Friss Ujság, 1944. június (49. évfolyam, 122-142. szám)

1944-06-01 / 122. szám

4 FRISS ÚJSÁG 1944 június 1. csütörtök Aleke« Gyula repü­lőszak­­asz vezetőt « bronz vitézségi éremmel Hintették ki ­ A háború utáni légiforgalom­ról tárgyal az Egyesült Államok Oroszországgal és Kínával. A­ zíneit értékesítse a FRISS ÚJSÁG mezőgazdasági és ipari gép rovata útján Honvédposta Horváth Ferenc (Rákospalotai, Né­meth László (Nagykanizsa), Stalltinger István (Pestszentlőrinc) tudatják isme­rőseikkel, hogy jól érzik magukat, jó dolguk va­n. Német kötelékben veszik fel a harcot az ellenség ellen. — Dri­­trnczi József őrvezető a B/292 tábori­­postaszámról üzeni Belecskára Nagy Józsefnek, testvéreinek és Vízi Maris­kának, hogy jól van. Lehet, hogy rövi­desen szabadságra megy — Soltész Ti­bor honvéd, akinek tp száma 247, meg­hatóan írja a Friss Újságnak, hogy kórházban van, az égvilágon senkije nincs és sohasem kap levelet hazulról. Neki sohasem hoz várva várt, jóleső so­rokat a posta. Kéri írjanak neki is az otthoniak. Hálás lesz minden levélért. — Szűcs Károly honvéd a B/750-ről, Borissza Sándor honvéd az L/763-ról, Dögei Mihály honvéd a C/536-ról tudat­ják hozzátartozóikkal, hogy jól van­nak. — Az 1­7700-ról Molnár Jenő tize­des * Hajdúszoboszlóra, Somogyi Pál honvéd Okányba, Glombos János hon­véd Hajdúbagosra és Gáborjánra üze­nik hozzátartozóiknak, hogy semmi ba­juk, leveleket várnak. — A B/949-ről Emitter Ferenc, Statika János, Bordás Lajos, Szilágyi János, Otrekál István, S­zifra György, Mezei Barnabás, Bar­kas Kálmán, Drmjéti Sándor, Katona István honvédek, Szemboli János, Szolga Pál örvezetek és Varga Dezső tizedes ü­dvözlik a Friss Újság útján a magyar lányokat. Kérik írjanak nekik. Szívesen válaszolnak a jóleső sorokra. — Az M/185-röl Kovács János örvezetö K­ortra feleségének. Száprt. László hon­véd Gutára szüleinek. Starki Antal őrv. Kaplonyba menyasszonyának. Marián István Domahidára, Kasbar János sza­­kaszvezető Mikolára menyasszonyának üzeni, hogy jól van. Mindnyájan leve­leket kérnek. — Löveti Ferenc honvéd a K/831-röl tudatja feleségével, édes­anyjával és testvérével, hogy egészsé­ges. — Lovas József honvéd a, V/525- röl közli Okányban lakó hozzátartozói­val, hogy egészséges. Sűrűbben írjanak neki. — Márta Ferenc honvéd ugyan­csak az V/525-röl ir Okányba családjá­nak. Jól van. Sok szeretettel gondol haza, leveleket kér. — Szalai M. József honvéd a K/384-ről Árpádközpontra küld szeretetteljes üdvözletet édes­anyjának, testvéreinek. Ne aggódjanak érte, mert egészséges. Várja a levelei­ket. — Az A/886-ról ,ács Imre, Danyi István, Berkes Antal, Salamon Tibor, Fiás Lajos honvédek, Gerő Pál és Szabó Jenő örvezetek kérik a magyar lányo­kat, írjanak minél többet nekik. A Marsai Sándor honvéd az F/859-ről közli Túrán lakó hozzátartozóival, hogy jól van. Tüzelőanyag ellenőrzési lapok Pestkörnyéken Az albérlők nem kapnak külön ellenőrzési lapot, őket a főbérlő köteles ellátni tüzelőanyaggal A tüzelőany­agellá­tásával kap­csolatos intézik­edeseket — a­me­lyekről a Friss Újságban már be­számoltunk — kiterjesztették a fő­városhoz csatolt városokra és köz­ségekre is. Tüzelőanyagot június 10-től kezdve az övezetben is csak az ellenőrzési lapra való be­jegyzés mellett lehet vásárolni. A kiszolgáltatott tüzelőanyag mennyisége a már bejegyzett mennyiséggel, illetve a vásárlónak már meglevő készletével együtt nem haladhatja meg azt a meny­­nyiséget, amit az ellenőrzési lap birtokosa korábbi rendelkezések szerint beszerezhet. Az ellenőrzési tanokat a háztulajdonosok, vagy a házfelügyelők tartoznak június 1-én és 2-án a körzeti jegyfiókok­­ban átvenni és azokat a főbérlők között szétosztani. A kitöltött ellen­őrzési lapokat a jegyfiókokba jú­nius 7, 9 és 10-ik napján szolgál­tatják be a házfelügyelők, vagy a háztulajdonosok. Az albérlők nem kapnak kü­lön