Független Magyarország, 1903. június (2. évfolyam, 434-461. szám)

1903-06-02 / 434. szám

4 FÜGGETLEN ZSAGYAROESZAG 1903 junius 2. tálva a végzetes útra. A térdig érő hóban a honvédek alig tudtak kilépni. A huszárok mo­gorván ültek lovukon, vagy húzták kantárszilon fölfelé, nem törődve a mellettük haladó — valóságos jégkéreggel bevont — gyalogosokkal Az ágyukhoz, társzekerekhez csapatonként ren­delték ki az embereket, ötven-hatvan férfi be­léjük kapaszkodva, vonszolta fölfelé. Az ágyu­kat három helyen szét kellett szedni s vállon vinni a csöveket, a kerekeket, talyigákat. Több ágyú és lőszerkocsi lovastul a mélységbe zu­hant Éjfél volt, midőn messziről őrtüzeket pillantottak meg a honvédek, gyorsították lép­tüket abban a hiszemben, hogy már a czélnál vannak. Pedig még csak a hegytetőre értek, az alagúthoz. Az őrtüzekhez ültek melegedni, de ezeknek nem volt semmi melegítő hatásuk a rop­pant — 20 fokon aluli — hidegben. Görgei egész nap az alagútnál tartózkodott, éjjel is, intéz­­kedve, hogy a menetelés ne akadjon meg. Az alagúton túl meredek az út, a menetelés tehát még fárasztóbb, még veszélyesebb. A gyalogo­sok fegyvereiket mászórud gyanánt használták, egyesek pedig kimerülve a fáradtságtól, egy­szerűen leülnek s úgy csúsznak lefelé. De ve­szélyesebb volt a lovak és szekerek haladása; egész fatörzseket kötöttek a szekerekhez, hogy az ereszkedést lassítsák. Dőlt is sok ember, sok állat, összetört mindenféle tárgy. Ami nem volt elvihető, egyszerűen félredobták, vagy lelökték a lejtőn. Tizenhat órai, emberi fogalmat meghaladó küzdés után, holtra csigázva ért Aulich hadosztálya Beszterczebányára. Ez átvonulás emlékére állították az öntött­vasból készült, nyolcz méter magas obeliszket, ezer korona költséggel, melyhez Körmöcz városa négyszáz koronányi öszeggel járult. Az obenszk talapza­tán a következő négy felírás diszlik: «Ezen az utón vonult Körmöczbányáról Beszterczebányára 1849 január 24-ének éjjelén Görgei Artur tábornok vezérsége s Aulich Lajos ezredes vezetése alatt hős honvédeink serege. Második oldalán: «Tettek sugára átragyog Időn, enyészeten. Bajza, Apotheosis.­» Harmadik oldalán : «Midőn hazánkra törtek két felől, őket szülé a nemzetbecsület. Tóth K. Kik voltak a honvédek ?» Negyedik oldalán: «Ezt azt emlékoszlopot, a nevezetes történeti esemény félszázados évfor­dulóján, Körmöcz szab. kir. és fő­bányaváros közönsége támogatásával, állította a Körmöczbányai Magyar­ Egyesület. » Az ünnep lefolyása a következő volt: Hymnus, énekelte a főreáliskola ifjúsága. Megnyitó, mondta Vizy Ferencz, a Körmöczbányai Ma­gyar­ Egyesület elnöke. Az első honvédzászlóalj, költemény 1848-ból, szavalta Palkovics Anna. Emlékbeszéd, elmondta Putnoki Mór. Kik voltak a honvédek ? Költemény Tóth K.-ról, szavalta Stern Miksa. Alkalmi ének, előadta a főreál­­iskola ifjúságának énekkara. Apotheosis, költe­mény Bajzától, szavalta Huszár Kornél. Záró­­szó, mondta Vizy Ferencz, a K. M.­E. elnöke. Az emlékoszlopot átvette a város hatóságának nevében Palkovics Emil, Körmöcz városának polgármestere. Szózat, énekelte a főreáliskola ifjúsága. A zenekarokat Antos Károly karmester taní­totta be s vezette. Az ünnepély után a «Va­dászkürt»-ben társasebéd volt. — Egy egyetemi tanár ünneplése. Nagy ünnepségek közt folyt le Fabinyi Rudolf kolozsvári egyetemi tanár 25 éves tanári jubi­leuma Kolozsvárott. Az egyetemi hatóság és az ifjúság az egyetem aulájában gyűlt össze a tudósnak ünneplésére. Fabinyi meghatottan köszönte meg az ovácziókat, beszédében kérvén az ifjúságot további támogatásra. A gyógy­szerész ifjúság 3000 koronás alapítványt tett Fabinyi nevére. .. Pünkösd után. Sötét, felhős ég, folyton per­metező eső, amely néha-néha szakadó záporrá sű­rűsödött": ez volt az idei pünkösd. A vidéki föld­­műves nép még csak elviselte valahogy ezt az ünneprontást, hiszen esőre most nagy szükség volt és az elmaradt ünnepi mulatságokért kárpótolta őt a bő termésre nyíló reménység. De a városi polgár­ságot, amelynek piros pünkösd