Friss Ujság, 1934. október (39. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

2 Tüzifakartel fenyegeti Budapestet és környékét Meg kell védeni a fogyasztókat és kiskereskedőket Még nyári hévvel süt a nap, de az érdekcsoport, mely a téli hideget is aránytalan nagy üzleti haszonra akarja felhasználni, már elérte azt, hogy gyűjtik az adatokat a tüzifakartel nyélbeütésére. A kereskedelemügyi miniszter rendeletére a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának nyolc nap alatt be kell terjesztenie ezeket az adatokat, melyek minden érdekeltben azt a gyanút keltik,ogy készül a tüzifakartel. A miniszter rendeletére meg kell állap títani Budapest, Rákospalota, Paotaújfalu, Pestújhely, Rákosszentmihály, Rákos, Cinkota, Sashalom, Pestszenterzsébet, Csepel, Soroksár, Kispest és Pestszentlőrinc évi tüzifaszükségletét és azt, hogy ebből mennyi kerül a telepes tűzifakereskedők útján forgalomba, snennyi ezeknek megkerülésével szállításokra, köz- és magáncélokra és az iparigazolvánnyal bíró telepekre. Kéri a miniszter az egyes tüzifaérdekeltségek tagjainak és az érdekeltségeken kívül álló telepes tüzifakereskedőknek névsorát, valamint a föntebb elősorolt helységek telepes kereskedőinek 1930 július 1-től 1933 június 80-ig terjedő időre átlagos tűzifaforgalmának kimutatását. A Kamara kedden délután ülésre hívta össze az érdekelteket azzal, hogy erre az ülésre a miniszter által kívánt adatokat is hozzák magukkal. Jogos az aggodalom, hogy a tűzifa-elosztásba való beavatkozás csak a nagytőke érdekeltségek javát szolgálja és a magas faár megállapításával, valamint a kiskereskedőknek az egyes nagy cégekhez való bekényszerítésével a magas vételárból minél kevesebb haszon juthat a kiskereskedőknek, akiket a fogyasztók elkeseredése közvetlenül ér a drága fa miatt és minél több, aránytalanul több haszon juthat a nagyvállalatoknak. Ezt úgy a kiskereskedők, mint a fogyasztók érdekében minden eszközzel meg kell hiúsítani és itt fontos feladat vár nemcsak a Kereskedelmi és Iparkamarára, hanem mindazokra a hatósági és társadalmi tényezőkre, amelyeknek szűkkörű érdekcsoportokkal szemben a kisemberek nagy tömegeit kell védelmezniük. A győzelem írta: Lestyán Sándor Nevezetes napra virradt a község. Varga János kocsmájában nagy tekeversenyt rendeztek. Még a szomszéd községekből is bejöttek a legjobb tekézők. Csábította őket a sok dij, melyek között első helyen áll a kakas, a valódi fajkakas! Második dij, harmadik dij, Pipa meg cigaretta. Azokat is jó volna megnyerni, de a kakas, a büszke nyakú, piros taréjú, törpe kis kakas mindennél jobban csábította a versenyre jelentkezőket. Nagy dolog a nyeremény, de az elsőség, a győzelem még annál is többet ér! Az egész versenyről beszámol az újság is, a járási „közérdek", az első díjasra meg hetekig ujjal mutogatnak a gyerekek és irigységgel beszél róla a község, az egész környék! ...Veress Gábor gazda reggel így búcsúzik az asszonytól: — Beviszek egy mázsa búzát a malomba... Ki kell fizetni az egyházi adót, különben megütik a dobot a tanya fölött! Az asszony sajnálja a búzát, de az embernek igaza van. A hátralékos adó fejében felírták a tehenet. Ami pedig fel van írva, az már nem tréfa dolog, azt el is árverezik . — Hát csak menjen kend! De figyelmeztetem, délre itthon legyen! Tájékát ne lássa a kocsmának! A gazda fogadkozott, hogy így, m meg úgy, dehogy is megy ő a kocsmába. Nem olyan világ járja máma. Beadja a búzát, kifizeti az adót, aztán fordul egyenest hazafelé. Az adófizetésig nem is változott a terv semmit. Veress Gábor uram beváltotta a búzáját, kesergett, hogy milyen keveset fizetnek érte, aztán megindult, hogy az adót lefizesse. De a hivatalos helyen nem talált senkit. Élő lelket se. Egy gyerek játszadozott az udvaron, az magyarázta, hogy mindenki Varga János kocsmájában van, mivelhogy ott most folyik a nagy tekeverseny. — Megnézem a versenyt — mondta magában Veress Gábor gazda. — Csak éppen, hogy bepillantok, aztán indulok a pénzzel hazafelé! A kocsmaudvaron alig tudott áthaladni a tekepályáig. Feketéllett az udvar a sok nézőtől, versenyzőtől. Egy asztal tetején ott