Friss Ujság, 1949. október (54. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
Magyar jegyzék a jugoszláv kormányhoz Ára 50 fillér Budapest, 1949 Október 1. POLITIKAI NAPILAP .Apróhirdetések ára szavanként: hétköznap--------------50 fillér vasárnap------— — 1 forint Postatakarékpénztári csekkszámla: 938.510. Telefon: 225—065* 225-064 RÁKOSI MÁTYÁS NAGY BESZÉDE a Rajk-banda leleplezéséről, Jugoszlávia áruló vezetőiről. gazdasági eredményeinkről Bejelentette: péntek délutánig 506 millió a Tervkölcsönjegyzés Péntek délután már négy óra körül hatalmas emberáradat hömpölygött a Sportcsarnok felé. Gyalog, kerékpáron, autón, teherautón igyekeztek a gyűlés színhelye felé. Szinte izzott a levegő. — Rákosi beszél! Rákosi szól az ország népéhez. Ez hallatszott mindenünnen és a várakozás izgalma ült az arcokon. Már jóval öt óra előtt zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok, melynek falait szinte feszítette a mindent elsöprő lelkesedés. Amikor Kovács István, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára bejelentette, hogy a gyűlés előadója Rákosi Mátyás, bejelentését olyan hatalmas taps- és éljenorkán követte, amely felülmúlt minden eddigi ünneplést. Szinte azt hihetné az ember, hogy ezt a lelkesedést már nem lehet fokozni, de a beszéd folyamán a szeretet és hűség megnyilatkozása a Szovjetunió, Sztálin, Bákosi és a Péri iránt egyre nagyobb erővel nyilvánult meg, mintha egy egész ország mutatná meg erejét és törhetetlen, igazi hazafiságát. Öt óra 15 perckor Rákosi Mátyás megkezdte nagy beszédét az MDP nagybudapesti aktívaülésén. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát — Tisztelt Pártaktiva! Összehívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatban a tanulságokat és azokat a teendőket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. — Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségébenáll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely vigye át beszivárgott soraink közé és a Párton, a népi demokrácián belül készült titokban arra, hogy minden vívmányunkat megsemmisítse. E leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy az új világháború bevezetéseképpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió vezette béke- frontból és az imperialisták táborába Az amerikai imperialisták terve i Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X” nevű tervről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanakkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúlt két világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről totális háborúra venni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetúnió vezette békefront megsemmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszakítása a Szovjetúnió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a hidegháború, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légihíd csak egy része volt, hozzátartozott a terv előkészítéséhez. Az imperialisták e korlátolt tervének tengelye és alapja az az árulókból, kémekből, Gestapo-ügynökökből álló banda lett volna, amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek a gyülevész bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleplezése végre a maga meztelenségében megvilágította a jugoszláv árulók ézelméit. Most már tudjuk... — A Rajk-per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagjai külön és együttvéve hosszú esztendők óta mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatkozó kompromittáló adatok a Gestapo irattárából az Egyesült Államok kémszolgálatának a bekerültek és hogy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai imperialisták és a kémek utasításait, mint ahogy Rajk végrehajtotta Horthy rendőrségének, később az amerikai és jugoszláv kémszervezeteknek a parancsait. — Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1944 ben a Gestapo küldte haza a francia internáló táborokból. Fény derül ezz kapcsolatban a jugoszláv szabadságarcokra is. Most már tudjuk, hogy Kína Spanyolországban a hősök meg ott settenkedtek az árulók, a Rajkok is, úgy Jugoszláviában a fasiszták ellen önfeláldozásul küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott nyüzsögtek a Titók, a Rankovicsok, Kardeljek, Gvitaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik fő gondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv dolgozó nép legjobb fiainak, Arszo Jovanovicsnak, Zsurovicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titóék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták még a szabadságharc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Titóék egyik fő gondja a felszabadító háború alatt, az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igaz fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titónak a háború alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával ölette le azokat a szabadságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetúnióban látták népük támogatóját, ciája és befolyása révén nagy segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, amikor a jugoszláv árulók amerikai lírái a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Rankovics erről nyugodtan azt mondotta Rajknak „a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan maradhatott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a S.,Cjetúnió és a többi népi demokratikus országok felé. Neki — már mint Jugoszláviának —, akkor kellemetlen feladatokat a Szovjetúnió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vallania'’. Rajk és bandája utasítást kapott arra... ,A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta —, a helyzet annyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalék szerepét betöltő mivoltát fel kellett adnia és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie.” Jugoszlávia lett a népi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohamcsapat. — Nálunk Magyarországon ez anynyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűjtött nyilasokat, csendőröket, Horthysta-tiszteket és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Az ilyen fegyveres orvtámadás kiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volna kötnie a Szovjetúnió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósítása, amely a többi népi demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek. — Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnként 700.000 főt számol. — Ma már világos, hogy Tito ilt is amerikai gazdáinak utasításait követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották volna végre tervüket, híven ahhoz a politikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikapartatni a gesztenyét a tűzből. . . Az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült Most már tudjuk Rajk vallomásából, hogy az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titóék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szerviben. A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviáját mint stratégiai tartalékot kezelték. Ennek a tartaléknak ez időben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta magát kijátszani és mint ilyen a népi demokráciák országaiban kémei, diploma -