napja rendesen meg­nyitja a zöldbe való kirándulások sorozatát, ugyan­csak elkeserítette a kétnapos eső. A második ün­nepnap derült reggele kicsalogatta ugyan a kirán­duló-közönséget, de a Városligetnél,, vagy Margitszi­getnél nem jutottak messzebbre. Ilyenformán a Zugliget, a Hűvösvölgy kies tisztásai és virányai zsíros papirosok és fogósdit játszó kirándulók nélkül maradtak. Ellenben annál jobb üzletet csináltak az Andrássy-úti és kör­uti kávéházak. Vasárnap és hétfőn délután a kávéházak terrasszai és ablakai zsúfolva voltak a legfrissebb nyári ruhákba öltözött hölgyekkel, fehér mellényes, panama-kalapos urakkal. Nagy kelete volt az illusztrált lapoknak, a napilapok pünkösdi mellékleteinek. Nem akarjuk gyanúsítani a budapesti közönséget, de alighanem volt a rossz időnek valami köze ahhoz,hogy a templomokba az idén csak úgy tódult az ájtatos nép. Valamennyi templom tele volt ájtatoskodókkal. Különösen pedig a budavári koronázó Mátyás-templom, ahol a főistentiszteleten dr. Kohl Medárd fölszentelt püspök pontifikált. Pünkösd hétfőjén két búcsú is volt a fővárosban. Az egyik a Rókus-kórház felavató ünnepének évfor­dulója alkalmából a rókusi kápolnában, a másik a Svábhegyen. Mind a két kápolnában ünnepi isten­tiszteletek tartottak, amelyeken nagy közönség vett részt. A két kápolna körül rögtönzött piaczokon egész napon át nagy volt az élénkség. Különösen vig volt a svábhegyi búcsú, amelyre a városból is sokan rándultak ki. — Lövészek mozgalma. Hazánkban a lövészet ügye fellendülni kezd. Új lövész-egye­sületek keletkeznek s a régiek kezdik meg újból működésüket. Magyarország lövész-egyesületei június 7-én délelőtt 10 órakor a «Budapesti Polgári Lövész­ egyesület» lövőházában, II. ker., Marczibányi­ tér 6. szám alatt értekezletet tar­tanak, amelynek tárgya, hogyan lehetne a lövészetet hazánkban fellendíteni. A «Budapesti Polgári Lövészegyesület» június hó 7-, 9., 11. és 14-ik napjain József főherczeg születése 70. évfordulója alkalmából «Örömlövészetet tart», amire feljövetelét már is több vidéki lövész megígérte. — Rákóczi-Ünnepélyek. A sepsiszentgyörgyi polg. fiúiskola ifjúsága múlt hó 30-án tartotta Rá­­kóczi-ünnepélyét. A jól sikerült ünnepélyen nagy közönség vett részt és lelkesen tapsolta az ügyesen összeállított tárgysorozatot.­­ A viszlói ev­­ref­egylet múlt hó 24-én, szentelt ünnepet a Rákóczi-szabad­­ságharcz kétszáz éves fordulója emlékének. Az ün­nepély templomi istentisztelet keretében folyt le. — Ugyancsak most folyt le nagy ünnepségek között az ungvári Rákóczi-ünnep is. Az ünnepélyen melyen az egész vármegye előkelőségei résztvettek, áhítat­tal hallgatták az ügyesen összeállított műsor egyes számait. — A stibli-hard Pozsonyban. A közös­hadseregbeli kard legutóbbi szerepléséről utolsó számunkban megemlékeztünk. Pozsonyi tudó­sítónk a következő részletekkel egészi ki hírünket : Szászy hadnagy, az eset »hőse« az ötödik Radeczky-féle dragonyos-ezred­­ben szolgált mint önkéntes, önkéntességi évé­nek letelte után bevonult, hogy aktiváltassa magát. Unokája Gervay pozsonyi takarékpénz­tári igazgatónak és előkelő pozsonyi családból való. A kávéházi kardlapozás most egyszerre elvágta katonai karrierjét, kilép a hadseregből. Palugyai sérülései jelentéktelenek és nem is emelt panaszt a hadnagy ellen, beérte azzal, hogy Szászy a katonaság kötelékéből kilépett. Azt hisszük azonban, hogyha Szászy hadnagy saját maga nem lépett volna ki a hadseregből, aligha lett volna valami következménye hős­ködésének. — Egy kitüntetés. Bachát Endre, oláhpataki ev. tanító negyven hosszú esztendőn keresztül dol­gozik már ezen a testet lelket őrlő pályán. