Friss Ujság, 1935. augusztus (40. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
2 Olcsó - gazdaságos §|jJ§ Héra kell teli pohár, n |Bp| Mert elég tél pohár. # sferll Rengeteg sok ember uBsasgli Szenved szorulásban, IllgfögS *, •'T§a~V tel pohár Igmándi, ílteöli |l Hatása páratlan. nKniní Kapható mindenütt, k*8 68 ní*y üvegben, jggrgsM ScIrniMthaiw p Schmidthauer-fÉle IGMA Nill-KESERUVII IGMANOI-KESERUVIZ nagy üvegben Cl HL ds üvegben D'35 hl rében váratlanságával és meglehetős szűkszavúságával napi meglepetést keltett. A legellentétesebb vélemények alakultak ki róluk. A munkásság nagy általánosságban régi követeléseinek teljesítését látja benne, de minden szakmában hangoztatják, hogy a 48 órás munkaidő végeredményben ma már túlhaladott álláspont. Ma már a 40 órás munkahét megvalósítását követeli az élet. Nincsenek megelégedve a munkabérmegállapító bizottság szerepével és összetételével sem. A legközvetlenebbül érdekelt faipari szakma részéről ezt a véleményt mondták nekünk: A javaslat a múlthoz képest úgyszólván semmit sem javít a helyzeten. Egyetlen egy haladást lehet felfedezni benne, azt, hogy a munkaadót minden kihágása esetén a munkaidő túllépése tekintetében külön-külön büntethetik. Az országos szakszervezeti tanács nevében Payer Károly így nyilatkozott a Friss Újság munkatársának: — Csalódást keltett a rendelet, mert csak az asztalosinarra vonatkozik és nem terjesztették ki, mint ígérték, a textilipari munkásságra is. Tovább fogunk harcolni a negyvennyolcórás munkahét megvalósításáért. Kifogásoljuk a munkabérmegállapító bizottság összetételét és azt, hogy ez elé a bizottság elé csak olyan ügyek kerülhetnek tárgyalásra, amiket a miniszter jelöl ön. Az építőipari munkások szövetségének elnöke, Fodor Pál szerint a rendelet nem segíti elő az építőipari sztrájk megoldását. Mann Mihály, az építőipari vállalkozók szövetségének alelnöke a rendeletről ezt mondotta: -r- Veszedelmesnek tartjuk a minimális munkabér általánossá tételét. Veszedelmesnek tartjuk főképp azért, mert az árak kialakulását veszélyeztetheti, ha megfelelő szakértelem nélkül nyúlnak a kérdéshez. A negyvennyolcórás munkaidő általánossá tételét legjobban a textiliparban és a felszolgálóiparban várják, mert nagyon sok más szakmában, mint például a ruházati iparban, nyomdásziparban és vasiparban a nyolcórás munkaidőt többé-kevésbé már gyakorlatilag keresztülvitték. A pincérek és éttermi felszolgálók ettől a rendelettől remélik,ogy az a hajszolt munka, amelynek valóságos áldozatai, a közeljövőben megszűnik. A minimális munkabér megállapítástól pedig a borravalórendszer kérdés megoldását is várják oly módon, hogy végre emberi fizetéshez fognak jutni. Mindezekből látható, hogy a kormány két rendelete, amely a dolgozó munkásságnak százezreit és a munkanélkülieknek tízezreit éppúgy érinti, mint a munkaadókat, nem találkozott osztatlan tetszéssel. Egyre több és több kifogás merül fel, minél jobban vizsgálják a rendeletét és annak kihatásait. Úgy értesülünk, hogy az országos szakszervezeti tanács, valamint a különböző szakszervezetek, ideértve a keresztényszocialista szervezeteket is, ugyanúgy, mint a munkaadók, már dolgoznak is azon az emlékiraton, amelyben gyakorlati kifogásaikat fogják felsorolni a rendelet ellen és amit sürgősen el akarnak juttatni a kormányhoz, hogy a szükséges módosításokat végre lehessen hajtani. PRIVíd UJSA, 1935 augusztus 1, csütörtök 'if** Véé$m Azután honnan szerezte azt a kétezer pengőt? — kérdeztem a derék, barnaképű fiatal férfitől. Gondolkodás nélkül felelt: — Hosszú esztendőkön át takarítottam meg a keresetemből. Akkor tudniillik még volt munkám rendesen. Az iparomból el birtam tartani a feleségemet és két kicsi gyermekemet. Takaros, gondos asszony az én párom. Meg tudta kímélni a garast. Nem engedtünk mi meg magunknak