Friss Ujság, 1938. március (43. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-31 / 72. szám

y jL( 1/ J / . Sk C ..... C 1N8MA3I ) .1 7 Ara_0_fiJler 43. évfolyam, 72. szám | • Budapest, 1938 március^l^^sutortöl^ \ in / _______ ___ •POLITIKAI NAPILAP e* mm| ■ mm Mm m ■ ■ mm m mm — lm hónapra .... t P 50 fillér H ^^bI ■■ 8 ^8 fmnB Sierisesztéség e*­­kKIW II IMI VI ,­­sr­r.. r ni a O UvvAb ; ~ rr Vasárnap......................1* fillér ■ ■ ■ ■ Telefon: *1-741-80 Tömeges szerencsétlenség egy gumigyárban Két gyermek tűzhalála a felgyújtott kunyhóban Feltöltik a lágymányosi tavat A mestervizsga valamikor, a kézműiparosság virágkorában, büszkesége volt minden iparosnak. Úgy érezte, hogy az életben valóban csak akkor boldogul, ha a szakma legjobb mestereitől tanulja meg az ipar gyakorlati művészetét. Amióta azonban az általános el­szegényedés és a háborús örök­ség nyomorúsága következtében minden szakmában nehéz a megélhetés, az iparosnyomorú­ságon is azzal próbáltak segí­teni, hogy lehetőleg megnehezí­tették az ifjúság számára az iparban való elhelyezkedést. Megszületett tehát a mester­­vizsga új formája, ahol az ipa­ros ifjúságnak nemcsak arról kell bizonyságot tennie, hogy valóban megtanulta-e saját mes­terségét úgy, hogy abból meg is tudjon élni. Most nem ezt kér­dezik, hanem elméleti közigaz­gatásból, az OTI és MABI tör­vények ismeretéből, könyvelés­ből és adóelméletből vizsgáztat-t­ák a szabót, az asztalost, a ládogost és a villanyszerelőt egyaránt. Az elméleti vizsgázta­tásnak ez a rendje még akkor is hagyján volna, ha valóban hozzáértő szakemberek kérdez­nének, de a bizottságban ott ülnek a versenytársak is, akik­nek legelső gondjuk az, hogy lehetőleg minél kevesebb új szaktárs kerüljön az iparba. Ezek a vizsgabiztosok pedig, bár kifogástalan művészei le­hetnek a saját mesterségüknek, az OTI ügykezelési és adótör­vények útvesztőjében maguk is tájékozatlanok, miként tájéko­zatlan a legtöbb adófizető pol­gár. Ám kérdezni vaktában is tudnak olyan megdöbbentő dol­gokat a vizsgára kerülő fiatal­embertől, hogy ok és ürügy mindig található az illető el­­buktatására. Már­pedig a ma­gyar iparosság felvirágzása nem azon fordul meg, hogy a szakmában minél kevesebb hoz­záértő mester boldoguljon, ha­nem ellenkezőleg, az ország ér­deke az volna, hogy lehetőleg minél több fiatalember megélhe­tését biztosítsa az ország iparo­sodása. A mestervizsga új elmé­leti fajtájával és gyakorlati le­bon­yolításával csak azt érjük el, hogy elvesszük a kedvét az új nemzedéknek az ipari elhelyez­kedéstől. Ma pedig minden erő­feszítésnek abban kellene össz­pontosulni, hogy lehetőleg mi­nél több felcseperedett magyar találjon megélhetést, kenyeret és boldogulást az ipari szabad pályákon. A Horthy Miklós híd elkészítése után kettőzött erővel indultak meg a lágymányosi tó feltöltési mun­kálatai. A tó az új híd budai híd­főjénél elterülő új városrész fej­lődését akadályozza és így első­rangú érdek, hogy ez a hatalmas vízfelület a legrövidebb időn be­lül eltűnjön. A tó feltöltött ré­szeit vasúti sínek szelik keresztül-kasul, amelyeken