehető az orosz-japán diplomáciai viszony megszakítása. Készül a gazdák magánegyezségéről szóló rendelet, amelynek az a célja, hogy az adós gazdák tartozását arányba hozzák teherbíróképességükkel s így megmentsék őket a pusztulástól. Valószínű, hogy az új rendelet október közepén fog megjelenni. A kényes gavallér írta: Sárospatak/ Mihály Egy negyven év körüli, csinos megjelenésű, barna férfiút ismerek, aki még nem nősült meg. Az ilyesmi persze nem ritka a mai világban, amikor olyan nehezen szánják rá magukat a férfiak a házasságra, de ez az egy eset mégis feltűnőbb a többinél, mert ez az ur azt állítja, hogy ő igenis nagyon szeretett volna megnősülni, sőt még most is szeretne. — Hát akkor mért nem nősült Az ur megfelelt a kérdésre. — Hát bizony, azt nem lehet csak úgy egyszóval elmondani. — Akkor mondja el kettővel. — Kettő sem elég hozzá. Mert akár hiszik, akár nem, az az oka, hogy nem találtam olyan menyasszonyt, aki mindenképpen megfelelt volna a kívánságaimnak. Vagy ez volt a baj, vagy az, de valami baj mindenütt volt. — Ejnye, hát talán arról ábrándozott, hogy tökéletes feleséget talál? Olyan nincs a világon. Legfeljebb olyan, egy valakinek tökéletes, ha a többinek nem is tetszik... A nőtlen úr szomorúan sóhajtott: — Hát én bizony nem találtam olyat, aki nekem tökéletes lett volna. Pedig igazán nincsenek valami különleges igényeim. Először is nagyon megkönnyíti a dolgot az, hogy én senkinél sem kerestem a vagyont. Mégis olyan sok szomorú tapasztalatom, van, hogy,úgy látom, most már mégis csak agglegény maradok örökre... — Most már igazán kíváncsi vagyok, mik lehetnek azok a borzasztó tapasztalatok! — Elmondom én szívesen, —kapott a szón az agglegény úr — akár mindjárt hozzá is kezdek. Volt egyszer például egy leányka, aki nagyon, de nagyon tetszett nekem. Udvaroltam neki, azt is boldogan vettem észre, hogy szívesen fogadja közeledésemet. Elhatároztam, hogy elveszem. Egyszer ott ebédeltem náluk. Aznap akartam megkérni a kezét... Ebéd után leült a zongorához, elkezdte játszani kedvenc nótáit. Persze, ezzel még jobban magába bolondított. Ott álltam mellette, ráhajoltam ég ... és visszarettentem: olyan korpás és zsíros volt a haja, hogy menten kiábrándultam belőle!... — Nahát, ez csakugyan csúnya... Dehát lehetett volna azon segíteni! A kényes agglegény elfintorította az arcát, úgy mondta: — Persze, hogy lehetett volna! De akkor miért nem segített? Hát szabad egy leánynak ilyen hanyagnak lenni, amikor a kérőjét várja? Erre bizony nem lehetett védelmezni a leányzót. Tovább kellett haladni ettől a témától. — Jó, jó, jó, dehát nem volt minden leánynak ilyen ápolatlan a haja? — Nem. Volt később egy másik szerelmem. Ennek legelőször a haját néztem meg, rendben volt, beleszerettem. De itt meg más hibára jöttem rá. — Ugyan mire? — Arra, hogy tele volt a szája lyukas fogakkal és hiába biztatgattam, nem volt hajlandó megcsináltatni őket. Pedig olyan volt, ha mosolygott, mintha a sajátmaga nagymamája lenne. Teljesen elrontotta a szépségét az a csúnya, hibás fogsor... — Hát olyan egy se akadt, akinek a haja is, foga is rendben volt? — Dehogynem. Csak azzal más hiba volt. Egyiknek a harisnyája volt örökké lyukas, meg a ruhája piszkos, vasalatlan, rendetlen. Hiába figyelmeztettem, nem szedte össze magát. A másiknak folyton kilógott az alsószoknyája... — Nanát, ez régen lehetett. Hiszen manapság már alig hordanak a nők alsószoknyát! A kényes gavallér lecsapott erre a