semmiféle mulatságot. Nem jártunk moziba, csak ápolgattuk a kicsiket. Úgy gondoltuk, kérem szépen, hogy majd szerzünk valahol a környéken kicsi telket és verünk magunknak saját fészket. Hanem most odaadom ezt a kétezer pengőt, legyen a szegény anyáké. Odaadom szívesen, csak tessék nekem szerezni cserébe egy altiszti állást, így beszélt a kékruhás férfi. Ült velem szemben komolyan, elhatározott arccal. Összeszorította keményen a száját. Ez nem lehet — válaszoltam. Csak nem gondolja, hogy elfogadom ezt az ajánlatot, ámbár boldog volnék, ha abból a kétezer pengőből annyi anyának a gondján enyhíthetnénk. Azonban hogyan képzeli azt, hogy elfogadhatjuk a szegény embernek keserves keresetéből megspórolt pénzét azért, hogy szétosszuk a többieknek. Nem várta a beszéd végét. Felemelkedett a helyéről, kiegyenesedett, összeütötte katonásan a bokáját: — De mikor én oda akarom adni. Tessék megérteni a szómat. Nekem megéri. Több mint egy esztendeje loholok a munka után. Nem vagyok válogatós. Nincs és nincs munka. Nekem megéri. Majd takarékoskodunk újból a feleségemmel. Az a fő, hogy a fiatal életem ne senyvedjen tovább a dologtalanságban, mert ez rosszabb még a pokolnál is. Sokáig törtük mi a fejünket az asszonnyal, amíg megegyeztünk ebben. — Jó ember, hiszen magának legalább két esztendeig kellene dolgoznia ezért a pénzért. Tegyen le a szándékáról, ezt így nem lehet semmiképen. A pénzét tartsa meg. — Mi lesz azután, amikor majd elfogy? Legalább volna állás. Azt se bánom, ha nem altisztnek. Megyek én még szolgának is, cipelek én szenet is a fűtéshez, bármit elfogadok, az a fő, hogy ne kelljen reggeltől estig kilincselni kunyerálni. Aki mindig hozzá volt szokva a rendes keresethez, az csak szégyenkedik, pironkodik amikor mindenünnen tovább küldik, így beszélt az ember. Nagyon, nagyon fájt neki, hogy nem hagyhatta ott az asztalon azt a kétezer pengős takarékkönyvet, aminek de sok lemondás lehetett az ára. Busán tette be maga után az ajtót. Szegényebb lett egy reménységgel, ezt érezte az egészből. Egyszóval kétezer pengőt kínálgatnak napjainkban egy altiszti állásért. És hová legyen az, akinek nincsen kettőezer pengője ilyen célra? Még kettő se, még egy se, a falat kenyérre se. Egyáltalában miféle világ ez, ahol már ilyen szabott árakat kínálnak a havi 50—60—80 pengős keresetért? Bornemisza Géza lett az ipari miniszter Petneházy iparügyi államtitkár maradt Az utolsó pillanatban hiúsult meg miniszteri kinevezése Napok óta politikai körökben elintézett dolognak tartották, hogy az új iparügyi minisztérium élére Petneházy Antal államtitkár kerül. Kinevezését csütörtök reggelre várták. Ehelyett csütörtökön reggel a hivatalos lap Bornemisza Géza kereskedelmi miniszternek iparügyi miniszterré történt kinevezését fogja közölni. Petneházy Antalt az új minisztériumban államtitkárrá nevezik ki. Bornemisza Géza egyelőre megtartja a kereskedelmi tárcát is. Ez a kinevezés még a kormánypártban is a legnagyobb meglepetés erejével hatott. Petneházy Antalt júniusban nevezték ki kereskedelmi államtitkárrá, nem sokkal később hivatalosan is úgy könyvelték már el, hogy ő lesz az új iparügyi miniszter. Ez azért is valószínűnek látszott, mert hiszen Petneházy Antal végezte el az iparügyi minisztérium megszervezését. A váratlan fordulatról beavatott helyen azt mondják, hogy az iparügyi miniszteri tárca betöltése az eredeti elgondolás szerint történt és a közben felmerült híresztelések csak találgatásokon alapultak. A kereskedelmi tárca betöltése véglegesen még mindig nincs elintézve. Bornemisza miniszter csak átmenetileg viszi mindkét tárca vezetését. A kereskedelmi tárca végleges betöltése őszre várható. Az egyik vádlott leköpte a rendőrt, a másik arculütötte a tanút Viharos botrányok a törvényszéken Juhász József rovott multú asztalossegédet erősen megbilincselve