Friss Ujság, 1949. július (54. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-20 / 166. szám

1949 július 20. szerda FRISS ÚJSÁG Szabadszállás magasra tartja a zászlót! Terménybegyűjtési versenyben a Kiskunság népe, ahol az elődök megbuktatták Petőfit a követválasztáson 1848 júniusában írta Petőfi Sándor a kiskunokhoz, köztük a szabadszállásiak­hoz intézett nyílt levelében: „Én szer­számnak ajánlom magamat a ti kezei­tekbe. Semmi másnak. Magyarország az utóbbi időkben sokat tett, de még korán sem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen... Most minden nemzet­nek az a két fő célja: boldogság és sza­badság!” Nem csűrte-csavarta a nyílt levélben a költő a dolgot: „Kereken ki­mondom, hogy szándékom követté lenni, ha megválasztotok atyámfiai." Szabadszállás nem választotta köve­tévé 1848-ban Petőfit. Nagy Károly lett a kiskunok követe. Nem a népet hibáztatta. 1848 június végén újabb nyílt levélben így írt a szabadszállásiakról: „Polgártársaim! Ti ellenséges kezet emelteted rám, én baráti ,...tet nyújtok tinektek ... A derekszent­­miklósiakat, fülöpszállásiakat és lacz­­háziakat köszöntöm, titeket is köszön­telek és arra kérem az istent, világo­sítson fel benneteket, hogy ezentúl ne tartsátok ellenségteknek azt, aki leg­­buzgóbb jóakarótok, legőszintébb bará­totok.” " .. . A szabadszállási községháza (Petőfi idejében városháza) emeletes épülete előtt beszélgetünk négyesben, Gyallai igrráccal, Pusztai Dezsővel, Szilágyi Tivadarral. Amit ők mondanak: a közö­­­ség egész népe vallja. Nemcsak vallja, bizonyítja is. Tettekkel bizonyítja. A községháza falán, a Petőfi emlékét hirdető márványtábla mellett ez a fel­írás: „Az 5 éves tervért és nemzetünk boldogulásáért, arccal a terménybegyűj­­tés felé.” És egy másik, még harsogóbb, nagyobb betűs felírás: „Községünk ter­ménybegyüjtési versenyben áll." Milyen községekkel áll terménybe­gyüjtési versenyben Szabadszállás­? Izsák és Kerekesháza mellett Kunszent­­miklóssal és Fülöpszállással, tehát az­zal a két községgel is, melyek népét Petőfi, a bukott követjelölt nyílt levél­ben köszöntötte és felhívta őket, hogy ne tartsák ellenségeiknek azt, aki leg­buzgóbb jóakarójuk, legőszintébb barát­juk. Egymásba fonódnak, ölelkeznek a szavak, a mondatok, ahogy a szabad­­szállásiakkal beszélgetek. — Tudjuk, hogy a Népfront és annak élén a Magyar Dolgozók Pártja leg­nagyobb jóakarónk, legjobb barátunk, támogatónk, felemelkedésünk útját se­gíti mindenben. Így az egyik. Aztán a másik: — Úgy szavaztunk, egy emberként a Népfrontra, mint akinek jóvá kell tenni az elődök hibáját, akik Petőfi ellen sza­vaztak. Még ki is űzték innen ... A harmadik: — Mert akkor félre volt vezetve a nép. Sötétségben volt tartva. Az urak a maguk akaratát kényszerítették a szegényre. Most nyílt ésszel gondolko­zunk. Tisztán látunk. A szabadság leve­gőjében érik be a vetés. Az ipari dol­gozók nekünk gyártják a gépet. Cserébe adjuk a gabonát... Aztán egyszerre ketten is: — Szerdán cséplési ünnepet rende­zünk. Bemutatjuk a termés útját a gép­től a vagonig... Nincs senki a határ­ban, aki ne érezné ennek jelentőségét. Nincs senki, aki ne örvendene, hogy idáig