Friss Ujság, 1934. október (39. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

\ Ara fi f BMárggr- ~ j 40 évfolyam, 222. gzAm ____________________________Budapest, 1934 október 2. kedd POLITIKAI NAPILAP gff szerkesztőség es ModOimatafc .£ Si.f|||*| II ICN­* Boucufanozerofizetcflk­ hétszere* ||j pr^jfh fij ||| ii ||] ||||| ||| TelelOII SZár ItOK: Egyes szám árai §§] §Pj Wt M §|gj||s ptjgl BS lla EH lm BEI |$B MJm jm*B8 An­. 24-2-05, Ab­. 24-2-00, Hétköznapon.............6 fillér H m MM TM WSW VfflG? WEIP WHbI AuS. 24-2-97. Ant. 24-2-99. Vasárnap..................12 fillér ' “a *» ■■ Aot 24-2-99 Gömbös miniszterelnök nagy rádióbeszéde Meggyilkoltak és kiraboltak egy öreg tanítónőt Az iparos a gazda, a kereskedő és vala­mennyi államfenntartó népréteg a gazdasági válság és munka­­nélküliség hínárját tapossa. Kü­lönböző idegen elméletek papi­rosan ki is tervezték ennek a nagy világnyavalyának a gyógy­módját. De a Szovjettől Ameri­káig egyik elmélet a másik után mond csődöt. Minden apostol módosítja eredeti receptjét és erős a meggyőződésünk, hogy a józan eszű és polgári gondolko­zású­ magyar kisiparosságnak lesz igaza, amikor az IPOR köz­gyűlése megállapítja: egyedül a fogyasztóképes tömegek biz­tosíthatják a gazdasági válság enyhülését. Csak a tömegek fogyasztóképességének emelke­dése adja vissza a kisiparosnak, kiskereskedőnek és minden rendű és rangú dolgozó ember­nek az állandó keresetet és a megélhetést. Sajnos, sok min­den egyéb történt nálunk is és Világszerte iparmentés és egyéb Hangzatos jelszavak alatt, csu­pán a nagy tömegek fogyasztó­képességének emelése érdeké­ben történt nagyon kevés. Vala­hogy egész iparunkban és terme­lésünkben korlátlan hatalomhoz jutott a kartelszellem. A kis­iparosság pedig ebben a kartel­­légkörben egyre jobban veszíti a talajt láb alól és amikor hosz­­szú tusakodás és harc után sike­rül legveszedelmesebb verseny­társukat, a hatósági üzemeket­ leszerelni, akkor egyszerre fel­támad a robot és a kényszer­­munka szelleme és a munkanél­küliekkel és ínségesekkel akar­nak közmunkákat végeztetni. Nagyon alapos az aggodalmunk, hogy itt megint a gondok és bajok közt fuldokló kisiparos­ságnak egy újabb sérelme van születőben és kialakulóban és a legközelebbi IPOK közgyűlé­sén már a kényszermunka beteg gondolatával kell majd hada­kozni. Amíg részlettervekkel és az egymást keresztező gon­dolatokkal kísérleteznek a vál­ság enyhítése érdekében, addig minden segítő szándék kátyúba ragad. Igaza van a budapesti cipész ipartestület jelentésének, amikor azt mondja, hogy min­den dolgozó ember érdeke egye­zik abban, hogy­ nagyobb fo­gyasztás és olcsóbb forgalom alakuljon ki a piacon és ezért minden reform­tevékenységnek a szabadverseny szellemében és a kartelmonopóliumok ellen kell kialakulni, hogy az emberek munkához és kenyérhez juthas­sanak. A magyar munka ünnepe Vasárnap nyitották meg ünne­pélyes külsőségek között a Nem­zeti Munkahetet az Ügetőverseny­pályán. Az ünnepség egybeesett Horthy Miklós kormányzó tizenöt­­éves jubileumával, amelyről la­punk belsejében közlünk részletes tudósítást. Képünkön a megnyitó­ünnepély egyes mozzanatai