Független Magyarország, 1903. július (2. évfolyam, 462-492. szám)
1903-07-01 / 462. szám
Budapest, 1903 II. évfolyam, 462 sz. Szerda, julius 1. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyed évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyben 8 fill., vidéken 10 fill. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnepnap után való napon is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Király utcza 72* (Teréz-körút mellett.) Telefon:686. Apró hirdetések ára: Egy szó 4 fill., vastagabb betűvel 8 fill. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint* Zűrzavar. Budapest, június 30. Kossuth Ferencz lemondott a függetlenségi párt elnökségéről. Ez a mai nap politikai szenzácziója és ez a tény egyúttal halálos ítélete Khuen-Héderváry Károly tiszavirág kabinetjének. Most már bízvást visszaadhatja a megbízást császári urának, mert Magyarországon törvényes és alkotmányos eszközökkel kormányozni nem lesz módjában. «Elvesztettem a csatát», szólt Kossuth ferencz ma este a függetlenségi párt gyülekezetében, «levonom ebből a konszekvencziát és lemondok a pártelnökiről». Elvesztettem a csatát — jelentheti már holnapután császári gazdájának a bán mert álnok módon, orozva, bizakodva zsebemben levő császári menlevél varázserejében, akartam kivezényelt miniszterelnöke lenni egy független és szabad országnak. Mindössze alig néhány napja annak, hogy a függetlenségi párt egyhangúlag hozzájárult ahhoz az egyezséghez, amelyet a dán a párt héttagú intéző bizottságával kötött. Érezték, tudták sokan azt, hogy bemben a félesztendős küzdelemmel az elért eredmény nem diadal, nem elégíti ki a nemzetet, de a béke érdekében, amely után már vágyódott az ország, a nyugalom érdekében, amelyre már szüksége volt a felizgatott és zaklatott kedélyeknek beérték kevesebbel és azok is, akik a legszélsőbb harcznak voltak a hívei, leszereltek — és a bán boldogan utazott Bécsbe. Három nap előtt történt ez. És ma fejtetőre van állítva minden. A horvát bán miniszterelnök lett és mint miniszterelnök horvát báni politikát folytatott. Alattomosat, kétszínűt, önzőt és erőszakosat. Megcsalta a barátait, akik őt tárt karokkal várták és fogadták. Szerintünk ez nem képezi bűnét. Azok megérdemelték azt, hogy kijátszva legyenek. Akik olyan szemérmetlenül kínálták fel a maguk szolgálatát annak, akinek kilenc évvel ezelőtt ajtót mutattak, megérdemelték ez a leckét, amelyre, úgy látszik, kilen évig várt Khuen-Héderváry Károly. Mosolyogva lépett be a pártba, amelytől kormányzatának támogatása függött és annak a tudatában, hogy a hatalm ellenzéki párt jóindulatát bírja, semmibe se vette a szabadelvű pártot. A frakciók létezéséről nem vett tudomást. A tömérdek miniszter- és államtitkár-aspiránst nem is próbálta kiengesztelni, ügyet sem vetett reájuk — csak mosolygott. És ezután megalakítja kabinetjét. A régi, az igénytelen, a szürke kabinetet, amelynek egyetlen kimagasló tagja nem volt. Egyetlen olyan minisztere nem volt a kabinetben, akinek a pártban súlya és tekintélye volna, vagy aki mögött egy kisebb-nagyobb csoport állana, amely vakon támogatná minden lépésében. Mindezekre nem reagált a függetlenségi párt. Elvi álláspontjánál fogva nem törődött, hogy alakítja meg kabinetjét az új miniszterelnök. Egy követelése volt hozzá és ez az: tartsa meg azt az egyezményt, amit a párttal kötött, horvát bánból miniszterelnökké kierényelt nagy államférfiu ekkor bevette kabinetjébe és magyar királyi miniszternek tett meg egy embert, aki ellen a jogos felháborodás és a megbotránkozás orkánja zúgott végig a képviselőházon. Miniszterré tette egy kebelbarátját, aki merészelte a magyar nemzeti aspirációkat gúny tárgyává tenni a magyar képviselőházban. Miniszterré tett egy embert, akit csak a magyar emberek lovagiassága és a lynchtől való idegenkedése mentett meg attól, hogy rövid uton végezzenek vele úgy, amint honfitársai szeretnének a magyarokkal elbánni ott