jutottunk... Gyallai Ignác a kerékpárjára támasz­kodik: — A centenáris Petőfi ünnepünkön kimutattuk, hogy Petőfi eszméit valljuk a magunkénak ... Pusztai Dezső hozzáfűzi: — A régi könyvekből kikerestük az árendaszerződést, amit Petőfi apja Szabadszállással kötött. Úgy vigyázunk rá, mint legnagyobb kincsünkre... , Szilágyi Tivadar fejezi be: ■— Meg kell nézni a Petőfi-szobrun­­kat. Mindig van rajta friss virág... * Egy tízéves kislány vezet el a szobor­hoz, Barabás Éva, most megy az álta­lános iskola negyedik osztályába. Ra­gyog a szeme, mikor szaporán lépeget mellettünk: — Persze, hogy tudom ki volt. Egy nagy költő. Világhírű .. . És faggatás nélkül mondja: — Azért volt nagy és híres az egész világon, mert a népek szabadságáról írt verseket... Nyomban fújja is­ a verset: — Fekete kenyér... Irta Petőfi Sán­dor... Mért aggódol lelkem jóanyám, hogy kenyeretek barna? Emiatt?... — Másikat nem tudsz? Vígan csicsereg: — Dehogyisnem... Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rádl epedve__ Még be sem fejezi, már a szobornál vagyunk: „Emeltette Szabadszállás köz­­ség áldozatos népe.” És csakugyan, a szobor talapzatán friss virág ... * Szabadszálláson és mindenütt a Kis­kunságban, befejeződött az aratás. Tarló­hántás folyik. Cséplés. Beszolgáltatás. „Haragszom azokra — írta hozzájuk Petőfi —, akik annyira elámítottak ben­neteket, hogy ellenem fordultatok, mint ellenségtek ellen, aki legjobb barátotok vagyok széles e világon." A szabadszállásiakat, Kiskunság né­pét ma már nem lehet ámítani. Felsza­badultak és tudnak élni a szabadsággal. Ezt hirdeti a keresztekbe rakott gabona aranyló színe, a cséplőgép bugása, a traktorok zúgása, a­ pacsirta éneke és Barabás Éva csilingelő hangja a sza­badsághoz: „Ne félj semmit, meg­védünk ... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód.. Szabadszállás, a Kiskunság népe fel­emelte, magasra tartja a szabadság zászlaját, melyre az van írva, hogy előre a Magyar Dolgozók Pártja ve­zette Népfrontban a további boldogu­lásért! Hatalmas ünnepségek Petőfi halálának századik évfordulóján Petőfi halálának századik évfordulója az egész dolgozó magyar népet ünnepi hangulattal tölti el. Lelkesedéssel és bensőséges szeretettel készülünk arra, hogy szabadságharcunk világszerte ismert hősének emlékét Petőfi művéhez méltóan őrizzük meg, magasra emelve a szabadság fáklyáját, amely az ő éle­tét világította be. A hatalmas Szolj Mánia népei és minden szabadságszerető nép szívébe véste a korő emlékét és büszke öntudattal vallhatjuk, hogy Petőfi, az egész világ Petőfije, megbecsülést és rokonszenvet szerzett népének. Feled­hetetlen ünnepségek sorozatán teszünk tanúbizonyságot arról, hogy ápoljuk és becsben tartjuk az ő szellemét. Az ünnepi díszbe öltözött ország népe Petőfi nevével ajkán végzi tovább, egyre fokozódó lendülettel, országépítő munkáját.­ ­ Magyarország népe méltó módon ünnepli meg július 31-én legnagyobb költőnk,­­Petőfi Sándor halálának 100. évfordulóját. Az ünnepség első napján, július 30-án délután az üzemek dolgozói emlékeznek meg a költő-forradalmárról. 