állították a budapesti törvényszék elé. Juhász ez év június 27-én Skreff Mátyásné Horthy Miklósúti lakásába behatolt, ahonnan több ruhaneműt eltulajdonított. A bíróság előtt ártatlanságát hangoztatta. Azzal védekezett, hogy nem volt állása, kint aludt a ligetben s egy napon a rendőr ébresztette fel, hogy igazolja magát. Nem volt nála igazolvány, mire megindultak az őrszoba felé. Közben állítása szerint a rendőr gorombáskodott vele. Útközben a földön egy csomagot találtak. Fábián III. János rendőr ekkor felszólította, hogy vegye fel a csomagot és vigye el az őrszobára, ő azonban tiltakozott ez ellen. A tanúk kihallgatásakor Fábián elmondotta, hogy két férfi csomagot cipelt a ligetben és amikor őt megpillantották, el akartak menekülni, az egyiknek sikerült is kereket oldania, de a másikat, Juhászt elfogta. Nem igaz, hogy találták volna a csomagot, Juhász dobta el azt menekülés közben. A törvényszék Juhász Józsefet 3 évi szigorított dologházra ítélte. Az ítélet hallatára Juhász magából kikelve ordítozni kezdett. — Hazudik a rendőr, ártatlan vagyok és fellebbezek!... Ilyen hazugságot ! — Ezért egynapi sötétzárkára büntetem — mondotta Horváth elnök. — Hazudott a rendőri — kiáltotta ismét Juhász. — Még egynapi zárka — mondotta az elnök. — Akármit is csinál velem az elnök úr, mégis hazudott a rendőr — dühöngött Juhász, akit a fogházőrnek csak nagy nehezen sikerült megfékeznie és amikor az őr megindult foglyával a folyosó felé, Juhász hirtelen odaugrott a rendőrhöz és arcul köpte. Az inzultusról nyomban jegyzőkönyvet vettek fel és ezért Juhász ellen külön bűnvádi eljárás indul. Pofonok a tárgyalóteremben Ugyanebben az időben a büntetőtörvényszék másik tárgyalótermében rendezett parázs botrányt Czotter Pálné, aki ellen lopás bűntettének kísérlete miatt indult eljárás. A vádirat szerint Czotterné a Vilmos császár után egy 5-ös villamos perronján a mások zsebében kutatott. A bíróság előtt Cotterné sértődötten védekezett, kikelt az ellen, hogy őt zsebtolvajlással vádolják, amikor ő eddig csak nagyszabású üzleti lopásokat követett el. A bíróság megállapította,, hogy Cotterné ismert nemzetközi zsebtolvajnő, akit Bécsben már el is ítéltek. Hazai Ede magántisztviselő látta, amikor Czotterné idegen férfi zsebébe belenyúlt, de amikor azt üresnek találta, rögtön visszahúzta a kezét. Ő volt az, aki Czotternét rendőrnek adta át. Czotterné indulatosan cáfolta meg a tanút. — Egy szó sem igaz, amit mond — szólt a vádlott asszony — az igazság az, hogy ez az úr folyton követett a villamoson, ki akart kezdeni velem, de én rá sem hedelt tettem. Ezért tesz most bosszúból feljelentést. A bíró ekkor szünetet rendelt el és amikor a közönség kifelé kialadt a teremből, Czotterné a terhelő tanúhoz lépett és a férfit úgy arcul ütötte, hogy az a falnak esett. Nagy riadalom támadt erre. A fogházőr megragadta Czotternét, aki iparkodott kiszabadítani magát, hogy újból megtámadja a tanút. Közben éktelenül kiabált, úgyhogy a közeli szobákból mindenki kiszaladt a folyosóra. Csak nagy nehezen sikerült megfékezni és lecsillapítani, mire az eljáró bíró kétnapi sötét zárkával büntette meg. Rövid szünet után hirdette ki vitéz Vass az ítéletet, amely szerint bűnösnek mondta ki Czotternét lopás bűntettének kísérletében és ezért hathónapi börtönre ítélte el. Beolvasztották a hadseregbe a német rendőrséget. A német országos rendőrség különböző osztagainak a hadseregbe való beolvasztása befejeződött. Az átadás ünnepségén felolvasták az országos rendőrség parancsnokának búcsú napiparancsát, amely szerint az általános védkötelezettség bevezetése tette szükségessé a rendőri osztagoknak katonai szolgálatra való berendelését. Meglepő válasz — Mondd csak pikoló, van üres szobátok? — Nem tudom. — Hogyan? Te nem tartozol a szállodához? — Dehogyis nem. De éppen sztrájkban vagyunk.