ellenőrzési lapot, mert részü­kre a főbérlő köteles arányos mennyiségben tüzelőanya­got átengedni. Az ellenőrzési lapra kiszolgáltatható tüzelőanyag leg­nagyobb mennyisége a 20 méter­mázsát nem haladhatja meg. Meg kell szervezni az éjszakai mezei őrséget A falusi leventék álljanak őrt a gabonamezőkön Az ország területei ellen végre­hajtott bombázások során már az első pillanatban felvetődött a kér­dés: várjon a falvak és puszták népe ki van-e megfelelően képezve arra, hogy az esetleges bombázás után kellő szakérte­lemmel tudja az oltást lebo­nyolítani. A hatóságok már régebben felhí­vásokat intéztek a vidék lakossá­gához az irányban, hogy mindenki végezzen légoltalmi tanfolyamot, ahol megfelelő kiképzésben része­sül. A gazdák különösen a tanyá­kon a múlt világháborúban szer­zett tapasztalatokban bízva, csak kevesen jelentkeztek s így m­a is az a helyzet, különösen az Alföl­­­dön, hogy egy-egy tanyásgazdának fogalma sincs arról, miképpen kell eloltani például a gyújtóbom­bát. Az aratás előtt állunk, a nemzet legnagyobb kincse ki int ézik a föl­deken, ahol nincs óvóhely és nincs mód arra, hogy biztonságba helyez­zük a gabonát. A Duna—Tisza kö­zén a kiskunhalasi, kiskunmajsai és kecskeméti határban sehol sincs megszervezve a gabona őr­zése. A földművelők már az esti szürkületben hajlékukba térnek és senki sem őrködik a gabonára. Az éjszakai sorozatos berepülések so­rán könnyen előfordulhat, hogy a vidéki falvak és tanyák környé­kére gyújtóbombákat szórnak le az ellenséges repülőgépekről. A gyújtólapok kiszámíthatat­lan kárt tehetnek a gaboná­ban, ha idejében nem semmisítjük meg. Éjszaka senki sem mer kint tar­tózkodni a földeken, holott égvén az éjjeli őrködés volna szükséges. A falusi leventék és levente­­lányok körében meg kellene szer­vezni az éjszakai őrséget és be kéne vonni a tanyai gazdákat is a légoltalom munkájába Ahol a közlekedés nehézsége vagy más akadály miatt ez lehetetlen, oda oktatókat kell kirendelni, akik az esti órákban, a munkaidő után is­mertetnék a különféle bombák ol­tási szabályait. A gabona bizto­sítása ma nemcsak önérdeket, nemzeti érdeket is szolgál, tehát minden lehetőt meg kell tenni a légoltalmi szempontból kiképzett mezőőrök megszervezésére, még­pedig a legrövidebb időn belül, mert minden óra nagy késést je­lent. **9*»***9****á**»*W**a¥**WWW*»W*9*WWWW Az Öreg Haver és az alvilág Hatvanötéves bűnöző, aki eddig már harmincegy­szer volt büntetve — Amikor a betörők Húsvétkor cipőket osztogattak az Angyalföldön Panasz a romantikától megkótyagosodott fiatalokra A Keleti-pályaudvar közelében, a hírhedt Csikágóban járunk. Va­lahol a Hernád utcában, egy csap­székben ismerős arc tekint felénk. Zavart ez a tekintet, amin nem is kell csodálkozni. Legutóbb a fő­kapitányságon találkoztunk, a be­törési főcsoport detektívjein­ek egyik szobájában. Alvilági neve: öreg Haver, 65 éves és eddig már harmincegyszer volt büntetve. Az öreg Haver nyelve hamar meg­oldódott és beszélgetni kezdett. Különben az Öreg Haver igen ízléstelenül öltözködik. Szépérzé­künket roppant bántja, hogy egyik lábán piros papucsot, a másikon pedig félretaposott sarkú női cipőt visel. Az utóbbi, véleményünk szerint, nem készült pontos mérték után. A cipő orra komoly folyto­nossági hibában szenved s az Öreg Haver öt lábujja erősen kisvan­­dikál. „Már nagyon sok pofont kaptam.. —­ Kellemetlen ez nekem, ha így vizsgál­gatnak — szólal meg. — Nem szeretem, ha ruházkodásomat nézegetik. Az inget keresi rajtam? Hát azt keresheti a jövő Húsvétig, az ing nem méltó ruhadarab az öreg Haverhoz. Csak baj lenne vele­ Mcffgrnni, vassa­ltatni kellene. Hát ebből nem kérek. Ez kényel­metlen dolog. Az inget, mellényt, a kis- és nagy kabátot ez a pullo­ver pótolja. Akkor eset­tem­ meg, amikor tizennégyben absidáltam és elmentem Galíciába verekedni. Igaai békebeli áru, nem