Független Magyarország, 1903. március (2. évfolyam, 344-373. szám)
1903-03-01 / 344. szám
Budapest, 1903. II. évfolyam, 344. sz. Vasárnap, márczius 1. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 1 kor.,negyed évre 1 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben 1 fill., vidoken 10 fill. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap után Való napon is. DIENES MÁRTON felelős szerkesztő. Apróhirdetések ára: Egy szó 4 fill., vastagabb betűvel 8 fill. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Király utcza 72. (Teréz-konti mellett.) Telefon: 586. Vagy - vagy! Irta: Rátkay László orsz. képviselő. Érted magyar nemzetem azt, ami odaát történt? Nem? Nos hát majd megmagyarázom ! Bécsben, az urak házában felállott az osztrák honvédelmi miniszter, és kijelentette, hogy a császár «legfelsőbb akarata» az, hogy a hadsereg ezentúl is egységes és osztrák maradjon, híven a régi szellemhez és hagyományokhoz. (Hogy melyek a régi hagyományok, azt az aradi sirhalom fűszálai elsusogják neked.) És a miniszter ezen kijelentésére, mintegy varázsszóra egymás karjaiba borultak a tülekedőosztrák pártok, a cseh farkasok, a német rókák, és örömkönyeik csatornát vágtak kárörvendő arczáikon. Végre hát egygyesültek a gyűlöletben, az ellened való gyűlöletben. És mindezt egy szó okozta: a legfelsőbb akarat! Most már csak érted ugye? Nem! Éj de nehéz a felfogásod édes magyarom ! A te egyenes, becsületes lelked azt súgja neked, hogy a legfelsőbb akarat nem lehet más, mint a te akaratod, az ezer éves magyar nemzet akarata. Ám Welserheimburga válladra veregetve, fölényes mosollyal megmagyarázza neked, hogy elmaradtál a világtól. Mert alkotmányod, országgyűlésed, királyi esküd, szentesített törvényeid, mind csak ábránd, ha az ellentétbe kerül az osztrák pártok egységes érzelmével és a legfelsőbb akarattal. Magyar hadsereg, magyar vezényszó, magyar lobogó! Bolondság ! Hogy kárt tégy újra az összbirodalom szentséges eszményében, mint egykor, régen, félszázad előtt! ? Na még csak az kellene! Neked más a hivatásod ! Az, hogy vér verejtéket izzadva hord garasaidat a katona urak zsebébe, asszonyaid pedig szüljék az emberanyagot a császárnak, a legfőbb hadúrnak ! Érted-e már!? " Végre megérted, és arczodat kiveri a szégyen érzete. Pedig csak tűrj és hallgass! Mert rászolgáltál arra, hogy az osztrák cseléd rád vágjon ostoráéval, és homlokodra süsse a gyalázat bélyegét. Régen botorkálsz már az erkölcsi elzüllés útján. Alkotmányodnak ezeréves cserfájáról régen hull a levél, és te egykedvűen tűrted a szomorú fonnyadást. Majd lezölden újra! Most ott állasz a kietlen pusztaságban, egyedül, elhagyatva! Vagy — vagy! ’ Vagy tovább kiégy, a filigkezdet után és gyáván tűröd, hogy elvegyék alkotmányodnak még meglevő kincseit, magyar nyelvedet, és begyömöszöljenek az összbirodalom tartományai közé, hogy együtt hajlong, üvölts, dulakodj a császár kegyeinek morzsáiért a többivel, vagyegemberes f is.E magac M . .szikrázó haraggal kiállod.: eddig és ne tovább! Vagy — vagy! De sokáig ne tétovázz, mert ütött a tizenkettedik óra ! Úti jegyzetek Szibériából, A Független Magyarország részére összeállította: Gróf /Ady Jenő. — Ötödik közlemény. — ie a kiindási ponthoz kell visszatérnem, hogy végre a törzsek vallásáról, tohumanizmusról beszéljek, melyet egész Szibériában a Volga és a Don közt titokban űznek. Különösen a Dajkál tó környékén lép fel legnyiltabban e kultusz, melyet az olkoncák teljes biztonságban teljesítenek, így okoskodnak: «Oroszország oly messze van s a fehér czárnak oly sok a dolga! Ha tiz évben egyszer egy orosz tisztviselő mutatkozik is vidékeinken, már négy héttel előbb bejelenti magát. Meglepetésektől tehát nincs mit tartanunk». A Bajkál tó nyugati partjának egyik szomszédos kis szigetén, melyet Olkonnak hívnak, gyülekeznek össze a hívek. A Dajkál tó partjai már jóval az orosz hódítás előtt, a legkorábbi