Friss Ujság, 1938. augusztus (43. évfolyam, 173-196. szám)

1938-08-02 / 173. szám

nemcsak az iparban, nemcsak a mezőgazdaságban, de vala­mennyi munkaterületen elhá­­r óhatatlanul fenyeget minden dolgozó embert. A legnagyobb szociális igazságtalanság az, hogy azt a dolgozó embert, aki egy életen keresztül becsülete­sen teljesítette kötelességét és soha nem volt alkalma arra, hogy öregségére tartalékolhas­son, a társadalom ellátatlanul az út szélén felejtse. Ennek a szociális igazságtalanságnak a belátásából származott a társa­dalombiztosítás intézménye, amelyet most a kormány ipar­kodik kiterjeszteni­ a mezőgaz­dasági munkásokra is. Már megvan a törvény, amelynek alapján a mezőgazdasági bizto­sítási pénztár hamarosan meg­kezdi működését. De a kor­mány rájött arra, hogy valami­képpen gondoskodni kellene a kiöregedő mezőgazdasági mun­kás családjáról is. Ezért szó van arról, hogy az öregségi nyugdíj felét megkapják a me­zőgazdasági munkások özve­gyei is és halálos baleseteknél a kereset nélkül maradt családot bizonyos fokig kártalanítják. A munkába fáradt kiöregedő em­bertársainknak tisztes végellá­tást biztosítani társadalmi kö­telesség. Tudatában vagyunk annak is, hogy a munka harc­mezején áldozatul esett ember­társunk kereső nélkü­l maradt családját talpra kell állítani és kárpótolni kell, mert a kidőlt kereső gyermekei nem marad­hatnak gondozatlanul, hiszen bennük az egyetemes nemzeti társadalom értéke kallódik. De ha mindennek tudatában vagyunk, akkor tovább kell ha­ladnunk egy lépéssel és mé­lyebbre kell nézni az öregség gondozásának feladatánál, mint eddig tettük. Nem elég papiro­son könnyíteni, a lelkiismere­tünkön, hogy Magyarországon egyetlen munkából kiöregedett embertársunk sem marad vég­­ellátás nélkül, de gondoskod­nunk kell arról, hogy ez a vég­ellátás ne fillérekben és olyan gyér pengőkben fejeződjék ki,­­amely csak jelképes nyugdíj­nak nevezhető. Olyan megélhe­tési létalapot kell adnunk a ki­öregedett embertársunknak, hogy nyugodt lelkiismerettel békén félreállhasson a fiatalok elől abban a pillanatban, ami­kor magát fáradtnak érzi. Ez könnyítene a társadalom és a munkanélküliség helyzetén. w­f 1 /'* Ára Cl fillér | J r 43. évfolyam, 173. szám • BucTa^cjgL^^g^augusztus 2. kedd ■ tetszattal árt______________ ____ * POLITIKAI NAPILAP (Helyben és vidéken) BB^K B BB B B B ^BB |B B^ ----­.... | P 50 fillér B WM CfW BH ^^B ^^^B SzerKeszfftsid S5SS«nnA'JSLSS P Kl\\ fii S\||| BUDAPEST, -jr.".-1 nigy VilvAll v,-N­vCCAS Vasárnap...................12 fillér B­B H HI BBP BB TM Telefon: *1-242-99 Kisiklott a tátrai gyors egy kocsija: 20 sebesült Gyújtogató villám, pokoli jégverés Az öregség BESZKÁRT-frontharcosok őrszolgálata az Országzászlónál A Beszkárt frontharcos alkalma­zottainak mintegy 120 főnyi cso­portja vonult fel vasárnap dél­előtt a Szabadság téren felállított ereklyés Országzászlóhoz, hogy megtartsa első őrszolgálatát. Az ünnepélyes alkalomból nagyszámú közönség gyűlt össze az Ország­­zászlónál. A déli őrségváltás után, amely alatt a Beszkárt fronthar­cos csoport nemrég készült új se­lyemzászlaját hajtották meg az Országzászló előtt de Scardelli Cézár, a VII. kerületi frontharco­sok elnöke mondott beszédet. Több mint 4000 közlekedési alkalmazott frontharcos nevében fogadalmat tett arra, hogy a frontharcosok a vér és kard jogán elől akarnak járni abban a harcban, amelynek célja Nagy-Magyarország. Az Or­szágzászló nagybizottság nevében Javornitzky Jenő miniszteri taná­csos beszélt. A lélekemelő ünnep­ségek után a Beszkárt 60 tagú dal­köre adott elő hazafias dalokat, majd a MÁV rákospalotai főmű­­helyi zenekar adott térzenét. Vé­gül a század tagjai díszlépésben vonultak el az Országzászló előtt. Fényképfelvételünkön a Beszkárt frontharcosok meghajtják új zász­lójukat az Országzászló előtt. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiimiiiiiimiiiiiiiimiiimimiiiiimimiiimiiiiiimiiimiiiiiiimiii Háborús összecsapás oroszok és japánok között A mandzsu határon japán katonák visszaverték az orosz támadást Kiszámíthatatlan katonai fejlemények Távol-Keleten Oroszország és Japán között már évek óta súlyosan feszült a viszony. Már elvétve többször fordultak elő véres határviszá­lyok a japán és orosz csapatok között és nem egyszer fenyegette egy hatalmas japán—orosz há­ború rémképe a világot. Most az­tán az eddigieknél is súlyosabb csata folyt le a mandzsu határon az orosz és japán katonaság kö­zött, amely még a legóvatosabb szakértők szerint is komoly japán—orosz háború kezdetét jelentheti. Az orosz—mandzsu—koreai ha­táron Csang-Ku-Feng melletti dombokon vasárnapra virradó éjszaka orosz csapatok megtámad­ták Mandzsúria japán határőrsé­gét. Szabályszerű csata fejlődött ki. Az orosz csapatok hét kilomé­ternyire a határtól mandzsu terü­letre hatoltak be, de a japánok véres ütközetben viszaszorították a szovjet katonáit. Az oroszok kétszáz embert, 11 tankot és 11 ágyút vesztettek, míg kétszázan súlyosan megsebesültek. A japá­nok a harc után elfoglalták Csang-Ku-Feng-et és­­ Szao-Cso- Ping-et, amelyet az oroszok már hosszabb idő óta jogtalanul meg­szállva tartottak. Az oroszok erre előzetes figyelmeztetés nélkül nehéz tüzérséggel lőtték Kojo és Sozan koreai városokat. A határvillongást már hetek óta tartó diplomáciai viták előzték meg. Az oroszok azt állítják, hogy a vitás dombos vidék orosz terü­lethez tartozik, a japánok "erélye­sen tiltakoznak a határsértés el­len. A­­ három állam határa ugyanis­ szinte hétszáz kilométer hosszúságban már régóta rende­zetlen és mivel ez a határsáv igen közel fekszik Vladivosztokhoz, Oroszország legfontosabb csendes­­óceáni kikötőjéhez, egyik fél sem engedett. A japánok szerint a határmenti csata eredményeként a régi álla­pot állt helyre. Japán tehát nem kíván újabb fegyveres összetűzé­seket, mert hiszen csak az oroszok által jogtalanul elfoglalt területe­ket szerezte vissza, így tehát Ja­

Next