Friss Ujság, 1934. október (39. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
\ Ara fi f BMárggr- ~ j 40 évfolyam, 222. gzAm ____________________________Budapest, 1934 október 2. kedd POLITIKAI NAPILAP gff szerkesztőség es ModOimatafc .£ Si.f|||*| II ICN* Boucufanozerofizetcflk hétszere* ||j pr^jfh fij ||| ii ||] ||||| ||| TelelOII SZár ItOK: Egyes szám árai §§] §Pj Wt M §|gj||s ptjgl BS lla EH lm BEI |$B MJm jm*B8 An. 24-2-05, Ab. 24-2-00, Hétköznapon.............6 fillér H m MM TM WSW VfflG? WEIP WHbI AuS. 24-2-97. Ant. 24-2-99. Vasárnap..................12 fillér ' “a *» ■■ Aot 24-2-99 Gömbös miniszterelnök nagy rádióbeszéde Meggyilkoltak és kiraboltak egy öreg tanítónőt Az iparos a gazda, a kereskedő és valamennyi államfenntartó népréteg a gazdasági válság és munkanélküliség hínárját tapossa. Különböző idegen elméletek papirosan ki is tervezték ennek a nagy világnyavalyának a gyógymódját. De a Szovjettől Amerikáig egyik elmélet a másik után mond csődöt. Minden apostol módosítja eredeti receptjét és erős a meggyőződésünk, hogy a józan eszű és polgári gondolkozású magyar kisiparosságnak lesz igaza, amikor az IPOR közgyűlése megállapítja: egyedül a fogyasztóképes tömegek biztosíthatják a gazdasági válság enyhülését. Csak a tömegek fogyasztóképességének emelkedése adja vissza a kisiparosnak, kiskereskedőnek és minden rendű és rangú dolgozó embernek az állandó keresetet és a megélhetést. Sajnos, sok minden egyéb történt nálunk is és Világszerte iparmentés és egyéb Hangzatos jelszavak alatt, csupán a nagy tömegek fogyasztóképességének emelése érdekében történt nagyon kevés. Valahogy egész iparunkban és termelésünkben korlátlan hatalomhoz jutott a kartelszellem. A kisiparosság pedig ebben a kartellégkörben egyre jobban veszíti a talajt láb alól és amikor hoszszú tusakodás és harc után sikerül legveszedelmesebb versenytársukat, a hatósági üzemeket leszerelni, akkor egyszerre feltámad a robot és a kényszermunka szelleme és a munkanélküliekkel és ínségesekkel akarnak közmunkákat végeztetni. Nagyon alapos az aggodalmunk, hogy itt megint a gondok és bajok közt fuldokló kisiparosságnak egy újabb sérelme van születőben és kialakulóban és a legközelebbi IPOK közgyűlésén már a kényszermunka beteg gondolatával kell majd hadakozni. Amíg részlettervekkel és az egymást keresztező gondolatokkal kísérleteznek a válság enyhítése érdekében, addig minden segítő szándék kátyúba ragad. Igaza van a budapesti cipész ipartestület jelentésének, amikor azt mondja, hogy minden dolgozó ember érdeke egyezik abban, hogy nagyobb fogyasztás és olcsóbb forgalom alakuljon ki a piacon és ezért minden reformtevékenységnek a szabadverseny szellemében és a kartelmonopóliumok ellen kell kialakulni, hogy az emberek munkához és kenyérhez juthassanak. A magyar munka ünnepe Vasárnap nyitották meg ünnepélyes külsőségek között a Nemzeti Munkahetet az Ügetőversenypályán. Az ünnepség egybeesett Horthy Miklós kormányzó tizenötéves jubileumával, amelyről lapunk belsejében közlünk részletes tudósítást. Képünkön a megnyitóünnepély egyes mozzanatai láthatók Az 1-es számú képen Horthy Miklós kormányzó megjelenik az ünnepség színhelyén, mellette Gömbös Gyula miniszterelnök halad. A 2-es számú képen a gyöngyösi asszonyok küldöttségének egy része látható, a 3-as számú kép pedig a soroksári pékek feldíszített kocsiját ábrázolja az ipari menetben, amely a megnyitóünnepség után vonult fel a kormányzó előtt. A soroksári kenyérnek is hadat üzent a pékkartel Soroksár tragédiáját okozta a tejrendelet A tizenkilencezer lakosú Soroksár nagyközség boldogulását kettős veszedelem fenyegeti: az egyik a tejrendelet, a másik a soroksári kenyér ellen indított hadjárat, amiről a soroksáriak azt állítják, hogy benne van a hírhedt tejkartel messzeérő keze. Soroksár a tejrendelet megjelenése előtt egyik fontos tényezője volt Budapest tejellátásának. A tehéntartó gazdák naponta 8—10 ezer liter tejet termeltek és többszáz milimári vitte be a tejet Budapestre, ahol szívesen látták őket a fogyasztók. Egyik-másik soroksári tejkereskedő 15—20 éve szállította a tejet egy és ugyanannak a vevőjének és büszkén jegyzik meg, hogy soha nem panaszkodott a vevő. A tejrendelet hatszáz tejárus kisembert fosztott meg a kenyerétől. A tehenesgazdák keservesen panaszolják, hogy a rendelet óta ráfizetnek üzemükre. A helybeli gyűjtőállomás nagyrészt csak ipari tejnek veszi át tőlük a tejüket, filléres árakon, a tehénadóhátralék pedig folyton gyűlik és maholnap elárverezik tehénkéit, sőt egyéb holmijukat is, mert fizetni nem tudnak. Keménykedve várják a beígért új tejrendeletet. A soroksári kenyér tragédiája a község ősi iparágát fenyegeti pusztulással. Egykor jóformán minden házban sütöde volt és Budapest nagy tömegben vásárolta a jóízű soroksári rozskenyeret. Most az a helyzet, hogy a legtöbb kézisütőde megszűnt. A termelés 40—50 százalékkal csökkent és a soroksári kenyeret ma már nehéz elhelyezni a fővárosban. A soroksári kenyérsütő gazdák szövetkezetbe tömörültek, de így sem boldogultak. A pékkartel valami titkos rendeletben kikötötte, hogy a pesti kocsmák ne vegyenek át soroksári kenyeret, mert különben bojkott alá helyezik őket és nem szállítanak fehér kenyeret és süteményeket. Akár van ilyen rendelet, akár nincs, a szomorú valóság az, hogy Budapesten alig akad már vendéglő, ahol soroksári kenyeret lehetne kapni, a magánfogyasztásban pedig szintén viszszaesés állott be, pedig a soroksáriak mélyen leszállították kenyerük árát. Valószínű, hogy ez is egyik oka a pékakrtel áskálódásainak. Ennyi baj- és katasztrófa közepette érthető, hogy mindenki tele van panasszal Soroksáron. A község öt gyára korlátozott üzemmel dolgozik. A közlekedés rossz és drága. A HÉV 98 fillért számít a rövidke útért Budapestre és viszsza. Pestszenterzsébetig, mindössze két megálló van közben, 24 fillér a viteldíj. A Budapestvidéki Villamossági Részvénytársaság 7 filléres egységára is elviselhetetlenül magas. _ A villanylámpákat félve használja mindenki, sokan pedig visszatértek a petróleumvilágításhoz. Pedig 19 ezer ember mostoha sorsa megérdemelné, hogy végre az illetékesek figyelme is ráirányuljo.