Friss Ujság, 1950. május (55. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

1950 május 3. szerda FRISS UJSÁG zászlók alatt vonulnak olimpiai és vi­lágbajnokaink, a magyar sport élenjárói­ Ott halad a csehszlovák csapat ellen fölényes győzelmet aratott magyar labdarúgó válogatott, majd a különböző egyesületek következnek. A Honvéd Sportegyesület jelszava: „Sportban is példaképünk a Szovjet Hadsereg". Az Előre sportoló lányai fehér galambokat hoznak. Felengedik őket a díszemel­vény előtt. A Testnevelési Főiskola dolgozói ötágú vörös csillagot alakítot­tak menetükből. Lengő zászlók alatt, menetes Angyal­Telnek a percek, múlnak a negyed­órák és egyre áramlik,a menet: 11 óra, 12 óra, 1 óra. A szikrázó napsütésben villognak a­­ zászlók, a díszemelvény közönsége fáradhatatlanul köszönti a föld munkássága. A menet élén büsz­kén hirdeti egy felírás: „ötvennégy­millió 580 ezer forint májusi felajánlást teljesítettek Angyalföld dolgozói." A Ganz Hajó menetének élén egy hajó­­modellt visznek. A Magyar Felvonógyár dolgozói az üzem legjobb dolgozóinak arcképeit emelik magasra. Szilágyi Márton 337 százalékot teljesített" — hirdeti az egyik felirat. Az Elzett-gyár az első békeív óriásira nagyított mását hozza, rajta Rákosi Mátyás aláírásával. A Sztálin-híd dolgozói, a Budapesti Elektromos Művek dolgozói vonulnak­ vonulókat. A felvonulás rendezősége mint valami hadseregparancsnokság irányította a menetet. Az asztalon tér­képek, rajtuk piros és kék zászlócskák jelzik a felvonuló dolgozók tömegének pillanatnyi helyzetét. Cseng a telefon, hogy a VIII. kerület dolgozói a Ba­ross­­téren vannak. A kerület zászlócskáját a megfelelő helyre teszik. Stopperórá­val és lépésmérővel kiszámítják, mi­korra kell nekik a térre érni. És így kíséri a rendezőség az egész felvonu­lást. A torlódást a rendezőség percek alatt elintézi. Sűrítik a sorokat és máris halad tovább a menet. Két óra is el­múlt már, amikor az utolsó piros zászlócskák is elérkeztek a Hősök terére. A főváros dolgozóinak hatalmas menete véget ért. Százezrek vonultak el Rákosi Mátyás előtt. A Városligetben, a Nép­ligetben, a Városmajorban, a Margit­szigeten a kijelölt­­ helyeken leteleped­tek a dolgozók és megkezdődött a­ vi­dám majális. A harcos felvonulás után vidám szórakozással ünnepelték a szo­cializmust építő dolgozók a hatodik sza­bad május 1-ét, a világ dolgozóinak harcos seregszemléjét. Fegyelmezetten, rendben zajlott le a hatalmas seregszemle Vidám, boldog szórakozás a hatalmas felvonulás után összegöngyölték a zászlókat a dolgo­zók a felvonulás után. Megkezdődött a délutáni mulatság. A város minden ré­szében zenekarok harsogták az induló­kat, a táncdalokat. Az utcák egyes ré­szeit újradíszítették, lampionokat szerel­tek fel, az utcabálra készültek. A lige­tekben, a tereken felállított színpado­kon vidám műsor pergett. Ezer és ezer tenyér verődött össze, megköszönve a kedves előadást. A színészeket, a bábo­sokat teherautók szállították egyik hely­ről a másikra. Néhány képben számo­lunk be a felejthetetlen május elsejei délutánról és estéről. — Semennyibe, kis pajtás! — feléli a XII. kerületi MNt­Sz bábcsoportjá­nak vezetőnője. — Ma mindenki in­gyen nézheti az előadást. — Hurrá! _ kiáltja a gyerek, mire a másik oktató hangon­­szól rá: — No látod! Megmondtam, hogy­­­ május elseje a mienk! Nagy izgalommal állnak be a nézők egyre növekvő soraiba a színpad elé, ahol nemsokára félrelibben a függöny és megnyílik a mesék színes, látvá­nyos, tanító, szórakoztató birodalma. De az egész Városmajor zeng a jó­kedvtől a mámorosan szép májusi fényben. A szakszervezeti színpadon a pénzügyigazgatóság szimfonikus ze­nekara játssza a Hunyadi Lászlót, a munkáshallgatóság feszült figyelme közben. Az óbudai Pamutipar fehér­­triscós, kéknadrágos atlétái és átlót a­­ női látványos erőmutatványokkal szó­rakoztatnak. Az építésügyi miniszté­rium díszes bódéja felől pompás Fiat árad: a dolgozók számára borjúpörkölt készül makarónival. A zöld pázsito­kon, a fák alatt a fiatalok népi tánc­­csoportokat alakítanak. Az úttörők ajkán felcsendült az induló. A hatodik boldog május felszabadult hangulata árad a szórakozóhelyek, céllövöldék, körhinták, hajóhinták között. A szakszervezeti s­zínpadon most­­a könnyűipari minisztérium 70 tagú énekkara áll. A karmester a nézők felé fordul. — Most a közönség is énekel! — kiáltja. És máris olyan erővel csendü­l­ fel a dal, hogy szinte betölti a ragyo­góan kék májusi égboltozatot:­­ „A béketábor legyőzhetetlen!