kukorékolt a kakas, az első díj, madzagra kötve. A kocsmárosok gyereke tartotta a madzag végit, az magyarázta el Veress Gábor uramnak: — Három dobásra megy a győzelem. Három dobás ötven fillér. Aki három golyóval legtöbb fát üti, azé a kakas, meg a dicsőség! Veress gazda nagynehezen a tekepályához furakodott. Volt ott olyan izgalom, hogy nincs az az országos vásár, mely hasonlóval dicsekedhetne. A helybeli mészáros- és hentesmester vezetett a versenyben, három dobásra tizenkét fával. — Ez bizony nem nagy dolog! dörmögte maga elé Veress gazda, aki arra gondolt, hogy legénykorában tizenhatot is ütött háromszorra. Nem volt nálánál különb tekéző a községben! Sok első díjat nyert ő a kékidőben! Akik ott álltak, felismerték gazdájamat: — Itt van Veress Gábor!... Na, Gábor, mutasd meg, mit tudsz!.... Gábor bácsi, csak nem hagyja másnak a kakast, meg a győzelmet!! Eleinte szabódott. Kérette magát. Az asszonyra gondolt, aki megtiltotta, hogy kocsmába menjen. De amikor látta, hogy a mészáros nem dobja túl a tizenkét fát most se, hirtelen lerántotta a kabátját, nekigyürkőzött és elordította magát: — Ide azt a golyót! A kocsmáros előbb leszurkoltatta vele az ötven fillért. Veres Gábor uram nekiszaladt, nagyot lendült a karja, kirepült a golyó és első dobásra kilenc fát talált. — Állítani! Újra állítani! Második dobásra három fa esett. El volt érve a mészáros rekordja. A kocsmáros már intett a mészárosnak, hogy kezdheti elölről, mert Veress gazda túl fogja dobni!... Áhitatos, templomi csendben gurult el a harmadik golyó. Egyetlen fát se talált Kicsúszott Veress gazda tenyeréből és felszaladt, a vályúba. Egyformán tizenkettőt dobtak mind a ketten. Ez déli tizenegy órakor volt... — Kiadjuk egymásnak a kakast — mondotta délután négy órakor — miután még mindig nem sikerült a tizenkettőt túldobnia. Veress Gábor uramnak se sikerült, pedig ötször is megpróbálta időközben. De ő nem akarta kiadni: — Tán kettévágjuk!... Mit csináljak egy fél kakassal!! Este nyolc órakor még mindig nem változott a helyzet. A mészáros addigra már eldobált vagy négy pengőt, 50 fillérjével, Veress gazda még ennél is többet. Hat pengőjébe volt eddig a kakas, ami még nem is az övé! Nagy izgalomban folyt tovább a verseny. A többiek, akik tíz meg tizenegy fát dobtak, már elvitték a maguk díját. Csak a két első díj volt hátra. A kakas meg a pipa. A mészáros volt a nyugodtabb. — Addig nem dobok, amíg Veress Gábor túl nem szárnyal! Kár az ötven fillérekért! Este tíz óra felé aztán Veress gazdának tizennégy fája volt három dobásra. Ezt az utolsó 50 fillérjén dobta. A mészáros egyszer megpróbálkozott utána. Nem sikerült. Veress gazdáé volt a kakas, meg a dicsőség. ... A kakas még sokáig büszkén kukorékolt a Veress-tanyán. De a gazda nem szívlelte, haragudott rá nagyon. Az történt ugyanis, hogy amikor éjfél táján hazaérkezett vele, az asszony már mindent tudott. A szomszédok elmondták neki, hogy látták az urát a tekeversenyen. Veressné asszony pedig jól elagyabugyálta az urát, a győzelem örömére: — Egy mázsa búzát tekézett el kend a kakasért, amit én adtam el Varga kocsmárosnénak a múlt heti piacon, három pengőért! FRISS ÚJSÁG 1934 október 2. kedd Bejöni az udvarissággat Elnevezeték korunkat az emberi haladás és a kultúra diadalmas idejének. Szokás azt mondani, hogy az emberi értelem elérte a csúcspontot, amelyikről álmodoztak a költők, az évezredek ködén átvilágító lángelmék, úttörők, a szellem és testi munka nagy harcosai. Ikarusznak a szárnyait ma már birtokába vette az emberfia. Üzen a láthatatlan sugarakon keresztül, sőt egész városokat és vármegyéket is meg fog tudni gyilkolni maholnap a láthatatlan sugarak erejével. Mindent tud az ember a haladás századában. Csudálatosképpen a nagy technikai tudás mellett azonban valami baj lehet a legegyszerűbb érzésekkel, ösztönökkel, az életnek a legelemibb mindennapi szabályaival. Ennek a korszaknak kellett megteremtenie az utolsó évtizedekben „az öregek napját", a gyermekek, a virágok, az anyák napját és mindenféle más napot, amelyeknek az a céljuk, hogy a szószékről, az iskolákban és minden más nyilvános helyeken