Friss Ujság, 1944. július (49. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

Egy bátor magyar pilóta beszél tizedik bevetéséről és a légiharcokról Látogatás a P­um­aszállás hadi repülőtéren, ahol öröm pilótának tűn­ni • Huszonhét légi győzelem két bevetésnél Nemcsak az ország szeretete, a fák is ölelő karokkal veszik körül a híres Puma-szállás hajlékait,eze­ket az erdei vadászlakokat, ame­lyekben hős magyar pilótáink töl­tik idejüket, ha nem lehetnek a le­vegőben. De leginkább csak ott szeretnek lenni, bujkálni a felhő­­alagutak között s felemelkedni a földről minél magasabbra. Ebben a szobában, ahová most léptünk, hogy elbeszélgessünk egyik-másik pilótával, csupa fiatal arc tűnik elénk. Alig lehetnek a 20 évesek. De a bátorságuk valóban olyan, mint a pumák bátorsága. Tettrekészen várnak a bevetésre, ami mostaná­ban gyakori. Akihez, most lépünk, éppen a légi győzelmeket számol­gatja. Hófehér papiroscsíkokból vannak felragasztva a szoba osz­lopára. Mint megtudtuk tőle, „ez a szoba" tizennégy, légigyőzelmet ara­tott. Egyébként az itteni ■ vadász­­osztály a legutóbbi két beve­téskor, amikor olyan nagy szám­beli fölénnyel törtek be az ame­rikai repülők Magyarország léa­x terébe, 27 légi győzelmet aratott. Ennek a légi győzelemnek egyik bátor pilótája a többi között vitéz Dániel László hadnagy is, aki alig 22 éves s máris a tizedik bevetés­nél tart Most látjuk csak, milyen nagy öröm pilótának lenni s mit jelent az acélmadarak világában élni, ott, ahol csupa fény és csupa köl­tészet, minden. — A 14-iki légi harcban — kezdi mesélni élményeit vitéz Dániel László pilótahadnagy. —■ nagy bá­torságra volt szükség, mert az el­lenséges gépek úgy jöttek, mint a sáskahad. S romboló s vadászkö­telékeikkel az ország szivének és a vidéki városoknak tartottak. Az volt a feladatunk, hogy szétszór­juk őket és harcképtelenné tegyük. Ez sokban sikerült is. Jól tudtuk, hogy most is sokan, nagyon sokan jönnek. A bevetési parancs végét már a levegőben hallottuk. Molnár hadnagy bajtár­sam raja Gy. felé vette irányát, ahol a német vadászrepülők vár­ták. Csakhamar feltűntek a rom­botok és a fürge Light­ingek. Fölé­jük szálltunk és rajtaütésszerűen me­gámadtuk őket. Csodálatos él­mény­ ­ ezer méter magasságban ve­rekedni az ellenséggel. Igaz,íogy röpködtek a lövedékek felénk is,de a következő pillanatban már f­üstölt lefelé egy amerikai va­dász. És aztán több is. Jöttek az el­lenséges gépek minden oldalról. Legalább 300 géppel vettük fel a har­cot. Amikor a hatalmas bombázó Liberátorokat meg akartuk tá­madni, ők is felébredtek és csökö­nyösen felvették velünk a véde­kező harcot. Rögtön védelmi gyű­rűbe zárkóztak s ijedten védték a tehetetlen bombázókat. Gépem­ or­rát akkor egyik közeledő vadász­gépre irányítottam és lőttem rá. . Hatalmas golyózápor zúdult felém a közeledő gépekből, de nem nagy sikerrel. Már epéséért, közel kerül­tem a célbavett péphez, ami­ A budapesti rendőrség bravúros nyomozással borzalmas bűnügyet derített ki és annak elvetemült sze­replőit egy kivételével elfogta. Ez a bűnügy valóságos rém­regény, amely vetekszik a hannoveri és a düsseldorfi tömeg­gyilkos bűncse­lekményeivel és érdekességében megközelíti a párisi Perrot orvos tettét. A­ tettesek két nőt darabol­tak fel, egyes testrészeket elégettek, a többit pedig ládákba rakták és azokat a Dunába akarták hajítani. A szenzációs nyomozás 24 óra alatt kézrekerítette a főváros nődara­boló és halottégető banditáit. G­gőrffy ezredes, aki a Medve­­utca 19. számú házban lakik, ked­den estefelé kinézett az ablakon és látta, hogy a közelében lévő Aranykacsa-vendéglő előtt megáll egy taxi, amelyből két fiatalember ugrik ki. Az utasok két nehéz lá­dát tettek le a járdára, majd kifi­zették a taxit és betértek az Arany­­kacsa vendéglőbe. Az ezredes attól tartott, hogy valaki