Friss Ujság, 1943. március (48. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-19 / 63. szám

Vitája volt a kalauzzal, leszúrta a főintézőt A halálosvégű pályaudvari késelés ügye a bíróság előtt Jogos önvédelem címén felmentették A büntetőtörvényszék Vályi- Nagy tanácsa széleskörű érdeklő­dés mellett tárgyalta csütörtökön délelőtt Lintner Ferenc 24 éves rákoscsabai bőrdíszműves ember­ölési bűnügyét, aki még tavaly július 16-án a Keleti pályaudva­ron a kalauzzal támadt vitája so­rán hasbaszúrta Krall Ferenc fő­intézőt, aki belehalt sérülésébe. Lintner, akinek egyik lába mű­láb, széken ülve adja elő védeke­zését. — Nem tehetek az egészről — mondotta. — Vitám támadt a ka­lauzzal még Rákoson, mert leszál­lított a vonatról egy katonát. Mind a ketten hangosak voltunk. Bevitt a Keleti pályaudvaron az ügyeletes vasúti tiszthez, aki go­rombán fogadott, majd teljes erővel arculütött, úgy­hogy a dobhártyám is be­repedt. Elestem és a földön ütöttek-ver­­tek. Akkor elhomályosodott előt­tem minden. A földön fekve vet­tem elő a kést és közben kiáltot­tam, hogy ne bántsanak. Ezután össze-vissza hadonásztam a kés­sel. Nem emlékszem arra, hogy döftem volna. Az , elnök megkérdezte, szokott-e magánál hordani kést. — Soha nem — hangzik a vá­lasz. Az öcsém szabadságon volt és kérte, hogy köszörüljem meg a bicskáját, így került hozzám a kés. — Miféle kulcs ez a kés végén! — kérdezte az elnök. — Az öcsém katonaládájának­ a kulcsa. Elsőnek a tanúk közül Magyar Balázs MÁV segédtisztet, a rá­koscsabai vonat kalauzát hallgat­ták ki. Elmondta, hogy Rákoson a vonatról leszállított egy kato­nát, m­ert nem volt jegye. A ka­tona sokáig ellenkezett, de nem tehetett mást, kötelessége volt le­szállítani. Lintner akkor szállt fel a másik kocsiba és látta a jelene­tet. Hangosan átkiáltott: — Csak egy kalauz lehet ilyen­ aljas! Minek szállította le! Meg­fizettem volna a jegyét. — Én ezt kikértem magamnak — mondta a kalauz — végre mind­ketten ordítoztunk már és ő meg­fenyegetett, hogy lerepít a vonat­ról. A Keleti pályaudvaron bekí­sértem őt az ügyeletes tiszthez, Krall intéző úrhoz. Előzőleg el­vettem a jegyét. Jelentettem az esetet A főintéző úr erre rászólt: — Hallom, fiam­, hogy magá­nak nagy pofája van, le akarja dobni a kalauzokat. Lintner ezt kikérte magának, a főintéző úr pedig megfenyegette, hogy ne ordítson, mert pofonüti. — Mit tetszik képzelni, nem azért jöttem ide,­ hogy pofonüsse­­nek, nekem a kalauzzal van dol­gom — mondta Lintner. Erre a főintéző úr odament és arcul­­ü ütötte. Lintner elkezdett szaladni és a barátait hívta. Én a fiú után ugrottam és mind a ketten meg­kaptuk a karját. A főintéző úr a hordárokat hívta, erre én elenged­tem őt. A többit nem tudom. Künder József hordár, a követ­kező tanú elmondotta, hogy amíg a rendőrt várták, a szúrás pilla­nat alatt történt, kicsit dulakod­tak a főintéző és Lintner, majd a főintéző a hasát fogta és felkiál­tott: — Vigyázzatok, kés van nála, engem már megszúrt! Kozár Miklós, aki a kormányzó­helyettesi irodán mint altiszt tel­jesített szolgálatot egy levél miatt véletlenül ott volt a jelenet elején. — Csak azt tudom — mondotta, — hogy Lintner kikérte magának a pofa szót. A főintéző aztán úgy arculütötte, hogy Lintner megfor­dult a tengelye körül. Akkor én kimentem. Később kintről hallot­tam, hogy az az ember jajgatott és segítségért kiabált. Ezután kihallgatták a többi ta­nukat, akik lényeges eltérést nem mutattak vallomásukban. Több tanú arról vallott, hogy a főintéző, mikor a jelenet után a rendőrt várták, meghagyta a vas­utasoknak és hordároknak, hogy a pofonról ne szóljanak semmit. A tanúk így is vallottak a rend­őrségen, csak később helyesbítették a vallomásukat a vizsgálóbíró előtt, mikor már a főintéző halott volt. A tárgyalást rendkívül érdekessé tette, hogy Vályi-Nagy elnök az összes mozzanatokat saját magán megjátszatta, bemutattatta a vád­lottal és a tanukkal a bírói emel­vény előtt, így tisztázta hihetelen pontossággal még a tanuk ide­gességi fokát is, amely tettükre hatással lehetett az eset alkalmá­val.