30- án este 8 órakor emlékestet rendez­nek a Városi Színházban. Vasárnap, 31-én délelőtt n­­l­ óra­kor Budapesten és az ország min­den városában és falujában tömeg­­gyűléseken emlékeznek meg Petőfi Sándorról. 31- én 6 órakor az írószövetség rendezi meg az írók ünnepét, 8 órakor a Ma­gyar Ifjúság Népi Szövetsége tiszteleg Petőfi emléke előtt. Ugyancsak vasárnap­­­é11 órakor megnyílik a Petőfi-múzeumban a Pe­­tőfi-kiállítás, amely a költő-forradalmár életét és harcait, eszméinek továbbélé­sét mutatja be. Könyvkiadásunk is méltón emléke­zik meg a Petőfi-centenáriumról. Válo­gatott versei hatalmas példányszám­ban, körülbelül egyforintos áron jelen­nek meg, újra kiadják összes költemé­nyeit, Arany Jánossal való levelezését, valamint a költő válogatott prózai írá­sait. A Szikra ismét megjelenteti Ré­vai József Petőfi Sándorról írott tanul­mányait. A Petőfi Emlékbizottság öt tablóból álló képes faliújságot bocsát ki. Bronzplakett örökíti meg Petőfi Sándornak azt a képmását, amely az emlékezetes 1942 március 15-i tünte­tésen jelképévé vált a magyar szabad­ságnak és függetlenségnek. Ezeket a plaketteket azok kapják majd, akik Petőfi szellemében a leghűségesebben szolgálják népünket s azok a magyar és külföldi írók és műfordítók, akiknek elsősorban köszönhető, hogy Petőfit és életműveit ma már az egész világon ismerik és becsülik. Július 31-én a magyar rádió is Petőfi emlékének szentelt műsorig A Petőfi-rádióban 14.50 órakor a „Petőfi­­l­ora”-sorozatban Petőfi a „Fakólány és a pejlegény” című novellája kerül előadásra rádióra alkalmazva, 17 órá­,­tól 17.40 óráig, a Magyar Parnasszus, a rádió irodalmi folyóirata ünnepi Petőfi-számot sugároz. A műsorban Ady Endre és Illyés Gyula tanulmá­nyai és Képes Géza „Mire tanítja Petőfi a mai költőket?” című előadása szerepel. A Kossuth-rádióban 19.30 órakor Závodszky Zoltán megzenésített Petőfi­­verseket énekel, majd este a nagy költő „Caraffa” című drámatöredéke kerül mikrofon elé. A bemutató előtt Hatvany Lajos tart bevezetőt. Nyolcszáz fajta cukorrépa kétezer fajta búza Erről beszél Békésen a Szovjetunióból visszatért Nagy Istvánné Mintha üdülésből érkezett volna haza Nagy Istvánná, úgy kigömbölyödött az arca, amikor betoppant anyjához, a békési Szélső­ utca 52. számú házába. — Üdülés is volt az elmúlt hónap — beszéli —, testileg és szellemileg egy­aránt. A magyar parasztküldöttségnek voltam a tagja, annak a küldöttségnek, mely saját szemével meggyőződhetett a Szovjetunió kiváló mezőgazdaságáról és a szovjet paraszt boldog életéről. Anyja, özv. B. Kovács Istvánné büsz­ke pillantásokkal szemében tekint lá­­nyára. — Sohasem hittem volna — mosolyog a közel hetvenéves parasztasszony —, hogy az én lányom valaha is ilyen messzire eljut. És sohasem hittem volna, hogy a föld megművelésével foglalkozó embernek olyan jó dolga lehet, mint azoknak a kolhozparasztoknak, akikkel a lányom odakint találkozott. Kovács néni alig hagyja szóhoz jutni a leányát, ő akarja elmesélni mindazt, amit hallott tőle. A legbüszkébb arra a baráti vendégszeretetre, amivel a ma­gyar parasztokat a Szovjetunióban fo­gadták. — Ha meglátták vagy ha meghallot­ták, hogy a faluban vannak, mindenütt behívták őket a házakba. Megmutattak nekik mindent, a