Friss Ujság, 1950. december (55. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

1950 december 1, péntek FRISS ÚJSÁG . Szergej Mironovics Ma van tizenhat éve, hogy a gyilkos­­trockista-buhharinista banda kioltotta Szergej Mironovics Kirov életét. Mint a Bolsevik Párt tagja, már 19 éves korában részt vett az első orosz forradalomban. Ettől kezdve egész éle­tét a munkásosztály és a világ dolgozói felszabadításának áldozta. Tevékeny része volt az 1917-es februári forrada­lomban a Kaukázusban, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A polgárháborúban Asztrahán védelmé­nek irányításával elhárította a forrada­lom szívét fenyegető veszélyt. Mint nagyszerű szervező, később egész erejét az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása sztálini terve megvalósításának szen­telte. Élete utolsó szakaszában a Bol­sevik Párt leningrádi városi és területi szervezetét vezette. Helyreállította a szervezettség és a fegyelem szellemét, környezetébe bolsevik derűlátást oltott, mely a helyzet tudományos elemzésén Kirov (1886—1934) és a bolsevik önkritikán alapult. Így verte szét a leninizmus ellenségeit, ki­ket a Júdás Trockij, és csatlósai, Zinov­­jev­ Kamenyev és Bucharin vezettek. Hűséges híve és tanítványa volt Sztálinnak. „... attól az időtől fogva,­­ hogy Lenin nélkül dolgozunk — mon­dotta — nem ismerünk egyetlen egy fordulatot sem munkánkban, egyetlen egy nagyobb kezdeményezést, jelszót, irányzatot politikánkban, melynek szer­zője ne Sztálin elvtárs lenne.­ Az árulók, akik Kirovot meggyilkol­ták, nem érték el céljukat. A Szovjet­unióban épül a kommunizmus és szerte a világon a dolgozók százmilliói lép­nek a szocializmus útjára. Szergej Mi­ronovics Kirovnak, a nagy Sztálin hű­séges tanítványának és fegyvertársának kiváló alakja örökké mintaképe lesz a bolsevik szerénységnek, elvszerűségnek, a nép ügye odaadó szolgálatának­­és a kommunizmus győzelméért vívott ön­­feláldozó harcnak. Márciusban újabb magyar gyártmányú szén­kombájnokat állítanak munkába A Hofherr Traktorgyárban most fe­jezték be az Ajtai—­Szilárd—Koszorús­féle, nagyjelentőségű szénkombájn szé­ria gyártásának tervezetét. A gyors és kiváló munkának köszönhető, hogy előreláthatóan március végére már több nagyteljesítményű szénkombájn-egysé­­get lehet munkába állítani. A próbakép­pen munkába állítandó szénkombájnok tapasztalatai alapján kezdik meg a szé­riagyártást. A Szemán-féle réselőgépekből egy átalakított, tökéletesített réselőgépet már üzembe helyeztek. A Bányagép­szerkesztő Iroda dolgozói az átalakított réselőgép tapasztalatainak felasználásá­val a közel­jövőben befejezik a gép végleges műhelyrajzait. A megfelelő átalakítási munkálatok elvégzése után a közeli hetekben a Pálfalvi Bányagép­­gyár megkezdheti a Szemán-féle réselő­gép rendszeres gyártását. Bányászatunk gépesítéséhez nagy mennyiségű sodronykötélre van szük­ség. A Fetten-gyár dolgozói a szénbá­nyászok hősies munkáját akarják támo­gatni azzal, hogy a sodronykötelek gyár­tásának határidejét lerövidítették. Most, két hónappal a kitűzött határidő el­őtt nagyobb mennyiségű sodronykötelet bo­csátottak a bányászat rendelkezésére. A Táncsics-akna dolgozói befejezték ez év­ tervüket Az