Független Magyarország, 1903. január (2. évfolyam, 286-316. szám)

1903-01-27 / 312. szám

12 FUGGETLEN IVTAGYAEOFSIZ-IG -Í r»Ao nvv.január 27. óvoda számára az épület készen lesz. A nyár folyamán készen lesz az állami magyar óvoda, amely bizonyára nagyon közre fog hatni az ottani németek megmagyarosítására. — Tűz a pamutgyárban. Nagy tűz pusztított ma reggel Újpesten. A magyar pamutipar-részvénytársaság Mező-utcza 2. szám alatt levő gyártelepének egy része esett a lángok martalékául. A gyárban reggel hat órakor kezdték meg a munkát. Egy órán át folyt már a munka, amikor hét óra tájban a pamuttisztítóban kitört a tűz. A pamuttisztítóban összesen húsz gép van, amelyek egyike idézte elő a veszedelmet. Itt tisztítják meg a nyersen érkező gyapot- és szőrme-agyagot. Negyven méter hoszszú, üvegggel fedett emeletes épület ez, amelyben a veszedelem keletkezésekor húsz munkás foglalkozott a tömérdek nyersanyag feldolgozásával. A tisztítógépbe helyezett nyers gyapotanyag közé valahogyan kavicsdarab jutott, amelyből az ütős gép szikrát csiholt ki. A kipattant szikrától tüzet fogott a gép hengerét körülvevő hatalmas pamuttekercs és a gyúlékony anyagban egy pillanat alatt tüzet élesztett, amely fékezhetetlen gyorsasággal terjedt tovább. A gépek izzó zsarátnokok között állottak s a helyiség üveg fedelét felszakitotta a láng és a füst. A munkások kimenekültek a raktárból s a szomszéd gyári tűzoltók és az újpesti tűzoltók segítségvel hozzáláttak az oltáshoz. A különálló raktárépület megmentéséről szó sem lehetett, mert az oda fölhalmozott gyapot és pamut olthatatlanul, lappangva égett tovább. A raktár teteje beroskadt s a vasgerendák és a tetőzet vasszerkezete rázuhant a tisztító gépekre. A gyárban megszüntették a munkát s amit lehetett, kihordtak az égő helyiségből a tágas udvarra. A közeli gyárakból csapatostól érkeztek a tűz színhelyére a gyári munkások tűzoltó szerekkel, hogy segítségére legyenek a tűzoltóknak. Csak igy, ilyen kettőzött és megfeszített erővel sikerült a tűz továbbterjedésének ezután elejét venni. A tüzet azonban egészen elfojtani nem lehetett, sőt nagy, gyúlékony pamuthalmaz még napokon át fog égni. A gyártelepen már ezelőtt öt évvel is nagy tűz pusztított, amikor az egész gyártelep leégett. A tűz akkor is a pamuttisztítóban keletkezett és minthogy az épületek akkor közvetlen egymás mellett ásottak a tűz egyik tetőről a másikra könnyen átterjedt anélkül, hogy a tűzoltók lokalizálni tudták volna. Most, mikor a gyárat újból felépítették, okulva a tűzesetből, az épületeket nagy távolságra építették föl, hogy így talán a jövőben bekövetkezhető veszedelemnek hamar útját vághassák. Most is leégett volna az egész gyártelep, ha az épületek nincsenek olyan messze egymástól. A leégett pamuttisztítóban a gépek teljesen tönkrementek, azonkívül maga a nagy épület is. A kár körülbelül ötvenezer koronára tehető, ami megtérül, amert a gyártelep biztosítva van tűzvész ellen. — Megrágalmazott tanító. Még a múl évi dectember 29-én történt, hogy a vercserovai iskolában tanítás alatt meghalt egy gyermek. A szokatlan eset már magában véve is föltünést keltett, de még nagyobb izgalomba hozta az egész község lakosságát az a hír, mely még aznap szárnyra kelt, hogy a gyermeket Kengin János, a tanító verte agyon. Tanúja ennek a rémes tettnek nem igen akadt, de hívője, annál több. Vercserova egész okossága lázongott a tanító ellen s csakhamar följelentés érkezett a karánsebesi kir. ügyészséghez is melynek sürgős intézkedése folytán a gyermeket rém volt szabad a rendes időben eltemetni, -két napig temetetlenül maradt a holttest; kihallgatások, vizsgálatok és jegyzőkönyvek egész sora következett s a szegény tanítónak ugyancsak szomorú karácsonya volt. Az ügyészség a megejtett vizsgálatok után beható eljárást indított meg s csak e hó 21-én, szerdán döntöttek Bengin ügyében. Az eredmény az, hogy az ügyészség Bengin tanítóval szemben elejtette a vádat, mert bebizomult, még hozzá sem nyúlt a gyermekhez, hanem szivjörcsökben szenvedett a szerencsétlen s annak egy leves rohama ölte meg épen az iskolában. De kiderült az is, hogy a rágalom terjesztője Belescu Tamás vercserovai halottkém, aki maga is nyugalmazott