Friss Ujság, 1949. szeptember (54. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

1949 Szeptember 1, csütörtök FRISS ÚJSÁG KOVÁCS ISTVÁN NAGY BESZÉDE AZ MDP NAGY BUDAPESTI PÁRTVÁLASZTMÁNYI ÜLÉSÉN 1. A munkafegyelem megszilárdításáról 2. A normákról és bérekről 3. Az egyéni verseny tömegmozgalommá fejlesztéséről 4. A műszaki értelmiségről 5. A Párt és a Szakszervezetek szerepéről a termelés fokozásában A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártbizottsága szerdán kibőví­tett nagybudapesti pártválasztmámyi illést tartott, amelyen megtárgyalták a termelékenység csökkenését előidéző hibák megszüntetésének módjait és a munka termelékenységének fokozását. Az értekezleten megjelent Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára, Szakosíts Árpád, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Gerő Ernő államminiszter, az MDP főtitkárhelyettese, Marosán György könnyűipari miniszter, az MDP főtitkárhelyettese, Zsófi­­nyecz Mihály nehézipari miniszter, Kossa István pénzügyminiszter, Vas Zoltán, a Tervhivatal elnöke, Drahos Lajos, az országgyűlés elnöke, Apró Antal, a Szaktanács főtitkára és Pongrác­z Kálmán, Budapest polgármestere is. Az ülésen Kovács István, az MDP nagybudapesti pártbizottságának tit­kára tartott beszámolót, lesz vigyázni a normára, mert itt nem számolják el a magas százalékot. A TEJÉRT autószerelő műhelyében az egyik munkás elmondja, hogy az üzem „Rovan’'-féle mutatószámmal dolgozik. Ennek az a lényege, hogy aki 127 szá­zalékot ér el, azt 120-szal fizetik, aki 120-at, azt 116-tal. Ha többet termelünk — mondja az elvtárs — és 140 száza­lékot teljesítünk, akkor csak 108 száza­lékkal számolnak el. Ezért legfeljebb 127 százalékot termelünk, mert külön­ben kevesebbet keresnénk. Nyilvánvaló, hogy itt az ellenség keze játszik közre, hogy a munkásokat visszatartsa a ter­meléstől. Más üzemekben is előfordul­­nak hasonló jelenségek.­­ Azok a vállalatvezetők, akik nem­ fizetik meg a tényleges teljesítményt, súlyos bűnt követnek el, az osztály-­ ellenség malmára hajtják a vizet, mert nem ösztönzik, hanem elkedvetlenítik, bizonytalanná teszik a munkásokat és elősegítik a termelés visszatartását. De ennek ellenkezője, a normalazításokkal elért és elszámolt magasabb teljesít­­mény méltatlan az öntudatos munká­sokhoz és szintén nem jelent egyebet, mint saját munkástársainak, munkás­­államának becsapását.­­ A Nagy budapesti Párt választ­mánynak a leghatározottabban el kell ítélni a vállalatvezetőknek és a kalku­­lánsoknak ezt a megengedhetetlen­ magatartását és meg kell követelni, hogy e téren is pontosan hajtsák, végre Pártunknak és a szakszervezet­nek, a kormánynak határozatát: na nyúljanak a normához. Azokat, akik a normán változtatnak, vagy a tény­leges teljesítménybérek kifizetésére felső határt szabnak, szigorúan felelős­ségre kell vonni. Ugyanakkor a leg­határozottabban fel kell lépnünk a nem tényleges termelésen alapuló ma­­gas százalékok kifizetése ellen. Nyoma­tékosan felhívjuk a vállalatvezetők, a kalkulánsok figyelmét arra, hogy ne engedjék meglazítani a normát és ne fizessenek meg nem tényleges teljesít­ményen alapuló munkát. Kovács István beszéde — A felszabadulás óta Magyarország és a magyar dolgozó nép Pártunk és vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs irá­nyítása