Friss Ujság, 1942. szeptember (47. évfolyam, 199-221. szám)

1942-09-03 / 200. szám

Mire vigyázzon a gombaszedő A gyilkos galóca, meg a csiperkegomba ? Galóca okozza a legtöbb gombamérgezést Mit mond a kispesti gombamérgezés egyik áldozata A magyar tájak csapadékos telek után bőséges gombatermést szok­tak hozni. A gombaszedés azon­ban nem valami veszélytelen fog­lalkozás. Vannak ugyanis gom­bák, amelyek súlyos mérgezést okoznak. Hazánkban évente mint­egy ötven halálos gombamérgezés szokott történni. A halálos gomba­mérgezések 70—80 százalékát a gyilkos galóca okozza. Ezt a gombát hasonlósága miatt gyakran összetévesztik az ehető csiperke, más nevén sam­pinyon gombával. Mi is a különb­ség a két gomba között! A csiperke gomba lemezei vörösek vagy fia­talabb korban halvány rózsa­színűek. A galóca lemezei fehérek, öregebb korban pedig sárgás ár­nyalatúak. Azonkívül a galóca kalapja a tetején zöldes színű. Tudni kell azt is, hogy a galóca mérgét a forró víz nem oldja. Az ételbe került egyetlen gombától még­ nem lesz az egész étel mér­gező. Csak az kap mérgezést, aki a gyilkos galócából evett. Ezzel magyarázható az a gyakori furcsa eset, hogy az egész család eszik a gombapaprikásból, de csak néhá­­nyan kapnak mérgezést. A mérge­zési tünetek 6—12 óra múlva je­lentkeznek, először hányás, majd szörnyű kínzó görcsök és idegzavarok alakjában. A tünetek hasonlíta­nak az arzén- és strichnin-mérge­­zéshez. Azt is szokták mondani egy-egy gombamérgezésnél, hogy a mérgezést ehető gomba okozta, mert az erdőben megfertőzte a vadak pusztítására szétszórt ar­zén. Ez nem helytálló, mert a vad­irtás télen történik, a földből a gomba nem szívja magába az ar­zént, csupán akkor lenne veszé­lyes, ha a kalapjára szóródik az arzén, mert ilyenkor könnyen bele­fut a méreg a gomba húsába is. Budapest környékén az utóbbi idő­ben tömeges gombamérgezés tör­tént. Kispesten 23 mérgezett közül 12-en meghaltak. Alig múlt el a szomorú eset, máris újabb gombamérgezés tör­tént a Rákoskeresztúrhoz tartozó Béla-telepen. Innen hat embert szállítottak kórházba, akik közül egy már meghalt. A kispesti mér­gezettek közül beszéltünk Oláh Béla népzenésszel, akinek egész családját kiirtotta a gyil­kos galóca. Egy keddi délelőtt — mondotta Oláh Béla — társaim sok gombát szedtek a kőbányai kiserdőben, a bőrgyár mellett. A színük ugyan gyanús volt, de amikor megszagol­tam, olyan jó gombaillat csapott az orromba, hogy engedtem tár­saim hívásának és másnap én is kimentem gombát szedni. Renge­teg gombát találtunk, másnap reg­gel gyanakodva szedegettem, apró­ra tördeltem, megszagoltam, de a jó gombaillat eloszlatta minden gyanúmat és jól megraktam a kosaramat. Délben levest főzött belőle az asszony. Fél háromkor megettük. Este nyu­godni tért az egész család, csákón virrasztottam egész éjszaka. Éjfél után a kétéves kisleányom rosszul lett, majd utána a feleségem és a többi öt gyermek is. Hányinger kínozta őket, majd a szörnyű gör­csöktől jajgatni kezdtek. Azonnal orvosért szaladtam, jöttek a men­tők is és kórházba vittek bennün­ket. A kórházban borzalmas kínok közt meghalt a feleségem, a kétéves Piroska leányom, a négyéves Lacika, a hatéves Józsika, a tizenkétéves Béla. A 17 éves Ilonka leányom talán jobban lesz, a 15 éves Antal fiam pedig szerencséjére nem volt ná­lunk ebéden. De haldoklik a 9 éves Oláh Jancsi, a kisprímás, aki a családot tartotta, akivel muzsi­kálni jártam­ Pestre. A kilenctagú családból csak hárman mara­dunk... Kár volt azt a gombát szedni, de hát olyan szegények voltunk, Hogy valamit. Hozni kel­lett az