­­ Hosszas tanácskozás után a bí­róság a bőrdíszművest az ember­ölés vádja alól jogos önvédelem címén felmentette, bár megállapí­tották, hogy a vádlott megzava­rodva túllépte a jogos önvédelem had­írait. Az indokolás szerint, tényként állapították meg, hogy Kralt főintéző bántalmazta a vád­lottat, ugyancsak tettleg bántal­­mazták a hordárok is, akiket ő hívott elő. Tehát a vádlott jogos önvédelem helyzetében volt, mikor tettét elkövette. Az orvos­­szakértők meg is állapították, hogy testén több sérülés volt, a többi között az arculütéstől dob­hártyája beszakadt. Krall főinté­ző fellépését a vádlott magatar­tása nem indokolta, tehát a vád­lottat jogtalan támadás érte. Így önvédelem címén, bár túllépte az önvédelem határait, fel kellett menteni. Az Angyal utca 38. számú ház lakói 25 sebesült honvédet láttak vendégül a ház udvarán műsor és cigányzene szórakoztatással egybekötve. A szer­vezés munkáját Kiss Gyuláné, Horváth Istvánné, Németh Erzsébet, Simo­­nics Andrásné, Horváth Rezső­né és Erős Józsefné végezték A hercegprímás nagy beszéde korunk következetlenségeiről A nyugati nemzetek számára mi tettük lehetővé a biztonságot A Szent István Társulat ma délelőtt megtartott közgyűlésén nagyszámú, előkelő közönség je­lent meg. Az elnöki megnyitó után Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, a társulat fővéd­nöke­­nagy beszédet mondott ko­runk jellegzetes kö­vetkezetl­ensé­­geiről. — Mindnyájan lépten-nyom­­on tapasztaljuk — mondotta többek között a bíboros hercegprímás, — hogy az ember értelme mennyire következetlen az igazságok elmé­leti­ akarata pedig azok gyakor­lati következményeinek levonásá­ban. — Az emberek magán és társa­dalmi életében is mérhetetlen sok következetlenséggel talál-­ kozunk — folytatta tovább — mennyi követ­kezetlenség van például a beszéd­ben, a cselekedetben, az olvasmá­nyokban, a társadalmi érintkezés­ben és a divatban. Az ízléstelen divat azért ér el timeszsikert, mert­ kevés ember meri őszinte kritiká­­val megállapítani és bátran meg is mondani, hogy a kérdéses műalko­tás nem szén Azután arról beszélt a bíboros hercegprímás, hogy már a közül­e­tek rendszerint a többségi elv alap­ján fejezik ki akaratukat, mégis sokszor nagy következetlenséggel engedik vagy tűrik, hogy törpe ki­sebbség ragadja magához az irá­nyítást vagy hatalmat s a nagy többség igazodik a kisebbség aka­ratához. A következetlenség miatt láttunk embereket, akik már szinte valamennyi és egymással homlok­egyenest ellenkező politikai pártot egyforma lelkesedéssel kiszolgál­tak. — Magyar szabadságharcunk idején sok nemzet szimpátiája mellettünk volt, de azért egyik­­sem áldozta fel magát értünk. A múlt, világháború­­ után pedig — sajnos — még szimpátia sem volt mellettünk, mert a hálátlan Európa megfeled­kezett róla, hogy mi magyarok hosszú három évszázados szakadatlan harcaink­ban nem annyira Európa, mint inkább az Isten segítségével saját nemzetünk életét megmentettük, de állandóan fogytunk: a nyugati nemzetek számára mi tettük lehe­­tővé a biztonságot, a nemzeti gyarapodást és keresztény kul­­tura nagyszerű kifejlődését. Beszéde további részében hang­súlyozta a hercegprímás, hogy Krisztus egyháza mindig kereste és most is keresi a békét. Bár a vallási egység reményéről mi ma­gyar katolikusok sem mondunk le, most mégis úgy látszik, hogy előbb-inkább a nemzeti élet terén találunk egymásra, ami szintén nagyon értékes és kívánatos ered­ménye lesz az egy­ségi törekvésnek. A hercegprímás nagy tetszéssel fogadott beszéde után Erdősi Ká­roly pápai prelátus, a Szent István Társulat