megjegyzésre: — Ilyen is volt, akinél meg ez volt a baj, hogy soha nem hordott alsószoknyát, ezért aztán úgy átlátszott mindig a ruhája, hogy az már valósággal illetlenség volt. Márpedig én nem veszek feleségül olyan leányt, akiben nincsen annyi szemérem, hogy vigyázzon az ilyenekre! — A mai divat... •— Ne tessék a mai divatra fogni mindent. A mai divat mellett is vannak nők, akik mindig finoman és úri módon tudnak öltözködni! — Hát mért nem keres azok között, akik a maga ízlése szerint öltözködnek? — Ott is kerestem eleget. De ott is pórul jártam. Mert az egyik, akinél már majdnem mindenben biztos voltam, az meg azzal járta, meg előttem, hogy amikor strandfürdőbe mentünk, akkor megláttam, hogy merő tyúkszem a lábán minden ujja! Hát bizony ebből is kiábrándultam... Nem lehetett mit válaszolni most ennek a kényes gavallérnak, csak azt, hogy nahát, maga aztán alaposan megnézi, akit el akar venni! Erre sem maradt azonban adós a válasszal. Azt mondta: — Igen, én nagyon válogatós vagyok. De mentségemre szolgál, hogy hallottam már sokszor, amit a nők beszélnek egymás között a férfiakról, ők is alaposan megtárgyalják, hogy ez a férfi ilyen, ez meg amolyan. Mért nem lenne ehhez nekem is jogom? — Joga lehet. Csak szerencséje is legyen, ha már ilyen kényes! A gavallér szomorúan bólogatott: — Bizony, bizony, szerencsém nem sok volt eddig... Pedig úgy szeretnék már megnősülni... Nem tudna egy nekem való feleséget? ! — Egyelőre nem tudok. De majd érdeklődöm... Szívesen meg is tettem volna, hogy kérdezősködjem, érdeklődjem a férjhezmenendő leányok között. De bevallom, kissé gyáva vagyok. Hátha valamelyik leány eltitkolja, hogy... mit tudom én mit, de valamit eltitkol, amit aztán csak a kényes gavallér vesz észre rajta. Jobb volna, ha valamelyik bátor leányzó magamagától jelentkeznék ennél a kényes gavallérnál, ha ugyan van mersze hozzámenni egy ilyen „nagyjyji" férfiujioz l FRISS ÚJSÁG 1934 szeptember 1, szombat f*'i tHegUsa Azt mondja a meghívó, hogy Budás György festőművész, a nagy magyar Alföld dúsan termő földjének fia, aki Békésgyula mellett egy tanyán született, szívesen látja a meghívottat a gyűjteményes kiállítására. A kiállítást, ahol 40 képet mutat be, egy étteremben rendezik. A meghívóból jelesen azt is megtudjuk, hogy a festőművész 23 éves korában tanult meg írniolvasni. Amikor gyerek volt, libákat és teheneket őrzött, azután uradalmi cseléd volt, egyszóval végigjárta a hosszú utat, amíg elért a tehénlegelőtől a budapesti gyűjteményes kiállításig. Ez az őstehetség szívós, erős és kitartó volt. Keresztülverte magát a koplaláson, mindenféle munkán és amikor már ott tartott, hogy a maga erejéből talán nem bírta volna tovább, akkor kegyes volt hozzá a végzet és útjába vezette a „nagy pártfogót". A budapesti rengetegben találkozott valakivel, aki hinni tudott neki. Bízott a tehetségében, segítette. Lakást adott neki, megosztotta Vele a falatját, vásznat, festéket, képkereteket, ecsetet, mindent megszerzett az őstehetségnek, még azt rrt artOLS a költséget sem sajnálta tőle, hogy a kiállítást is megrendezze. Ez a „nagy mecénás", ez a megértő lelkű pártfogó Mészáros Sándor budapesti tűzoltó. Csekély fizetéséből élt, nincs vagyona. Nincsenek a tűzoltói járandóságon túl semmiféle más jövedelmei. Nincsen háza, ingatlana, mégis van olyan óriási vagyona, ami felér mindennel. Tud bízni végtelenül, határtalanul az embertársának a tehetségében. A föld fia találkozott a föld