ellopja a lá­dákat és figyelmességből felhívta az Aranykacsa­ vendéglőt és azt a két fiatalembert kérte a telefon­hoz, akik a ládákat hozták. Az ezredes közölte velük, hogy nem tanácsos a ládákat az utcán hagy­ni, mire a telefonáló azt válaszol­ta, hogy rögtön beviszik az üzlet­be a borosüvegeket tartalmazó lá­dákat. Az ezredes később ismét ki­nézett és ekkor a ládákat egy má­sik ház előtt pillantotta meg. Most már gyanút fogott, mert robbanóanyagot, vagy elrejtett zsidóvagyont vélt a két rejté­lyes ládában. Telefonon felhívta a Mária­ tér 5. alatt lévő 39-es számú őrszobát, ahonnan Marosvári 1­­.. János rend­őr ment ki a ládákhoz. Este 11 óráig állt őrt, majd miután senki sem­­jelentkezett a ládákért, kala­pácsot, vésőt szerzett és azokat fel­nyitotta. Amikor felemelte az első láda fedelét, átható, erős bűz csap­ta meg az orrát. A zseblámpa fényénél irtózatos látvány tá­rult eléje. Egy női fej, egy törzs, egy törzsről lemetszett jobb lábfej és kisebb testrész volt benne. A másik ládában ugyancsak feldarabolt női testrészek voltak. Két levágott kar, egy lemetszett női balláb, egy másik női bal láb­szár került elő. A holttestdarabok össze voltak keverve, de így is lát­ni lehetett, hogy két nő az áldozat. Körmeik m­anikűrözöttek, lábkör­mük pedig lakkozottak voltak. Ma­rosvári rendőr a szörnyű felfede­zést jelentette a központi ügyelet­re, majd a főkapitányságról Boz­­za­y Gyula dr. re­ndőrfőtanácsos, Kemény Gábor dr. redőrfőtaná­­csos, a bűnügyi osztály­ vezetőinek és dr. vitéz Szondy Lajos detektív­­főnök, valamint helyettese, Kmetty István, rendőrtá­ncesos irányulásá­val bizottság jelent meg a hely­színen. A detektívek az Aranytea­­csa-vendéglőbe mentek, ahol Mi­kor láttam­, hogy kigyulladt és zu­­­han lefelé. Én lőttem le. Most egy­szerre három amerikai vadász vett üldözőbe, de mivel az én Messer­­schmittem gyorsabban fordult, mint az amerikai Vadászok, ki­szöktem a­­ körgyűrűből.. Zuhanni kezdtem s így elvesztettek, így fe­jeződött be a tizedik bevetésem és remélem, hogy legközelebb több gépet lövök le — fejezi be beszá­molóját a bátor pilótahadnagy, aki baj­társaival életét feláldozva, őr­ködik a levegőben, hogy nyugal­mas álmunk legyen. Mátyás Ferenc, ■száras István tulajdonos feleségé­től megtudták, hogy az Aranyka­csába ismerik azt a két férfit, aki a ládákat taxin szállította a ven­déglő elé. Megmondták az egyik férfi lakhelyének címét is. A de­tektívek odasiettek. A Hernád­ utca 29. számú­ bérház első emeletének 10. szám alatti háromszobás laká­sában lakott Treiti János 30 éves főpincért aki tavaly tért vissza külföldről­ Budapestre. Őt kereste a rendőrség. A detektívek először a házfelügyelőhöz mentek, aki el­mondta, hogy Treiti feleségével, kisgyermekévél és öccsével Treitl Ambrus. 19 éves asztalostanonccal lakik együtt. Kedden délben a légi­támadás után Treitlék lakásából kellemetlen fojtó bűz áradt ki a konyha ablakán. A házfelügyelő ér­deklődésére Treitlék kijelen­tették, hogy enyvet olvasztot­tak a tűzhelyen és attól kelet­kezett a bűz. A rendőri bizottság felment a la­kásba és az ágyban fekve, ott ta­lálta Treiti Arabéus aszt­a­l­ostanon­­cot. Azonnal őrizetbe vették, majd átkutatták a lakást A hálószobá­ban, az ágy alatt, ahol a fiatal asz­talost­anonc aludt, egy ugyanolyan ládát találtak, mint Budán. Ebből a ládából egy szőkehajú női fej és­ összevagdalt női fej és összevagdalt női testré­szek kerültek elő. A konyha tűzhelyében elégett csontma­radványokat és ruhafoszlá­nyokat találtak, a fürdőszobá­ban pedig felmosott vér nyo­mait fedezték fel. A további nyomozás során feltá­rult a megdöbbentően borzalmas bűnügy minden részlete. Treitl Já­nos főpincér zsaroló, és­ rablógyil­kos bandát szervezett. Öccsén kí­vül Antal­­József 19 éves asztalos­segéd, Prém János 27 éves keres­kedősegéd és a szökésben