alatt hatalmas politikai és gaz­dasági fejlődésen ment keresztül. A ma­gyar dolgozó nép élni tudott a felsza­badító Szovjet Hadseregtől kapott sza­badsággal — kezdte beszédét Kovács István, majd a hároméves tervünk ered­ményeit ismertette. Ezután így folytatta: — A felszabadulás nemcsak szabad­ságot ad a népnek, hanem anyagi ja­vakat is. Dolgozó népünk életszín­vonala hónapról hónapra emelkedik. .. mai nappal megszűnik a Horthy-fasisz­­ták által bevezetett és nyolc éven át fennálló keny­ér­jegy-rendszer. A dolgo­zók százezrei nyaraltak az ország leg­jobb üdülőiben. Mindezt a magyar dol­gozók Pártunk irányításával és jó mun­kájukkal érték el. Vannak még hiányosságok . Amikor azonban megállapítjuk, hogy a magyar munkásosztály általá­ban véve jól teljesítette feladatait és ennek eredményeként hatalmas sikere­ket ért el, nem mehetünk el szó nélkül a még meglévő hiányosságok mellett. A munka termelékenysége, amely szo­cialista építésünknek döntő tényezője, a legtöbb iparban egy helyben áll és több iparágban visszaesett. Még ha a nyári szabadságolást figyelembe vesszük is, akkor is komoly visszaesést jelent, hogy az egész gyáriparban a 100 forint munkabérre eső termelési érték február­tól júliusig több mint 17 százalékkal visszaesett. Miközben tehát a Tervhivatal kimu­tatása szerint ebben az évben a reál­bérek átlagos színvonala 20,2 százalék­kal emelkedett, addig a munka terme­lékenysége csökkent. Pedig a szocia­lista építés szigorú törvénye, hogy az életszínvonal csakis a munka termelé­kenységének fokozásán keresztül emel­kedhet. Ha nem így van, ez rövid időn belül visszahat a termelésre, akadályoz­za gazdasági életünk fejlődését és el­kerülhetetlenül visszaveti életszínvona­lunkat is. Kovács István rámutatott arra, hogy országunk iparának mintegy 60 száza­léka Nagy-Budapesten van. Elsősorban a nagybudapesti kommunistákat terheli a felelősség a munka termelékenységé­nek visszaeséséért. Nem tudatosították eléggé az üzemi munkások között a lenini és sztálini tanítást, hogy „a munka termelékenysége, ez végered­ményben az új társadalmi rend szem­pontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog”.­­ Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás elvtárs most döntő, köz­ponti feladatként állítja a­­vagy buda­­pesti kommunisták, a dolgozók elé: szervezzük meg jobban a termelés munkáját, fokozzuk a munka termelé­kenységét. Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, dolgozó népünknek! Munkafegyelem és felelősség — A munka termelékenysége vissza­esésének fő oka a munkafegyelem és az egyéni felelősség hiánya. Ezen a té­ren öntudatos, áldozatvállaló munká­sainknál javulást tapasztalunk, de ál­talában véve komoly lazaság van. Az üzemek nagy többségében még százá­val fordulnak elő késések. Egyes üze­mekben feltűnően és indokolatlanul sok a táppénzes beteg munkás. A Magyar Ruggyantaárugyárban például a 25. bérhéten az összmunkások 11 és fél százaléka táppénzes volt. A Marhaérté­kesítő Nemzeti Vállalatnál mintegy 500 alkalmazott közül a 34. héten 12 százalék táppénzes beteg volt.