kényelmesen berende­zett és padolt szobákat, a villanyvilá­gítást, a szép bútorokat, a rádiót. t. Minden házban mással és mással ven­dégelték meg őket. Most Nagy Istvánné veszi át a szót: — Elragadtatással néztem a hatalmas gépesítést. A mezőgazdasági munkák kilenctized részét géppel végzik a Szov­jetunióban. A kolhoz parasztjai így több munkát fordíthatnak állattenyésztésre és gyümölcstermelésre. Ennek azután meg­van az eredménye is. Vannak milliomos kolhozok. Ezekben, de a többiekben is tudományos módszerekkel dolgoznak. Az egyik kolhozban láttam, hogy nyolc­száz fajta cukorrépa termelésével kísér­leteznek és kétezer fajta búzát gyűjtöt­tek össze. A szovjet kolhozokban nem ritkaság, hogy egy hektár földön har­minc-negyven mázsa búza terem és az alacsonytörzsű gyümölcsfákon hat-nyolc mázsa gyümölcs. Munka után színház, mozi várja a kolhozparasztokat. A gyer­mekek részére pedig pompásan beren­dezett napközi otthonok állnak rendel­kezésre. Minden kolhoznak saját kis kórháza is van, ahol rendszeresen meg­vizsgálják időről időre mind a felnőt­teket, mind a gyermekeket. Az öregek­nek nem kell félni attól, hogy miből élnek meg, ha majd megöregszenek. A kolhoz bevételének két százalékát az öregek ellátására tartalékolják. Nagy Istvánné és Kovács néninek meghatottan csillog a szeme, amikor szinte egyszerre mondják: boldogok lehetü­nk, hogy a szovjet nép barátai­nak tekint bennünket. A kolhoz kórházában rendszeres vizsgálatokkal vigyáznak a gyermekek egészségére 3 Három női újító a Gyrőssi Vagongyárban A Győri Magyar Vagon- és Gép­gyárban három nőmunkás: Rikk Jó­­zsefné, Kiss Ilona és Szécsány Margit újításaikkal nagyarányú önköltségcsök­kentést ért el. RIKK JÓZSEFNÉ óránként 1000—1100 csavart készít. Eddig a csavarok a gépről — a hűtésre használt olajjal együtt — egy tartányba jutottak és így nagymennyiségű olaj ment kárba. Rikkné egy ügyes szerke­zettel lehetővé tette, hogy az olajat használható állapotban felfogják. Újí­tása évi 350 kilogramm olaj megtaka­rítását jelenti. KISS ILONA esztergapadon dolgozik. Az eszterga­padon, ügyesen alkalmazott ütközővel felesleges munkameneteket küszöbölt ki és ezzel igen nagy idő- és munkameg­takarítást ért el. SZÉCSÁNY MARGIT fiatal munkásnő egy menetvágó gépre szerelhető biztonsági készüléket szer­kesztett Ezzel úgy maga, mint számos munkatársa biztonságáról gondoskodott és sok baleset lehetőséget hárított el. Szécsány Margit és Kiss Ilona újító­nők el szeretnék végezni a műszaki fő­iskolát. Ezt népi demokráciánk termé­szetesen lehetővé is teszi számukra. Milyen munkát végezhetnek a fogászok és a fogművesek? A vizsgázott fogászmesterek és a fogművesmesterek működésének szabá­­lyozásáról kormányrendelet jelent meg. Megállapítja a rendelet, ki tekinthető vizsgázott fogászmesternek és mivel foglalkozhat. A vizsgázott fogászmester ínyfogakat és műfogsorokat kizárólag csak az általa kezelt fogbetegek ré­szére készíthet. Sem segédet, sem tanu­lt nem alkalmazhat. A fogm­űvesség iparengedély alapján gyakorolható, ké­pesítéshez kötött ipar. A fogműves­ség­tábláin és hirdetésein csak ,, fogműves mester“, vagy­­fogtechnikus” elneve­zést használhat.

Next