Friss Ujság, 1944. június (49. évfolyam, 122-142. szám)

1944-06-01 / 122. szám

1944 június 1­49- évfolyam, izz. szám Szerkesztőség ét kiadóhivatal: BUDAPEST, Jt. Nagymező-M.­ tea­­­m Telefon: 22 50-30 FRISS ÚJSÁG Ára 14 fillér Ma: Friss Gyermekújság Az egység, a nemzeti erőknek testvéri ösz­­szefogása ma létkérdés. Az egy­séget és az összefogsát már a közelmúltban is hirdették és hangoztatták annak szükséges­ségét, de meg kell állapítanunk, ha voltak is ily irányú jószán­­dékú kísérletek, a legtöbben ■visszaéltek vele. Ma, amikor a nemzet létéről, vagy nemlétéről van szó, ismét az összefogást, a nemzeti egységet hirdetik az ál­lam vezetői. Ma azonban, ami­kor történ­elmünknek talán leg­válságosabb óráit éljük, a Kor­mányzó Úr bizalmából olyan férfiak vezetik az országot, akik egész életükben ezt az eszmét hirdették. Sztójay Döme mi­niszterelnök és kormánya nem szépen hangzó, üres jelszavakat puffogtat, hanem erélyes és gyors cselekvésekkel alkot. Min­den, hazáját szerető és féltő, igaz magyar embernek ma zárt egységben kell állnia e talpig férfiak mögött. Mert meg akar­ják teremteni a 'szeles'népr­éte­­gek erejére támaszkodó politikai és társadalmi egységeit, amelyet a korszerű magyar nemzetiszo­cializmusra, a keresztény er­kölcs szikláira s a magyar táj­védelmi gondolat erejére kíván­nak építeni. Bizonyos, hogy csak a keresztény erkölcsök alapján lehet a hazát megmenteni és újjáépíteni, mert ha valaki más szempontok útján akarja meg­menteni az országot, az nem­ megmentője, hanem sírásója lenne a nemzetnek. Jól jegyezze meg ezt mindenki. Ma, amikor a bolsevizmus gyilkos veszélye megsemmisüléssel fenyegeti ha­zánkat, semmi sem lehet szen­­tebb a nemzet életérdekeinél. Ki kell törpülnie minden szemé­lyi, vagy pártérdeknek. A világ­történelem számos példával mu­tatja, hogy az a nép, amely nem hallotta meg az idők szavát, menthetetlenül elveszett, így semmisültek meg népek és nem­zetek, mert megálltak és nem alkalmazkodtak az élet paran­csoló törvényeihez , vagy nem vették észre a fenyegető ve­szélyt, vagy a szilárd összefogás helyett széthúztak. A magyar nemzet történelmében is vannak erre példák. Emlékezzünk csak a mohácsi vészre, amikor a belső széthúzás majdnem örök időkre eltemette a nemzetet. Ez nem fog mégegyszer megismétlődni! A* k­­r‘' ivzát ma szilárd és er­ős és rá áll mögötte a cselek­vőképes nemzet. Sehonnai bi­tang ember jár csak mellékuta­kon, az igaz magyarok kart kar­ba öltve, testvéri összefogásban menetelnek egy új ezredév felé. Aki jár Budán a Margithíddal szembeni részen vagy a­­tellért tér környékén, az gyakran találkozhat mankós­emberekkel. Sántikálva, bicegve, mankóba kapaszkodva lépnek be a fürdők ajtaján re­ménykedve, hogy helyre foltozzák tönkrement egészségüket. Gyógy­fürdőinkben, a Császárfürdőben, a Szent Lukács-gyógyfürdőben, a Gellértben, a Rudasban, valamint a Szent Imrében sokkal több a lá­togató, mint néhány évvel ezelőtt. A legutóbbi 1942-es kimutatás sze­rint 1936-tól 548 ezerről csaknem 750 ezerre szaporodott a gyógy­fürdők látogatóinak száma. Az áldott melegvíz, amely vará­­zsos anyagokat tartalmaz, bősége­sen buzog fővárosunk területén. Jól tudjuk, hogy n­agy része­­kihasz­­náltalanul folyik a csatornába. Pedig minden cseppre szükség lenne, hiszen a felépülést kereső betegek már nem férnek el a für­dőkben. Budapest összes