Friss Ujság, 1951. március (56. évfolyam, 50-59. szám)

1951-03-01 / 50. szám

1951 március 1. csütörtök FRISS ÚJSÁG Komoly fejlődés a mezőgazdaság gépesítésében Mezőgazdaságunkról megállapította Gerő Ernő, hogy részben a kedvezőtlen időjárás miatt 1950-ben nem fejlődött egyenletesen. Kenyérgabonából 9,2 szá­zalékkal termeltünk többet, mint 1949- ben, de takarmánygabonában és a ta­karmánynövényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél el­maradtunk, ha nem is 1949-hez képest, de az 1950. évre előírt tervhez viszo­nyítva. Különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál, mely ter­ményekből több termett ugyan, mint 1949-ben, de, az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 79, illetve 65 szá­zalékra sikerült megvalósítani. Ez las­­sította, sőt részben visszavetette állat­­állományunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. Sertésállományunk 1950 októ-Rámutatott arra hogy a termelési adatok nem mutatják elég világosan a mezőgazdaság elmaradását gyors ütemben előretörő iparunkhoz képest. A falusi lakosság életszínvonala nagy­mértékben emelkedett a felszabadulás óta. A ,,hárommillió koldus“ Magyar­­országa megszűnt. Ez kétségtelenül nagy vívmány, ugyanakkor azonban nem hunyhatunk szemet az előtt a tény előtt, hogy szétaprózott mezőgazdasá­gunk nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőgazdasá­gunk árutermelése hallatlanul elmarad iparunk árutermelése mögött, így 1950- ben gyáriparunk árutermelése 35 száza­lékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4­ 5 százalékkal. Nyilván­való, hogy ezt a helyzetet nagyon so­káig így nem tarthatjuk fenn. Elmondotta Gerő Ernő, hogy a mező­­gazdaság elmaradásának legfőbb oka az, hogy iparunk már túlnyomó több­ségében szocialista nagyipar, mező­­gazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott kisárutermelő és kevés árut termelő gazdaság. Emellett szere­pet játszik az is, hogy egyéni paraszt­­gazdaságaink fejlődésére nem mindig fordítottunk elég gondot. Fokozni kell a mezőgazdaság gépesítését, a mezőgazda­ságunk műtrágyával, munkaeszközökkel, szállítóeszközökkel való ellátását. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a szétaprózott, kevés árut termelő mező­­gazdaságot fokozatosan nagyüzemű, sok árut termelő, iparunk és lakosságunk összes szükségleteit bőven kielégítő szo­cialista gazdasággá szervezzük át — összegezte a feladatokat Gerő Ernő, majd rátért 1950. évi belső áruforgal­munk ismertetésére. 1950 ben 153.000 kerékpárt és 10.000 motorkerékpárt vásároltak Rámutatott arra, hogy az áruforgalom nagymértékben megnőtt. Nagykereske­­delmünket már teljesen az állami szek­tor bonyolítja le és egy év alatt 57,4 százalékkal emelkedett a forgalma. Az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem, az állami, a szövetke­zeti és a magánkiskereskedelem együtt­véve az 1950. évben 18,8 százalékkal haladta meg az 1949. évi forgalmat. Az állami kiskereskedelem forgalma több mint 190 százalékkal növekedett. A föld­művesszövetkezetek forgalma a múlt év­ben 110 százalékkal emelkedett, a szö­vetkezeti boltak száma több mint 3100- zal szaporodott. Ezután az áruforgalom terén még megmutatkozó hiányosságok­­ról beszélt. Elmondotta, hogy 1950-ben egyes területeken a lakosság több árut szeretett volna vásárolni, mint amennyi rendelkezésére állott. Rámutatott arra hogy 1950-ben 156.000 kerékpárt és kö­zel 10 000 motorkerékpárt termeltünk és ez a hatalmas mennyiség sem mutat­kozott elegendőnek, mert ha lett volna többet is vásároltak volna. 1950-ben mintegy 120 millió forint értékben ter­meltünk rádióvevőkészülékeket — az előző évnél 43 százalékkal többet — és ezek nagy része is a dolgozókhoz jutott. Az ellenség kártevő munkája a közellátás területén Ezután arról beszélt, hogy a­­ belső áruforgalomban megmutatkozó rend­ellenességekben szerepet játszik minde­­nek előtt a mezőgazdasági termelés el­maradása iparunk meggyorsult terme­detében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanezen hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 50.000- rel csökkent. Ugyanakkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és a termelőcso­portok állatállománya. