Friss Ujság, 1935. szeptember (40. évfolyam, 198-222. szám)
1935-09-24 / 217. szám
vagy béke idegtépő kérdése ezer változatban szakad rá az egész emberiség agyongyötrött lelkiismeretére a nap mind a huszonnégy órájában. Meddig tart még ez a játék a tűzzel? A genfi nagytanácsot a béke őrének szánták, nem pedig a háború előkészítőjének. Most mégis úgy néz ki az egész világhelyzet, mintha a békementők tehetetlensége addig játszanék a formulákkal és a szavakkal, amíg egyszer mégis csak rászakad az emberiségre a második világégés iszonyata. Halljuk, hogy megtörtént az utolsó lépés, betették az ajtót, de még nemlakatolták be, felégették a hidakat, de még van egy mentőcsónak, még van egyetlen rés, amelyen át el lehet kerülni a pusztulást. De meddig fogják ezt az irgalmatlan békementő játékot folytatni? Hiszen a világ máris a bizonytalanságnak a rokkantja és bénája. Azért állt meg a forgalom és azért állandósult a nyomorúság, mert tizenöt éve országok és népek félnek egymástól. És most, amikor már egy kevés gazdasági enyhülés hajnalságára kezdte hitegetni az embereket, hogy mégis megszületik végre az igazságos béke, akkor egyszerre állig fegyverzett hatalmak egymást fenyegető szörnyű felvonulása körül tehetetlenkedik a Népszövetség. Ki vállalja ezért a felelősséget,és ki fizeti meg ennek az árát, ha hónapokon keresztül beszívódik az egész világ idegzetébe a világpusztulás iszonyatának a lehetősége. Ha mindenki nap nap után amiatt nem mer nagyobb vállalkozásba fogni, mert ki tudja, hogy mit hoz a holnap, akkor még egynéhány hét és minden háborúnál borzalmasabb gazdasági pánik és csőd rombolja össze a békének és az együttműködésnek azt a kevés kis maradványát is, amelyben valahogy tengődött az egész Európa. Az Isten szerelmére diplomata urak, tegyék már félre a formulákat és a szavakkal való játékot és összeszedve minden erejüket, keressék meg komoly elhatározással a béke kivezető útját, mert ami már az elmúlt hetekben bizalmatlanságban és nyugtalanságban felhalmozódott az emberiség tudatában, az maga felér egy világégéssel. J £ Q2* ' s/ 7 ff- V Az Osztálysorsjáték teljes nyereményjegyzék® 42. évfolyam, 217. szám Budapest, 1935 szeptember 24. kedd Előfizetési In (Helyben és vidéken) Eff Hónapra . . . 1 P 40 Alléi ■wedévre.... 4 P HillMiaan az eUHInttsl *r HMsiere* Egyes szám ára: Hétköznapon..................6 Alléi Vasárnap ...... 12 AllérFRISS NJSAC POLITIKAI NAPILAP szerkesztéseit és kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCA 3elejen. *24-2-99 Ára 6 fillér Órákon belül eldől: háború lesz-e vagy béke Egy őrült anya lefejezte gyermekét Háború Riadógyakorlatot tartottak a mentők A mentők Markó utcai székházukban állandó készültségben vannak és várják, hogy mikor hívják, őket a balesetek és szerencsétlenségek színhelyére, vagy mikor kell kirobogniuk egy-egy öngyilkossági esethez. Ezeknél a kivonulásoknál a legfontosabb szempont a gyorsaság, mert hiszen emberek élete forog kockán és néhány perces késés súlyos következményekkel járhat. A gyors kivonulásokat gyakorlatokkal készítik elő. Minden mozdulatot előzetesen megbeszélnek és folytonosan tanulmányozzák, hogy a kivonulás tempóját miképen lehetne fokozni. Időnként riadógyakorlatokat tartanak, amikor a mentők valamennyi autójának azonnal készenlétben kell lennie és egykét percen belül indulnia kell teljes mentőfelszereléssel a megadott helyekre. Címképünk egy ilyen riadógyakorlat részletét mutatja. Az indulásra készenálló autóra felteszik a hordágyakat, a következő pillanatban pedig már a mentőorvosok beugranak a gépkocsiba és a mentőautó már robog is a gyakorlat színhelyére. A riadókivonulásokat éjjel is gyakorolni szokták. A mentőorvosok azonban természetesen sohasem tudhatják előre, hogy mikor van szó csupán gyakorlatról és mikor hívják őket komoly eseményekhez. Erre azért van szükség, hogy a mentők minden pillanatban készen álljanak a segítésre és ezért végzik szinte katonás pontossággal a vezetőség által elrendelt gyakorlatokat. iiimimiiiiiiimiiiimiimimiimiiiimiimmimiiiiiimiiiimiHiiiiiiiiimmiimiiiiiiiimiiiii Sokat keres, de rosszul fizet a textilipar Egy pengős keresetek és nyolc filléres órabérek sem ritkák Egy évig ingyen is dolgoznak a tanuló munkásleányok A magyar szövő-fonóipar hirtelen támadt sikerétől hangos az ország , amikor azt látjuk, hogy hatalmas haszonnal dolgozó vállalatok az elmúlt tíz év alatt gombamódra szaporodtak ebben a szakmában, azt hinnénk, hogy a munkások megélhetése és kereseti viszonyai is ilyen arányban növekszik. A magyarországi textilgyári munkások országos szövetségének kilenc hazai fonó és szövőipartelepen történt adatgyűjtése azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Ezek szerint az adatok szerint 51 ezer munkás dolgozik a textiliparban. Ezek háromszázkét üzemben oszlanak meg. Az 54 ezer munkás számára munkabér címén kifizettek 50 millió pengőt. Vagyis egy munkásra évenként 983 pengő esett keresetképpen. Ezért a pénzért 282 napot dolgoztak. Ha tehát ezt az évi átlagos jövedelmet elosztjuk az év minden egyes papjára, akkor kiderül, hogy mindössze két pengő hetven fillér kereset esik átlagban egy-egy munkásra. De boldog volna a textiliparban foglalkoztatott munkások nagyobb fele, ha valóban megkeresnének naponkint két pengő hetven fillért. Ilyen magas összeg csak a legjobb munkásoknak jut. Számba kell vennünk, hogy az iparág 64 százalékban nőket foglalkoztat, a női munkát pedig mindig rosszabbul fizetik. De még ennek figyelembevételével is megdöbbentő, hogy vannak vidéki textiltelepek, ahol 8—12 filléres órabér mellett kilenc órát dolgoztatnak naponként és kilenc órai görnyedéssel a szövőszékek előtt, mindössze hetven filléres vagy egypengős napi keresetet tudnak elérni. A Textilgyári Munkások Országos Szövetsége kilenc nagyobb ipartelepen gyűjtött adatokat a munkások bérviszonyaira vonatkozólag. Eszerint az adatgyűjtés