“ Művészi szórakoztató műsorok a Városligetben Káprázatos kultúrparkká változott má­jus­­ ünnepére a Városliget. A dolgozók a felvonulás után alkalmi táborokba tö­mörülve letelepedtek az árnyas fák­ alatt, a zöld füvön. Táblák jelezték egy-egy üzem helyét. És ahogy fogyott a tömeg a Sztálin-úton, úgy népesedett be a Vá­rosliget, amelynek fái között itt is, ott is táncegyüttesek, harmonikaszóra éneklő dalárdák alakultak. Rázendítettek a moz­galmi indulókra azok a zenekarok is, amelyek az imént még a felvonulásban vettek részt. Harsogott a környék az énektől. Mire véget ért a felvonulás, megkezd­ték műsoraikat a szabadtéri színpadok. Az ünneplő sokaság szórakoztatását a legkitűnőbb színészek, a legjobb együt­tesek vették át. Komoly kultúrát, ma­gasnívójú műsorokat hoztak a Ligetbe, ahol azelőtt a munkásembereket csak a céllövölde, meg a plasztikon szórakoz­tatta. A Vajdahunyad várának udvarán a Fő­városi Zenekar a Rádió Szimfonikus ze­nekarával felváltva játszott. A Dózsa György­ út és az Ajtósi-Dürer­ sor között felállított, zászlókkal, képekkel gyönyö­rűen feldíszített színpadon, a Testneve­lési Főiskola hallgatóival az élen, külön­böző népi táncokat mutattak be az üze­mek fiataljai. A többi színpadon a szak­­szervezetek dolgozói szórakoztatták az­ ünneplő sokaságot. Tapsvihar fogadta a pesti színházak színészbrigádjait is. A Vorosilov-útnál a Honvéd-együttes bemutatóját jutalmazták szűnni nem akaró tapsokkal, az Ajtósi Dürer-sornál, a MINSz kultúrcsoportjai­­ arattak átütő sikert. A Vajdahunyad vára és a Petőfi­­csarnok közötti sportpályákon kosár­labda, röplabdamérkőzések folytak, ököl­vívó és birkózó versenyeket rendeztek s egymást követték a szebbnél szebb tornabemutatók is. Egy ormótlan, nyomasztó nyomortelep helyén _ Szabad egy táncra? .. A szöszkefürtü bámész kis bakfis­­lány szégyenlősen elbújt az útszegé­lyen ácsorgók csoportjába, de a magas pártjelvényes fiatalember nevetve el­kapja a karját. Már pörögnek is. Mintha különös csillagboltos bál­teremmé vált volna ez a csepeli utca­szeglet. Színes szoknyák, kabátszár­nyak röppennek, hajfürtök úsznak a szélben. 1 És az 071. A ragyogó palota szinte szikrázik és muzsikál a fényben. Mint egy óriási ezüstszelence, bűvös ékszer­doboz. A lépcsőkön a munkás zene­kar. Körül a táncra perdü­lt tömeg. 1950 má­jus 7___ Csepel. .. Utcabál... Idézzük ide a múltat? Nem, világért sem. Hisz oly meseszép ez így. A ma. De mégis: Raáb Gusztáv szerszám- és géplakatos nem állja szó nélkül. _ A múltban itt, az utcabál helyén egy ormótlan, nyomasztó­ nyomortanya terpeszkedett. Csontzenére, zsandár­­szitokra, kardlapok között táncoltunk. De a ménkő a múltba. Hogy nem jön vissza, az tény... Nehéz ilyenkor messze nézni, mesz­­szebb a lampionok fénykorén. De kell. „Május­­ a világ dolgozóinak, a béke harcosainak nemzetközi seregszemléje." Newyork, London, Pár­is gyárnegyedei­ben, a kék egy Itáliában másféle a május 1-i hangulat. Ám ott is ég a tűz, kiolthatatlanul a munkásságban. Amint végigvonulnak az utcákon, fittyet hányva tankoknak, fegyvereknek, munkát, kenyeret, békét kiáltva. Május 1: táncolnak a világ népei , és meg­remegnek a burzsoá világ alapjai. Egy célba befutó ezernyi párhuzamos or­szágút: szabadság, szocializmus. Az újságíró elteszi jegyzetfüzetét. Nem kell az. Toll se kell. Inkább tán­col, vigad ő is, mert hát szíve piros noteszlapjaira úgy is beírják