­­ Előfordulnak még öncsonkítások­kal kapcsolatos OTI-csalások is. Biztosítani kell a szocialista munkafegyelmet _— Ezek azt mutatják: egyes mun­kások nem azzal törődnek, hogy a dolgozó nép javára többet, jobbat és olcsóbban termeljenek, hanem még azt sem termelik meg, amit a kapitalis­táknak, a felszabadulás előtt. Ennek tudható be, hogy még mindig magas a selejt. A WM vasöntödéjében a jú­niusi 10,4 százalékról júliusra 23,5 százalékra emelkedett a selejt. A DIMÁVAG Gépgyárban a kocsitenge­lyek selejthányada az áprilisi selejt­­hányadnak kereken négyszerese. A sok selejtgyártá­ssal zavarjuk a terv végre­hajtását, mert a termelési tervet csak abban az esetben teljesítjük, ha nem­csak mennyiségileg, hanem minőségi­leg is elérjük az előirányzatot. Ezután Kovács István arról beszélt, hogy az öntudatos munkásoknak, első­sorban a kommunistáknak kötelessé­gük felvenni a harcot a munka­­fegyelmet rombolók ellen. Meg kell magyarázni, hogy a munkafegyelem a munkásnak a rendszerhez, a szocialista építéshez való viszonyát fejezi ki. Biztosítani kell az üzemekben a szo­cialista munkafegyelmet.­­ A munka termelékenysége stagná­lásának és visszaesésének egyik fontos oka, hogy a normarendezés szervezeti előkészítése sok hibával járt. Annak el­lenére, hogy Pártunk és a Szaktanács megmondotta: a normához hozzányúlni nem szabad, ismételten előfordultak súlyos visszaélések e téren, amit persze a reakció használt fel. Több esetben előfordult, hogy a munkások jelentékeny mértékben ténylegesen túlteljesítették a normát és az üzem vezetősége nem fi­zette azt ki, hanem újra megváltoztatta a normát. Az ellenség keze — A Danuviában Csorvási László esztergályos szerint Meszlényi kalkuláns felhívta a figyelmüket arra, hogy jó Labdáznak a feladatokkal Rámutatott arra, hogy a súlyos hibák azért lehetségesek, mert számos vállalatvezetőnek és műszaki vezető­nek rossz a viszonya a szocialista építéshez. A termelés parancsnokainak bátran és gátlás nélkül fel kell lépni minden olyan jelenség ellen, amely sérti a termelés érdekeit. Számos üzemi vezetőnél azért hiányzik a fele­lősségérzet, mert népszerűséghajhászás miatt nem biztosítják a munkafegyel­met. Rákosi Mátyás már a múlt év novemberében felhívta erre a figyel­met, amikor azt mondotta: „Az álla­mosított gyárakban a kellemetlen, de szükséges feladatokat, amilyen a munkafegyelem megerősítése, senki sem vállalja szívesen. Egymásnak ad­ják tovább az ilyen feladatokat, mint a labdát Szembe kell szállni a kevésbé ön­tudatos vagy kevésbé szakképzett munkások részéről tapasztalható nor­malazításokkal.­­ A munkafegyelem lazulásáért sze­mély szerint felelős a gyár vállalatve­zetője, műszaki vezetője is. A vállalat­­vezetőknek tudniok kell, hogy a meg­győzés mellett szükség van fegyelme­zésre, a fegyelmezetlen munkások ellen való kemény fellépésre is. A vállalat­vezetőnek a szocializmus építése, né­pünk felemelkedése érdekében köteles­sége kemény szigorral fellépni minden­kivel szemben, aki megszegi a munka­­fegyelmet és sérti a termelés érdekét. Nemtörődömség — Távolról sem kielégítő a legtöbb műszaki vezető, mester egyéni felelős­sége. Ezek egyes helyeken olyan nem­törődömséggel viszonylanak a termelés területén mutatkozó lazaságokhoz, hogy az már itt-ott a szabotázs határát sú­rolja. Megköveteljük minden egyes mű­szaki vezetőtől, mestertől és munkás­tól, hogy a maguk területén tudásuk legjavát adják, feladatukat pontosan végrehajtsák.