Friss Ujság, 1942. április (47. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

Ma: Kisemberek Hazatája 47. évfolyam, 74. szám ■lőflsatésl Ari (Helyben és vidéken) fa* «lénapra ••••JE®® fía*1 Hegredévre • • • ■ * P­ *0 fillér amilflionn­u elMUeiesI Ér Kétszeres egyes ssAm Ara: HCtkfiznapM..................¦ JjjjJ» lasárnae .••••••• 1* fHlér Ára 3 fillér Budapest, 1942 április 1. szerda POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal , BUDAPEST, VI., NAGY MEZŐ­ UTCA 3 Telefon: *22-50-30 Tetőfokán az indiai válság Négyszeres gázhalál a Próféta utcában Átmeneti időket élünk. A tél még vissza­jár hozzánk éjszakánként, a há­ború most gyürkőzik a végső erőfeszítésre, de mindenki érzi, hogy sem a tél, sem a háború nem tart örökké. Az élet tovább megy és éppen a jobb és a szebb életért történik minden, ami most próbára teszi az egész emberiséget. Mint ahogy a meg­próbáltatásokkal teli tél után minden talpalattnyi föld meg­művelésére készülődik az egész Európa, úgy kell fel­készülni a háború utáni nehéz­ségek és viszonyok leküzdésére is. Magvető munkára lesz szük­ség és amint most a fagyos éjszakák és háborított tarlók között is nekilát a gazda a föld feltöréséhez és megmunkálásá­hoz, most már gondolni kell a híraború után következő átmeneti gazdálkodásra. Kállay Miklós miniszterelnök már a háborús feladatok között említette, hogy eljön az átállítás ideje. A hábo­rúba induló magyar honvédnek már most meg kell adni azt a lelki biztonságot, hogy a haza­térő katona majd nem válik munkanélkülivé, mint a mult háború után, hanem fokozottabb ipari és mezőgazdasági munka várja majd a dolgozó magyart. "Új munkaterületek tervszerű előkészítésére van szükség úgy a mezőgazdaságban, mint az ipar terén. Sohase felejtsük el, hogy az ország öntözőhálózatának kiépítése, a dunai hajózás kor­szerű fejlesztése, a hazai nyers­­anyagkincsek feldolgozása meny­­nyi új lehetőséget kínál a jövő nemzedék számára. Minden ma­gyar ember, minden dolgozni tudó és dolgozni akaró fiatal ember számára lesz munka, ha idejében felkészülünk az át­meneti idők utáni nagy építő időkre. Ebben a munkában szükség lesz még a kivándorolt magyarokra is, akikre most világszerte nehéz idők követ­keztek. Ha idejében okultunk az elmúlt világháborút követő esz­tendők történetéből, magunktól is rájövünk, hogy a gazdasági és társadalmi összeomlásnak fő­oka az volt, hogy az országok nem készültek fel az átmeneti gazdálkodásra. Nem­ gondoskod­tak előre műhelyekről, nyers­anyagforrásokról. Mindez most nem következhet be, mert máris számolunk azzal, hogy­ a jövő fejlődésének első előfeltétele elő­készíteni az átmenetet a há­ború­ból a békébe. A J* * ...1 ^ dinnye és a rspargatok nagyarányú termesztésére készülnek fel a gazdák Heves megyében százezerszámra készítik a fészektakarót Megérkeztek a feles dinnyések az uradalmakba — A részes termelők kívánságai A dinnye és a spárgatök fontos népélelmezési cikk lett az ország­ban és a középeurópai államok is szívesen vásárolják a magyar ter­méket. A görögdinnye zömét leg­inkább Svájc veszi át tőlünk és jó árat fizet a márkás áruért. A dinnyének és főzőtöknek nagyarányú termesztésére először Heves megye rendezkedett be. Év­tizedek óta termelik a korai és a kései dinnyét és a sárgatököt, azért még mindig ők az első szakemberek az országban. Az ottani nyag­­vak tisztaságára és csíraképessé­gére szigorúan ügyelnek. Amikor uradalmak és bérgazdaságok is kezdtek foglalkozni a dinnye és a tőik termesztésével, leginkább he­ves megyei termelőket szerződtet­tek feles alapon. A termelő hozta a magvat és vállalta a munkát, a gazdaság a földet, a melegágyat, a trágyát és a fuvar felét adta. A heves megyei családok egyik része így februártól októberig minden évben elvándorol az ország külön­féle körzetébe, a másik fele oda­haza folytatja a termelést. A gazdaságok régebben, mint mellékterményt termesztették a dinnyét és leginkább a gyengébb minőségű földeket jelölték ki a fe­lesek részére. Néhány év óta meg­változott a helyzet. A nagyváro­sokban egyre népszerűbb cikk lett a felszeletelt, jégbehűtött görög­dinnye. .Jóminőségű termésnél a jégbeh­űtött dinnye legyőzte a fagylaltot és egyéb jeges massza fogyasztását. A főváros és a vi­déki városok piacai a nagy meleg­ben minden tételt átvettek az ura­dalmaktól és főképpen a jóm­inő­­ségű nagyobb dinnyéket fizették meg, mivel a kávéházak és nagy­vendéglők a felszeleteléshez 8—15 kilós példányokat vásároltak. Az uradalmak és felesek ekkor jó be­vételekhez­­jutottak és a következő években már a legjobb földparcellákat állí­tották be a termelésre. A dinnye súlyra jól fizet, elhelye­zése biztosítva van, érdemes vele foglalkozni. Az uradalmak között most nagy verseny indult meg a termesztésben­, a legismertebb csa­ládokat szerződtetik Heves megyé­ből és a márkás áru termesztését tűzték ki célul. Az ottani dinnye- és spárgatök­­termelők november óta készülnek a termelés megindítására. Az egyes családok reggeltől estig készítik a kis szalmatakarót ezerszámra. A h­eves megyei gazda kora tavasszal kimegy a földre és fészket készít a­ dinnyének és a töknek. A fé­szekbe trágyát szór el. Amikor a kiültetés ideje „elérkezik, kiviszi ,a melegágyban előnevelt palántát és elülteti. A bűvös éjszakában azon­ban nem hagyja szabadon, hanem minden este minden egyes tövet szalmatakaróval borít le és egy kő­darabot helyez a középre, hogy szeles időben a takaró megmarad­jon. Óriási munka ez, mert min­den kisholdnyi területen 300—350 fészket kell este beborítani és fel­tárni reggel, így dolgozik az egész család áprilistól egészen má­jus közepéig. De a nagy m­unka- A jó termés eredménye

Next