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdasá­gunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4400 traktorral növekedett és ezenkívül nagyszámú egyéb mező­­gazdasági gépet is adtunk a mezőgaz­daságnak A műtrágyafelhasználás 1950- ben 50 százalékkal emelkedett. Az agro­­technika is bizonyos javulást mutat. Egészében véve azonban mezőgazdasá­gunk fejlődését az ötéves terv első évé­ben nem tekinthetjük kielégítőnek — állapította meg Gerő Ernő é­léséhez képest. De szerepet játszik emellett az is, hogy a dolgozók, a keresők száma s ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyorsütemű növekedése átmenetileg csak kisebb mértékben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének emelke­désében, mert a szocialista iparosítás megköveteli, hogy most mindenekelőtt nehéziparunkat, illetve általában a ter­melőeszközök termelését fejlesszük. Hangsúlyozta Gerő Ernő, hogy igen komoly szerepet játszik ezen a téren népünk ellenségeinek, a kizsákmányoló osztályoknak, ezek maradványainak, a különféle reakciós elemeknek népi de­mokráciánk ellen irányuló tudatos kár­tevő munkája is.. Utalt a múlt év folya­mán többször megismétlődő tömeges vásárlási lázra. Végül megállapította hogy az ellenség, amelyre számos terü­leten súlyos csapásokat mértünk, rá­vetette magát a közellátás területére. Ily módon a közellátás kérdése az osz­tályharc egyik legfontosabb területévé vált. Ismertette, milyen intézkedéseket hoz­tak a közel­látás zavartalanságának biztosítására. Nyilvánvaló, hogy köz­ellátásunk kérdésének megoldásához még további erőfeszítések szükségesek. Min­denekelőtt a mezőgazdasági és az ipar­ termelés további fokozása terén, sőt nemcsak általában a mezőgazdasági és az ipari termelés, hanem döntően a mezőgazdaság és az ipar árutermelésé­nek további növelése útján. Figyelmez­tetett, hogy az ellenség meg fogja kísérelni újból a támadást ezen a terü­leten. Ezután elmondotta Gerő Ernő, hogy a közelad­ás terén meghozott és meg­hozandó intézkedések célja a dolgozók és családtagjaik zavartalan ellátása, jelentős állami tartalékok biztosítása és végül külkereskedelmi áruforgal­munk számára a szükséges árukészle­tek rendelkezésre bocsátása, bár az élelmiszerkivit­elt ötéves tervünk folya­mán mind nagyobb mértékben fogjuk gépkivitellel helyettesíteni. Külkereskedelmünk fejődéséről szól­va megállapítot­t, hogy a külkereske­delem az imperialisták által velünk szemben alkalmazott ellenséges rend­szabályok ellenére általában megoldot­ta az ötéves terv első évében rá váró feladatokat. Biztosította iparunk szá­­mára az egyelőre csak külföldről be­szerezhető nyersanyagokat, gépeke­t, stb. Ebben döntő szerepe volt a Szovjet­unió és a népi demokráciák között lét­rejött Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Hangsúlyozta, bár köl­csönös segítésről van szó, mégis első­sorban a Szovjetunió az, amely segít valamennyiünket, segíti, a népi demo­krácia összes országait. Egyetlen év alatt több mint 10 milliárd forint beruházás 1950-ben lényegesen magasabb össze­get ruháztunk be, mint amekkorát erre az évre előirányoztunk — folytatta Gerő Ernő. — A beruházások értéke mintegy 67,4 százalékkal haladta meg az 1949. évi beruházások összegét. A fel­emelt beruházási tervet népgazdasá­gunk 1950-ben 12,5 százalékkal túltel­jesítette. Egyetlen év alatt több mint 10 milliárd forintnyi összeget ruház­tunk be népgazdaságunkba. Részletesen ismertette, hogy egyes területekre mennyit hibáztunk be, majd áttért népünk életszínvonalának ismertetésére. Megállapította, hogy az ötéves terv első évében az életszínvo­nal gyorsabban növekedett, mint ezt ötéves tervünk előírta. A gyáriparban foglalkoztatottak b­ére egy év alatt 37,5 százalékkal növekedett. Jelentősen emelkedett az átlag munkabér is. 1950- ben 223.000-rel emelkedett a foglalkoz­tatottak száma. Különösen jelentős a­­dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedése. A statisztika szerint a dol­gozó parasztság átlagosan családonként 1511 forintot takarított meg 1950-ben. A nemzeti jövedelem alakulásáról szólva megállapította, hogy 1950-ben 20 százalékkal volt magasabb, mint az­ előző évben. Kimondotta, hogy a Horthy-fasizmus idején 15 év alatt — 1924-től 1939-ig — az ország nemzeti jövedelme mindössze 12,6 százalékkal emelkedett. Rámutatott arra, hogy népgazdaságunk komoly szocialista fel­halmozást képes megvalósítani és tény­legesen meg is valósít. A nemzeti jö­vedelem mind fokozottabb mértékben válik ténylegesen a nemzet, a­ nép jö­vedelmévé s mindinkább összezsugoro­dik a nemzeti jövedelemnek az a ré­sze, amely a tőkés szektorra jut. Megállapította, hogy országunk szo­cialista iparosításának terhét dön­tően iparunk viseli. Az állam sok­kal többet adott mezőgazdaságunknak különböző beruházásokban, kedvezmé­nyekben, mint amekkora összeget az mezőgazdaságtól visszakapott. 