Friss Ujság, 1937. október (42. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

2 és a Népszövetség kötelékébe tar­tozó államok kimondhatják a be­­nemavatkozási politika beszünte­tését.­ Ez­­azt jelenti, hogy Franciaor­szág megnyitja határait Spanyol­­ország felé és Anglia is elkezdi a hadianyagszállítást Spanyolország­ba. Állítólag Anglia külön biz­tosítékot akar kérni Olaszor­szágtól, hogy ez nem akarja megszállni, vagy megerősíteni a Baleári szigeteket. Biztosítékot kérnek arra vonatkozóan, hogy a polgárháború végeztével minden olasz önkéntes elhagyja Spanyol­­országot és már most kezdje meg az önkéntesei' haza'­szállítását. Amennyiben Olaszország ezekhez a követelésekhez hozzájárul, akkor Anglia mind a két spanyol hadvi­selő felet elismeri. Továbbá el­ismeri az abesszin hódítást is. ia\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Tiltakozás a szekérfuvarozás korlátozása miatt A pestkörnyéki kisgazdák felirata a kereskedelmi miniszterhez A Budapestkörnyéki Gazdakörök Szövetsége feliratot intézett a ke­reskedelmi minisztériumhoz, mely­ben a pestkörnyéki kisgazdatársa­dalom nevében tiltakozik a szekér­­f­uvarozást megrendszabályozó ren­delettervezet ellen. A beadvány szerint ez a terv különösen súlyo­san érinti a kisgazdatársadalom ama rétegét, amely néhány holdas gazdaságával nem tudja eltartani öt-hattagú családját és jövedelmé­nek gyarapítása végett, kénytelen alkalmi és helyközi fuvarozást vállalni. Honnan vegye ez a kisgazda azt az ötezer pengőt, amelyet a rende­let életbelépése esetében az enge­dély iránti kérvény benyújtása előtt óvadékképpen le kell tennie? De súlyosan érinti a földművelés­ügyi minisztérium által nagy anyagi áldozatokkal kifejlesztett lótenyésztést is, hiszen szinte lehe­tetlenné teszi a kisgazda részére a lótartást és a lótenyésztést. A gaz­dasági felügyelőknek véleménye­zési joga a gazdatársadalom ré­szére teljesen közömbös, mert fon­tos döntéseknél a minisztérium ed­dig is figyelmen kívül hagyta nemcsak a gazdasági felügyelők, hanem a mezőgazdasági kamarák szakvéleményét is. Mindezekért a gazdák kérik a minisztert, hogy ejtse el az egész rendeletterve­zetet és ne változtasson a je­lenlegi helyzeten. Amennyiben a tervezetet életbe­léptetnék, sok tízezer ember válna munkanélkülivé és ismét rászo­rulna a községek segélyezésére. Amíg a pestkörnyéki kisgazdák a tejjel szabadon kereskedhettek és a körzeti piacokon megjelenhettek a szekeresgazdák, ismeretlen foga­lom volt a pestkörnyéki községek­ben a munkanélküliség. Most pedig az ellátatlanok száma már a köz­ségek pénzügyi egyensúlyát veszé­lyezteti, pedig ezek száma csak még növekedni fog a rendelettel." Óriási sikert aratott a FRISS ÚJSÁG SZÍNES regénytára legújabb kötete Juhász Lajos: A VÖRÖS NYAKKENDŐ Fordulatokban, meglepe­tésekben gazdag bűn­ügyi regény, csupa izgalom, feszültség FRISS ÚJSÁG 1937 október 1, péntek sC't/'YL' * 1/­­1 ,r ,, ' j Karikagyűrű Álmok és beteljesedések fogla­latja, esetleg gondok hordozója : karikagyűrű. Attól függ, ki sze­retné az ujjára húzni, ha pedig már elérte, hogy az övé lett,­ ki a hordozója. Karikagyűrű. Volt olyan idő is, amikor az élet koro­nája volt. Az egyetlen és igazi cél fiatalok lelkében. Ma már soknak szi­várványos ábránd, megcsillan gyakran és sóhajok hídja lesz be­lőle. Karikagyűrűről írt levelet a Friss Újság olvasója, egy dolgozó leány. Elmondta, hogy a szülei harmincesztendős házassági évfor­dulóra készülődnek hónapok óta kedves gyermekeik körében. Csu­pán csak egyetlen szomorúság ár­nyékolja az összes ünnepélyes be­szélgetéseket. Másoknak talán nem nagy a dolog, nekik viszont életbe­vágóan fontos. Tudniillik az apá­nak és anyának karikagyűrűjét zálogba kellett adni a család ösz­­szes „kincseivel" együtt. Hatvan pengőt kaptak az értékekért. A leány már hónapok óta spórol a keresetéből, meg akarta lepni a szüleit, hogy kiváltja