a bán volt birodalmában. Ennyi perfidia és ilyen végtelen semmibe vevése a nemzeti érzületnek, egyszeribe szikrát dobott a lőporos hordóba. Az akna felrobbant és betemette Khuen- Héderváry miniszterelnökségét. Mert Kossuth Ferencz lemondása, miként már említettük, halálos ítélete a bánnak. A függetlenségi pártban tudták az emberek azt, hogy súlyos válság következhet be, ha a békés álláspontot odahagyják és újra felveszik az alig letelt fegyvert. És mégis, a mai bemutatkozás után ott a parlamentben érezték, hogy a fegyverszünetet fel kell mondani és folytatni kell a harczot. Az új miniszterelnök nem hozott semmit a bécsi boszorkánykonyhából. A katonai javaslatokat «egyelőre felfüggesztik», de egyebet semmit sem enged Bécs. Nemzeti vívmány — semmi. E helyett Tomasics urat odaültették a miniszteri székbe. Azonkívül az 1899. évi XXX.czikk garancziáit is semmivé akarják tenni. Ezzel a hitvány programmal mert előállani az új kormány. Nem restelkedtek bevonulni és nem égett az arczuk a szégyentől, hogy ilyen kormányzat munkatársaivá szegődtek ők, akiket valamikor derék nemzeti munka élén láttunk. Ez döntötte el a koczkát. Az ország közhangulata csak olaj volt a lángtengerre. És ma este ott a függetlenségi pártban felszabadultak a szenvedélyek és féken tartott indulatok. Fájó szívvel emelkedtek fel az emberek szólásra. Minden beszéd egy támaszfát rántott ki a bánnal kötött egyezmény rozoga épülete alól. Mire elmondta mindenki a maga nézetét , összeomlott az épület. Kossuth Ferencz, aki ígéretet tett a bánnak, hogy a katonai javaslatok ellenében pártja az indemnity és az újonczjavaslat törvényerőre való emelkedése ellen nem fog akadályokat gördíteni, látta, hogy ez ígéretének nem lehet ura — lemondott a párt elnökségéről. Bizonyos, hogy Kossuth Ferencz nem tehetett mást. De az meg bizonyosabb, hogy a függetlenségi párt nem lehet Kossuth Ferencz nélkül. Banalitás volna tőlünk, ha most ecsetelni akarnók azt, hogy mennyire nélkülözhetlen Kossuth Ferencz a függetlenségi párt élén. Ez a lépése Kossuth Ferencznek természetes folyománya a mai közhangulatnak. Ez a közhangulat rövid napok alatt megbuktatja a bán kormányát és akkor megszűnvén az ok, megszűnt majd az okozat is és Kossuth Ferencz diadallal foglalja el helyét ismét a párt élén. A bán pedig Tomasicscsal együtt futni fog ebből az országból, Jellasich útján — miként azt neki egy héttel ennekelőtte megjósoltuk. Lapunk mai száma 20 oldal, Budapest, június 30. A képviselőház holnap, szerdán délelőtt 10 órakor ülést tart. Az ülésen foglalkoznak Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök mai programmbeszédével. Szólásra Barabás Béla, Eötvös Károly, Polónyi Géza, Csávolszky Lajos, Holló Lajos, Bakó Mihály, Rákosi Viktor, Visontai Soma, Ikeressy Béla, Nessi Pál, Lengyel Zoltán, Pap Elek, Olay Lajos, Sebess Dénes és Ráth Endre iratkoztak fel. Ezenkívül még mintegy huszonöt képviselő felszólalása várható. Honvéd tüzérség. A »B. H.« szenzácziós hírt dob mai vezérczikkében a mostanihoz hasonló viharos időkben szokás szerint szállongó és többé-kevésbbé hihető és alapos politikai újdonságok közé. Biztos értesülése van ugyanis állítólag arról, hogy a magyar királyi honvédségnek tüzérséggel való ellátása elhatározott dolog. Az a nagy és lázas munka, melyet Fejérváry báró végzett Bécsben s amelyben a Budapestről fölrendelt honvéd miniszteri tanácsosok is részt vettek, a honvédségnek tüzérséggel való ellátására vonatkozott. A válság izgalmai közt készült ezen sürgős munkának czélját nem tudja, de tudja és bizonyos az, hogy a munka elkészült s tartalmához a király hozzájárult. Sokkal komolyabb lapnak tartjuk azt, hogysem alap nélkül ilyen hírt közrebocsátana, és mégis képtelenek vagyunk elhinni, hogy a hadügyi intéző körök spontán elhatározásból ily nevezetes és régen hangoztatott kívánságunkat teljesítenék. Avagy talán ott fent is belát------—— -------------— -------------- 1