tanító, de önző érdekektől vezettetve nem hallotta kollégáját nyilvánosan meghurczolni és feltetlenül kitenni annak a veszélynek, hogy kenyerét inatlanul elveszítse. Bengin János tanító megtette a szükséges lépéseket rágalmazója ellen. — Uj Budha. Egy Matszumo nevű japáni katonatiszt, aki most az európai egyesült haderővel együtt Pekingben van, nemrég hosszabb utazást tett Mongolország legbelső részébe, Dolon nor tartományba. Sorba meglátogatta az ország nevezetességeit , a lámákat, és miután meghallotta, hogy van köztük egy valódi, eleven Budha is, tudakozódott is utána, várjon nem láthatná-e. Azt felelték neki, hogy semmiesetre sem látogathatja meg az érdekes férfit, mert ha nem volna neki kellemetlen e látogatás, már régen előre megjósolta volna, hiszen Budha mindentudó. A japán tiszt azonban ezzel a láma-logikával nem hagyta magát meggyőzni, hanem ragaszkodott kívánságához, Nagy sokára meg is engedték neki, hogy elmenjen Budhához. Mekkora volt csodálkozása, mikor Budijához vezették őt és fiatal gyermeket talált ott. E mellett Budha teljesen európai módra volt berendezkedve. Megkínálták a vendéget kávéval, egyiptomi czisarettákkal, a bútorzat szintén igen szép volt, körülbelül olyan, mint egy vagyonos európai családnál. Néhány udvariassági frázis után a vendég megkérdezte Budhát, honnan szerezte ezt a sok szép dolgot? «Barátaimtól kaptam ajándékba», volt a felelet. Persze a tisztet ez a felelet nagyon kiváncsivá tette és most már azt is megkérdezte, hogy kik azok a barátok. *A másik szobában megláthatják őket», felelte Budha. A vendég tehát benyitott a mellékszobába, ahol legnagyobb ámulatára — a czár és czárné arczképeit látta remek arany, keretben. — Ritka madár. Vanyek Béla kurdi jegyző, a kaposi nádasban a múlt napokban egy északi jegesbuvárt lőtt, a hazánkan ugyancsak ritka vizi madarat ajándékul beküdte a vármegyei muzeum igazgatóságának, ahonnan Kristófé!. Béla szegzárdi jeles állattömő kezébe került, ki oly sikerülten tömte ki, hogy a szegzárdi múzeum természetrajzi osztályának egyik legbecsesebb példánya lesz. — Temetés. Gajzágó Manót, a tegnapelőtt elhunyt Ítélőtáblás bírót, ahol a jótékony szólű társadalmi mozgalmakban is tevékeny részt vett, ma délután temették Mária utczai lakásából kortársainak, tisztelőinek és barátainak élénk részvéte mellett. A temetésen legfelsőbb bíróságainak több tagja is megjelent, míg a budapesti büntetőtörvényszék, amelynek az elhunyt egyik buzgó tagja volt, Grárán István táblai bíró vezetésével csaknem teljes számban eljött a végtisztességre : az ügyészi kar Geguss Gusztáv főügyész-helyettes vezetése alatt szintén nagyszámban jelent meg. Az egyházi szertartást Kanovics Béla józsefvárosi plébános végezte, mire a koporsót a gyásztantóra emelték s kivitték a kerepesi-uti temetőbe. A koszorúk nagy tömege külön kocsin kisérte a megboldogultat örök pihenő helyére. — A bécsi szabósztrájk. Egy bécsi kőnyomatos jelentése szerint — mint Bécsből táviratozzák .— Lueger polgármester a keresztény-szocziális munkásegyesület tegnapi gyűlésén közölte, hogy, a község pénztárából 6000 koronát fog adni a sztrájkoló szabok támogatására. — Tűzvész. Tegnap este — mint Plymouthból táviratozzák — Bucklesben a nagy nyugati vasút gépészműhelyében tűz ütött ki, amely csakhamar a szomszéd gőzfűrésztelepre is kiterjedt, ahol sok épültfa volt. Mind a két épület néhány pillanat alatt lángba borult és csakhamar teljesen porráégett. A hadihajók matrózai támogatták a plymouthy tűzoltókat, úgy hogy a tüzet sikerült elszigetelni, de reggelig nem sikerült teljesen eloltani. A kár igen nagy. A brüsszeli merénylet a bíróság előtt. A belga király ellen november 15-én elkövetett merénylet ügyében, — mint Brüsszelből táviratozzák — ma kellett volna megkezdeni a főtárgyalást. A bíróság elnöke azonban a tárgyalást február 6-ára halasztotta, mert a vádlott egyik védőjének meghalt a felesége, — Székely bányászok Tatán. A székelymentésnek szerencsés útját találta meg a parajdi-vidéki székelység számára a székelyföldi kormánybiztosság: próbát tett vele nem lehetne-e jó alkalmazást találni számukra a hazai bányákban. A magyar kivándorlók nagy része, különösen amelyik Amerikába