látha­tók­ Az 1-es számú képen Horthy Miklós kormányzó megjelenik az ünnepség színhelyén, mellette Gömbös Gyula miniszterelnök ha­lad. A 2-es számú képen a gyön­gyösi­­ asszonyok küldöttségének egy része látható, a 3-as számú kép pedig a soroksári pékek fel­díszített kocsiját ábrázolja az ipari menetben, amely a megnyitó­­ünnepség után vonult fel a kor­­mányzó előtt. A soroksári kenyérnek is hadat üzent a pék­kartel Soroksár tragédiáját okozta a tejrendelet A tizenkilencezer lakosú Sorok­sár nagyközség boldogulását ket­tős veszedelem fenyegeti: az egyik a tejrendelet, a másik a soroksári kenyér ellen indított hadjárat, amiről a soroksáriak azt állítják, hogy benne van a hírhedt tejkar­­tel messzeérő keze. Soroksár a tej­rendelet megjelenése előtt egyik fontos tényezője volt Budapest tejellátásának. A tehéntartó gaz­dák naponta 8—10 ezer liter tejet termeltek és többszáz milimári vitte be a tejet Budapestre, ahol szívesen látták őket a fogyasztók. Egyik-másik soroksári tejkeres­kedő 15—20 éve szállította a tejet egy és ugyanannak a vevőjének és büszkén jegyzik meg, hogy soha nem panaszkodott a vevő. A tej­rendelet hatszáz tejárus kisembert fosztott meg a kenyerétől. A te­­henesgazdák keservesen panaszol­ják, hogy a rendelet óta ráfizet­nek üzemükre. A helybeli gyűj­tőállomás nagyrészt csak ipari tejnek veszi át tőlük a tejüket, fil­léres árakon, a tehénadóhátralék pedig folyton gyűlik és maholnap elárverezik tehénkéit, sőt egyéb holmijukat is, mert fizetni nem tudnak. Keménykedve várják a be­­ígért új tejrendeletet. A soroksári kenyér tragédiája a község ősi iparágát fenyegeti pusztulással. Egykor jóformán minden házban sütöde volt és Bu­dapest nagy tömegben vásárolta a jóízű soroksári rozskenyeret. Most az a helyzet, hogy a legtöbb kézisütőde megszűnt. A termelés 40—50 százalékkal csökkent és a so­roksári kenyeret ma már nehéz elhelyezni a fővárosban. A sorok­sári kenyérsütő gazdák szövetke­zetbe tömörültek, de így sem bol­dogultak. A pékkartel valami tit­kos rendeletben kikötötte, hogy a pesti kocsmák ne vegyenek át soroksári kenyeret, mert különben­ bojkott alá helyezik őket és nem szállítanak fehér kenyeret és süte­ményeket. Akár van ilyen rende­let, akár nincs, a szomorú valóság az, hogy Budapesten alig akad már vendéglő, ahol soroksári ke­nyeret lehetne kapni, a magán­­fogyasztásban pedig szintén visz­­szaesés állott be, pedig a sorok­sáriak mélyen leszállították ke­nyerük árát. Valószínű, hogy ez is egyik oka a pékakrtel áskálódá­­sainak. Ennyi­ baj- és katasztrófa köze­pette érthető, hogy mindenki tele van panasszal Soroksáron. A köz­­ség öt gyára korlátozott üzemmel dolgozik. A közlekedés rossz és drága. A HÉV 98 fillért számít a rövidke útért Budapestre és visz­­sza. Pestszenterzsébetig, mindössze két­ megálló van közben, 24 fillér a vitel­díj. A Budapestvidéki Villa­mossági Részvénytársaság 7 fillé­res egységára is elviselhetetlenül magas. _ A villanylámpákat félve használja mindenki, sokan pedig visszatértek a petróleumvilágítás­­hoz. Pedig 19 ezer ember mostoha sorsa megérdemelné, hogy végre az illetékesek figyelme is ráirá­nyul­jo.

Next