gyógy­szállóiban összesen 950 szoba áll rendelkezésre. A betegek nagy része különféle ízületi fájdalmakkal, de főképpen reumával érkezik Buda­pestre orvosi tanácsra vagy a biz­tosító intézetek beutalása alapján. A reuma közismert betegség, de ál­talában sokkal ártalmatlanabbnak hiszik, mint amilyen valóságban. Ez a baj mindenkit elérhet, sze­gényt és gazdagot válogatás nél­kül. Mégis a dolgozók nagy rétege él olyan körülmények között, amelyek elősegíthetik a beteg­ség kifejlődését. Általában azon a munkahelyen vagy abban a munkaágban, ahol a meghűlésre van lehetőség, ott a reuma veszélye is fenyeget. Orvo­sok megállapítása szerint a reu­más megbetegedések ötszörre na­gyobb számban fordulnak elő, mint a gümőkór ecetei, összevetve a reuma és gümőkór adatait, meg­állapítható, hogy az előbbi sokkal több munkaképes embert kénysze­rít tétlenségre, mint a tuberku­lózis. A reuma a megbetegedések egytizedrésze. Súlyos baj és legtöbbször munka­ereje teljében, élete virágzásában támadja meg a dolgozókat. Keze­lése hosszadalmas, nagy rendsze­ressége állandó orvosi felügyele­tet, igen nagy türelmet és nem utolsó sorban sok kiadást jelent. Gyakori a visszaesés is. A gyógy­módok között első helyen áll a me­legvíz kúra, a masszázs és az iszappakolás. Ha azt a lehetőséget vizsgáljuk, hogy a rászorulóknak mennyi és milyen befogadóképességű gyógy­fürdő áll rendelkezésre. •­­meg kell állapítanunk, hogy kevés a gyógyhelyek száma. A Friss Újság már többször han­goztatta a népfürdők fontosságát. Kétszeresen fontos, hogy a dolgo­zók betegségben szenvedő rétege juthasson hozzá az orvosláshoz. Éppen ezért a lehetőségekhez mér­ten szaporítani kell a gyógyfür­dők számát és meg kell valósítani a reuma-népfürdőt. Értesülésünk szerint illetékes tényezők állandóan foglalkoznak a gyógyfürdők kibővítésének és új fürdők építésének gondola­tával. A háború után átépítik az Erzsé­bet- és a Szent Imre-fürdőt és át­építik a Széchenyi-fürdőt is. A Gyógyhelyi Bizottság a Székesfő­várossal együttműködve megvaló­sítja a régi tervet és fürdőközpon­tot létesít a tabáni park helyén. Kétségtelen, hogy a szegénysorsú reumások gyógyításában az OTI nyújthatná a legnagyobb segítsé­get. A betegek legnagyobb része az OTI biztosítottjai közül kerül ki, mégis azt tapasztaljuk, hogy ez a nagy anyagi erővel rendel­kező biztosító intézet alig áldoz valamit ennek a népbetegségnek hathatós leküzdésére. Az OTI terv­be vette ugyan egy ötvenágyas reuma kórház felépítését, ez azon­ban, tekintve a szükségletet és a kérdés fontosságát, nevetségesen kevés. Száz- és száz ágyra, ingyenes gyógyfürdőre, tehát az épít­mények és üdülő­berendezések egész sorára lenne szükség, nohit az egészségüket vesztett dol­gozók minél előbb elfoglalhassák munkahelyeiket. Meg kell könnyí­teni a beutalást és mentesíteni kell a betegségtől amúgy is elkínzott és megfáradt embereket a felesle­ges adminisztráció terheitől. A reuma kétségtelenül népbetegség és még m­ost, a háborús viszontag­ságok idején sem szabad ezt a kér­dést levenni a napirendről, hiszen fajtánk egészsége, munkaereje csökken, ha nem gondoskodunk gyógyulási lehetőségekről. Ingye­nes reuma-népfürdőt kérnek a rá­szorulók. Reuma-népfürdőt a szegényeknek A reuma több embert tesz munkaképtelenné, mint a tüdőbaj — Állítsák a gyógyulás szolgálatába a csatornába folyó gyógyvizeket

Next