Friss Ujság, 1935. december (40. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

Előfizetési ért (Helyben és vidéken) twz hónaira . . . 1 P 40 fillér Negyedévre.... 4 P Hanoidon az elofizetési ér Hétszeré* Egyes széni érái Nótháznapon ..... . Kilét Vasárnap ...... 1* fillérFRISS UJS&C POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőséit es kiadomraisk­ BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCA ! felelőn: *24-2-90 Ma: Színes regénymelléklet és Friss Gyem­ekújság Ára 12 fillér* hétköznapon 6 fillér 40. évfolyam, 274. szám Budapest, 1935 december 1, vasárnap 400 fekete kiskirály dorbézol a főhadiszálláson Halálra ölelte unokáját a bestiális nagyanya Az OH névleg önkormányzati intéz­mény. Az ország dolgozó és dolgoztató társadalma tartja fenn, köztudomású nehéz áldo­zattal. Forma szerint évenként össze is ül az OTI közgyűlése úgy, mint ma. Ilyenkor kiborul mindaz a sok panasz és sérelem, amit az év egész folyamán nem győzünk elégszer szóvá tenni. Pedig milyen nagy, milyen ne­mes feladatra született ez a népvédelmi intézmény. Egészsé­gesebb, erősebb országot, egész­ségesebb, erősebb népet szeret­nénk látni magunk körül. Ezt a célt szolgálná az OTI is, ha ab­ból a hatvanötmillió pengőből, ami az OTI gazdálkodásában egy esztendőben megfordul, több jutna a munkából kidőlt beteg ember gyógyítására, or­vosára és patikájára. Valami­kor, amikor a társadalombizto­sítás gondolata testet öltött, valamennyien lelkesedéssel kö­szöntöttük a jelszót, hogy egyet­len magyar ember se maradjon orvos nélkül. Ma pedig az or­szág törvényhozásában teszik szóvá, hogy Magyarországon négymillió ember nem jut orvos­hoz, 60 ezer csecsemő hal meg évenként. Ezeket a számada­tokat fel kell mutatni az OTI közgyűlésén, mert azzal a rop­pant teherrel és áldozattal, ame­lyet a társadalombiztosítás nagyszerű elvéért a dolgozók és dolgoztatók társadalma vállal, sehogy sincs arányban a recept­pénzes és beteglapos mai gyó­gyítási rendszer, amely évről­­évre több panaszra ad okot. Egyszer már a dolgozók társa­dalma tisztán akar látni, hogy az OTI valóban önkormányzati intézmény-e és valóban azt a célt szolgálja-e, hogy lehetőleg minden dolgozó magyar állam­polgár, ha kidől a munkából, gyorsan, könnyen orvos szeme elé kerüljön és ha odakerült, ne csak tömegelintézésben részesül­jön, hanem gyógyulást kapjon a tudomány mai állása és esz­közei szerint. Ahol 65 millió pen erő fordul meg évenként, ott jól fizetett, nyugodt és tisztán­­látó orvosok kezelhetnék köz­­megelégedésre a gyógyulásra szoruló betegeket. Reméljük, hogy az OTT mai közgyűlésén utat talál magának a bátor és őszinte szó, amely valóban azt a célt szolgálja, hogy egy egész­ségesebb, erősebb, kitartóbb magyar nemzet gyarapodjék körülöttünk. Gesztenyés nénik Valamikor, nem is olyan régen. Megárultak ketten egy gyékényen. Tervgesztenye akkor is volt bőven. Sütögették közös serpenyőben. Csak az sült ki, hogy össze nemi férnek .Jobb sarkán a közéleti térnek, Az öregebb uj standra ment balra, A raktár maradt a fiatalra. Persze ez tartotta meg a kályhát S a híveket, akik körülállják. — Ezért őket nem szabad megróni: Itt meleg van és több a maróni! Majd ha itt egy pár sütet megégett, S amott sütnek majd jobb gesztenyéket — mert hiába, ehhez vannak szokva! — Jobbról átmennek a balsarokra. (Gáspár Antal rajza a Friss Újság részére.) ­­ iiiiiiiiimiMmiiiimiiiiiiiMiiiiiiiiimiiiiiiiMiimiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiimimiiiimmiiiiiii így él a­ szegényember Üres a cucli, üres a paradicsomos üveg — Beszél a hentes a filléres drágaságról, amit nem bír el a szegényember Ennek a hentesüzletnek nincsen műmárvánnyal kirakva a bejárata. Nem világít fölötte színes-fényes reklám. Ütött-kopott cégtábla azt beszéli, hogy „Alapittatott 1872- ben“. Azt mondja a gazdája, hogy ebben a gyárkörnyéki utcában, amelyik tele van munkáslakások­kal, még talán jobban is szeretik ezt a régi cégtáblát. Az üzletben azonban ragyogó tisztaság van. Mondja a hentesgazda, hogy már az apja is itt mérte a húst ebben a he­lyiségben. Máskülönben sokan van­nak testvérek, jutott közülök min­denféle mesterségre, de most job­bára együtt dolgoznak valameny­nyien. Nem futja arra, hogy segé­det is lehessen tartani. — Kérem szépen, — fűzi tovább a beszélgetést —, rettenetes nehéz most folytatni az üzletet öt deka zsírt, tíz deka zsírt vesznek a házi­asszonyok. Az elmúlt esztendőben ilyenkor mégiscsak vásároltak elő­re a tavaszra is. Sokan azok közül, akik ilyenkor, karácsony előtt, már elszűrtek 30—40 kiló zsírt jó, ha most fél kilót, egy kilót vásárolnak egyszerre. — Mi az oka ennek! — tesszük fel a kérdést Nem sokat gondolkozik, mindjárt ráfeleli: #— Nagy a szegénység Azt mond­ják, hogy nincsen is olyan nagy drágaság. Én magam is bevallom, hogy bizony az az ötven fillér, ami­vel a zsírnak, húsnak ára felment sokat jelent ám az olyan családnál, akik a garas után élnek. Abból már kitelik a kenyér ára, a tej ára, meg azután — teszi hozzá —■ mit lehet azt tudni, mi mindenre kell ezeket az­­ ötven filléreket beosztani. Az adósság is sokat jelent. Egész esz­tendőben felgyülemlik a sok pengő, a sok tíz és húsz fillér. Hitelezni pe­dig kell. Ismerjük is a vevőinket esztendők óta. Nincsen szívünk hozzá azt mondani, hogy: „Nincs

Next