Friss Ujság, 1937. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-03 / 2. szám

Előfizetési év: (Helyben és vidéken) En hónapra .... 1 P 40 fillér Negyedévre ....4P BHllOldön az elo­izetesi ar Hétszeres Egyes szem­éra: Hétköznapon....................6 fillér Vasárnap............................12 fillérFRISS ÚJSÁG Budapest, 1937 január 3. vasárnap POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és Kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCA 3 Telefon: *1-242 ? Ma: Színes regénymelléklet és Friss Gyermekújság Ára 12 fillér, hétköznapon 6 fillér 42. évfolyam, 2. szám 4 filléres kenyérdrágítás a nagypékek BUÉK-ja Rejtélyes rablógyilkosság a Kőbányai útón Az örvény szélén tántorgunk. A parancs­­uralom és a zsarnok önkény megsemmisüléssel fenyegető örvénye tátongott alattunk. Nem polgári rémlátás mondatja ezt velünk, hanem olyan két beavatott államférfin, mint Bethlen István és Eckhardt Tibor. Most, hogiz elmúlt felő­lünk a diktatúra veszedelme, újévi vallomásképpen meg­mondják végre, hogy az idegen mintára tervezett, idegen ér­dekű politizálás, a pártminden­hatóság rögeszméje egész a pol­gárháború örvényének széléig sodort bennünket. De hála­­Isten, megbukott! A falu népe, a magyar föld népe különbnek bizonyult a vezéreinél. A ma­gyar kispolgár alkotmányos érzése megérezte, hogy itt megint néprontó, idegen masz­lagról van szó, olyan valami­ről, amely összeegyeztethetet­len azzal a népi hitvallással amelynek miatyánkját a ma­gyar nép Petőfi Sándortól és Kossuth Lajostól tanulta. A magyar ember füle na­gyon is érzékeny, amikor az alkotmányosság útjáról az ide­gen mintájú zsarnokság rab­szolgaságába csalogatják. A szo­morú azonban az, hogy a falu­ban és a városban sok az olyan ingatag és megtévedt lelkű, értelmiségű ember, akik minden­­divatnak, minden idegenből plántált hazugságnak könnyen odaadják magukat és vállal­koznak rá, hogy megtévesszék a becsületes kispolgárságot is. Sok a hangosszavú kolompos és sok a béreltszagú idegen betű is, amely idegen érdekek örvénye felé csalogatta a nehezen élő magyarságot. Hála a magyar sors kegyelmének, hála a ma­gyar falu józanságának és a nincstelen kispolgárság erkölcsi érzékének, hogy a nélkülöző milliók hívek maradtak az al­kotmányos magyar demokráciá­hoz. Kétszeres elégtétel ez szá­munkra, akik bele nem fára­dunk magasra emelni a mi al­kotmányos érzésű népünk előtt Kossuth Lajos tanítását. Nincs más történelmi lehetőség szá­munkra, mint annak az 1848- nak a hagyományaiba fogódz­kodni, amely az alkotmány sán­caiba fogadott mindenkit, aki magyarnak vallja magát és a magyar művelődés templomát segít építeni. 'páÁR SÜTIK A FARSANGI FÁNK©? (Gáspár Antal rajta a Friss Újság részére.) Az ellenzék egyelő­re Kóstolót se kér belőle. Azt mondja: „Mi várunk szépen, Mi sül majd ki itt végképpen? Vesződjön a szakács vele, Mert ha már most szólunk bele, Megégett szánk* A farsangi fánk“. Pedig kár lesz így tétlenül Várni, míg a sütet lehűl, Mert bizonyos, hogy ezalatt Lapos pampuskává apad, Aztán majd a kormánykonyhán Ezt tukmálják belénk, mondván: „Nem a mi hibánk, Hogy rossz lett a fánk“. Kormánykonyhán sok a dolog, Láng sistereg, zsír sustorog, Tésztát gyúrnak és habarnak Sírva vigadó magyarnak, A főszakács tálcán hozza Kozma kukta megcukrozza, így mosolyog ránk A farsangi fánk. immiiiiiimiiiiiiiiiiimmimimiiiiiiiiimiiimiiiiimmiiimiiiiiiiiiiiiimimiiimiiiimiiiiii Sok a baleset, kevés a munkabér 2222 halálos baleset egy évben — Mit kapnak áldozatos munkájukért a dolgozók? A munka harctere: nem üres szólam. Több mint hasonlat, mert ennek a harctérnek vannak sebe­­sültjei, sőt hősi halott fsai is. Van­nak rokkantjai és időnap előtt ki­dőlt katonái. Pontosan meg sem lehet állapítani, mit adnak egész­ségből, testi épségből, erőből­, élet­ből a dolgozó emberek a társada­lomnak, hiszen a kisebb jelentő­ségű esetek óriási tömege nem kerül kimutatásokba és megmér­hetetlen az a veszteség, amit a mindennapi kenyérért való harc a munkával járó erőkifejtés el­von az emberi élet örömeiből és tartamából. De a hivatalos ki­mutatásba kerülő súlyosabb ese­tek magukban véve is elég meg­döbbentőek, hogy a legnagyobb erővel követeljük mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel ezek­nek számadatai emberileg csök­kenthetők. Az 1935. évre vonatkozó Magyar Statisztikai Évkönyv a mezőgaz­daságban részletesen csak az Or­szágos Gazdasági Munkáspénztár tagjait ért baleseteket mutatja ki. A tagok száma 1933-ban 673.985, 1934-ben 668.507, 1935-ben 708.642 volt, a balesetek száma azonban nagyobb arámiban növekedett: 11.438-ről 12.248-ra és 13.622-re. Ha­lálos baleset 134 volt, az előző évekről nem mutatták ki. 1­ éven aluli sérült volt 114. 14—16 éves 1163. 60 évesnél idősebb, akinek már a megérdemelt pihenést kel­lene élveznie. 477. Minthogy a me­zőgazdasági foglalkozásúaknak csak kisebb része tagja a pénztár­nak, sokkal több a baleset, a 2222 összes halálos balesetből 602 az őstermelésre esik.

Next