kerül, a bányák munkásainak számát szaporítja úgy is, miért ne csinálhatna hát szerencsés konkurrencziát a külföld bányamunkásainak idehaza? Decemberben egy kisebb munkáscsoport indult tehát útnak Parajáról a tatai kőszénbányába. Parajának pár év előtt nagy gyufagyára volt s ez tartotta el a környék szegény és kis igényű székely népét. A gyufagyárat azonban avasút nélkül szűkölködő kis székely városból átvitték Kolozsvárra s ettől fogva a parajdi nép a székelység nyomorultjai közé került. Az újdonsült székely bányászok várakozáson felül jól teljesítették munkájukat a tatai kőszépbányában, amely eddig jórészben külföldi munkásokat volt kénytelen alkalmazni, nem szívesen, mert ők voltak a nyughatatlanság és elégedetlenség terjesztői mindig a lassan kint előtérbe nyomuló magyar bányamunkásság közt. De meg vannak elégedve sorsukkal a Dunántúlra szakadt székely bányászok is. A decemberben érkezett kis csapat előőrse volt annak a nagyobb munkásszállításnak, amely már tervben van, mert a felhagyott székely bányák vidékéről rövidesen több száz család indul a tatai bányákba. — Az utolsó levél. Megírtuk, hogy Vallon milyen borzalmas módon gyilkolta meg Sós János vetélytársát, Beke Jánost. Sós a gyilkosság elkövetése után főbelőtte magát és meghalt. Úgy látszik borzalmas tettére már régebben készült, erre muta legalább az a levél, melyet szerelmesének írt akivel évek óta vadházasságban élt. Viszonyukból kis leánygyermekük is született és utolsó levelében leánykájához is szól az atyai gondoskodás gyengéd hangján.. A levél valóban megható egyszerűségében is ; érdekes, hogy versben van irva. Kedves Gondviselőm1. A jó Isten veled légy szerencsés boldog mig csak tart életed, köszönöm tenéked minden jó tettedet 19 évig tartott hű gondviselésedet; mind mindezeket hűen köszönöm tenéked, légy szerencsés boldog hátramért idődben, ne boruljon reád bánat, felhőképen, a jó Isten veletek kedves gondviselőm mondhatom hogy volt mert sokat fáradtál, sem vihar sem részt nem tartott visszaha későn vagy korán megtekintettél, az Isten áldjon meg minden lépteidért. Kedves Gondviselőm téged arra kérlek, kedves kis árvámat ne hagyd el ha lehet ne hagyd eltapodni idegen kezeknek; a szülői szívnek szeretet forrása ne jöjjön el tőle még kissoruságba, hanem több évekig tartsd meg gondosságba. — Kedves kis leányom téged arra kérlek, szót fogadj azoknak, kik jóra oktatnak, mert az árva kenyér keserű falatját könnyeid áztatják mert nem mondhatod többé kedves öreg papám, tegye meg azt nékem amire én kérem, nem hallom meg többé kedves szavaidat nem érzem sok szép csolkjaidat ölelő karjaidat. Kedves kis leányom, most már Istenveled, légy szerencsés boldog mig tartaz életed. — Nedves gondviselőm és kedves leányom az urnák áldását reátok kívánom, a hűszeretetetekért az Isten áldjon meg. Ha a'jártadba lesz a temetőkert széle tekintsd meg síromat menj oda melléje. Jusson az eszedbe ki nyugszik alatta a ki neked mindig nagy pártodad fogta. Fájó szivem rebeg lelkem árva lánya, a kiket hűen szerettem azok tőlem elválnak. A sír szélén most már beszédem bezárom. Szivem fájdalmát elvágom. — Örült a fogadóban. Nagy riadalmat keltett ma délben a bécsi-utczai Budapest-fogadóban egy vendég, aki dühöngeni kezdett. Tegnap érkezett ugyanis Bécsből a fővárosba Kessler Adolf 51 éves műépítész és a Budapest-fogadóba szállott meg. Ma da ben Kessler egyszerre dühöngeni kezdett és a szobájában tört-zúzott mindent. A nagyzajra berohantak a fogadó alkalmazottjai és nagynehezen lefogták a dühöngőt. Bevitték a főkapitányságra, ahol a rendőrorvos megállapította, hogy a szerencsétlen ember elméje megháborodott. Átvitték a lipótmezei tábolodába. — Csontváz a faodúban. Az Aveyron megyében Rodez, franczia falu közelében nemrég vágták ki a környék legvénebb gesztenyefáját. Mikor a törzs eldarabolására került a sor, a fa hatalmas odvában egy emberi csontváz maradékaira akadtak. A félig elmállott csontok között talált fegyverrészekről meg pénzekről, amelyekre az 1552-iki dátum volt rávésve, megállapították, hogy a csontváz a közeli Roque-Valzergues vár egyik nyúlás katonája lehetett, aki menekülés közben sülyedt az odúba, ahonnan azután nem tudott már előbújni.