Friss Ujság, 1949. szeptember (54. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
1949 Szeptember 1, csütörtök FRISS ÚJSÁG KOVÁCS ISTVÁN NAGY BESZÉDE AZ MDP NAGY BUDAPESTI PÁRTVÁLASZTMÁNYI ÜLÉSÉN 1. A munkafegyelem megszilárdításáról 2. A normákról és bérekről 3. Az egyéni verseny tömegmozgalommá fejlesztéséről 4. A műszaki értelmiségről 5. A Párt és a Szakszervezetek szerepéről a termelés fokozásában A Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártbizottsága szerdán kibővített nagybudapesti pártválasztmámyi illést tartott, amelyen megtárgyalták a termelékenység csökkenését előidéző hibák megszüntetésének módjait és a munka termelékenységének fokozását. Az értekezleten megjelent Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára, Szakosíts Árpád, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gerő Ernő államminiszter, az MDP főtitkárhelyettese, Marosán György könnyűipari miniszter, az MDP főtitkárhelyettese, Zsófinyecz Mihály nehézipari miniszter, Kossa István pénzügyminiszter, Vas Zoltán, a Tervhivatal elnöke, Drahos Lajos, az országgyűlés elnöke, Apró Antal, a Szaktanács főtitkára és Pongrácz Kálmán, Budapest polgármestere is. Az ülésen Kovács István, az MDP nagybudapesti pártbizottságának titkára tartott beszámolót, lesz vigyázni a normára, mert itt nem számolják el a magas százalékot. A TEJÉRT autószerelő műhelyében az egyik munkás elmondja, hogy az üzem „Rovan’'-féle mutatószámmal dolgozik. Ennek az a lényege, hogy aki 127 százalékot ér el, azt 120-szal fizetik, aki 120-at, azt 116-tal. Ha többet termelünk — mondja az elvtárs — és 140 százalékot teljesítünk, akkor csak 108 százalékkal számolnak el. Ezért legfeljebb 127 százalékot termelünk, mert különben kevesebbet keresnénk. Nyilvánvaló, hogy itt az ellenség keze játszik közre, hogy a munkásokat visszatartsa a termeléstől. Más üzemekben is előfordulnak hasonló jelenségek. Azok a vállalatvezetők, akik nem fizetik meg a tényleges teljesítményt, súlyos bűnt követnek el, az osztály- ellenség malmára hajtják a vizet, mert nem ösztönzik, hanem elkedvetlenítik, bizonytalanná teszik a munkásokat és elősegítik a termelés visszatartását. De ennek ellenkezője, a normalazításokkal elért és elszámolt magasabb teljesítmény méltatlan az öntudatos munkásokhoz és szintén nem jelent egyebet, mint saját munkástársainak, munkásállamának becsapását. A Nagy budapesti Párt választmánynak a leghatározottabban el kell ítélni a vállalatvezetőknek és a kalkulánsoknak ezt a megengedhetetlen magatartását és meg kell követelni, hogy e téren is pontosan hajtsák, végre Pártunknak és a szakszervezetnek, a kormánynak határozatát: na nyúljanak a normához. Azokat, akik a normán változtatnak, vagy a tényleges teljesítménybérek kifizetésére felső határt szabnak, szigorúan felelősségre kell vonni. Ugyanakkor a leghatározottabban fel kell lépnünk a nem tényleges termelésen alapuló magas százalékok kifizetése ellen. Nyomatékosan felhívjuk a vállalatvezetők, a kalkulánsok figyelmét arra, hogy ne engedjék meglazítani a normát és ne fizessenek meg nem tényleges teljesítményen alapuló munkát. Kovács István beszéde — A felszabadulás óta Magyarország és a magyar dolgozó nép Pártunk és vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs irányítása alatt hatalmas politikai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. A magyar dolgozó nép élni tudott a felszabadító Szovjet Hadseregtől kapott szabadsággal — kezdte beszédét Kovács István, majd a hároméves tervünk eredményeit ismertette. Ezután így folytatta: — A felszabadulás nemcsak szabadságot ad a népnek, hanem anyagi javakat is. Dolgozó népünk életszínvonala hónapról hónapra emelkedik. .. mai nappal megszűnik a Horthy-fasiszták által bevezetett és nyolc éven át fennálló kenyérjegy-rendszer. A dolgozók százezrei nyaraltak az ország legjobb üdülőiben. Mindezt a magyar dolgozók Pártunk irányításával és jó munkájukkal érték el. Vannak még hiányosságok . Amikor azonban megállapítjuk, hogy a magyar munkásosztály általában véve jól teljesítette feladatait és ennek eredményeként hatalmas sikereket ért el, nem mehetünk el szó nélkül a még meglévő hiányosságok mellett. A munka termelékenysége, amely szocialista építésünknek döntő tényezője, a legtöbb iparban egy helyben áll és több iparágban visszaesett. Még ha a nyári szabadságolást figyelembe vesszük