időkben is száműzetési helyéül szolgáltak a kínaiaknak; képes beszédjükben elnevezték e vidéket a «tájnak, hol az éjszakák hosszúak» s ezektől a számüzöttektől, kiknek leszármazottjai behatoltak a szigetbe, keletkezett lassanként a Shamán vallás s néhány orosz tudós állítása szerint, akik, azt hiszem, száműzött minőségben laknak Tomsk környékén, a Shamanizmustól eredt az annyra elterjedt Buddha vallás, mely feltevés lehetetlennek tűnik fel nekem s melyet nem tudok elhinni. Bizonyos szavak és elvek bizonyítják ugyan, hogy a Shamánok és Buddhisták és úgy állandó érintkezésben voltak azon népekkel, melyek a Shamanizmust gyakorolták, mint emezek az izlám népeivel és meg se merné senki állítani, hogy az izlám vagy az ortodox csoport a siamán vallásból eredne. Inkább nagyon is zárkózottak vallásukat illetőleg ezek a híres shamánok s az igazi shauián, vagyis ki még jelenleg is az, nem mer vallásáról beszélni, félve az orosz hatóságok büntetésétől, vagy ami még veszedelmesebbnek tetszik neki, istenének haragjától, hogy elhíresztelte s elárulta vallásának titkait. Azok, kik már elhagyták vallásukat a buddhaizmusért, amint ezt gyakran látni Mongolország határain, vagy azok, kik vallást cseréltek az ortodox görög ellenében, szintén nem mernek róla beszélni; azt állítják, hogy új istenüknek nem lévén teljes bizalma bennük, nem védené meg őket régi isteneik haragja ellen, akik úgyis haragosak azokra, kik elhagyták, s nem bocsátanak meg nekik soha, hogy vallásuk titkait is elárulták s előbb-utóbb utolérné őket az istenségek haragja s kegyetlenül megbüntetné. Mindenféle nehézségekbe ütközik e régi vallás eredetének és gyakorlásának pontos adatait beszerezni. Amit megtudhattam, annak összefoglalása az, hogy kétféle istenekben hisznek, a jókban és gonoszokban; az elsők, a jók, természetesen az ég legszebb pontjain laknak, a nap és csillagok körül, vagy még feljebb, mert minden jó, amit egy szegény barát, tuniguz vagy jakuszk remélhet, onnan felülről jő: világosság, melegség, eső, mi megnöveszti a füvet a legelőkön s réteken. Azután a rosszak és gonoszak; ezeket az isteneket a shamán vallás földünk gyomrába helyezte el. Az ember szabad ugyan elhatározásában, de hatása alatt áll ez isteneknek, mely alól nem vonhatjuk ki magunkat. Szabad a választás, de a shamán hite szerint odafenn a mérleget azután a rossz és jó után csinálják meg, melyet életében elkövetett. És itt egy legendára kell rátérnem, melyet egy öreg shamán szájából hallottam Irkuczkban s mely sajátja e vallásnak a gyönyörű Bajkál tó környékén lakó híveinek. Hogy megértsük a legendát, tudni kell, hogy nagy fekvésű különbség van Irkuczk és a Bajkál tó közt s hogy e tó minden vizét egy az Angara forrásánál fekvő szikla tartja fel. Ha ez a szikla elmozdulna, a tó vizei egy mederben egyesülve, megsemmisítenék Irkuczkot s ijesztő sietséggel rohannának a tenger felé, az Angara völgyéből egyetlen nagy folyamot formálva. Erre a sziklára kerülnek alelkek a halál után. Szűk felületen, majdnem csak a vízmagasságban, szédüléstől elfogva és elkábitva az Angara bugyogásától, mely épen itt válik ki a Bajkál tóból, csak nehezen tudják itt magukat fentartani. Ha mégis sikerül, akkor jele, hogy kegyelmet leltek isten előtt; ha ellenkezőleg, bűnös volt az életük, az áram elragadja és megsemmisíti őket. Az Angara A véradó ellen, Budapest, február 18. Az osztrák támadás, mint előre jeleztük, ma nagy hullámokat vert föl a parlamentben. A függetlenségi párt, mely a katonai javaslatok ellen folytatott nagy küzdelmében mindig arra utalt, hogy a közösnek nevezett hadsereg voltaképen az osztrák abszolutisztikus főtámasza, a felháborodás igaz és jogosult hangján verte vissza a «bécsi kéz» vakmerő ütését. BalkanLászló emelkedett hangú tiltakozása, Csákosi Viktor lendületes szavai, Pichler Győző éles kritikája és Ugrón Gábor dörgő, gyújtó beszéde mély hatást tettek az egész Házban.