m­űh­ostos. Ha akarja, magának ajándéko­zom, egyik lábammal már úgyis a sírba­n vagyok. — Szereti még a bort, öreg Ha­vel? — kérdezzük. — A bort már akkor szerettem, amikor valahol a Frame­tadtban megláttam a napvilágot. Hatvanöt év. Istenem! Akikor még Buda és Óbuda volt a betörővilág búvó­helye. Ha kitiltottak valakit Pest­ről, itt talált búvóhelyet. Amikor Aztán egyesült Pest és Buda­, át­­rándultun­k Újpestre. Siheder vol­tam­ még akkor, csak falazgattam a betöréseknél. Tizenhárom éves sem voltam, amikor bekerültem a rendőrségre. Azóta már nagyon sok pofont kaptam. Később An­gyalföldre kel­lett áttenni­ük­k szék­helyünket, mert nagy razziákat rendeztek. Fabódékban, jégvermek­ben laktunk „A börtön nem egy leányálom“ — Betörőnek indultam, oszt vol­tam kasszafúró, a sebes, bugázó. markepolő is. Kipróbáltam én már mindent, de ültem is „becsület­tel“. Rendszerint télen kerültem börtönbe, megoldódott a koszt és kvártély. — Maga rendezte így a dolgo­kat? — Mit tetszik gondolni? — néz ránk megütközve. — A börtön nem egy leányállam. Csak akkor „buktam le“, ha már nem találtam kiutat... Az öreg Havel rákönyököl az asztalra s vizenyős tekintettel, re­­vetegen mered maga elé, mint aki a multiban jár. — Akkor még fiatal voltam, na­gyon szerettem a romantikát. Ab­ban az időben több éven át „dol­goztam­“ a Francsek-fiúkkal, akik amolyan városi Rózsa Sándorok és Bogár Trirék voltak. Húsvét előtt betörtünk egy terézkörúti és két szondy utcai cipészüzletbe. Mind a hármat kifosztottuk. A vizajrét alig tudtuk elcipelni. Hús­vét előtt egy nappal kihirdettük Angyalföldön, hogy mindenki jöj­jön a Gömb utcába, mert cipőosz­­tás lesz. «Jöttek is a sóherek, mintha csak búcsújárás lenne. Egy széna­­pajta padlásán állottunk s onnan dobáltuk a cipőket. Volt ottan kapkodás, akkorákat nevettünk, hogy majd megpukkadtunk . .. Volt olyan, aki két jobblábas cipőt ka­pott, volt, akinek egy női- és egy férficipő jutott, de azért nem kap­tak hajba. Egy hétig lázban élt Angyalföld, egymást látogatták az emberek és csereberéltek. „Megkotyogosodtak a fiatalok“ — A fene egye meg ezt a vilá­got — szólalt meg újra az öreg Haver. — Nagyon megváltozott minden az én ifjúságom óta. Szür­ke, sivár, romantikában már a főváros alvilági élete. Hol vannak már a régi nagystílű embereik? A fiatalok már csak amolyan kis bűnözők, krajcáros tolvajok-Tíz óra felé jár az idő, lassan közeledik a záróra. A kocsmában angyalföldi jasszok, csukágói srá­cok fenegyerekeskednek s apacs­­csajoknak csapják a szelet. Az Öreg Haver téved, mert van után­pótlás ... Az Öreg Haver hallgat. Csüg­gedten, üres tekintettel bámul maga elé, mint aki már semmit, ő sem vár az élettől. Meggörnyedt, megrockadt alaposan. A börtö­nökben eltöltött nehéz évek emléke mázsás súlyként nyomják a vál­lát, a lelkiismeretét. Tele van bűn­tudattal, de csak későn jött rá, hogy máskép is lehetett volna élni. Bűnözés nélkül. A javulási szándék már későn volt. — Ha újra kezdhetném — mondotta — elmennék innen va­lami kis faluba, tanyára szántani, vetni. Az öreg Haver lemondóan le­gyint. Felkapja a poharat, koccint, majd elköszön. Szédelgő, rogya­dozó járásával indul az ajtó felé. Kilép az utcára s az öreg Ha­vert elnyeli a háborús éjszaka vi­gasztalan, bűnöket takaró sötét­sége ... Merly István ************************* — Szem­élyhajózási hír. A Buda­­pest-Révkörtvélyes közötti sze­­mélyhajójárat a MF­i’K közlése szerint azonnali hatállyal meg­szűnt, a Budapest-Eszterggm kö­zött közlekedő személyhajók pedig május 30. óta további intézkedésig csak Budapest-Visegrád között közlekednek. IMB «■*■**■■•■■■■■■«■■■ ■■■■■■■•■«■«■ rsiaiaan­ ■■■■■» 11­­: Szeretném tudni, hogy ez a gyűrű, amit a Pistától kaptam, valódi-e, vagy hamis! ■ Lili: Dobd el az utcán, azután tegyél az újságba egy apróhirde­tést. Ha visszahozzák, biztosan hamis! Tanács

Next