figyelmeztessék az embereket arra, hogy azok is a világon vannak és azoknak is tartoznak valamilyen emberies érzéssel, akiket ezen az útán kellett az emlékezetbe idézni. A sokféle naphoz csatlakozik most az „Udvariasság Napja". Egyszerre indult meg Japánban és Belgiumban. Az Óceán és a világfelfogásnak az óceánja választja el a két nemzetet lélektanilag egymástól. Két világrész, de úgy látszik, hiányzik mind a kettőnél mindaz, amit általában udvariasságnak szoktunk elnevezni. Kevés volna egy óceán ahhoz, hogy elmossa az emberek közül mindazt a sérelmet, kíméletlenséget, tapintatlanságot, bántalmat, fájdalmat, amit azzal okoznak egymásnak, mert nem udvariasak, úgy is mondhatnánk, hogy nem figyelmesek. Kezdve attól, amikor a panaszkodó kisembert egyik hivatali ajtótól a másikhoz küldözik, nem állnak szóba vele, nem hallgatják meg, vagy ha már engednek is az ostromnak, halálos közönnyel intézik el azt, amitől esetleg a sorsa függ. Hiszen megjelennek a rendeletek, hogy „Légy udvarias". Nincs rá idő, törtetni kell, ajtóstól berontani mindenüvé, könyökölni, keresztülgázolni a másikon izgalom nélkül. A rohanó áradatban gurul, kínlódik az alulmaradt ember. Udvariassági napot hirdetnek Japánban és Belgiumban. Jó volna megtanulni ezt a napot a többi államoknak is. Azonban nemcsak hirdetni, hanem átvinni az életbe is mindenüvé, ahol emberek sorsáról van szó és hol nincsen erről szó, akkor majd nem is lesz szükség udvariassági napra, volt szükség, mert a kisantant államai bizonyos idegességgel fogadták Gömbös tervezett útját és ez az ideges hangulat Parisra is átterjedt. A miniszterelnök tervbevett római újabb látogatásának szintén nagy külpolitikai jelentőséget tulajdonítanak, annál inkább, mert a közeljövőben Schuschnigg osztrák kancellár is el akar látogatni Rómába. Itt említjük meg, hogy Papén volt német alkancellár, Németország bécsi követe, aki néhány napja Magyarországon vadászott, kedden Bécsbe repül és ott átveszi hivatala vezetését. Érdekes külpolitikai nyilatkozatot tett Mussolini olasz miniszterelnök arról, hogy Olaszországot fel kell fegyverezni. Azt mondta, hogy Európában 100 millió német és 200 millió szláv él, ezzel szemben az olaszok száma Olaszországban 42 millió, Olaszországon kívül 17 millió. Ezért minden polgárt katonának kell nevelni, minden fiút és férfit a legkitűnőbb fegyveres kiképzésben kell részesíteni. Militaristának lenni azt jelenti, hogy az ember kész a nemzeti eszmékért harcolni és meghalni. Ausztria függetlenségéről azt mondta az olasz miniszterelnök, hogy az nemzetközileg elismert történelmi szükség. Egyelőre — nagyon hangsúlyozza, hogy egyelőre azt tartja, hogy Ausztria leigázását célzó újabb közvetlen kísérletek ki vannak zárva. Varsó után Rimába megy a miniszterelnök A politikai utazásoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak Gömbös Gyula miniszterelnök a legközelebbi jövőben megvalósítja régi tervét és Varsóba utazik, hogy ott a lengyel államférfiakkal gazdasági és politikai megbeszélést folytasson. Ez a látogatás ugyan már hónapokkal ezelőtt be volt jelentve, de a külpolitikai események fordulatai következtében most fokozott jelentőséget tulajdonítanak a magyar miniszterelnök lengyelországi utazásának. Gömbös ma kijelentette, hogy varsói utazása után rövidesen Rómába is ellátogat. Az utazásról Eckhardt Tibor genfi főkiküldöttünk is nyilatkozott. Kijelentette, hogy a varsói látogatás során nem lesz szó szövetségről, hanem elsősorban gazdasági kérdésekről, a csehszlovákiai magas tranzitóárak rendezésre szorulnak. Az utazás gyakorlati kérdésen kívül alkalmat szolgáltat arra is, hogy kifejezésre jusson a két nemzet hagyományos barátsága. Varsóban a magyar miniszterelnök látogatásához azt a megjegyzést fűzik, hogy ezen a látogatáson kerülni akarnak minden tüntetést, mert nem akarnak ártani annak a viszonynak, amely Lengyelország és szövetségesei között fennáll. Erre a nyilatkozatra azért Gyerekek — Adjál egy darabot a vajaskenyeredből. — Miért adjak? Én még sohasem kaptam tőled semmit. — Micsoda?! Hát a vörhenyt kitől kaptad, ami miatt két hétignem kellett iskolába jönnöd?...