Friss Ujság, 1944. május (49. évfolyam, 106-121. szám)
1944-05-11 / 106. szám
Ára 14 fillér Ma: Friss Gyermekújság Csütörtök, 1944 május 11 49. évfolyam, 106. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., Nagymező Utca 1 . Telefon: 22-50-30 A szövetkezet gondolata nem új Magyarországon sem. Nálunk azonban kevésbé ismerték fel eddig ennek az egész Európát behálózó szervezetnek a nagyobb jelentőségét. Hazánkban a tej- és gyümölcstermelés elsősorban a szövetkezetnek köszönheti azt a nagy fellendülését, amelyben az utóbbi évek során része volt. A magyar juh- és tehénsajt, valamint a gyümölcsök az európai piacok legkeresettebb élelmiszercikkei közé tartoznak. Szinte versengés van egyes magyar sajt-, vagy gyümölcsfajtákért. A kecskeméti barack, a különböző vidékekről összegyűjtött alma szinte az egész világot bejárja, amíg fogyasztójához kerül. Némely mezőgazdasági termény azonban teljesen bizonytalanul vergődött és fonnyadt még a hazai piacokon is. Ilyen például még mais a zöldségféle, ez az egészség szempontjából annyira fontos táplálék. A falvak és puszták gazdái hiába termelik a temérdek salátát, káposztát, paradicsomot, vagy más efféle terményeket, nem tudják eladni, nem tudják értékesíteni, mert nincs megszervezve az eladás. Napokig ott fonnyad a fővárostól messzi eső, falusi piacokon a zöldségféle, egészen olcsó árért fés ugyanakkor a fővárosban nincsen elegendő főzelékféle. A tanyai s falusi gazdának ugyanis nem volt elég kifizető, hogy ötven-hatvan kilométerről tegye meg kétlovas kocsijával az utat azért, hogy például néhány mázsa salátát értékesítsen, így a zöldségfélék termelése az utóbbi időben nagyon lehanyatlott. Most, hogy a főváros lakosságának igen nagy része vidéken telepedett le egy időre és ott tétlenül tölti idejét, ajánlatos lenne komolyabban foglalkozni a zöldségfélék termelésével, meg kellene teremteni szövetkezeti rendszerben a zöldségfélék termelését. A leventelányok nemes szervezete alkalmas lennie arra a célra, s munkaerő is van elegendő a vidéken ahhoz, hogy — természetesen a hatóságok közreműködésével — a zöldségfélék termelését nagymértékben fokozni tudják, így a szövetkezetek keretein belül a messzi tanyákról és falvakról órákon belül eljuthatna a friss tavaszi újdonság a mai világban annyira fontos és nélkülözhetetlen főzelékféle. Ilyenkor, tavasz derekán, mikor már színesedik, zöldül, virágzik az ezerarcú határ, megelevenednek hosszú téli álmuk után az egyablakos, fehérre meszelt kis tanyaházak és a föld szorgos népe elindul, hogy birkózzék széllel, esővel, görönggyel, hogy kenyeret teremjen a széles határ. A tanyadiság apraja-nagyja ásót, kapát, fog a kezébe és látástól-vakulásig dolgozik kinn a földön. A munka nehéz és fárasztó. Nincs még egy olyan fia a földnek, a magyaron kívül, amelyik bírná ezt a munkát.■ A falu és a tanya arca megváltozik ezekben a napokban. Estefelé, mikor hosszú sorokban jönnek be a faluba a messzi földekről a fejkendős,pirosarcú parasztl ányok, ringó járású menyecskék, pelyhedző állú legénykék és _ öreg, fehérbajuszu magyarok, nótától hangos a széles határ. A nóta, a dal könnyít a nehéz munkán, felejteti a fáradalmakat. A magyar legény, amíg az eke szarvát tartja, vagy a villásszarvú magyar ökröt hajtja, nótát dudorász magában. Van valami különös sajátos íze ennek a muzsikának. Nincs ennek semmi köze a főváros kőnemgetegéhez, sem a budapesti aszfalthoz. Ez a nóta kint termett a szabad pusztákon, ahol akadály nélkül nyargal a magyar szél és a bólogató jegenyék táncoló koronájáig csavarja fel a sivó homokot. Dalol a puszta és dalol a falu. Énekel a magyar ember, ha bevonul katonának és énekel akkor is, ha szabadságos levéllel a zsebében pár napra hazamehet övéihez. Színes, eleven, költői világ ez. A bugaci vagy a hortobágyi pásztor kint a végtelen pusztán egykedvűen szívja a pipáját. Gyapjasszőrű pulikutyájával játszik. Ingerkedik az állattal. Neki mondja el búját, bánatát. Az állat megérti, értelmes fekete pofáját gazdája felé fordítja és hallgat. Este, mikor már feljönnek a csillagok és a karámba terelik a nyájat, a szállásokon felharsan a nóta: Megbotlott a kisper lovam lába, Megbotlott a sebes szaladásba, Szaladj lovam, amíg lehet. Még egy félórára siess. Nem messze van, kit a szivem szeret__ A karám mellett gémeskút ágaskodik az ég felé, mellette az itatóvályú. A tó messzebb esik. Jó pár kilométer odáig az út. Ilyenkor, tavaszi éjszakákon csak a víz és a nádas szagát hozza a karám felé a szél. A szolgafára akasztott bogrács alatt vígan pattog a tűz, a jószagú birkapörkölt illata úszik a levegőben. Vacsorát főznek a juhászok. A fiatal bojtárgyerek vígan aprítja a fát és énekel: Szépen úszik a vadkacsa a vizen, Szépen legel a gulya a réten. .. Szépen szól a csengő a nyakába’, Tied leszek én babám nemsokára ... A juhászok, pásztorok nótájának se szeri, se száma. A pusztai nóta mindenre tud orvosságot. Nem írta senki, nem szerette senki. Ott születet kint a tanyán. Az öregebb juhász énekelte egyszer valamikor a fiatal bojtároknak, csak annyit mondott róla, hogy valamikor az apjától tanulta. ■ Költők a magyar pásztorok, csak sokkal büszkébbek annál, hogy valaha is írnának legalább egy sort. Sok nóta szól a juhászról és a szamaráról. A taslafülü csacsi a lova a juhásznak. Nagyon jól ismeri az utat a faluból ki a tanyára. Még azt is tudja, melyik kocsmánál kell megállnia útközben. A szamárról szól a következő régi juhásznóta: Szürke szamár szomorkodik, Mert a gazdája bort iszik. Ne szomorkodj, szürke szamár, Nemsokára elmegamár. A zeneszerszám készítésben sem marad el a puszták népe. A pusztán él: magános ember maga farag furulyát magának. Okkalmóddal lassan, de biztos kézzel végzi el a nehéz munkát. Nem is válik meg a hangszerétől a világ semennyi kincséért sem. Amikor hosszú évekkel ezelőtt Kecskeméten a híres városban tanyai népművészeti kiállítást rendeztek, csodájára járt ezeknek a hangszereknek az egész ország. Volt ott még fáiból faragott hegedű is. Egymaga faragta ki egy darab,fából a tanyai hegedűkészítő-mester, még a húrokat is maga gyártotta s a hangja mégis olyan szép volt, hogy akármelyik fővárosi hegedűépítő mesterember Újabb tért nyertek a honvédcsapatok Kettős halálos szerelmi dráma Budafokon Őrizzük meg a falu és tanya hagyományos művészetét A magyar pusztán él a magyar muzsika — Bugaci karikás ostort őriznek a berlini múzeumban Akié a nóta, azé az ország