Friss Ujság, 1935. december (40. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

2 filter. Azután restelkednek, hogy nem tudnak űzetni és elmennek másfelé. Nehéz az élet Persze más­képpen lenne, ha a munkabérek is utána mennének az áraknak. Takarítani jár a szabómester felesége A kis szabónak a műhelye ott van mindjárt a hentesüzlet mellett. Apró, ütött-kopott, vékonypénzü, sápadtarcú emberke. Összecsapja a két kezét, mikor a munka után kér­dezősködünk. A kis műhely tarka­virágos kartonfüggönnyel van ket­té választva. A függöny mögött rozoga ágy, billegés lábú asztalt rajta piros lábosban ételmaradék. — Itt lakunk, kérem, pedig nem volna szabad a műhelybe beállítani az ágyat Még szerencse, hogy csak ketten vagyunk a feleségemmel. Az most takarítani van. Pénzért takarít. Ilyen nov­ember hónapot még nem értem meg. Máskor mégis csak­ akadt kifordítás, befordítás, javítás, de most egész hónapban még annyit sem kerestem meg, hogy legalább egy mázsa tűzre­­valót vehetnék egyszerre. Tetszik látni, itt vannak a sarokban a pa­radicsomos üvegek. Tavaly eltett a feleségem negyven üveggel. Az idén egy kilót sem. Hogy mi lesz velünk? Már csak azt remélem, hogy karácsony előtt fordul jobb­ra a sorsunk. Nemcsak én vagyok így, itt volt tegnap az ügynök a műhelyben, hogy mit rendelek? Megkérdeztem tőle, hogy másutt mit rendeljek! Legyintett a hezé­vel. Ez volt a válasz. Úgy, mint az almát —■ Furcsa világ ez — sopánkodik a zöldségesasszony. Elől kihullott, kitördelődzött a foga. Csak muta­tóba maradt kettő a felső állkap­csában. Az is mozog előre-hátra, amikor beszél. — Kérem­ szépen — panaszolja — itt öregedtem meg a standom mellett. Még a háború­­előtti világból származok én. Sokat tologattam a nagycsarnokból a talicskámon a zöldséget a hídon át erre a piacra. Regényt lehetne írni az én életemből, de még azokéból is, akiknek valamikor a zöldséget, gyümölcsöt miegymást eladni szoktam. Kérem, voltak ne­kem mindenféle családjaim. Nagy házakba vittem a zöldséget, óriási kosarakban. Hol vannak már azok a nagy házak. Mikor a mai világ­ban megáll előttem az asszony, aki után valamikor a szakácsnő hordta a piaci táskát és kiolvas a kosárból tizenegy krumplit. Azt mondja, mérjem meg. Kiszámol­ják, mint az almát a régi világban. Mindenkinek egy krumpli. Akkor mit mondjak én a szegény embe­rekről? Már csak azt remélem, hogy ezután jobb világnak kell következnie. A gerendák alatt Elmentünk meglátogatni azokat a szegény embereket, akikről azt mondta a zöldséges­ asszony, hogy most nehezebb a soruk, mint a nyári hónapokban. Akkor jutott nekik valami a kiválogatott, el­adatlanul maradt zöldségféléből. Az már olyan szokás, hogy a­ztán megjelentek a szatyrokban és az ismerős helyeken összeszed­ték az el nem adható zöldségfélé­ket A fabarakok. Meg vannak szá­mozva, ötvennél is több sorakozik egymás mellett, a havaseső vébte Zita-telepen. Olyan nehéz elhinni, hogy Budapesten, a villamosmeg­állótól pár lépésnyire ennyi csa­tok, sár és vadvíz között tanyáz­nak a családok százai. Pedig ezek még hálát adnak a jó sorsuknak, mert legalább fedél alatt élnek. Mennyivel boldogabbak — mond­ják, — mint azok, akik hajléktala­nul ácsorognak a szitáló, ködös csatákban. Gerendás a teteje a fa­­baraknak. Jó nagy