alelnöke előterjesztette jelentését a társulat működéséről. —­ A honvédelmi miniszter Pé­csett. Vitéz nagybaconi Nagy Vil­mos honvédelmi miniszter, vezér­ezredes Pécsre látogatott el. Dr. Esztergár Lajos polgármester megérkezésekor meleg szavakkal üdvözölte a minisztert. Nagy Vil­mos honvédelmi miniszter pécsi látogatásának célja, hogy a város mintaszerű szociális intézményei­nek megszemlélése kapcsán tanul­mányozza a háborúból visszatérő katonáknak a polgári és gazdasági életbe való bekapcsolódásának kér­dését. A miniszter meglátogatta­ a bánya­tel­epeket is és melegen ér­deklődött a bányam­unkásság mun­kafeltételei és­­szociális körülmé­nyei iránt. FRISS ÚJSÁG 31343 március 19. péntek Újra bevezetik a nyári időszámítást Március 29-én kezdődik A kereskedelem- és közlekedés­ügyi miniszter az időszámítás ügyében a következőket rendelte el: Az ország területén jelenleg fennálló középeurópai időszámítás 1943 március 29. napján 2 órakor megszűnik és helyébe ismét a nyári idő­számítás lép. Ehhez képest az említett időpont a március 29.­ napjának 3 órája lesz. A cipő­javítás új árai Három munkabérosztályba sorozták a cipésziparosokat A közellátási miniszter rendele­tet adott ki, amelyben újból meg­állapítja a cipész- és csizmadia­­ipar javítási munkáinak árát. Budapesten a cipészműhelyek há­rom osztályban vannak sorozva m­unkabérosztályozás szempontjá­ból. Az iparosok által szolgálta­tott megfelelő minőségű bőrrel együtt a javítási árak a követ­kezők : Férficípőjavítás: szeges talpa­lás 7.60—11.80—6.50. varrva 9.60— 8.80—8.40. talpalás és sarkalás sze­gélye 11.40—­9.70—­9.20. varrva 1340 —11.70—11.10. végig talpalás, sar­kalás szegélye 15.10—12.50—11.70, varrva 18.20—15.60—14.70, orrborí­tás és talpalás szegélve 16.20— 13.90—12.40, varrva 19.50—15.50— 14.50. Fejelés, talpalás, sarkalás szegélve 30—28—26, varrva 35—32— 30, sarkalás 3.80—2.90—2.70, új sa­rok 7, 5.80, 5.30, talp, orr vagy sa­­rokjavítás 2, 1.70, 1.50 pengő. Női cipők javítási árai: talpalás sze­gelve: 5, 4.40, 4.20, varrva 6.50, 6, 5.60, talpalás, sarkalás, szegelve 7. 6, 5.50, varrva 8.20, 7, 6.50, talpa­lás és sarkalás fejeléssel, szegelve : 28.50, 23.50, 21.50, varrva 31. 27. 25, sarkalás 2. 1.60. 1.40, új sarok felső fok­tal 7.40. 6.411. 5.50, talp-, orr- vagy sarokjavítás, szegelve 1.80. 1.60. 1.40 pengő. A gyermek­cipők javítási árai a nagyságtól függően változók. 31—34 fiú­­vagy leánycipők talpalási ára sze­gelve 4.90, 4.30. 4.10, varrva 6.30, 5.70, 5, talpalás és sarkalás sze­geive 7.20, 6-30, 6, varrva 8.60, 7.70, 6.90, fejelés, talpalás és sarkalás szegeive 19.40, 17.40, 16, varrva 22.60, 20.50, 18, sarkalás 2.30, 2, 1.90, talp-, orr- vagy sarokjavítás sze­gülve 1.90, 1.70, 1-40 pengő. Talpa­lás alatt féltalp, sarkalás alatt sarok felsőfolt, jó minőségű kru­­pontalp értendő. A sarok felső­foltot legfeljebb három darabból lehet összeállítani. Új sarok alatt a sarok alsó- és felsőfoltok értendők. Női cipő ja­vításánál az új sarok alatt rakott bőrsarok, vagy bőrrel, illetve egyéb anyaggal behúzott fasarok értendő, sarok felsőfok­tal együtt. A feltünteti árak csakis önálló cipészipart folytató iparosok által számítandók fel. A fel nem sorolt javítási munkák ára a fenti árak­kal arányosítva számítható ki, mégpedig úgy, hogy az önköltségi árakhoz rezsi és haszon címén legfeljebb húsz százalékot lehet hozzáadni. Am­ennyiben az iparos a javítá­soknál nem a legjobb anyagot használja, úgy a javítási árakat az olcsóbb anyagnak megfelelően csökkenteni kell.­­ Irakban, a világ leggazda­gabb gyapjútermő országában tör­vényt hoztak a kötelező gyapju­­beszolgáltatásról. A birkásón vész­tők és kereskedők panaszkodnak a kormánytól fizetett alacsony árak, valamint a gyapjúhiány miatt, amit az­ okozott, hogy az össz­es készleteket a Szovjet­ Unióba sel-

Next