az évfordu­lóra a két karikagyűrűt. Közbe­jött azonban az anyának váratlan megbetegedése. El kellett költeni a meg­takarított pénzt orvosra és or­vosságra. Nem maradt meg csak húsz pengő. Mit lehetne tenni, hová lehetne fordulni, milyen pénz­forrásból lehetne mégis megszerez­ni a hiányzó negyven pengőt? A karikagyűrű tehát háromévtizedes házasság után a zálogházban vár­ja az évfordulót. Ez a mérlege harminc esztendőnek. Igaz, a házastársak, akik kitartottak­ egy­más mellett jóban és rosszban, örömben és bánatban, meg fogják találni majd egymás kezét fog­va, családjuk körében mindazt a szépet és szent gondolatot, amit az ilyen évforduló hordoz magában. Viszont az, hogy a felnevelt gyer­mekek közös erővel sem tudják megtalálni azt a csodaforrást, ahonnan elő lehetne varázsolni a hiányzó negyven pengőt, arra mutat rá, hogyan élnek napjaink­ban az emberek. Az egyik haszta­lan hajszolja a mindennapi kenye­rét, a másik és az ezredik soha­sem talál­ja meg a biztos fedelét. Ezért fáj nekik az élet. A dolgozó leánynak és testvéreinek pedig fáj a két karikagyűrű, valamint har­minc évi munkásság árán a meg­­szerzett, összesen hatvan pengőre becsült családi kincs. Nem lehet­nek jelen­­ az évfordulón. ------------- -------­ A malommunkásokról és a kismalmokról nem szabad megfeledkezni­e­­ A magyar malomipar dicsőségének tapsoltak Párizsban A párizsi világkiállítás alkal­mából egy magyar malomipari szaklap szerkesztője a magyar malomipar helyzetéről tartott elő­adást, amelyben kifejtette, hogy a magyar televény földből az ős­tehetségek százai törtek előre. Jelen­leg a párizsi világkiállításon is a villamosvilágítás hatásai nem ér­vényesülhetnének a három híres magyar: Zipernovszky, Déry és Miláthy találmányai és a transz­formátor nélkül. A Metró (a föld­alatti villamos) nem hálózhatná be Párizst s nem lenne villamos­­vontatás a nagy vasútakon a ma­gyar műszaki lángész nélkül, sőt a franciák nem is ehetnének olyan szép fehér kenyeret, ha a magyar malomipar nem végezte volna el az úttörő munkát a hengerszék, a sikszita és a daratisztita találmá­nyával. E szavaknál Lebrun köz­­társasági elnök, aki maga is ki­váló műszaki ember, tapsolni kez­dett, amit tapsviharrá fokozott kí­sérete és az egész ünnepi közön­ség. A lángeszű magyar feltalálók valóban sok minden téren előre­vitték az egész emberiség fejlődé­sét, de amikor a külföld előtt ezzel büszkélkedünk, nem­ szabad elfeled­kezni a tökéletesedés súlyos har­cokat jelentő útján elhullott név­telen hősökről sem. Hiába lenne a hengerszék, a sikszita és a dara­­tisztító magyar találmány, ha a magyar malommunkások nem len­nének olyan kiválóan szakképzet­tek és olyan, szinte túlzott lelki­ismeretességgel dolgozó szakembe­rek, mint amilyenek. Amikor a magyar malomipar dicsőségéről van szó, meg kell említeni a malom­munkásokat, akiknek e dicsőség oroszlánrésze kö­szönhető. Meg kell említeni azokat a kis malmokat is, amelyek gyengébb . Felháborodás Ausztriában az osztrák nácik Mussolinihez írt levele miatt. Mussolini olasz mi­niszterelnök tegnap keresztül uta­zott Ausztrián és ma már meg­érkezett Rómába, ahol rendkívüli lelkesedéssel fogadták. Az olasz miniszterelnök németországi láto­gatásának van egy érdekes mellék­­hajtása is. Az osztrák nemzeti szó­felszereléssel, kevesebb tőkével ép­pen olyan kitűnő lisztet őröltek, mint a hatalmas tőkével támoga­tott, legújabb műszaki vívmányok­kal felszerelt nagymalmok. És meg kell említeni azt is, hogy mint a kitűnően képzett és lelkiismeretes magyar malommunkás nyomorog az embertelen munkaidő és a si­lány bérek miatt, éppen úgy el­pusztulnak a kis- és középmalmok, amelyeket felfal a nagy malmok üzlet­­politikája. A mai magyar Dunán ezelőtt 30—40 évvel még 6—700 vízimalom őrölte kiváló finom lisztté a ma­gyar búzát. Egy-egy ilyen malom 5—6 családnak adott kenyeret és ez az 5—6 család hűséges, függet­len, önálló