mondani­valóikat Csepel ifjai és idősei, férfiai, leányai és asszonyai. „Reggel autóbusz- és gépkocsikara­vánok vittek be bennünket a Hősök terére és miután üdvözöltük Rákosi Mátyás elvtársat és hitet tettünk a Párt, a Szovjetunió, a békeharc mellett , visszahoztak bennünket. Kímélték a lábunkat a táncra" — nevetnek. Moszkva... A Kreml ötágú csillagá­ból lepattant egy aranyos szemcse. Abból született ez az utcabál. Egy hosszú, szikár bácsika táncol az úttest közepén, ölében unokája. Hároméves vasgyúró. Parányi markával megmar­kolja nagyapja bozontos, őszhaját és uj­jong, ringatózik a tömeg fölött. Távolabb fejkendős néniké. Messzebb, az útszegély túlsó részén egy élmunkás és egy él­munkás nő táncol. Mellükön csillog a jelvény... Bábszínház, nagyszerű zenekarok a Városmajorban A Városmajor tarka tömegében déli 12 órakor­ három kisgyerek töri át magát a színes emberáradaton. — Ott van! — kiáltja az egyik a bábszínház magas, kék emelvényére mutatva, amelynek kis színpadát egyelőre piro3 függöny takarja el. Az előadás csak 1 óra után kezdődik, az emelvény mögött most folynak az elő­készületek. — Nem­ kérem, mennyibe kerül a belépődíj? — kérdezik, kissé gond­terhesen szór­nógatva a zsebükben az aprópénzt. A Népligetben mindenki táncol Népliget. Délután 5 óra. Zeng a dal, cseng a muzsika mindenütt. A nagy­vendéglő mögött fehéringes fiúk és lá­nyok táncolnak,­­ hatalmas kört alkotva. Két hangra éneklik: „Kerek a káposzta, száraz a levele, kinek van már párja, menjen táncba vele.“ Mindenki táncol. Hatalmas hangszó­rók közvetítik a zenét, de beljebb, tá­volabb, az óriási fáktól kerített tisztá­sokon is keringőt, csárdást járnak öre­gek, fiatalok. A szabadtéri színpadok közül ezrével állnak az emberek. Cseng a szívből jövő nevetés, csattan a taps. Öreg bácsi, öreg néni áll a népligeti vurstliban s a hömpölygő, nevető, zsi­­vajgó tömeget nézi. Száll a hajóhinta, boldogan sikong a fiatalság, durrognak a puskák a céllövöldében. A két öreg arcán elömlik a jóízű öröm. — Nem így volt ez 40 évvel ezelőtt! — szólal meg az ember. — Ezután mindig így lesz! — felel rá az asszony. Utcabálok, kivilágított hajók a Dunán Hétfőn este vidám hangulatban, utca­bállal ünnepelte Csillaghegy dolgozó népe hatodik szabad,, május­­1-ét. A Zrinyi-utat tarka lampionok világítot­,­ták. Fehéringes, kék-pirosnyakkendős úttörök, sötétkék egyenruhás, acélszürke­­inges SzIT-es fiúk, lányok, idősebb dol­gozók együtt járták a csárdást. ,, Este tíztől éjf­élutánig harsogtak a zenekarok. Amikor kifáradtak az énekléstől, a tánc­tól a bálozók, kiültek a Dunapartra. A Dunán piros, fehér, zöld fényárban tündöklő hajók úsztat . Felejthetetlen élmény marad szá­momra ez a május 1-e — mondja Sas Ferenc esztergályostanuló. — Vidám, boldog nap volt. Az erőnk, együvétar­­tozásunk élő bizonyítéka. Vége a bálnak. A kivilágított, színes hajók sem látszanak már a csendes Dunán. A bálozók karonfogva, beszél­getve, kisebb csoportokban énekelve mennek hazafelé. Vége ennek a csodá­latosan szép napnak, de szívükben ott él a hatodik szabad május 1-ének ezer­nyi öröme. 3 MM Parasztok: Kubikoson vasutasok a vidék májusi ünnepén Az ünneplőbe öltözött debreceni ut­cákon négy órán keresztül vonult a dolgozók végeláthatatlan sora. A me­net Sztálint és Rákosi Mátyást­ éltetve vonult végig a Vörös Hadsereg­ útján. Az ipari munkásság mellett ott voltak a termelőcsoporttagok és a dolgozó pa­rasztok ezrei is és felvonultak az álla­mi gazdaságok traktorai, a Hortobágy dübörgő Sztafinyeceivel. Győrött már vasárnap este kigyul­ladt a városháza tornyán elhelyezett ötágú csillag és ott ragyogott egész éjjel a város felett. Miskolcon 60 ezer dolgozó tett hitet a béke megvédése, a proletár internacionalizmus mellett. Reggel kilenc órától délután két óráig tartott a felvonulás. A MÁV dolgozói előtt a vílamoesíneken vonat haladt. Az 500 kilométeres és a kétezertonnás Lóháton vonulnak fel a szombathelyi szabadságharcosok.

Next