húsz-harminc kocsiból álló tehervonatok reg­­geltől-estig hordják a f­eltöltésre szánt homokot, köveket és egyéb törmelékeket. Hatalmas munkás­tömegek dolgoznak a vágányok között, a felbuckázott és lerakott homokhegyeken. Remélhető, hogy rövid időn belül eltűnik ez a tó, amely valaha a fővárosi hajók teli kikötője volt és amelynek ná­dasaiban vadludakra és szárcsák­ra vadásztak, így szorít­ja ki las­san területéről a fejlődő főváros a természet utolsó romantikáját. Fényképünk a lágymányosi tó fel­­tö­ltési munkájáról készült. A felső képen a homokhegyeken a mun­kások láthatók. Alul tehervonat a fel­töltésre szánt anyaggal. 46 fillér a kubikos új órabére Rendezzék a betegségi és öregségi biztosításukat! A vállalkozóik­­nagy része eddig úgy játszotta ki az amúgy is cse­kély 44 filléres kubikos órabért, hogy nem engedték a taligásokat a saját szerszám­­ukkal dolgozni. A­­munkaadók maguk adtak szer­számot a kubikosoknak és ez ok­ból olyan szánalmas béreiket szet­tek, amilyeneket akartak. Jó volt, ha a vállalkozó a napszámosoknak előírt 36 filléres órabért fizette, de számtalan esetben otthagyták az áhított munkát a kubikosok, m­ert az órabérük 26—28 fillérnél nem tett ki többet. Tömegesen érkeztek feljelentések a hatóságokhoz a ki­játszott kubikosok részéről a mun­kaadók ellen, de hasztalan, mert­ a hatósági legkisebb munkabért to­vábbra is kijátszották a saját szer­szám használatának eltiltásával. Néhány hónappal ezelőtt a Ma­gyarországi Építőmunkások Szö­vetsége mozgalmat indított a tali­gáisok bérrendezésére, valamint aziránt, hogy rendezzék a kubikos betegségi biztosítását is. Ugyanis ezek a szegény embe­rek, l­a épületek alapozásánál dol­goznak, akkor OTI-tagok, ha gát­építésnél dolgoznak, akkor vagy a gazdasági munkáspénztármaik, vagy az ármentesítő társulatok betegpénztáránaik fizetik a beteg­­segélyző illetéket, így az állandó változások miatt sehol sincs hosz­­szabb időre szóló jogosultságuk. Emiatt az öregségi biztosításuk azután teljesen lehetetlenné vált. Most végre a bérrendezésnek lett­­pami eredménye, de sajnos, koránt­sem olyan, amilyent a kubikosok tízezrei, jogosan elvárhattak volna. A múlt héten lépett életbe a kubikosok legkisebb óra­bérének módosítása. Eszerint Budapesten a saját szer­­sz­ám jávai dolgozó kubikosnak 46 fillérnél kevesebbet egy órára nem lehet fizetni. Ha a kubikosnak a munkaadó adja a szerszámot, ak­kor az órabér 40 fillér. A budapesti iparkamara terv idén, vagyis Pest­iül is-Solt-Kislpun, Fejér, Nógrád, Hont vármegyék városaiban és fal­vaiban a bérek alacsonyabbak. Saját szerszámmal 34 fillértől 40 fillérig, munkaadó szerszámjával 27-től 35 fillérig fizetendő az órabér. — A kubikosok bérrendezése egyelőre csak a főváros és a pesti iparkamara területére vonatkozik, — mondották az építőmunkások szövetségében. — De már folynak ebben az ügyben a tárgyalások a szegedi­ és pécsi iparkamarában is. Valószínű, hogy rövidesen már e két iparkamara területére is érvé­nyesek lesznek az új órabérek. Rö­videsen­ a többi iparkamarák is tárgyalni fognak a kubikosok bér­

Next