Friss Ujság, 1949. június (54. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

ben politikánkat, helyes volt egy sor intézkedés, mely kézzelfogható tettek­ben mutatta meg nekik, hogy a sze­gényparasztság mellett őket tekintjük a falun szövetségeseinknek és megvéd­­jük a kulákok, a falu kapitalista ele­meinek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó munkát nyug­tázta. Mi a választásokon tudatosan nem hallgattuk el a szövetkezés kérdését, bár nem volt számunkra titok, hogy a kö­zépparasztság jelentékeny része még ellenségesen, vagy félemmel vegyes bi­zonytalansággal áll vele szemben. Vá­lasztási sikereink a középparasztságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hall­gattunk. Továbbra is szívósan és át­gondoltan kell munkálkodnunk azon, hogy elválasszuk a középparasztságot a kulákoktól, szembeállítsuk őket, mint a munkásosztály szövetségesét, a falu és város tőkés elemeivel. Ez a leválasztás a kulákokról rendkívül fontos, mert hi­szen a kulák mindent megtesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparaszt­hoz, hogy nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvonalat, ami a dol­gozó középparasztot a kuláktól elhatá­rolja. Ismétlem, változatlanul és fokozott mértékben gondoskodni kell arról, hogy a munkás-paraszt szövetség a középpa­rasztságnál tovább erősödjön. Minden módon támogatni kell a kulákkal szem­ben a középparasztságot és segíteni kell neki abban, hogy szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorállomá­sok számát, a falu gazdasági megsegí­tését, iskoláztatását. A nők egyenjogúsításának fokozott végrehajtása . Nem szabad megengedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, melyet a választással kapc­so­­atban a dolgozó nők között tapasztal­tunk, visszaessen, vagy valamiképpen elapadjon. Fokozni kell a nőknek fe­lelős munkakörbe való előléptetését és az egyenjogúsítás következetes vég­rehajtását. Ugyanez áll az ifjakra is. Négy esztendő szívós harcának ered­ményeképpen megnyertük végre az if­júságot. A lelkes úttörőktől az egye­temi ifjúságig mindenütt tapasztalható ez a fordulat­. És nem fogjuk kímélni a munkát és fáradságot, hogy ez a for­dulat állandósuljon, eredményei meg­szilárduljanak. Ugyanez vonatko­zik az értelmiségiekre is, akiket­ hosszak-rövidebb kritikus várakozás után saját tapasztalatuk győzött, meg arról, hogy a szocialista népi demo­krácia anyagiakban és szellemiekben hasonlíthatatlanul többet, tud nekik nyújtani, mint a kapitalizmus. _ Az ér­telmiség állásfoglalása új, bő erőforrása lesz demokráciánknak, feltéve, hogy jól dolgozunk tovább, hogy nem csi­nálunk velük szemben súlyos hibákat és nem adunk okot arra, hogy lendü­letük megtörjön. A választás eredményeinek lerögzítése tehát újabb erőfeszítéseket követel pár­ Ápolnunk kell a haladó hazafiságot — Azonban mutatkoznak bizonyos jobboldali veszélyek amelyek ellen fel kell vennünk a harcot. — A jobboldali veszély egyik vesze­delmes megnyilvánulása a nacionaliz­mus, a sovinizmus. Ez a nacionaliz­mus néha igen veszedelmes formában jelentkezik. A jobboldali veszélyhez tar­tozik a kozmopolitizmus, a dolgozó nép hazafiságának lebecsülése. A kapitalista nyugat irodalma, művészete, tudománya előtti kritikátlan meghajlás és ami ezt kiegészíti, a szovjet tudomány, szovjet kultúra és irodalom eredményeinek le­becsülése.