Friss Ujság, 1950. december (55. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-01 / 279. szám
1950 december 1, péntek FRISS ÚJSÁG . Szergej Mironovics Ma van tizenhat éve, hogy a gyilkostrockista-buhharinista banda kioltotta Szergej Mironovics Kirov életét. Mint a Bolsevik Párt tagja, már 19 éves korában részt vett az első orosz forradalomban. Ettől kezdve egész életét a munkásosztály és a világ dolgozói felszabadításának áldozta. Tevékeny része volt az 1917-es februári forradalomban a Kaukázusban, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A polgárháborúban Asztrahán védelmének irányításával elhárította a forradalom szívét fenyegető veszélyt. Mint nagyszerű szervező, később egész erejét az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása sztálini terve megvalósításának szentelte. Élete utolsó szakaszában a Bolsevik Párt leningrádi városi és területi szervezetét vezette. Helyreállította a szervezettség és a fegyelem szellemét, környezetébe bolsevik derűlátást oltott, mely a helyzet tudományos elemzésén Kirov (1886—1934) és a bolsevik önkritikán alapult. Így verte szét a leninizmus ellenségeit, kiket a Júdás Trockij, és csatlósai, Zinovjev Kamenyev és Bucharin vezettek. Hűséges híve és tanítványa volt Sztálinnak. „... attól az időtől fogva, hogy Lenin nélkül dolgozunk — mondotta — nem ismerünk egyetlen egy fordulatot sem munkánkban, egyetlen egy nagyobb kezdeményezést, jelszót, irányzatot politikánkban, melynek szerzője ne Sztálin elvtárs lenne. Az árulók, akik Kirovot meggyilkolták, nem érték el céljukat. A Szovjetunióban épül a kommunizmus és szerte a világon a dolgozók százmilliói lépnek a szocializmus útjára. Szergej Mironovics Kirovnak, a nagy Sztálin hűséges tanítványának és fegyvertársának kiváló alakja örökké mintaképe lesz a bolsevik szerénységnek, elvszerűségnek, a nép ügye odaadó szolgálatánakés a kommunizmus győzelméért vívott önfeláldozó harcnak. Márciusban újabb magyar gyártmányú szénkombájnokat állítanak munkába A Hofherr Traktorgyárban most fejezték be az Ajtai—Szilárd—Koszorúsféle, nagyjelentőségű szénkombájn széria gyártásának tervezetét. A gyors és kiváló munkának köszönhető, hogy előreláthatóan március végére már több nagyteljesítményű szénkombájn-egységet lehet munkába állítani. A próbaképpen munkába állítandó szénkombájnok tapasztalatai alapján kezdik meg a szériagyártást. A Szemán-féle réselőgépekből egy átalakított, tökéletesített réselőgépet már üzembe helyeztek. A Bányagépszerkesztő Iroda dolgozói az átalakított réselőgép tapasztalatainak felasználásával a közeljövőben befejezik a gép végleges műhelyrajzait. A megfelelő átalakítási munkálatok elvégzése után a közeli hetekben a Pálfalvi Bányagépgyár megkezdheti a Szemán-féle réselőgép rendszeres gyártását. Bányászatunk gépesítéséhez nagy mennyiségű sodronykötélre van szükség. A Fetten-gyár dolgozói a szénbányászok hősies munkáját akarják támogatni azzal, hogy a sodronykötelek gyártásának határidejét lerövidítették. Most, két hónappal a kitűzött határidő előtt nagyobb mennyiségű sodronykötelet bocsátottak a bányászat rendelkezésére. A Táncsics-akna dolgozói befejezték ez év tervüket Az ajkai szénbányákhoz tartozó Táncsics-akna dolgozói jelentették, hogy 1950. évi tervüket november 27-én a délutáni műszakban befejezték. A bányaipari dolgozók egyben vállalták, hogy terven felül további 15.000 tonna szenet termelnek az év végéig. A terv befejezéséhez különösen hozzájárultak jó munkájukkal Cseh István II., Kardics István, Dél István, Clohos Gyula, Hermann János, Cseh János, Paksa Jenő, Hansvikker József, Meggyesi János, Varga Mihály, Kovács Imre és Fekete Lajos bányászok, akik már egy hónappal ezelőtt teljesítették tervüket. Jó munkát végeztek a dolgozók a műszaki vezetőkkel együtt az önköltségcsökkentés terén is. A múlt évhez viszonyítva az önköltséget 83,9 százalékkal csökkentették. A Táncsics-akna dolgozói ebben az évben majdnem kétszer annyi szenet termeltek ki, mint az elmúlt esztendőben. Fiatalok, vár benneteket a bánya gsárlandó vagyok Dorogon. Kétszázhatvanan vagyunk a vájáriskolán, ahol szállást és teljes ellátást kapunk. Heti három nap elméleti, három nap gyakorlati oktatásban veszünk részt. Tanulótársaimmal alig várom a percet, hogy én is leszálljak a frányába. A bányászmesterség szeretetére apám tanított, ő is bányász, két testvéremmel együtt. Ő tanított arra, hogy aki egyszer a bányában volt, mindig visszahúzza a szíve a föld mélyébe. És őszintén megmondom, ha tízszer kellene szakmát választanom, mindig a bányászmesterséget választanám. Ez meglátszik tanulásomon is. Eddig mindig kitűnő, tanuló voltam. Figyelem az öregebb bányászok munkáját, állandóan és fél év múlva, ha felszaba■ dúlok, én is tanítom