­­Úgy kell megszervezni az üzemekben­ a munkát, hogy minden munkás bizo­­nyos meghatározott, konkrét munkáért viselje a felelősséget, mert „személyes felelősség nélkül szó sem lehet a terme­lékenység emeléséről, a minőség meg­javításáról, a gépek, munkapadok, szer­számok kíméletes kezeléséről” — mon­dotta Sztálin elvtárs. Egyes gépekhez, munkapadokhoz, szerszámokhoz meg­határozott munkacsoportokat, vagy munkást kell lekötni. Ez hosszú és ne­héz folyamat lesz, de mielőbb el kell kezdenünk. — Az egyéni felelősség következetes megvalósítása mellett másik döntő fel­adatunk alapvetően megváltoztatni a munkások viszonyát a termeléshez, a szocializmus építéséhez. A dolgozó tö­megek munkához való viszonyának ja­vulásában döntő szerepe van a széles tömegeket átfogó szocialista egyéni ver­senynek! Sztálin elvtárs 1929-ben a ver­seny és a tömegek munkalendületéről beszélve ezt mondotta: „A munkások milliós tömegeinek szélesen kibontakozó versenye az adott pillanatban az építő munkának egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb tényezője”. A verseny­ tömegmozgalom — Komoly kihatással volt nálunk a munkafegyelem meglazulására, a ter­melékenység visszaesésére, hogy a ver­senymozgalom néhány új, magában­­véve nagyon helyes formája, a brigád­mozgalom, a munkamó­dszerátadás, a párosverseny és a tapasztalatcsere el­­ vonták a figyelmet arról, ami a verseny­ben a legfontosabb: a tömegmozgalom­ról, ami csak az egyéni versenyben résztvevők nagy számán alapulhat. Ma nálunk a munkásoknak csak egy töre­déke vesz részt az egyéni versenyben, így a munkaverseny nem teljesítette hivatását. Tapsolni nem elég . Fel kell vetnünk egy kérdést, amiről ezideig még nem beszéltünk eleget, a kommunista párttagok vi­szonyát a termeléshez. Vannak nagy­szerű elvtársaink, akik a munka igazi harcosává válók. Ilyen például a WM- kerékpárban Farádi Szabó Ferenc, aki 197, Flalk József, aki 195 százalékot ér el. A csiszolóüzemben Holli Károly 170 százalékot. A Ruggyantában Pop-, Juhár Istvánná 175—180 százalékot tel­jesít. Sok ilyen példát tudnánk még, de tudunk olyan párttagokat, sőt akti­vistákat is, akik nem hajtják végre a tervet, akik nem tartják be a munka­fegyelmet, selejtesen dolgoznak és mégis azt hiszik magukról, hogy jó kommunisták. Pedig kommunista és rossz, fegyelmezetlen munkás — ez a két fogalom összeférhetetlen. A mi munkásaink, kommunista párttagjaink lelkesen tapsolnak és éljeneznek, ha Pártunk politikáját ismertetjük előttük. De nem elég tapsolni és közben a leg­fontosabb feladatot, amit a Párt eléjül állít, végre nem hajtani. A helyeslést cselekedetekkel, a partvonal végrehaj­tásért való szívós harccal kell kifeje­zésre juttatni. — A Nagybudapesti Párt választmány felszólít minden budapesti üzemben dolgozó kommunistát, hogy önként és lelkesen vegye ki részét a szocialista egyéni versenyből és példamutatásával szervezze be a versenybe a párton­­kívüli munkástömegeket. Csak az lehet jó kommunista és még inkább jó nép­nevelő, aki személyes jó munkájával, munkafegyelmével ad példát, félreért­­hetelenü­l meg kell mondanunk: csak az lehet funkcionárius az üzemben, aki maradéktalanul teljesíti a termelésben a kötelességét. A szocialista verseny­ből tömegesen ki kell­ vennie a rész­ét a munkásifjúságnak is, részt kell ven­­niök az egyéni versenyben a műszaki vezetőknek és a mestereknek is. Meg kell változtatni a munkásokhoz és termelés- 3

Next