Friss Ujság, 1935. december (40. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
Előfizetési ért (Helyben és vidéken) twz hónaira . . . 1 P 40 fillér Negyedévre.... 4 P Hanoidon az elofizetési ér Hétszeré* Egyes széni érái Nótháznapon ..... . Kilét Vasárnap ...... 1* fillérFRISS UJS&C POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőséit es kiadomraisk BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCA ! felelőn: *24-2-90 Ma: Színes regénymelléklet és Friss Gyemekújság Ára 12 fillér* hétköznapon 6 fillér 40. évfolyam, 274. szám Budapest, 1935 december 1, vasárnap 400 fekete kiskirály dorbézol a főhadiszálláson Halálra ölelte unokáját a bestiális nagyanya Az OH névleg önkormányzati intézmény. Az ország dolgozó és dolgoztató társadalma tartja fenn, köztudomású nehéz áldozattal. Forma szerint évenként össze is ül az OTI közgyűlése úgy, mint ma. Ilyenkor kiborul mindaz a sok panasz és sérelem, amit az év egész folyamán nem győzünk elégszer szóvá tenni. Pedig milyen nagy, milyen nemes feladatra született ez a népvédelmi intézmény. Egészségesebb, erősebb országot, egészségesebb, erősebb népet szeretnénk látni magunk körül. Ezt a célt szolgálná az OTI is, ha abból a hatvanötmillió pengőből, ami az OTI gazdálkodásában egy esztendőben megfordul, több jutna a munkából kidőlt beteg ember gyógyítására, orvosára és patikájára. Valamikor, amikor a társadalombiztosítás gondolata testet öltött, valamennyien lelkesedéssel köszöntöttük a jelszót, hogy egyetlen magyar ember se maradjon orvos nélkül. Ma pedig az ország törvényhozásában teszik szóvá, hogy Magyarországon négymillió ember nem jut orvoshoz, 60 ezer csecsemő hal meg évenként. Ezeket a számadatokat fel kell mutatni az OTI közgyűlésén, mert azzal a roppant teherrel és áldozattal, amelyet a társadalombiztosítás nagyszerű elvéért a dolgozók és dolgoztatók társadalma vállal, sehogy sincs arányban a receptpénzes és beteglapos mai gyógyítási rendszer, amely évrőlévre több panaszra ad okot. Egyszer már a dolgozók társadalma tisztán akar látni, hogy az OTI valóban önkormányzati intézmény-e és valóban azt a célt szolgálja-e, hogy lehetőleg minden dolgozó magyar állampolgár, ha kidől a munkából, gyorsan, könnyen orvos szeme elé kerüljön és ha odakerült, ne csak tömegelintézésben részesüljön, hanem gyógyulást kapjon a tudomány mai állása és eszközei szerint. Ahol 65 millió pen erő fordul meg évenként, ott jól fizetett, nyugodt és tisztánlátó orvosok kezelhetnék közmegelégedésre a gyógyulásra szoruló betegeket. Reméljük, hogy az OTT mai közgyűlésén utat talál magának a bátor és őszinte szó, amely valóban azt a célt szolgálja, hogy egy egészségesebb, erősebb, kitartóbb magyar nemzet gyarapodjék körülöttünk. Gesztenyés nénik Valamikor, nem is olyan régen. Megárultak ketten egy gyékényen. Tervgesztenye akkor is volt bőven. Sütögették közös serpenyőben. Csak az sült ki, hogy össze nemi férnek .Jobb sarkán a közéleti térnek, Az öregebb uj standra ment balra, A raktár maradt a fiatalra. Persze ez tartotta meg a kályhát S a híveket, akik körülállják. — Ezért őket nem szabad megróni: Itt meleg van és több a maróni! Majd ha itt egy pár sütet megégett, S amott sütnek majd jobb gesztenyéket — mert hiába, ehhez vannak szokva! — Jobbról átmennek a balsarokra. (Gáspár Antal rajza a Friss Újság részére.) iiiiiiiiimiMmiiiimiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiMiimiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiimimiiiimmiiiiiii így él a szegényember Üres a cucli, üres a paradicsomos üveg — Beszél a hentes a filléres drágaságról, amit nem bír el a szegényember Ennek a hentesüzletnek nincsen műmárvánnyal kirakva a bejárata. Nem világít fölötte színes-fényes reklám. Ütött-kopott cégtábla azt beszéli, hogy „Alapittatott 1872- ben“. Azt mondja a gazdája, hogy ebben a gyárkörnyéki utcában, amelyik tele van munkáslakásokkal, még talán jobban is szeretik ezt a régi cégtáblát. Az üzletben azonban ragyogó tisztaság van. Mondja a hentesgazda, hogy már az apja is itt mérte a húst ebben a helyiségben. Máskülönben sokan vannak testvérek, jutott közülök mindenféle mesterségre, de most jobbára együtt dolgoznak valamenynyien. Nem futja arra, hogy segédet is lehessen tartani. — Kérem szépen, — fűzi tovább a beszélgetést —, rettenetes nehéz most folytatni az üzletet öt deka zsírt, tíz deka zsírt vesznek a háziasszonyok. Az elmúlt esztendőben ilyenkor mégiscsak vásároltak előre a tavaszra is. Sokan azok közül, akik ilyenkor, karácsony előtt, már elszűrtek 30—40 kiló zsírt jó, ha most fél kilót, egy kilót vásárolnak egyszerre. — Mi az oka ennek! — tesszük fel a kérdést Nem sokat gondolkozik, mindjárt ráfeleli: #— Nagy a szegénység Azt mondják, hogy nincsen is olyan nagy drágaság. Én magam is bevallom, hogy bizony az az ötven fillér, amivel a zsírnak, húsnak ára felment sokat jelent ám az olyan családnál, akik a garas után élnek. Abból már kitelik a kenyér ára, a tej ára, meg azután — teszi hozzá —■ mit lehet azt tudni, mi mindenre kell ezeket az ötven filléreket beosztani. Az adósság is sokat jelent. Egész esztendőben felgyülemlik a sok pengő, a sok tíz és húsz fillér. Hitelezni pedig kell. Ismerjük is a vevőinket esztendők óta. Nincsen szívünk hozzá azt mondani, hogy: „Nincs