szoba van benne, csak az a baja, hogy fül el­len. A kályhának nincsen csöve. — A mai világban — mondja a szelidarcl, köhögős, hirtelen meg­őszült fejű, kicsi asszony — hon­nan is juthatna kályhacsőre. Az­után ha már volna is kályhacaő, úgy sincs mivel befűteni Ha már volna annyi pénz, akkor inkább az ötesztendős fiúnak a cipőtalpát csináltatnák meg, mert akkor leg­­alább elmehetne az óvodába. Eddig m­ég megtette a rongyos cipő is, de a havas-jeges esőben mégsem lehet kiengedni. Hiszen akkor rá­adásul beteg is lenne. Hogy mit dolgozik az arai — Napszámos-ember. Alkalmi munka után szaladgál. Tavaly nyáron egy bolgárkertészetben dolgozott. Akkor nagyon boldogok voltak, mert kaptak a kertésztől ajándékba 27 kiló paradicsomot. Tessék csak megnézni, itt vannak a kamrában az üres üvegek. A fehér nyulak Az üres üvegek mellett két bor­zas, fehér házinyulacska didereg a nedves földön. Az asszony le­kuporog melléjük és simogatja őket — majd teszek alájuk valami roggyocskát — mondja. — Fáznak szegények. Milyen jó volna meg­hizlalni őket, de már nem tudom, honnan szedünk majd füvet nekik. Pedig a gyerekek már előre ör­vendeznek, hogy milyen jó pecse­nye lenne belőlük. Szép, tiszta a szoba, konyha. A tűzhelyben deszkadarabok ropog­nak. Ezt ajándékba kapták az Üllői úton egy kereskedésben. Félliter tej forr a lábasban, öt gyerek van a háznál. Kávét fog­nak ebédelni. Hogy holnap, va­sárnap mi lesz az ebéd! Ó, nagy szerencse érte a családot Vissza­kapták a két ebédjegyet Holnap már elmehetnek az ennivalóért. — Nem, nem panaszkodnak, csak azt szeretnék, hogy a tízesztendős kis­leánynak tudnának valahol meleg kabátkát szerezni. Nagyon szor­galmas kislány, a tanítónéni is dicséri hogy jó lenne ha továbbra is járhatna iskolába. A legkisebb verek tizennyolc hónapos, a nya­któl a sarkáig takarja az apjai­nak régi kabátja. Három helyen is át van kötözve rajta. Üres cucli van a szájában, azt szopogatja. Mél? zálogcédulák sincsenek Kérdezzük az egyik asszonytól, hogy mi van a zálogcédulákkal? Kiváltották-e már az elmúlt esz­tendőben berakott holmikat? — Zálogcédulák — csodálkozik.­­ Kérem, nem vagyunk mi olyan „gazdagok", hogy zálogcédulánk lehessen. Kinek van a mai világ­ban zálogba hordani valója? Deszkából épített gerendás ba­­rakok. A gerendák alatt nincsen búboskemence, barátságos asztal, a gerendáktól nem függnek lefelé a koszorúba kötött kukorica­csö­vek és paprika-füzétek. A családi loca se támaszkodik oda a sarok­ban a falhoz. Nem pörög a rokka, nem perdül az orsó, mint a régi gerendás otthonokban. Ezeket a dermesztően hideg barakokat va­lamikor egy világháború szörnyű­sége és nyomorúsága építette fel — és életben tartja egy világhá­ború utáni gazdasági nyomorúság. Amit elrontott a háború, azt még nem tudta helyreigazítani a te­­pergetett sok esztendő. FRISS UJLAC USB december­­, vasárnap % r­etikándéícáhháií&ndá Máméi! V J LEMEZEK ssft* 1* (Saját márkái* cikkeink egyedülálló kedvezmény*. Táskagramofon 3 lemezzel, jóhangú, egyévi jótállással ....................