lévő Do­bos István 21 éves sütősegéd, aki Budapest utcáin tűzkövet szokott árulni és arcán égési sebhelyek vannak, voltak a banda tagjai. A bűnszövetkezetnek több felhajtó­ja volt, ezek között szerepelt Kovács Magda, egy zenészközvetítő iroda titkárnője, aki régi ismerőse az Aranykacsa vendéglő egyik zené­sznek. Kovács­ Magda ismerte Karfunkel Piroska 35 éves abaúj­­szántói születésű dúsgazdag bor­­kereskedőt és nővérét, a magyaro­sított nevű 45 éves Szántói Rózát. A testvéreknek a Belvárosban a Do­­rottya­ utca 10­-12. számú házban tokaji borlerakatuk volt. Birtok­kal és Pesten a Csendőr­ utcában fényesen berendezett négyszobás villával rendelkeztek. A két nő a rablógyilkos és zsaroló banda hálójába került. Trelti és barátai elhitették ve­lük, hogy minden ügyüket el tudják intézni és a hatóságok­nál bármiben a segítségükre tudnak lenni. Többször együtt szórakoztak, az Aranykacsa-vendéglőben is mulat­­tak cigányzene mellett. A banda, különböző címeken állandóan ki­­sebb-nagyobb összegeket zsarolt tőlük. Karfunkel Piroska és Szán­tói Róza a bombatámadások elől értéktárgyaikkal vidékre akartak költözni. Trelti bandája hajlandónak mutat­kozott az utazás elősegítésére. Jú­nius 24-én, szombaton a két testvér ékszereivel, ötvenezer­­pengő érté­ket tartalmazó bőröndjeivel és har­mincezer pengő készpénzzel fel­ment Treiti János hernád­ utcai la­kásába. A gengszterbanda már elő­zőleg elhatározta, hogy végezni fog a két nővel. Treitlék a kisgyer­meküket elküldték egy ismerősük­­ höz, hogy ne legyen otthon a bor­zalmak idején. Vasárnap este akartak végezni áldozataikkal, de közbeszólt a légiriadó és a tervet hétfőre kellett elhalasztani. De hétfőn délelőtt is riadó volt, ezért es­tére maradt a vérfürdő. Vacsora után a leitatott áldozatok száját betömték, majd a Treitl-fi­­vérek, Antal József, Prém János és Dobos István vasdorongokkal, kalapáccsal, súlyzóval szétzúzták a két nő koponyáját, majd a holttes­tekről letépték a ruhát, az uj­­jakról lehúzták a gyűrűket és a meggyilkolt két nőt bedob­ták a fürdőkádba. Rájuk engedték a vizet, h­ogy a víz kimossa a vért belőlük. Később hozzáláttak a holttest feldarabolá­sához. Ezt Treitl Ambrus és Antal József végezték. Bárdokkal, disznó­ölőkésekkel trancsírozták a kádból kiemelt holttesteket. Először a két nő fejét metszet­ték le, majd a kulcs- és forgó­­csontoknál lemetszették az egyes végtagokat. A munka végeztével osztozkodtak a pén­zen és az értékeken. Bár ők ketten végezték a nehezeb­bik munkát, mégis csupán 2—2 ezer pengőt kaptak. A zsákmány szét­osztása után folytatták a holttest eltüntetését. Az volt a tervük, hogy a konyha tűzhelyében égetik el a végtagokat. Ez azonban a bűz miatt nem sikerült. A házfel­ügyelő érdeklődése megzavarta őket és ezért elhatározták, hogy lá­dákat szereznek, abba belehányják a feldarabolt testrészeket és a lá­dákat majd a Dunába dobjákk. Este taxit fogadtak, elvitték a két lá­dát, de miután még világos volt, várniuk kellett, amíg elnéptelened­nek az utcák. Ezért vihették a lá­dákat előbb az Aranykacsa közelé­be. Később vissza akartak térni a harmadik ládáért is, mert az elho­­zot két ládába nem fért be minden testrész. Treiti Ambrus elfogatása után megkerültek az elvetemült banda többi tagjai is, akik egy budai nyaralóhelyen bujkál­tak. A nődaraboló és halottégető gyil­kosok statáriális bíróság elé ke­rülnek. O. I. Hulladaraboló nőgyilkos banditák szörnyű vérengzése Tőrb­ecsalták a két nőt, kalapáccsal, divnóölőkéssel meggyil­kolták őket, majd holttesteiket feldarabolták és egyes vég­tagokat elégettek . A­, áldozatok testrészeit két ládába haji­­gálták, a ládákat a Dunába akarták dobni . . . A rendőrség huszo­nnégy óra alatt elfogta a bestiális gyilkosokat Vitéz Pániél l­ászló repü­lőőhadnagy FRISS ÚJSÁG 3 1944 július 1, szombat Telitalálat

Next