ajkai szénbányákhoz tartozó Táncsics-akna dolgozói jelentették, hogy 1950. évi tervüket november 27-én a délutáni műszakban befejezték. A bányaipari dolgozók egyben vállalták, hogy terven felül további 15.000 tonna szenet termelnek az év végéig. A terv befejezéséhez különösen hoz­zájárultak jó munkájukkal Cseh Ist­ván II., Kardics István, Dél István, Clohos Gyula, Hermann János, Cseh János, Paksa Jenő, Hansvikker József, Meggyesi János, Varga Mihály, Kovács Imre és Fekete Lajos bányászok, akik már egy hónappal ezelőtt teljesítették tervüket. Jó munkát végeztek a dolgo­zók a műszaki vezetőkkel együtt az önköltségcsökkentés terén is. A múlt évhez viszonyítva az önköltséget 83,9 százal­ékkal csökkentették. A Táncsics-akna dolgozói ebben az évben majdnem kétszer annyi szenet termeltek ki, mint az elmúlt eszten­dőben. Fiatalok, vár benneteket a bánya­ gsárlan­dó vagyok Dorogon. Két­­százhatvanan vagyunk a vájár­­iskolán, ahol szállást és teljes ellátást kapunk. Heti három nap elméleti, há­rom nap gyakorlati oktatásban veszünk részt. Tanulótársaimmal alig várom a percet, hogy én is leszálljak a frányá­ba. A bányászmesterség szeretetére apám tanított, ő is bányász, két testvérem­­mel együtt. Ő tanított arra, hogy aki egyszer a bányában volt, mindig visszahúzza a szíve a föld mélyébe. És őszintén megmondom, ha tízszer kel­lene szakmát választanom, mindig a bányászmesterséget választanám. Ez meglátszik tanulásomon is. Eddig mindig kitűnő, tanuló voltam. Figyelem az öregebb bányászok munkáját, ál­landóan és fél év múlva, ha felszaba■ dúlok, én is tanítom a kezdőket. So­k vájártanuló van minálunk, de nem elég. Még több fiatalra van szük­ség. Nekünk épül a szocializmus, részt kell vennünk építésében. Ezért üzenem a magyar fiataloknak: jöjjenek a bányász szakmát tanulni. Nálunk Do­­rogon és az ország többi bányáiban ren­­geteg a szén, erős karokra, jó szak­munkásokra van szükség, hogy sokat hozzunk felszínre belőle. Fiatalok! Fogadjátok meg Rákosi Mátyás útmu­tatását. Mi tárt­ karokkal várunk ben­neteket. Meglátjátok, jól érzitek majd magatokat nálunk. Kovács Emil vájártanuló, dorogi vájáriskola. VAJTy&m­AI CHSIAG SZEÜ¥§E Harmincnégy évvel ezelőtt mentem először bányába. Akkoriban kínszenve­dés volt a bányász élete. Nem dolgoz­hattunk folyamatosan egy hónapot sem és örültünk, ha 15 műszakot értünk el egy hónapban. Néhány pengőt löktek elénk a keserves munkánkért a bányák akkori urai. Családunkat sem tudtuk el­tartani. A felszabadulás óta minden év hozott valami új örömet számunkra. Az 1950 es esztendő azért lesz mindig em­lékezetes számunkra, mert ez év októ­ber 27-én hangzott el Rákosi Mátyás beszéde a mi jövőnkről, a mi felada­­tainkról. Aztán rólunk hozott határoza­tot a Párt és a minisztertanács és ez a határozat nagyon sokat jelent nekünk. Segítség a munkában, többtermelésért folytatott harcunkban. Bányagépeket ka­punk, ami megkönnyíti munkánkat. A bányászkongresszus óta úgy érez­zük, hogy rajtunk az ország szeme. Minket néz a mozdonyvezető, minket néz az elektromos művek fűtője, de minket néz az ebédet főző háziasszony is. Ezért igyekszünk nagy ütemben dol­gozni. Nyolc csille egy bányász napi nor­mája, de mindig felül