­­ Az amerikai imperializmus világ­uralomra törekszik. E világuralm­i­ tö­rekvés egyik eszköze, hogy valóságos eszmei hadjáratot indít az egészséges hazafiság, a népek önállósága és füg­getlenségének védői ellen. Ugyanaz az amerikai, aki faji gőggel eltelve saját országát égig emeli s megvetően le­nézi a többi népet, azt magyarázza a más nemzeteknek, hogy a hazafiság, a nemzeti önállóság és függetlenség fo­galma sok tekintetben idejét múlta és revízióra szorul. Aki ezt elfogadja, ez­zel megkönnyíti az amrrikai világura­lomra törekvés térfoglalását. Nekünk a dolgozó nép képviselőinek ezzel szemben elevenen és életerősen kell tartanunk a hazafiság érzését, éppen most, amikor urak lettünk a saját or­szágunkban, amikor a haza a dolgozó nép hazája. Ápolnunk, fejlesztenünk kell ezt a haladó hazafiságot. Ez a hazafiság nem áll ellentétben a lenini­­sztálini proletár nemzetköziség haladó eszméjével. Ellenkezőleg, annak egyik fontos összetevője. népköztársasági alkotmány . A választás utáni, közvetlen kü­szöbön álló feladatok közé tartozik az új népköztársasági alkotmány megva­lósítása is. Ez az alkotmány számot vet a szocialista fejlődéssel, rögzíteni fogja az eddig elért eredményeket és olyan lesz, hogy elősegíti a fejlődés további menetét. Ennek megfelelően a többi népi demokráciák és a Szov­jetunió alkotmányához hasonlóan lét­rehozunk egy elnöki tanácsot, mely lehetővé teszi a feladatok megoldásá­nak meggyorsítását. Szabályozni, fogja ez az alkotmány az állam és az egy­ház viszonyát, még­pedig oly módon, h­ogy szigorúan el fogja választani az államot az egyháztól. Rákosi Mátyás ezután a kormány­zati feladatokkal kapcsolatban különö­sen kihangsúlyozta a gazdasági tár­cák összehangolásának és a kormány kulturális, népművelési feladatai meg­oldásának fontosságát. Majd így foly­tatta: — A közvetlenül előttünk álló felada­tokhoz tartozik a nemzetközi Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetségnek Buda­pesten rendezendő augusztusi találkozója is. Ezt a találkozót fel kell használni elsősorban arra, hogy a béke táborát az ifjúság között világszerte megerősít­sük, hogy a demokratikus ifjúsági moz­galom világszerte mindenütt megerősöd­jék és ugyanakkor a magyar ifjúság is a legnagyobb hasznot és támogatást nyerje belőle. Csökkenteni a selejtet, javítani a minőséget . Beszélnem kell az előttünk álló hatalmas gazdasági feladatokról is. Az első és legsürgősebb feladat, hogy ez év végére befejezzük a hároméves ter­vet. Rá kell mutatnom arra, hogy­ a hároméves terven belül a fejlődés nem­­egyenletes. Vannak olyan szakaszok, amelyek messze megelőzik a terv cél­kitűzéseit, de vannak olyanok is, ame­lyek lemaradtak. Nekünk nemcsak arra kell törekednünk, hogy végösszegében teljesítsük a hároméves tervet, hanem arra is, hogy minden részlege elérje a kitűzött célt. Ehhez pedig az kell, hogy FRISS ÚJSÁG 1949 június­i, szereti tunktól. Legsürgősebben számba kell venni és munkába állítani a választási kampány folyamán kitűnt jó kádereket, népnevelőket, funkcionáriusokat. Nem szabad megengedni, hogy újra vissza­csússzanak, eltűnjenek a tömegekben, ha­nem gondoskodnunk kell róla, hogy számbavegyük, munkába állítsuk és fog­lalkoztassuk­­ őket. Ez nemcsak a saját pártunkban feltűnt káderekre, hanem a pártonkívülekre, sőt a más pártbeliekre is vonatkozik. A Magyar Dolgozók Pártja már annyira az egész nép veze­tőjévé vált, hogy reá hárul a szövet­séges pártok fejlődő kádereiért is a felelősség és mi rajta leszünk, hogy en­nek a feladatnak is megfeleljünk.­­ Gondosan fel kell dolgozni a nép­nevelő munka választási tapasztalatait, a jót csak úgy, mint a rosszat, a tanyá­kon, a falvakban, a járásokban, a me­gyékben és országos méretekben egy­aránt. Fel kell dolgozni a Népfront tapasztalatait is. Erre annál is inkább szükség van, mert a választások meg­mutatták, hogy a többi pártok helyi szervezeteiben is megnőtt a demokrácia növekedésével kapcsolatban a színvonal. Ezen túlmenőleg, lépten-nyomon láthat­tuk, hogy a pártonkívüli tömegek po­litikailag is rendkívül megnőttek és t­ermészete­snek találják Pártunk ve­zet­őszerep­ét.