Friss Ujság, 1935. november (40. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-03 / 250. szám
Ma: Szirtes regénymelléklet és Friss Ára 12 fillér, hétköznapon 6 fillér 40. évfolyam, 250. szám Budapest, 1935 november 3. vasárnap Előfizetési Ari (Helyben és vidéken) Egy hónapra . . . P 40 fillér Negyedévre. . . . 4 P Kanomon az előfizetési úr hétszere* Egyes szám Ara: Hétköznapon..................6 fillér Vasárnap.....................12 fillérFRISS ÚJLÁC POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatali BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCA S telefon: *24-2-99 Pesti diák a párisi expressvonat rablógyilkosa A szerelmes főpincér halálos tragédiája Elevenen megsütötték az áruló fekete herceg családját Vlaszkba és mézbe göngyölten pokoli kínok között végzett Guksa herceg hozzátartozóival a vérbosszú — Makale már olasz kézen van — Háborús előkészületeket tesz Anglia Zátonyra jutottak a genfi béketárgyalások Nagy és súlyos események követték egymást a kettős ünnepnapon úgy az abesszin harctereken, mint Genfben, ahol a béke művét szerették volna összekovácsolni. Az olaszok északon és délen folytatták lassú előnyomulásukat. Makaiét az abesszinek kiürítették és az olasz csapatok megjelentek a városban. A Letitfolyó karavánátjárójánál megélénkültek a harcok. Délen az olasz járőrök Gorahaj kapuja előtt állanak. Genfben a békéltetési tárgyalások egyelőre megszakadtak és ennek következtében Olaszország és Anglia között ismét kiéleződött a helyzet. Hailé Szelasszié császár AMis Abebában élére állt annak a 75.000 főnyi, szabadcsapatokból álló seregnek, amellyel haderejét növelte. Képünkön a négus öszvérháton ül és napernyő védi a perzselő napsugarak ellen. A négus a fekete seregek élén. Az ipar nemzetfenntartó erejét és országos jelentőségét, ha valaki, mi becsüljük, meg csak igazán. Mi, akik látjuk az iparból élő százezrek és milliók keserves küzdelmét a megélhetéssel. Mi, akik ismerjük az iparban foglalkoztatott százezrek bérviszonyait. De csodálatos, hogy a Munkaadók Központjában tömörült kartelvezérek mindig meg vannak elégedve magukkal, valahányszor seregszemlét tartanak és mérlegre teszik az ipari teljesítmény eredményeit. Ilyenkor sohasem felejtik el hangsúlyozni az ipar nemzetfenntartó jelentőségét. De mikor teljesíti ezt a nagy hivatását az ipar? Megmondjuk: először akkor, amikor nemcsak a kartelvezéreknek, de az iparban foglalkoztatott százezrek legkisebb tagjának is tisztességes, emberi megélhetést biztosít, másodszor, ha a fogyasztó néptömegek millióinak igényeit a magyar piacon minél olcsóbban tudja kielégíteni. A Munkaadó Központ pedig mindjárt meg van elégedve, valahányszor a haszon emelkedik és a befektetett tőke fokozódó jövedelemmel kamatozik. De mindjárt felszisszen, amikor a legkisebb munkabér törvényes rendezésére kerül a sor. Mindjárt hivatkoznak a magyar ipar nagy erőfeszítésére és nemzetfenntartó jelentőségére azzal a hozzáadással, hogy a bér kérdését mindig a kereslet és kínálat gazdasági követelményeire kell bízni. Igen, ha a vezérek hibátlanul teljesítenék kötelességüket egyrészt a fogyasztókkal, másrészt a foglalkoztatott munkásokkal szemben. De a tapasztalataink azt bizonyítják, hogy például, amikor a magyar textilipar minden oldalról védett, piacon fokozódó kereslet mellett egyre nagyobb haszonnal dolgozik, nem érzi kötelességének, hogy a kereslet és kínálat arányában a fokozódó haszonból arányosan részeltesse munkásait. Pedig csak akkor, ha ez megtörtént volna, dicsekedhetnének nemzeti feladatuk teljesítésével. Amíg az iparban foglalkoztatott munkások és a fogyasztók életérdekei nem találnak arányos kielégítésre a haszon arányában, addig mindig igenis szükség lesz a munkás bérviszonyainak törvényes javítására. A pokoli vérbosszú Az abesszinektől elpártolt Gugsza herceg emberei több ízben behatoltak Makáléba, hogy bosszút álljanak azért, amiért az abesszinek vérdíjat tűztek ki Gugsza herceg fejére. Az abesszin kormány 150.000 ezüsttalér jutalmat ígért annak, aki kézrekeríti Gugszát. Kassza herceg pedig rendeletet adott ki, hogy pusztítsák el Gugsza javait. Emellett a meghódolt fejedelem rokonait, beleértve a nőket és gyermekeket is, lemészárolták. A szerencsétleneket a királygyilkosokkal szemben szokásos barbár „muszlinhalállal" végezték ki. Ez a kivégzési mód a legszörnyűbbek közé tartozik. Az elítélteket egyiptomi múmia módjára, tetőtől talpig viaszkba és mézbe áztatott muszlinszalagba göngyölik és megvárják, amíg a muszlin merevre keményedik. Akkor parázsló tűz fölé akasztják az áldozatot, akit az előbb megolvadó, aztán lángra lobbanó viaszk a legrettenetesebb kínok között éget halálra. Húszezer tea és olasz harcos a Tana tó felé vonul Az olasz haderők támadást készítenek elő a Tana tó vidéke ellen. Ezzel a támadással már a háború elején számolni lehetett. A Tana tó a Kék Nílus legnagyobb vízgyűjtője. Be Bono tábornok az Abesszínia nyugati határrészén több mint 20 ezer főnyi sereget gyűjtött öszsze teveháton, amely a hónap közepén kezdi meg előnyomulását dél felé, a Tana tó irányában. Az olaszok nagyszámban vásároltak öszsze tevéket és öszvéreket. A tevéken és öszvéreken harcoló olasz csapattesteket a hadvezetőség főleg a sivatagterületeken és a magas hegyek között akarja alkalmazni. Az olasz repülőgépek máris megkezdték a felderítő szolgálatot a Tana tó környékén. Az északi fronton különben megélénkült az ellenségeskedés. Makaletól északnyugatra nagy csata kezdődött, amelynek során az olaszok harcikocsikkal és repülőgépekkel törtek előre. A tigrei tartományban és Szomáliban általában erősen hullámzik a front. Az abesszinek Kassza herceg parancsnoksága alatt 100 ezer embert, Széjum herceg parancsnoksága alatt pedig ugyancsak 100 ezer embert vontak össze Makaletól nyugatra és délre. 3500 abesszin halott és sebesült a déli fronton A déli fronton az ogadeni harcoknak igen nagy a veszteséglistája. Több heves összeütközés volt, így Ualual környékén is. Az itt elsáncolt olasz csapattestek ellen az abesszinek hiába kísérelték meg a támadásokat Az abesszinek 3500 halottat és sebesültet vesztettek. Állítólag elesett az abesszinek vezére, Dedzsasz Adbe Kiamel is.