asztalra. A kisemberek nagy részét sze­génységük viszi az erdőbe gombát szedni. A szegénységet, míg a vi­lág világ lesz, eltörölni nem lehet, de a gombamérgezések megszünte­tésére eredményes intézkedések hozhatók. A közönség rendelkezé­sére olcsó képekkel tájékoztató, ok­tató füzeteket kellene­­bocsátani és ezekben meg kellene velük ismer­tetni a gombákat. A mérges gombá­kat termő területeket pedig figyel­meztető táblákkal kellene­ellátni. Megint gyilkolt a galóca Ismét újabb áldozatot szedett a gomba. Fekete László 46 éves bárdházai földműves gombát vitt haza az erdőből. Otthon a felesége elkészítette és a család jóizűen elfogyasztotta. Néhány óra múlva rosszul lettek és Fekete Lászlót, valam­it nyolc- és tizenkétéves fiát mérgz­ési tüne­tekkel a munkácsi kórh­ába kel­lett szállítani. A kórház­­ mind a hárman meghaltak gon­damérge­­zésben. A család többi ágja sze­rencsére túl van a vészés­en. Harminckét sokgyermekes anya tüntettek ki az Ormánságban Az Ormánságról hír járta, hogy az egykézés pusztítása lepte meg az itt lakó derék magyar népet. Azt mondogatták, hogy a vidék szépsége a sárközi lakossággal együtt el fog pusztulni. De még­sem. Az Ormánságban nincs még veszve minden, — mondotta dr. Winternitz Ferenc siklósi főszolga­­bíró, aki 32 ormánsági sokgyermekes anyát tüntetett ki éremmel és az arra szorulókat pénzjuta­lommal. Munkásemberek és vitézek fele­ségei ezek a sokgyermeki­ek, akik nem hallgatnak az itten divatos jelszavakra, hanem magy­r becsü­lettel és az anyai szent­e­zés ma­gasztos tudatával hozzá életre egymásután gyermekeik. A sik­lósi községháza nagyterm­ében a járási főszolgabíró által kitünte­tett 32 anyának összesen 2111 gyer­­meke van. Egész kis hadsereg, ami­­ elin­dult máris az Ormánság m­eghódí­­tására. Kitüntetett ormánsági sokgyermekes anyák A hősi halált halt vitéz Horthy István nagy kitünte­ése A kormányzóhelyettes emléke Pest megye rendkívüli köz­gyűlésén Vitéz Horthy István kormányzó­helyettes halála országszerte még mindig mély gyásszal tölti el mindnyájunk szívét. A fájdalom és gyász megnyilvánulása a váro­sok, vármegyék, magas testületek részéről egyre tart. A veszteség, amely a Kormányzóhelyettes halá­lával érte a nemzetet, pótolhatat­lan. A Kormányzó úr őfőméltósága legfelsőbb elhatározásával a hősi halált halt vitéz nemes nagybányai Horthy István tartalékos főhad­nagynak az ellenség előtt tanúsí­tott vitéz és önfeláldozó maga­tartásáért a Magyar Érdemrend Lovag­kersztjét­ hadiszalagon a kar­dokkal adományozta. Pest vármegye törvényhatósági bizottsága szerdán délelőtt vitéz nagybányai Horthy István kor­mányzóhelyettes emlékének szen­telt külön közgyűlést tartott. A közgyűlésen Viczián István fő­ispán emlékezett meg kegyeletes szavakkal az elhunytról. Senki sincs igazi magyar ember, aki nem érezné át, hogy kormányzó­helyettes urunk feláldoz­a ön­magát, feláldozta ifjúság­­, bol­dogságát, mindenét, a m­érték. Más sorsot szántunk neki, e ő ezt adta nemzetének: • követendő példát és tes­méke­k­ it­tő örök dicsőség­ valaha létező minden mag­arnak. A gyászülés tagjai helyül­ől fel­állva, megrendülten hallga­ták vé­gig a főispán szavait. Ravasz László püspök ondott ezután beszédet. A Korm­ányzó­­helyettes hősi halála azu tánti, hogy megbecsüljük kato­ninkat, megbecsüljük halottainkat, vállal­juk a felelősséget az it maradt családtagok iránt. Minden új ha­lállal drágább lesz a zász , min­den kihullott vércsöppel d­rágább a nemzet becsülete. S e nag­y áldo­zat visszfényében különös varázs ömlik el kormányzó urán alak­ján és családján. Odaadta