1950-ben az állam 4130 millió forintot juttatott a mezőgazdaságnak, de csak 2578 mil­lió forintot kapott vissza a mező­­gazdaságtól. Hiányosságok A hiányosságokat feltárva rámuta­tott, hogy még mindig laza az állami és a népi fegyelem. Javuló idő még tá­volról sem elég szilárd a munkafegye­lem. Érezhető egészen a legutóbbi idő­kig a szervezett takarékosság hiánya, a rendelkezésre álló ipari felszerelés, gépek elégtelen kihasználása. A nyer­s­­anyagpocsékolást, üzemeink viszonylag alacsony szervezési fokát, a felelős egyéni vezetés elmosottságát, a gyakori átszervezést, a vezető káderekben és a szakképzett munkásokban mutatkozó hiányt, a bürokratizmus elburjánzásat, a bírálat és önbírálat gyengeségét, a­ dolgozók javaslatainak, kezdeményezé­seinek elégtelen felkarolását említette meg­ még a hiányosságok felsorolásá­nál. Nagymértékben emelkedett a falusi lakosság életszínvonala Csongrád küldöttei: Kozma Lajosné mindszenti és Mracs Józsefné kiszom­bori dolgozó parasztasszony. Sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot­ ­ Hangsúlyozta, hogy az összes hiá­nyosságok és hibák semmit sem változ­tatnak az alapvető tényen: országunk­ban sikeresen rakjuk le a szocializmus alapjait, sikeresen építjük a szocialista népgazdaságot és ez az építés jóval gyorsabb, mint azt egy évvel ezelőtt feltételeztük. Megállapította: eredmé­nyeink azt mutatják, hogy bizonyos te­kintetben lebecsültük saját lehetőségein­ket. Nem láttuk világosan a rejtett tar­talékok nagyságát. A­­rejtett tartalékok még távolról sem merültek ki. A Szovjetunió sokoldalú baráti segít­ségéről beszélt ezután, amely döntően közrejátszott fejlődésünk ütemének meg­­növekedésében. Az egész dolgozó nép nevében köszönetét fejezte ki­ a kommu­nizmust diadalmasan építő Szovjetunió­nak, a nagy Sztálinnak. Az eredményeket a Szovjetunió támo­gatása és állandó segítsége mellett munkásosztályunk, dolgozó népünk — Pártunk vezetésével, Rákosi Mátyás ve­zetésével — kemény, szívós küzdelem­ben harcolta ki külső és belső ellensé­geinkkel szemben, a kizsákmányoló osztállyal és maradványaikkal szemben­ Rámutatott arra, hogy népgazdaságunk szocialista építésében megvalósított si­kereink, egyben az imperialista háborús gyújtogatók ellen a béke megvédéséért folytatott harcunk ereményei is. 3 Megnyílt előttünk a gyorsabb ütemű fejlődés lehetősége • Népgazdaságunk fejlődésének meg­gyorsulása azt jelenti, hogy az ötéves tervről szóló törvényben kijelölt felada­­tokat az ipar és közlekedés terén mint­egy három-három és fél év alatt meg tudjuk valósítani — folytatta Gerő Ernő beszámolóját. — És ha behozzuk a me­zőgazdaságunk fejlődésében mutatkozó elmaradást akkor minden lehetőségünk megvan arra, hogy az ötéves terv­ tör­­­­ényben előírt összes feladatokat, tehát egész mostani ötéves tervünket négy év alatt, vagy ennél is rövidebb idő alatt megvalósítsuk.­­ Szóval megnyílt előttünk a lehe­tőség, hogy országunkat az eddiginél is gyorsabb ütemben formáljuk át vi­rágzó, szocialista országgá, hogy ha­zánkat még erősebbé tegyük, hogy fo­kozzuk népünk felemelkedésének ütemét, hogy népünk életszínvonalát még na­gyobb mértékben növeljük, mint amit ezen a téren eredetileg célul tűztünk magunk elé.­­ Mindennek érdekében szükséges ötéves tervünknek olyan átdolgozása, melynek értelmében a még hátralévő négy évre az eredetinél sokkal nagyobb feladatokat állítunk országunk elé és mely ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy felszámoljuk azokat a hiányossá­gokat, amelyek népgazdaságunk fejlő­désében az ötéves terv első évi részlegé­nek megvalósítása során kerültek fel­színre — folytatta beszédét Gerő Ernő, majd rámutatott arra, hogy mindenek­előtt meg kell gyorsítani a nehézipar, az ipari alapanyagok, a villamosenergia és a gépgyártás s általában a termelő­­eszközöket előállító iparágak fejlődését, így tudjuk fokozni könnyűiparunk ter­melését, kielégíteni a nép gyorsan nö­vekvő sokféle szükségletét, hatalmasan megnövelni a munkásosztály, a dolgozó parasztság, egész népünk kulturált színvonalát. Szükség van arra is, hogy a dolgozó parasztok soraiból a mező­­gazdasági szakemberek tízezreit és száz­ezreit képezzük ki, hogy a tudományt és a kultúrát bevigyük a faluba, gyor­sabb ütemben és nagyobb mértékben, mint azt eredeti ötéves tervünk előírja.

Next