adófizető polgára volt a hazának. De a vízimalmokat fel­szívta a hatalmas gőzerővel dol­gozó versenytárs. A régi molnár­nemzedék földönfutó lett, vagy a nagy malmok bérmunkásaként nyomorog. Ma mindössze húsz a dunai vízimalmok száma. De a ki­sebb tőkével dolgozó, ősi családi malmok is százával mentek tönkre. Tagadhatatlan, hogy a kismal­mok kimúlásában szerepet játszik lisztkivitelünk szomorú állapota is. Július elsejétől minden lisztkivite­lünk mintegy 150 vagon, amely Ausztriába ment. Ezenkívül lisztet egyetlen más államba sem szállí­tottunk ki, holott tavaly ilyenkor már komoly lisztüzletek bonyolód­tak le. Ez főként a kismalmokra, káros, mert míg a nagymalmok bankérdekeltségeik segítségével vissza tudják tartani a készleteket, addig a kis- és középmalmok tőke híjján kénytelenek őrleményeiket alacsonyabb áron is piacra bocsá­tani. És a kivitel csökkenése fo­kozza a munkanélküliséget is, cialisták ugyanis levelet intéztek hozzá, amelyben arra kérik, támo­gassa őket törekvéseikben és segítse vezetőiket egynéhány mi­niszteri székhez. Ausztriában egy­hangú felháborodást keltett az, hogy a nácik idegen kormányfő segítségét kérik politikai céljaik eléréséhez, amit Ausztriában haza­árulásnak minősítenek. Halálos gombamérgezés Egy öregasszony meghalt, egy család súlyosan megbetegedett Csütörtökön este Weszely László­hoz, az óbudai gázgyár gépészéhez hívták a mentőket. A gépész fele­sége és 8 éves leánya délben gom­bát evett s mindhárman betegek lettek. Súlyos állapotban vitték őket a Szent János-kórházba. Ugyanekkor az öv ucca 90. sz. házban, az Angyalföldön, Lanz Júlia­­63 éves nő lett rosszul a gombától. A mentőkocsiban meghalt. A rendőrség véleménye szerint házalóktól származnak ezek a mér­ges gombák, azért szigorúan ellen­őrizni fogják a gombaárusítást, de a közönségnek is nagyon óvatos­nak kell lennie. Párbajpisztollyal szivenlőtte magát egy fiatal diák Megrendítő tragédia a Rökk Szilárd uccában A Rökk Szilárd ucca 25. számú ház első emeletén Dományi Ármin nyugalmazott állategészségügyi ta­nácsos lakásában szivenlőtte ma­gát és meghalt Erlemann János 18 éves diák. A tragédia mögött meg­döbbentő okok rejtőztek. A fiatal diák édesapja kereskedő volt, né­hány évvel ezelőtt meghalt és ak­kor Erlemann János özvegy édes­anyjával támasz nélkül maradt. Rokonukhoz, Dományi Árminhoz költöztek, aki magányos öregem­ber, szívesen magához vette az anyát és árváját. A nagybácsi ipa­ros pályára akarta adni a fiatal diákot, ez azonban tanulni szeretett volna és édesanyja is támogatta ezt a szándékát. Beíratták a Thököly­­úti felsőkereskedelmi iskolába, a­melynek ez évben második osztá­lyú tanulója volt. Az öreg nagy­bácsi, ki eléggé ismerte az életet, tudta, hogy az iskolai végzettség a mai világban nem igen ad biztos kenyeret, úgy döntött, hogy Erle­mann János hagyja ott az isko­lát és menjen inasnak. A diák szomorúan búcsúzott el osztálytársaitól s amióta kivették az iskolából, valósággal búskomor lett. Reggeltől estig rótta az uccá­­kat, állást keresett, inas akart lenni, úgy ahogy a nagybácsi kí­vánta. Csütörtökre virradó éjszaka azután Erlemann János végzetes tettre határozta el magát. Valahol vontcsövű párbaj pisztolyt szerzett, kis szobájában lefeküdt a pam­­lagra, magára húzta takaróját és a takaró alatt szívenlőtte magát. A pisztolydörrenést a szomszéd­­szobában alvó édesanyja és nagy­bácsija sem hallotta, az öngyilkos­ságot csak reggel fedezték fel. A 18 éves diák ekkor már halott volt Édesanyja eszméletlen roskadt ösz­­sze, amikor egyetlen fiát holtan ta­lálta. Azóta is betegen fekszik és az orvosok aggódnak életéért. Az öreg nagybácsit is összetörte uno­kaöccsének végzetes tette. Ő csak jót akart, ezért szerette volna, hogy a fiú ipari pályára menjen. Orvos előszobája — Ki vár a legtovább? — Én, doktor úr! Nyolc hó­napja várok a számlával, az ön szabója vagyok!

Next