másik fiával. Azt mondja a vers: szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Hozzátehetjük, hogy a szegény ember sorsát legjobban megérti a másik szegény ember. Nem mese az a régi legenda a szegény asszonyról sem, aki megfelezte az imakönyvét a másik szegénnyel, mert nem tudott neki mást adni. Mészáros Sándor, a tűzoltó, megfelezte a jövedelmét a festőművésszel, aki elindult Békésgyula mellől a tanyavilágból és most meg akarja mutatni Budapestnek, hogy mit tud. Eámcsak, vannak még tündérmesék az életben. El kell menni „az Alföld dúsan termő földjének fiához", ő majd elmeséli mindenkinek. vezetek követeléseit. A munkásság heti 34 órás munkaidőt követel 40 munkaórának megfelelő bérrel, valamint azt, hogy a szakszervezeti tagság miatt elbocsátott munkásokat fogadják vissza a munkahelyekre. A gyárosok a legélesebben tiltakoztak ellene, hogy ilyen alapon kellen tárgyalnak a munkásokkal. Egyes, szövőgyári üzemekben már be is szüntették a munkát. .A sztrájkvezetőség figyelmeztette a munkásokat, hogy tartózkodjanak a zavargásoktól. Óva intik őket, hogy a soraikban megnyilvánuló kommunista izgatásnak hitelt adjanak, figyelmeztetik őket arra, hogy minden ilyen irányú tüntetéstől maradjanak távol. Ötszáz albizottsága van a sztrájkvezetőségnek, amelynek elnöke Francis Gorman. Példátlan előkészületeket tettek a sztrájk lebonyolítására. Az Egyesült Államok területén saját telefonhálózatuk van, úgyhogy minden értesítést közvetlenül tudnak eljuttatni az albizottságokhoz. A különböző munkásszervezetek biztatják a sztrájkolókat, hogy teljes erejükkel támogatni fogják őket. A sztrájk kitörését szombaton éjei fél 12-re várják. Súlyos válság az acéliparban Az Egyesült Államok legnagyobb acélipari trösztje bejelentette, hogy valamennyi irodájában bevezeti az ötnapos munkahetet. Húszezer irodai alkalmazottra vonatkozik ez az intézkedés, amely tízszázalékos fizetéscsökkenést jelent. Az acélipari trösztnek ezt a lépését úgy tekintik, amelyet azután a többi nehézipari gyárakra is kiterjesztenek. A szakszervezeti vezetőség szemére veti a kormánynak, hogy nem vezet pontos nyilvántartást a munkanélküliekről. Májusban a munkanélküliek számut tízmillió 248 ezer volt, júliusban ez a szám tízmillió 772 ezerre, ugrott. A szakszervezetek vezetői azt állítják, hogy ezek a számok azonban korántsem mutatják meg az igazi helyzetet, mert rengeteg az olyan munkanélküli is, aki sehol sincs nyilvántartva. Szombaton éjjel megkezdődik a világ legnagyobb sztrájkja Egymillió munkás hagyja abba a munkát Amerikában Bérharc kezdődik az acéliparban is Greek, az amerikai szakszervezetek titkára kiadta az utasítást a sztrájk előkészítésére. Ehhez hasonló munkabeszüntetés még nem volt a világon és hogy milyen következményei lehetnek, azt ma még nem tudhatja senki. Könnyen lehet, hogy a sztrájk kezdete történelmi jelentőségű fordulat lesz az amerikai gazdasági életben. A sztrájk tehát elkezdődik, hogy milyen lesz a befejeződése, azt még azok sem sejtik, akik elindították. A textilmunkások uniójához 800 ezer munkás tartozik. A vezetőségük kiadta a parancsot a rokonipari szervezeteknek, ez így hangzik: " „Tegyetek meg minden előkészületet a textilmunkások sztrájkjához való csatlakozásra". A szakszervezet egész bizonyosan számol azzal, hogy a selyemgyári és egyéb fonógyári munkások is leteszik a szerszámukat. Egymillió ember fog szembeszállni a munkaadókkal, akik teljes egészében utasították el a szakszer