­­ Szívesen követik Pártunk utasításait. Addig is, amíg fejlődésük nem ad rá módot, hogy legjobbjaink beléphesse­nek pártunkba, gondoskodni kell arról, hogy ezeket a demokratikus, öntudatra ébredt dolgozókat, tömegszervezetein­ken keresztül tovább neveljük és fog­lalkoztassuk. Június 1-én megszűnik a . Pártunkban tudvalevőleg három­negyed éve tart a tagzárlat. Ez a tag­­zárlat holnap, június 1-én megszűnik. Pártunk ajtaján a szó szoros értelmében százezrek kopogtatnak és kérnek be­bocsátást. A tagfelvétel, pontosabban a tagjelölt-felvétel rendkívül nehéz fel­adat. Mi és ezért határoztuk el, hogy a Központi Vezetőség ülésén külön tárgysorozati pontban foglalkozunk vele. Ezért én nem is térek rá ki rész­letesen, de annyit el kell mondanom, hogy ezt a feladatot úgy kell elvégez­ni, hogy megjavuljon általa Pártunk szociális összetétele, ne csökkenjen po­litikai színvonala. A jelentkezőik közül a legjobbakat, a legöntudatosa­bbakat, él­­munkásokat, a mintagazdákat, a trak­­torállomások és termelőszövetkezetek dolgozóinak színe-javát vesszük fel, hogy még, jobban megnöveljük Pártunk tekintélyét és vonzóerejét, egy­ sor területen javítsuk a munkát. Vonatkozik ez elsősorban a selejtre, amely helyenként nem csökken, sőt nő. Általában megfigyelhető, hogy az öntö­dékben­ rengeteg a selejt. De a textil­iparban is sok a panasz. _— Nagyon lassan csökken az önkölt­ség. Márpedig szocialista termelésünk egyik fölényének — a kapitalizmussal szemben — az önköltség csökkenésében kell megnyilvánulnia. Különösen rossz a helyzet e téren az építőknél. Az a kö­rülmény, hogy az építőknél az önkölt­ségcsökkenés terén lényegében egy he­lyen topogunk és az építkezések szorzó­száma messze kiugrik a gazdasági szor­­zószámok közül, komoly veszélyt jelent hároméves tervünkre, és még inkább ötéves tervünkre. Tudvalevőleg az öt­éves tervben 14 milliárd forintot aka­runk építkezésekre költeni. Minden szá­ zalék önköltségcsökkenés tehát az öts éves terv folyamán az építkezéseknél 140 millió forint megtakarítást jelent . Nagy figyelmet kell fordítanunk a minőség kérdésére. Nem szabad megen­gednünk, hogy a szocialista ipar termel­vényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt. Ellenkezőleg, a szocialista ipar fölényének a minőség­ben is meg kell mutatkoznia. És hogy ezt végre lehet hajtani, azt mutatják a­z olyan sikerek, amilyeneket például a tí­puscipők minőségének javítása terén el­értünk. Augusztusra kidolgozzuk az ötéves terv részleteit . Rá kell mutatni, hogy ipari mun­kásságunk között még mindig elterjedt az a tévhit, hogy a szocializmus valami primitív, kezdetleges egyenlőséget je­lent. Ez mutatkozik a gyárak nyereség­­részesedésének szétosztásával kapcsolat­ban, ahol lépten-nyomon felmerül az a követelés, hogy a nyerségrészesedést fejenként osszuk szét, még akkor is, ha az egy fejre eső rész csak fillérekben, vagy néhány forintban fejezhető ki. Hol­ott a termelés és a fejlődés érdeke azt követeli, hogy a nyereségrészesedést elsősorban a legjobb dolgozók kapják, azok, akik a termelést, mint a mozdony a vonatot viszik előre.