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium most ezen alkalom­ból írásbeli elismerésével és köszönetével tüntette ki. Szép, hogy ennyi is kijutott Bachátnak, bezzeg ha­­ udvari, vagy miniszteri ajtónálló volna, ordó is ki­járna a részére. Dehát hiszen Bachát tanító csak, hogy lehetne az ő esetében ilyesmire még csak gon­dolni is. — Az olasz király Parisban. Amint egy római távirat jelenti: a «Tribuna» úgy értesül Párisból, hogy Viktor Emánuel király julius első felében Párisba utazik, ahol mint Loubet elnök vendége, a külügyminisztériumba fog megszállni. Loubet a király látogatását Rómában fogja viszonozni és mint a király vendége a Quirinalban fog lakni. — Anarchisták és szoczialisták. Párisból jelentik: Ma délután a Place de la Republiquen antiklerikális tüntetést kíséreltek meg, amelyet azon­ban a rendőrség intézkedései csírájában elfojtottak. Anarchista csoportoknak mégis sikerült behatolniok a munkástőzsdébe, ahol épen szoczialisztikus gyü­lekezetet tartottak. Az anarchisták megzavarták a gyűlést, miközben verekedésre került a dolog. Több ember megsérült. A rendőrség közbelépett és többe­ket letartóztatott, a letartóztatottak között van Fribourg városi tanácsos is. Egy rendőr is meg­sérült. — A Siemens-czég csillárpanamija. Tavaly nagy felháborodást keltett a magyar iparnak az a csúf kijátszása, melyen a Siemens és Halske czéget rajtaérték. Csillárokat kellett, százezrekbe rugó értékben, az új parlament és a királyi várpalota részére szállítani. A pályá­zatot, melynek az volt a fő feltétele, hogy csak magyar gyártmányt fogadnak el, az említettt ezég nyerte el. Elnyerte pedig azért, mivel a külföldi ezég Budapesten egy csillárgyárat létesített. De hamarosan kisült, hogy ez a magyar gründolás nem volt egyéb, mint szem-, fényvesztés. Arra való, hogy Siemens és Halske a körmei közzé kaparintsa a jövedelmeinek ígérkező szállítást. A c­égnek nagy összeköt­tetései révén sikerült is ez, de nem sikerült, amit­ — ennek folytatásaképen — a magyar ipari becsapására kifundált. Egy becsületes magyar­ iparos, Kulcsár Sándor ugyanis leleplezte a­ ravasz németet, aki a csillárokat bécsi gyárában csináltatta meg s lopva csempészte Budapestre. Ekkor folyt az új parlament berendezése és azt ide becsempészni szándékolt osztrák portékát, aminthogy egyéb nem is történhetett, vissza­dobták Siemenséknek. De ugyanez időben,­ néhány héttel előbb a bécsi csillárokat szép­ csöndben elhelyezték­­ a királyi vár­palotában. Nem is csak pár darabot, hanem közel 200.000 korona értékű csil­lárt loptak be a magyar király házába, aki pedig szintén követelte, hogy csak a ma­, gyár­ipar terméke jusson be budai várpalotá­jába. Amidőn lerántották a leplet Siemensék ü­zelméről, Hauszmann tanár, a királyi várlakó újjáépítője rögtön kijelentette, hogy szintén­ vissza fogja utasítani a magyar ipar hamis jelvénye alatt literált csillárokat. Maga Széll Kálmán miniszterelnök pedig, amikor megint­er­­pellálták, még tovább ment az ország színe­ előtt adott válaszában. Ő ugyanis azt is meg-­ ígérte, hogy a csillárokat magyar iparosokkal fogja elkészíttetni a Siemensék költségén.­ Mivel azóta közel egy esztendő múlt el, de az­ üzelem megtorlására mi sem történt, kérdez-­ zük: mikor akarja Széll miniszterelnök a bécsi­ dugárut kidobatni a magyar király házából? — Henrik herczeg Bécsben. Vilma, a német­alföldi királynő férje, Henrik herczeg, Bécsben ma megtekintette a császári kincstárt, majd résztvett az­ evangélikus templomban tartott istentiszteleten. Déli fél egy órakor reggeli volt Ottó főherczegnél és nejénél, melyen részt vettek: a király, Henrik herczeg kíséretével, a németalföldi nagykövetség tagjai és a herczeg mellé rendelt díszkiséret. Délután jelen volt Henrik herczeg a freudenaui lóversenyen. A német­­alföldi nagykövetségnél tartott estebében jelen voltak: Henrik herczeg, Goluchowski külügyminiszter, Kör­­ber miniszterelnök, Széchenyi ő felsége személye körüli miniszter, Wedel német nagykövet. Henrik herczeg holnap reggel Krajnába utazik. — Az Idegen polgármesterek a péter­vári ünnepélyről, Pétervárról táviratozzék . A jubileu­mon képviseltetett idegen fővárosok polgármesterei kiváló elismeréssel nyilatkoztak arról a vendégsze­rető és szívélyes fogadtatásról, amelyben Leljarov főpolgármester, ennek segítői, valamint Pétervár egész városi képviselete részesítette.

Next