is, akkor is komoly visszaesést jelent, hogy az egész gyáriparban a 100 forint munkabérre eső termelési érték februártól júliusig több mint 17 százalékkal visszaesett. Miközben tehát a Tervhivatal kimutatása szerint ebben az évben a reálbérek átlagos színvonala 20,2 százalékkal emelkedett, addig a munka termelékenysége csökkent. Pedig a szocialista építés szigorú törvénye, hogy az életszínvonal csakis a munka termelékenységének fokozásán keresztül emelkedhet. Ha nem így van, ez rövid időn belül visszahat a termelésre, akadályozza gazdasági életünk fejlődését és elkerülhetetlenül visszaveti életszínvonalunkat is. Kovács István rámutatott arra, hogy országunk iparának mintegy 60 százaléka Nagy-Budapesten van. Elsősorban a nagybudapesti kommunistákat terheli a felelősség a munka termelékenységének visszaeséséért. Nem tudatosították eléggé az üzemi munkások között a lenini és sztálini tanítást, hogy „a munka termelékenysége, ez végeredményben az új társadalmi rend szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog”. Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás elvtárs most döntő, központi feladatként állítja avagy budapesti kommunisták, a dolgozók elé: szervezzük meg jobban a termelés munkáját, fokozzuk a munka termelékenységét. Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, dolgozó népünknek! Munkafegyelem és felelősség — A munka termelékenysége visszaesésének fő oka a munkafegyelem és az egyéni felelősség hiánya. Ezen a téren öntudatos, áldozatvállaló munkásainknál javulást tapasztalunk, de általában véve komoly lazaság van. Az üzemek nagy többségében még százával fordulnak elő késések. Egyes üzemekben feltűnően és indokolatlanul sok a táppénzes beteg munkás. A Magyar Ruggyantaárugyárban például a 25. bérhéten az összmunkások 11 és fél százaléka táppénzes volt. A Marhaértékesítő Nemzeti Vállalatnál mintegy 500 alkalmazott közül a 34. héten 12 százalék táppénzes beteg volt. Előfordulnak még öncsonkításokkal kapcsolatos OTI-csalások is. Biztosítani kell a szocialista munkafegyelmet _— Ezek azt mutatják: egyes munkások nem azzal törődnek, hogy a dolgozó nép javára többet, jobbat és olcsóbban termeljenek, hanem még azt sem termelik meg, amit a kapitalistáknak, a felszabadulás előtt. Ennek tudható be, hogy még mindig magas a selejt. A WM vasöntödéjében a júniusi 10,4 százalékról júliusra 23,5 százalékra emelkedett a selejt. A DIMÁVAG Gépgyárban a kocsitengelyek selejthányada az áprilisi selejthányadnak kereken négyszerese. A sok selejtgyártással zavarjuk a terv végrehajtását, mert a termelési tervet csak abban az esetben teljesítjük, ha nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is elérjük az előirányzatot. Ezután Kovács István arról beszélt, hogy az öntudatos munkásoknak, elsősorban a kommunistáknak kötelességük felvenni a harcot a munkafegyelmet rombolók ellen. Meg kell magyarázni, hogy a munkafegyelem a munkásnak a rendszerhez, a szocialista építéshez való viszonyát fejezi ki. Biztosítani kell az üzemekben a szocialista munkafegyelmet. A munka termelékenysége stagnálásának és visszaesésének egyik fontos oka, hogy a normarendezés szervezeti előkészítése sok hibával járt. Annak ellenére, hogy Pártunk és a Szaktanács megmondotta: a normához hozzányúlni nem szabad, ismételten előfordultak súlyos visszaélések e téren, amit persze a reakció használt fel. Több esetben előfordult, hogy a munkások jelentékeny mértékben ténylegesen túlteljesítették a normát és az üzem vezetősége nem fizette azt ki, hanem újra megváltoztatta a normát. Az ellenség keze — A Danuviában Csorvási László esztergályos szerint Meszlényi kalkuláns felhívta a figyelmüket arra, hogy jó Labdáznak a feladatokkal Rámutatott arra, hogy a súlyos hibák azért lehetségesek, mert számos vállalatvezetőnek és műszaki vezetőnek rossz a viszonya a szocialista építéshez. A termelés parancsnokainak bátran és gátlás nélkül fel kell lépni minden olyan jelenség ellen, amely sérti a termelés érdekeit. Számos üzemi vezetőnél azért hiányzik a felelősségérzet, mert népszerűséghajhászás miatt nem biztosítják a munkafegyelmet. Rákosi Mátyás már a múlt év novemberében felhívta erre a figyelmet, amikor azt mondotta: „Az államosított gyárakban a kellemetlen, de szükséges feladatokat, amilyen a munkafegyelem megerősítése, senki sem vállalja szívesen. Egymásnak adják tovább