vagyok a tíz csil­lén. Előfordult eddig, hogy hiányoztam is. Havonként három-négy kiesett mű­szakom is volt. Rákosi elvtárs beszéde óta elhatároztam­, hogy feleslegesen soha többé nem mulasztok egy percet sem. Harmincnégy esztendei bányászatuk után most azt mondom, nem vagyok öreg. Amikor arról van szó, hogy a bányászokon, tehát rajtam is múlik a széncsata sikere, úgy dolgozom, mint még soha. Jánosi Ferenc vájár, Dorog, gil­es akna. December 10-én kezdődik a A magyar-román kulturális egyez­mény keretében december 16-t­ól Ma­gyar-Román Barátsági Hét lesz Buda­pesten és vidéken. A Barátsági Hét fo­lyamán román kormányküldöttség, él­ munkásküldöttség, ének- és táncegyüt­tes, tudósok, írók, előadóművészek ér­keznek Magyarországra. Román köny­ Magyar-Román Barátság Hete­ sek jelennek meg magyar fordításban, román színdarabokat és filmeket mutat­nak be. A Magyarországon megrende­zésre kerülő Barátsági Hét célja — ugyanúgy, mint a Bukarestben megren­dezett Román-Magyar Barátsági Hété­s a két nép barátságának elmélyítése, a két nép kultúrájának és művészeté­nek széles körben való megismertetése. i díszszemle és Az Albán Népköztársaság felszabadu­lásának hatodik évfordulóján katonai díszszemle, majd nagy felvonulás volt Tiranában az Albán Népköztársaság ve­zetői és a külföldi vendégek előtt. A lelkes felvonulás kifejezte, hogy az al­bán nép hitet tett a béke mellett és el­szánta magát annak megvédésére. A felvonulás Albániában felvonuláson az albán dolgozók kifeje­­zésre juttatták baráti rokonszenvüket és mélységes szeretetüket a Szovjetunió, a népi demokráciák népei és a világ min­den békeszerető dolgozója iránt. A fel­vonulók lelkesen éltették a nagy Szovjetuniót, Sztálint, Enver Hodzsát és a népi demokráciák vezetőit. KUO MO ZSO A HOFHERRBEN Csütörtökön délben kedves vendége volt a Hofherr­ gyárnak. Kun Illő Zso, a kínai központi népi kormány minisz­terelnökhelyettese, a kínai Tudományos Akadémia elnöke látogatott el a trak­­torokat gyártó munkásokhoz. Műhelyről ,műhelyre járt, mindenütt lelkesen fogadták. Megtekintette a gyár új, most épülő szerelőcsarnokát, amely szalagrendszerrel fog dolgozni. Elláto­gatott a tanműhelybe, ahol megkérdez­­te: mennyi ideig tanulnak nálunk a jövő szakmunkásai, mennyi a fizeté­sük, hogy ■ élnek.. A gyár csomagolójá­­ban hosszabb ideig tartózkodott: meg­­nézte azokat a traktorokat, répa­ és szecskavágógépeket, amelyeket a test­véri Kínai Népköztársaságnak kül­­dtünk el. Megtekintette a gyár mellett épült gépipa­ri szakiskolát is, ahol a tanulók eldicsekedtek neki: iskolájuk egyike az ország legmodernebb szakiskoláinak, a tavalyi tanulmányi­ versenyben ők let­tek az elsők. Beszélt az itt tanuló gö­­rög fiatalokkal is, akik ígéretet tettek nek­i: jól tanu­lnak, hogy ha hazájuk felszabadul, jó szakmunkásokként kezd, kössék meg ők is a szocializmus épí­tését. A napközi otthonban a hofharrista gyer­mekek harsány ,,Előre" köszöntéssel üdvözölték a vendéget. Kuo Mo Zso szeretettel szorítja magához az egyik apróságot. A kínai remseg­­ebéd közben lepte meg a gyári napközi ms ilitot,. Két univ közben elmesélik, milyen jól élnek ők. Az üzemben Kuo Mo Zso az egyik automata marógép munkáját nézi. 3

Next