Friss Ujság, 1937. február (42. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

-»­i M' w ■ Ma: Kereszt rejtvény 42. évfolyam, 26. szám Ára 6 fillér Budapest, 1937 február 2. kedd Előfizetési ért (Helyben és vidéken) Est háslapra . . . . 1 P 40 miér Negysslávre .... 4 p Kandidon az efftfizetési Ar hétszeres Egyes szám árai RétMznapra..............6 miér Vasárnap.........................12 fillérFRISS ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP szerkesztéseiv­es Kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCA­L Telefon: *1-242-99 Borzalmas robbanások Óbudán és Angyalföldön Megdöbbentő gyilkosság a szegényházban A drágaság rejfje hétről-hétre izgalmasabb talá­nyok elé állítja az ország fo­gyasztóközönségét. Hosszú kér­­telés után végre kiderül, hogy az ország hústermelésének na­gyobbik fele külföldre vándo­rol, éppen úgy, mint a kenye­rünk, a nyersbőrünk és minden értékünk. Nem is volna abba semmi hiba, ha az ország ter­mésének a feleslege aranyért és i­­a valutáért gazdát találna a miföldön. Nagyon célszerű, ha a magyar földművelés kertgaz­dálkodásra rendezkedik be és aranyért eladható , gyümölcsöt és zöldséget termel, de öngyil­kosság az a termésértékesítési politika, hogy amikor a kilenc­­milliónyi magyarság egyhar­­mad részének még kenyere sincs biztosítva egész télen át, áron alul adjuk oda külföldnek az ország gabona- és húskészle­tét csak azért, mert másoknak szüksége van rá. A nép táplál­kozásának mélységeiből leg­utóbb olyan megdöbbentő ada­tokat tárt a nyilvánosság elé Eckhardt Tibor, amelyek min­dennél jobban megvilágítják, hogy hova vezet az, ha az or­szág nemcsak a termésfelesle­gét adja el idegenben, hanem a nép szájától vonja el a falatot. De nemcsak az lett az eredmé­nye ennek a kiviteli politiká­nak, hogy a zsírunkat és hizlalt disznónkat Németországba visz­­szü­k áron alul, míg J­ugoszlá­­viából hozzuk a lóhúst a ma­gyar szegénységnek, hanem még megdöbbentőbb, ami a magyar nyersbőr kivitele körül történik csak azért, hogy a bőrkartell 40 százalékkal megdrágíthassa a cipőárakat. Ha körültekintőb­ben gazdálkodnánk a magyar föld áldásával, minden magyar állampolgárnak jutna az ország nyersanyagkészletéből és termé­séből táplálék is, ruha is. Saj­nos azonban, a becsületes mun­kának nincs olyan bére, amely­ből a nép fogyasztóképes lenne, amelyből vásárolhatna, így te­hát egyre nagyobb terméskész­leteket fecsérelünk el idegen ér­dekek szolgálatában. Az így ki­vitt áru hiánya pedig tovább növeli a dágaságot, aminek kö­vetkeztében egyre szélesebb nép­rétegek dőlnek ki a fogyasztók közül, mert nem bírják az­ ára­kat megfizetni. Rossz üzlet az országnak, ha kevés nagyzsebű fember jó üzletet csinál a kivite­len, mert az országnak minden valutánál nagyobb és féltettebb kincse a nép ereje és egészsége. Az Ing­yente­i Egyesület az Orszá­gos Stefánia Szövetséggel együtt­működve, napközi otthont létesí­tett az Izabella uccában az olyan gyermekeknek, akiknek a hozzá­tartozói munkába mennek és nincs kire bízniok kicsinyeiket. Azoknak a gyermekeknek, akik odakerül­nek a napközi­be, már jó. Mos­datják, fürösztik, ajnározzák őket. Vidáman mosolyognak, gőgb­eél­­nek a csöppségek a hófehér ágyacs­­kákban. Gömbölyű az arcuk, ra­gyog a szemük. Az anyák is nyu­godtan végzik a munkájukat, mert tudják, hogy a gyermekeik szak­értő, jóságos kezekre vannak bízva. Nem kell attól félni, hogy szeren­csétlenség éri őket a fűtetlen ott­honban, nem kell arra gondolni, hogy ellátatlanul maradtak csak azért, mert az anyának is kenye­ret kell keresni. Azoknak már jó, akik bejutottak a napközi­­be. Mennyien vannak azonban olyan gyermekek, akiknek nem jut a napközi otthon melegéből, m­ert még mindig nincs elegendő nap­közi otthon. Sokkal több a rá­szorult,­­ mint amennyi férőhely. Pedig a jó egészséget jelenti ezek­nek a gyermekeknek az, hogy reg­geltől estig gondozzák őket. Még a ruhácskájukat is kimossák, ki­vasalják azalatt, amíg ott vannak a napközi­ben. Este azután, amikor a munkából hazajönnek, bemen­nek az anyák az otthonba és haza­viszik a reggel átadott csöppsége­ket. A napközi otthon pedig más­nap reggel újra átveszi őket és gondoskodik róluk. Akikről gondoskodik a napközi otthon iiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii­imimmiiimiiimiimimini Kozma belügyminiszter lemondott Otthagyja a képviselőséget is . A miniszterelnök kihallgatása a kormányzónál Kozma Miklós távozása a bel­ügyminiszteri székből befejezett tény. Gömbös Gyula miniszter­­elnöksége alatt Gömbös többszöri és nyomatékos rábeszélésére vál­lalta Kozma Miklós a belügymi­niszteri tárcát, amelyért a Magyar Rádiótársaságnál és a Magyar Távirati Irodánál tízesztendős nagyarányú szervező munkát ha­gyott ott. A miniszter a felelős­ségteljes politikai tárcát azzal az elhatározással vette át, hogy mun­kásságának gerincét a népegész­ségügy fejlesztése fogja képezni és a politika kulisszaharcaitól a lehetőségig távoltartja magát. Nagyarányú egészségvédelmi po­litikát dolgozott ki, amelynek ke­resztülviteléhez segítségül magá­hoz­ vette államtitkárnak Johan Bélát, a Közegészségügyi Intézet volt igazgatóját. A politika azonban nem olyan természetű foglalkozás, hogy­ an­nak csúnya oldalaitól könnyen meg lehetne szabadulni. Ezt a tételt különösen érezhette Kozma Miklós, aki nyomban minisztersé­gének első idejében összeütközésbe került a NÉP szélső­jobboldali csoportjával és Marton Béla fő­titkárral. Martonék ugyanis a maguk erőszakos pártszervezési hadjáratában, a közigazgatás ve­zetőit, a főispánokat és jegyzőket állították a maguk szolgálatába. A belügyminiszter határozottan tiltakozott ez ellen és a helyzet

Next