az ilyen feladatokat, mint a labdát Szembe kell szállni a kevésbé öntudatos vagy kevésbé szakképzett munkások részéről tapasztalható normalazításokkal. A munkafegyelem lazulásáért személy szerint felelős a gyár vállalatvezetője, műszaki vezetője is. A vállalatvezetőknek tudniok kell, hogy a meggyőzés mellett szükség van fegyelmezésre, a fegyelmezetlen munkások ellen való kemény fellépésre is. A vállalatvezetőnek a szocializmus építése, népünk felemelkedése érdekében kötelessége kemény szigorral fellépni mindenkivel szemben, aki megszegi a munkafegyelmet és sérti a termelés érdekét. Nemtörődömség — Távolról sem kielégítő a legtöbb műszaki vezető, mester egyéni felelőssége. Ezek egyes helyeken olyan nemtörődömséggel viszonylanak a termelés területén mutatkozó lazaságokhoz, hogy az már itt-ott a szabotázs határát súrolja. Megköveteljük minden egyes műszaki vezetőtől, mestertől és munkástól, hogy a maguk területén tudásuk legjavát adják, feladatukat pontosan végrehajtsák.Úgy kell megszervezni az üzemekben a munkát, hogy minden munkás bizonyos meghatározott, konkrét munkáért viselje a felelősséget, mert „személyes felelősség nélkül szó sem lehet a termelékenység emeléséről, a minőség megjavításáról, a gépek, munkapadok, szerszámok kíméletes kezeléséről” — mondotta Sztálin elvtárs. Egyes gépekhez, munkapadokhoz, szerszámokhoz meghatározott munkacsoportokat, vagy munkást kell lekötni. Ez hosszú és nehéz folyamat lesz, de mielőbb el kell kezdenünk. — Az egyéni felelősség következetes megvalósítása mellett másik döntő feladatunk alapvetően megváltoztatni a munkások viszonyát a termeléshez, a szocializmus építéséhez. A dolgozó tömegek munkához való viszonyának javulásában döntő szerepe van a széles tömegeket átfogó szocialista egyéni versenynek! Sztálin elvtárs 1929-ben a verseny és a tömegek munkalendületéről beszélve ezt mondotta: „A munkások milliós tömegeinek szélesen kibontakozó versenye az adott pillanatban az építő munkának egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb tényezője”. A verseny tömegmozgalom — Komoly kihatással volt nálunk a munkafegyelem meglazulására, a termelékenység visszaesésére, hogy a versenymozgalom néhány új, magábanvéve nagyon helyes formája, a brigádmozgalom, a munkamódszerátadás, a párosverseny és a tapasztalatcsere el vonták a figyelmet arról, ami a versenyben a legfontosabb: a tömegmozgalomról, ami csak az egyéni versenyben résztvevők nagy számán alapulhat. Ma nálunk a munkásoknak csak egy töredéke vesz részt az egyéni versenyben, így a munkaverseny nem teljesítette hivatását. Tapsolni nem elég . Fel kell vetnünk egy kérdést, amiről ezideig még nem beszéltünk eleget, a kommunista párttagok viszonyát a termeléshez. Vannak nagyszerű elvtársaink, akik a munka igazi harcosává válók. Ilyen például a WM- kerékpárban Farádi Szabó Ferenc, aki 197, Flalk József, aki 195 százalékot ér el. A csiszolóüzemben Holli Károly 170 százalékot. A Ruggyantában Pop-, Juhár Istvánná 175—180 százalékot teljesít. Sok ilyen példát tudnánk még, de tudunk olyan párttagokat, sőt aktivistákat is, akik nem hajtják végre a tervet, akik nem tartják be a munkafegyelmet, selejtesen dolgoznak és mégis azt hiszik magukról, hogy jó kommunisták. Pedig kommunista és rossz, fegyelmezetlen munkás — ez a két fogalom összeférhetetlen. A mi munkásaink, kommunista párttagjaink lelkesen tapsolnak és éljeneznek, ha Pártunk politikáját ismertetjük előttük. De nem elég tapsolni és közben a legfontosabb feladatot, amit a Párt eléjül állít, végre nem hajtani. A helyeslést cselekedetekkel, a partvonal végrehajtásért való szívós harccal kell kifejezésre juttatni. — A Nagybudapesti Párt választmány felszólít minden budapesti üzemben dolgozó kommunistát, hogy önként és lelkesen vegye ki részét a szocialista egyéni versenyből és példamutatásával szervezze be a versenybe a pártonkívüli munkástömegeket. Csak az lehet jó kommunista és még inkább jó népnevelő, aki személyes jó munkájával, munkafegyelmével ad példát, félreérthetelenül meg kell mondanunk: csak az lehet funkcionárius az üzemben, aki maradéktalanul teljesíti a termelésben a kötelességét. A szocialista versenyből tömegesen ki kell vennie a részét a munkásifjúságnak is, részt kell venniök az egyéni versenyben a műszaki vezetőknek és a mestereknek is. Meg kell változtatni a munkásokhoz és termelés- 3