a kezdőket. Sok vájártanuló van minálunk, de nem elég. Még több fiatalra van szükség. Nekünk épül a szocializmus, részt kell vennünk építésében. Ezért üzenem a magyar fiataloknak: jöjjenek a bányász szakmát tanulni. Nálunk Dorogon és az ország többi bányáiban rengeteg a szén, erős karokra, jó szakmunkásokra van szükség, hogy sokat hozzunk felszínre belőle. Fiatalok! Fogadjátok meg Rákosi Mátyás útmutatását. Mi tárt karokkal várunk benneteket. Meglátjátok, jól érzitek majd magatokat nálunk. Kovács Emil vájártanuló, dorogi vájáriskola. VAJTy&mAI CHSIAG SZEÜ¥§E Harmincnégy évvel ezelőtt mentem először bányába. Akkoriban kínszenvedés volt a bányász élete. Nem dolgozhattunk folyamatosan egy hónapot sem és örültünk, ha 15 műszakot értünk el egy hónapban. Néhány pengőt löktek elénk a keserves munkánkért a bányák akkori urai. Családunkat sem tudtuk eltartani. A felszabadulás óta minden év hozott valami új örömet számunkra. Az 1950 es esztendő azért lesz mindig emlékezetes számunkra, mert ez év október 27-én hangzott el Rákosi Mátyás beszéde a mi jövőnkről, a mi feladatainkról. Aztán rólunk hozott határozatot a Párt és a minisztertanács és ez a határozat nagyon sokat jelent nekünk. Segítség a munkában, többtermelésért folytatott harcunkban. Bányagépeket kapunk, ami megkönnyíti munkánkat. A bányászkongresszus óta úgy érezzük, hogy rajtunk az ország szeme. Minket néz a mozdonyvezető, minket néz az elektromos művek fűtője, de minket néz az ebédet főző háziasszony is. Ezért igyekszünk nagy ütemben dolgozni. Nyolc csille egy bányász napi normája, de mindig felül vagyok a tíz csillén. Előfordult eddig, hogy hiányoztam is. Havonként három-négy kiesett műszakom is volt. Rákosi elvtárs beszéde óta elhatároztam, hogy feleslegesen soha többé nem mulasztok egy percet sem. Harmincnégy esztendei bányászatuk után most azt mondom, nem vagyok öreg. Amikor arról van szó, hogy a bányászokon, tehát rajtam is múlik a széncsata sikere, úgy dolgozom, mint még soha. Jánosi Ferenc vájár, Dorog, giles akna. December 10-én kezdődik a A magyar-román kulturális egyezmény keretében december 16-tól Magyar-Román Barátsági Hét lesz Budapesten és vidéken. A Barátsági Hét folyamán román kormányküldöttség, él munkásküldöttség, ének- és táncegyüttes, tudósok, írók, előadóművészek érkeznek Magyarországra. Román köny Magyar-Román Barátság Hete sek jelennek meg magyar fordításban, román színdarabokat és filmeket mutatnak be. A Magyarországon megrendezésre kerülő Barátsági Hét célja — ugyanúgy, mint a Bukarestben megrendezett Román-Magyar Barátsági Hétés a két nép barátságának elmélyítése, a két nép kultúrájának és művészetének széles körben való megismertetése. i díszszemle és Az Albán Népköztársaság felszabadulásának hatodik évfordulóján katonai díszszemle, majd nagy felvonulás volt Tiranában az Albán Népköztársaság vezetői és a külföldi vendégek előtt. A lelkes felvonulás kifejezte, hogy az albán nép hitet tett a béke mellett és elszánta magát annak megvédésére. A felvonulás Albániában felvonuláson az albán dolgozók kifejezésre juttatták baráti rokonszenvüket és mélységes szeretetüket a Szovjetunió, a népi demokráciák népei és a világ minden békeszerető dolgozója iránt. A felvonulók lelkesen éltették a nagy Szovjetuniót, Sztálint, Enver Hodzsát és a népi demokráciák vezetőit. KUO MO ZSO A HOFHERRBEN Csütörtökön délben kedves vendége volt a Hofherr gyárnak. Kun Illő Zso, a kínai központi népi kormány miniszterelnökhelyettese, a kínai Tudományos Akadémia elnöke látogatott el a traktorokat gyártó munkásokhoz. Műhelyről ,műhelyre járt, mindenütt lelkesen fogadták. Megtekintette a gyár új, most épülő szerelőcsarnokát, amely szalagrendszerrel fog dolgozni. Ellátogatott a tanműhelybe, ahol megkérdezte: mennyi ideig tanulnak nálunk a jövő szakmunkásai, mennyi a fizetésük, hogy ■ élnek.. A gyár csomagolójában hosszabb ideig tartózkodott: megnézte azokat a traktorokat, répa és szecskavágógépeket, amelyeket a testvéri Kínai Népköztársaságnak küldtünk el. Megtekintette a gyár mellett épült gépipari szakiskolát is, ahol a tanulók eldicsekedtek neki: iskolájuk egyike az ország legmodernebb szakiskoláinak, a tavalyi tanulmányi versenyben ők lettek az elsők. Beszélt az itt tanuló görög fiatalokkal is, akik ígéretet tettek neki: jól tanulnak, hogy ha hazájuk felszabadul, jó szakmunkásokként kezd, kössék meg ők is a szocializmus építését. A napközi otthonban a hofharrista gyermekek harsány ,,Előre" köszöntéssel üdvözölték a vendéget. Kuo Mo Zso szeretettel szorítja magához az egyik apróságot. A kínai remsegebéd közben lepte meg a gyári napközi ms ilitot,. Két univ közben elmesélik, milyen jól élnek ők. Az üzemben Kuo Mo Zso az egyik automata marógép munkáját nézi. 3