Friss Ujság, 1937. december (42. évfolyam, 273-297. szám)
1937-12-01 / 273. szám
szűkmarkú bizalmatlansága nem kis részben oka annak, hogy Magyarországon a boldogulás megnehezedett, hogy a kisgazda áron alul siet elkótyavetyélni a termését, hogy a kisiparos és a kiskereskedő elvesztette a vállalkozási kedvét és hogy a kispolgár hiába próbálja a független, önálló boldogulás útját, számára soha sincs segítség, mert a zálogházon kívül hovatovább senki sem hitelez a szegény embernek. A zálogház is óriási kamatokért aranyfedezetű biztosítékot követel a kölcsönnyújtás ellenében. A kisgazda leköti a földjét, de az iparos és kereskedő még váltóhitelt sem kap a legtöbb esetben a hatalmas bankoktól. Ez a körülpáncélozott hitelszervezet rettentő büszke az ő tapintatos, körültekintő óvatosságára, amellyel az európai gazdasági válságot megúszta. Ami a magyar hitelellátás körül az elmúlt tíz esztendőben történt, az nem egyéb tehetetlen siránkozásnál és folytonos ígérgetésnél, amely hol az egyik, hol a másik hitel hijján sorvadozó társadalmi réteget veregeti vállon és helyezi kilátásba számukra a hitelkeretek tágítását. Kezdetben a kiskereskedőnek és a kisiparosnak ígértek jobb hitelviszonyokat. Most Szegeden új népréteget fedeztek fel, amikor az elkövetkező tíz esztendőben az alföldi zsellérlakosság megsegítését tűzték ki célul. Várjon hogyan képzelik ezt! Kovács János kisiparostól két-három kezest és bankszerű biztosítékokat követeltek még százpengős törpekölcsön esetén is, vájjon Pintér András alföldi zsellértől, akinek a kapáján, kaszáján és a lyukas tarisznyáján kívül egyebe sincs, vájjon hány kezest és milyen bankszerű biztosítékot fognak majd követelni! Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi István gróf nem ilyen leckét adott fel a hitel megszervezésére. Kár ez a néprétegeket válogató és nagyhangú kijelentésekkel ígérgető hitelpolitikai meddő szónoklat, nem kell külön válogatni a zselléreket, a kisiparosokat és kiskereskedőket, hanem általában azt várná az ország, hogy legyenek több bizalommal az ország dolgozó kis- és középpolgárságával szemben és válogatás nélkül teremtsenek olcsóbb és könnyebb hitelviszonyokat. !f 1 Ara 8 fillér ^^^^^vfolyam^TsT^^^^ft^J^^^^^^^^Mdapest^lOSTdecemberl^zerda^ Előfixetési ári_____________ E POLITIKAI MAPI I * P (Helyben és vidéken) ■■■ M ■■ ■■ M ___ EX::::«? IS St: tDIfrP II I ®“ fi ■■ —'•■*« «• -•“■■• Hanyialici a/ előfizetési ar hétszeres WSm WmK vjk g§ gl M JgflB BUDAPEST. Egyes számára: ■ AHA H | n m i m*WI II lw VI., NAGYMEZŐ UCI * Hétköznapon................6 fillér ■ | || 801 MM 11 Ilii 111 -----Várnán......................12 fillér ■ H ■ ■ W WolBI Telefon *1-242-99 Gázzal felrobbantotta magát egy asszony Bitóra kerül az újlipótvárosi rablógyilkos A hitelnyújtás Rezsét kapnak a főváros szegényei Itt a tél és amint Petőfi mondta: „Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, ha van honnan rakni a kandallóra fát“. De éppen az a baj, hogy nincs mindenütt, mert drága a fa és kevés a pénz. Azért nehezebb a nyomort elviselni télen, mert a gyönge táplálkozás mellett a hideg is gyötri a szegény embert. A főváros tüzifasegélyt ad az ínségeseknek, de a hosszú télen ez csak olyan, mint egy csöpp a tengerben. Többet ér ennél a gally és rozsé, ha több ízben lehet belőle hazavinni. A főváros tereiről, parkjairól összegyűjtött gallyat, rozsét a VI. kerületi szegények között osztják ki a mohácsuccai telepen, amint ezt fényképfelvételünk mutatja. Van elég erdeje, fája a fővárosnak, a többi kerületekben is akadna elég vállalkozó, aki egy-egy köteg tűzrevalót hazavinne. i iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii Elfogták a süketnéma koldus állatias gyilkosát Tizenkét pengőért ölte meg az öregembert s a holttestét az árokba dobta . A 19 éves gonosztevő sohasem ismerte szüleit - Azt sem tudja, hogy mi az igazi neve Kegyetlen rabló-gyilkosság tettesét fogta el a rendőrség, amely még hónapokkal ezelőtt történt. Augusztus 19-én Pestszentimre határában a vasúti töltés melletti árokban egy rongyosruhájú, 55—60 évesnek látszó férfi holttestére bukkant az egyik vasúti pályamunkás. A holttest feje szinte a felismerhetetlenségig össze volt zúzva. A vasúti munkás a pestszentimrei csendőrörshöz szaladt, ahol jelentette az esetet. A csendőrörs már az első percekben megállapította, hogy az áldozat Pestszentimrén és környékén ismert süketnéma koldus, aki házról-házra, lakásról lakásra járva könyöradományokat, pénzt és feleséget szokott gyűjteni. Az öreg koldust kedvelték a községben, szívesen adtak neki, ha volt mit, de úgyszólván senki sem tudta, hogy mi a neve, hol a lakása és egyáltalán hogyan került Pestszentimrére. A csendőrök kétségtelennek látták, hogy a süketnéma koldus gyilkosságnak esett áldozatul. A tettes valami súlyos tárggyal beverte az öreg koldus koponyáját. A bűntény a Nagykőrösi út közelében a vasúti töltés és az országút között elterülő kis gyepsávon történt. Amikor a gyilkos végzett áldozatával, a halott embert a vasúti töltés mögé cipelte és mivel nem volt biztos abban, hogy áldozata tényleg halott-e már, fojtogatni kezdte. A holttestet a bonctani intézetbe szállították, ahol a törvényszéki orvosok is kétségtelenül megállapították, hogy az öregember bűntény áldozata lett Lázas hajsza indult meg az állatias gyilkos kézrekerítésére, de a tettesnek nem sikerült a nyomára akadni. A nyomozás megállapított annyit, hogy az üveg süketnéma koldus augusztus 18-án a késő esti órákban egy pestszenterzsébeti vendéglőben együtt volt egy fiatalemberrel, akivel a némák jelbeszédével „élénk társalgást** folytatott. Jócskán ittak egészen záróráig és az elfogyasztott ételek és italok árát az öreg koldus fizette ki. A vendéglőből együtt távoztak. A gyanú erre a fiatalemberre.