­­ A hároméves terv befejezése mell­lett nem kevésbbé fontos ötéves ter­vünk részleteinek kidolgozása, tör­vényerőre emelése, valamint gondos­kodás arról, hogy a terv részletei az üzemekben, a gyárakban, a mezőgazda­­ságban ismertek legyenek és a végre­hajtásuk január elsejével meg is kez­dődjék.. Ezzel kapcsolatban az egész dolgozó nép tudatát rá kell irányítani arra, hogy az ötéves terv óriási beru­házásokat követel. Ezek a beruházá­sok jövő felvirágzásunk alapjai. Ezek­nek a beruházásoknak a gyümölcseit fogjuk élvezni az ötéves terv utolsó esztendejében és természetesen utána is. De ahhoz, hogy ezt élvezhessük, már most, minden téren számba kell venni gazdasági erőforrásainkat. Rá kell térnünk a legnagyobb takarékos­ságra úgy anyagban, mint állami ki­adásokban. Az ötéves terv kidolgozá­sát augusztusra befejezzük s akkor a hároméves terv befejezése mellett az új ötéves terv ismertetése és előkészí­tése lesz legfontosabb gazdasági fel­adatunk. — Ötéves tervünk végrehajtását­­lé­nyegesen meg fogja könnyíteni a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa, melyben a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal együtt részt veszünk és amely biztosíték arra, hogy kitűzött terveinket az imperialisták a lehető legkisebb mértékben tudják zavarni­. A beszolgáltatás jó végrehajtása­ ­ A legközelebbi gazdasági felada­taink közé tartozik az aratás után a beszolgáltatás jó végrehajtása. A ta­valyi tapasztalatok felhasználásával az idén folytatni kell azt a politikát, mely a beszolgáltatás terheit a dolgo­zó parasztok kímélésével elsősorban a kulákság vállárra helyezi. Ha a be­szolgáltatás kedvező eredményt adna, úgy lehetővé válik a kenyérjegy és általában a jegyrendszer végleges el­törlése, ami természetesen demokrá­ciánk gazdasági erejének újabb bizo­nyítéka és egyben jelentékeny politi­kai sikere is lesz. Nemzeti demokrata erők összefogása A Politkai téren a választások után tovább visszük a nemzeti demokrata erők összefogását a Magyar Függet­lenségi Népfronton belül. Ezt a fel­adatot számunkra megkönnyíti az a körülmény, hogy Pártunk súlya a vá­lasztások következtében rendkívül megnőtt és most már kevesebb belső akadállyal, gyorsabb iramban halad­hatunk. A választások megnövelték Pártunknak és a magyar népi demo­kráciának nemzetközi súlyát is. Nagy békekongresszus Budapesten . A választások megmutatták, hogy a magyar népi demokrácia és benne Pártunk, gyökerei mélyek és szilárdak. És ez a tény megnövelte nemzetközi súlyunkat is. Megnövelte természetesen nemzetközi felelősségünket is. Felelős­ségünket többek között a béke meg­őrzésének front­ján. Mi örvendetesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatal­mas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes békepolitiká­jának ered­ményeképpen a nagyhatalmak újra le­ültek tárgyalni. De ugyanakkor szük­ségesnek tartjuk, hogy a békefrontnak reánk eső részét változatlanul erősítsük. Ezért még júniusban Budapesten egy nagy békekongresszust tartunk, amellyel újra aláhúzzuk dolgozó né­pünk elhatározását, hogy békénket min­den erővel meg akarjuk védeni. Ugyancsak június folyamán a parla­ment elé terjesztjük a múlt hónapban Csehszlovákiával megkötött barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződé­sünket. Ez a szerződés is lényegese­n hozzájárul Európa e részén a békeírom megerősödéséhez és a népi demokra­tikus erők összefogásához. — Feladat van előttünk éppen elég. E feladatok megoldásához most már sokkal bátrabban és ért tudatosabban foghatunk. A választások megmutatták, hogy dolgozó népünk bízik bennünk és szívesen követi útmutatásainkat. Nem fél az­ előttünk lévő nehézségektől és szívesen hozza meg azokat az áldo­zatokat, amelyeket követelünk tőle. Tudja, hogy ez áldozatokat önmagáért és önmagának hozza s hogy ez áldo­zatok a fejlődés folyamán bőségesen megtérülnek. Mi pedig, magyar kom­munisták, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak katonái most nem szédülünk meg a sikerektől, mint ahogy a múltban nem ijedtünk meg a "nehézségektől, továbbra is élen akarunk járni mun­kában, példamutatásban, áldozathoza­­talban és vezetni fogjuk dolgozó né­pünket tovább előre, új sikereik, új győzelmek és a szocializmus felé.

Next