ő­t, aki­től mindent várt, akire m­agyar jövendőt építette. Ma az ő szíve a legfájóbb m­gyar szív és mégis ő a legkeményebb között FRISS ujság 3 1942 szeptember 3. csütörtök­ ­ünk és legnagyobb nyugalommal ő néz a holnap elébe. Ma még in­kább tudja és érzi minden magyar, hogy ezt a férfiút mindenekfelett becsülnie és tisztelnie kell és ami még ennél is több, nagyon-nagyon kell szeretnie. Az ország vármegyéi és városai sorra tartják gyászülésüket, ame­lyeken kegyelettel hódolnak Horthy István emlékének. Csanád-Arad- Torontál egyesített vármegyék, Heves és Győr vármegye és Győr és Eger városa tartott szerdán rendkívüli gyászközgyűlést. A Magyar királyi Államvasutak vasúti tisztképző tanfolyama tanév­nyitó ünnepélyén külön küldöttség tartotta a Trianon előtti Magyar­­ország Abrudbánya vasútállomás nemzetiszínű zászlóját, amelyet a megszállás évei alatt egy m­agyar vasutas őrzött meg. A zászló a hősi halált halt Kormányzóhelyettes korábbi kívánságára a fiatal vasutas tisztviselői nem­zedék ünnepi lobogója­ lett. Az a magyar vasutas, aki a felszaba­dulásig rejtegette a lobogót, azt annak idején a hősi halált halt Kormányzóhelyettes úr kezébe adta s most vitéz Horthy István kívánsága szerint az ifjú vasutas­nemzedék a lobogó történetéből merít hitet a boldogabb magyar jövőre. A házinyulak téli takarmánya Népélelmezés cikk lehetne a nyúlhús A Friss Tíjság többször megírta, hogy különösen a mai háborús időkben milyen nagy szerepe van a nyúlhúsnak. Ha kellő számú házinyúl lenne az országban, úgy a csarnokokban, piacokon lehetne árulni a nyúlhúst, mely igen táp­láló és egészséges. Ehhez azonban még nincs elegendő nyúlhúsun­k. A házinyúl húsából 35 féle étel készíthető és kitűnő a belőle készült kolbász is. Támogatni kellene a házinyúlte­­nyésztőket és mielőbb végre kel­lene hajtani az úgynevezett hasz­nos nyula­k tömeges szétosztását a kistenyésztők között, hogy emel­jük házinyúl-állományunkat. De gondoskodni kell a takarmányoz­­tatási kérdés megoldásáról is, mert a kistenyésztők nehezen tudják télen eleséggel ellátni tenyé­szetüket. Falun nem kapható szemestakar­­mány, mert ha van is felesleg be­lőle, a baromfinak kell. A te­nyésztő a takarmány hijján kény­telen magának levágni a nyula­it. A kistenyésztők helyesen cseleked­nének, ha rátérnének az önta­kar­­mányoztatásra. Ez még a legki­sebb kertesházban is elérhető. Most még eltehető télire elegendő ele­­ség. Ezt az úgynevezett savanyítás­sal lehet elérni. Betongyűrűbe, légmentesen elzárható edénybe, amelynek egyenes az oldala, a szóravágott mindenféle zöld­ségfélét, falevelet, konyhahul­ladékot lehet tárolni. A télire szánt takarmányt jól le kell taposni és agyaggal betapasz­tani. Télen, ha a magától megsa­­vanyodó takarmányhoz nyúl a te­nyésztő, vigyázni kell, hogy a tető egyenletesen süllyedjen, hogy az elraktározott takarmány légmen­tesen maradjon. Az óriáskáposzta, csicsóka, rékafélék külön terme­­lése­ pedig nagymértékben biztosí­taná a házinyulak téli takarmá­nyát. Az óriáskáposzta m­ég de­cemberben, januárban sem fogy el. Néhány zsák­magot kellene kül­földről beszerezni és a tenyésztők­nek eljuttatni. Óriási mértékben lehetne házinyulat tenyészteni, ha ezt kellően megszerveznék. Állami keretek közt működő hivatalos szervre lenne szükség, mely szak­avatottan irányítja a házinyúl­­tenyésztést és sürgősen hozzálát a tennivalókhoz, öt nyúllal, négy tenyészanyával és egy bakkal évente 40 darab házinyulat lehet a húsfogyasztás céljaira tenyész­teni. Negyven házinyúl már annyi húst tud adni, mint egy jól hízott sertés.

Next