­ S* Elektromos OA rádiógramofién_____** Minden világmárka legnagyobb választéka, legolcsóbb áron. **• M**Í£*|! Voice, Columbia, Odeon, Hexaccord, Kristály, ABC, FAtria Kispest nem vállal felelősséget a guberálókat fenyegető szerencsétlenségekért Osztozkodik a hasznon, de igényt lemondó nyilatkozatot írat alá Kispest tudvalevőleg kitűnő üz­letet csinált a fővárossal, amikor olyan megállapodást, kötött, hogy inségmunkásokkal elhordatja a Cséry-féle szeméttelep hulladék­hegyeit és megosztozik a felszaba­duló értékes területeken Budapest­tel. Az idén ez a munka befejező­dik, de télen át még néhány száz munkanélkülit foglalkoztat Kis­pest, mely engedélyt adott arra is, hogy a hulladékból kokszot gyűjthessenek a város szegényei. A hulladékkoksz gyűjtés ma már úgy folyik, hogy le kell ásni a sze­méthegyek mélyébe. Néhol tíz mé­ter mélységben folyik a munka, mert a telep keresztül-kasul van szántva mély árokkal és a gube­rálás, a gyűjtés meglehetősen ko­moly veszélyekkel jár. Már a múlt­ban is megtörtént, hogy a guberá­lókat betemette a beomlott szemét­hegy, sőt halálos szerencsétlen­ség is előfordult. Kétségtelen, hogy a szerencsétlen­ségekért Kispestre hárul a felelős­ség, amely nem ingyen, hanem a gyűjtött koksz egyharmadának be­szolgáltatásáért adja az engedélye­ket a guberálásra. A felelősség alól már most úgy igyekszik sza­badulni Kispest, hogy nyilatkoza­tot irat alá a hulladékkokszgyűj­­tőkkel. A furcsa nyilatkozat 3-ik pontja így hangzik: ..Kötelezőleg kijelentem, hogy az koksztermelést saját veszélyemre és büntető-, va­lamint magánjogi felelősségemre fogom végezni. A magam és más életbiztonságára szükséges minden óvóintézkedést megteszek én ha a termelőtelepen bárminemű ve­szély, kár, vagy szerencsétlenség érne, ebből kifolyólag sem Buda­pest sem Kispest megyei várossal és közegeikkel szemben semmine­mű igénnyel, kártérítéssel stb. fel­lépni sem magam, sem családom nem fog". Kispest tehát azt követeli a gu­berálóktól, hogy maguk tegyenek meg minden óvóintézkedést élet­biztonságuk érdekében, holott ez a város kötelessége volna. A kár­térítés kötelességet pedig kereken elhárítja magától, de a veszély kö­zött gyűjtött kokszon osztozik a szegény guberálókkal. A képvise­lőtestület legközelebbi közgyűlé­sén szóba kerül a városnak ez a méltatlan eljárása és ugyanekkor követelni fogják, hogy Kispest, mint minden más munkaadó, je­lentse be az OTI-nál a szükség­­munkásait és biztosítsa őket be­tegség és baleset ellen. Ennyi min­­denképpen elvárható a várostól, a­mely egyébként igen szigorúan szokta behajtani a munkaadókon az OTI hátralékokat és izgalom nélkül megbünteti azokat, akik nem tesznek eleget a bejelentési kötelességüknek. A görög királypártiak nin­csenek megelégedve királyukkal. Alig tért haza Athénbe 13 éves száműzetése után II. György gö­­rög király, máris éles formában bontakoznak ki az ellentétek közt, és a királypártiak között. A ki­rálypártiak nem titkolják elége­detlenségüket amiatt, hogy a már­ciusi lázadásban résztvett köztár­sasági zendülőket, köztük a láza­dás vezérét, Venizelosz volt mi­niszterelnököt is királyi kegye­lemben részesítik. A hadsereg tisztikara nem akarja befogadni a megkegyelmezetteket. Az új kor­mány Demercisz miniszterelnök­kel az élén átmeneti kormány lesz azzal a feladattal, hogy ki­írja a választásokat . Készül már a FRISS UJSAG nagy karácsonyi ajándéka, a Nagy Képes Friss Naptár Minden eddiginél nagyobb, bő­vebb és tartalmasabb. Min­den olvasónk ingyen kapja

Next