Független Magyarország, 1903. szeptember (2. évfolyam, 523-552. szám)
1903-09-25 / 547. szám
jHg_______________________________ Jü•■■J-iTnrnffri'i!■ hi l ■>. ; fl-u liijííü..i a n,_u. TTARTASORSZÁG*, 1903. szeptember 25. Ez csak egy példa. De pregnáns kifejezője a m. kir. Operaházban uralkodó szellemnek. Még egész sorozata van a hasonló eseteknek, amelyekről majd szó fog esni az országházban is, ha a politikai helyzet megtisztulta után a belügyi költségvetést fogjuk tárgyalni. Majd akkor, de addig is — előszedjük az Opera új régiméjének dolgait. Három egy felvonásom Lia. Mese egy felvonásban. Irta: Zboray Aladár. Zenéjét szerzette: Kun László. — Az igazgató ír. Dráma egy felvonásban. Poe Edgar után irta: Andre de Lorde. Fordította: Góth Sándor. — Leány kérés. Bohózat egy felvonásbam. Irta: Csehov Antal. Oroszból fordította: Pintér Ákos. — Mindhárom a Vígszínház ■újdonsága 1903. szeptember 24-én. Három egy felvonásos darabbal töltött ki ma a Vígszínház egy premiere-estét. A darabok különböző szerzőktől valók, más-más milienben játszanakkülönböző természetűek is, de valami közös jelleg mégis megállapítható mind a háromra nézve. Ez pedig annyi, hogy a szereplők mindegyikben az emekórtan jurisdictiója alá tartoznak. A másodiknak szinte került darabban nyílt szándékból van így, lévén, hogy ennek színhelye egy elmebeteggyógyintézet és személyei hivatalosan őrülteknek minősített elmeháborodottak; de felismerhető ez a pathologiai vonás az első meg a harmadik darabban is, bárha a szerzők tartózkodtak az egyenes bevallástól. Az első darab eredeti termék , szerzője Zboray Aladár, aki tehetségéről már sokkal többször szolgáltatott előnyös bizonyságot, semhogy ezt a munkáját kellene próbatételnek tekintenünk. Itt úgy áll a dolog, hogy Lia, a minden bájjal felékesített leény, akitől a darab a szímét vette, megérett az elmeorvosi bizonyítványra, amely szerint, kóros gyöngeelméjűségben (Dementia acuta Kraepelin) szenved, melyet a belátás hiánya és a fokozott impulzivitás jellemez. Mert mi történik a darabban? Liánál, akit élemedett szülői isteni félelemben, Szűzi erkölcsökben és szerény megtartóztatásban neveltek, egy holdvilágos estén bekopogtat a vágy, nyomában a szerelem (egyszerűbb volna ezt mondani: a szerelem vágya, de a darab amabban a sorrendben következtet) ezután jön egy vándorló legény és Lia — feledve papot, mindent — beereszti a szobájába. Itt lemegy a függöny, hogy egy percz múlva ölelkezve lássuk a kettőt, azután megint sötét lesz egy időre és mikor a színpad újból kivilágosodik, a vándorlólegény odább áll, Lia pedig a szentkép elé térdel, sápadtan, de nyugodtan Sejtjük, hogy a darab symbolismussal kapzérkodik , erre mutat a helynek és az időnek határozatlansága, a jelmezek fantasztikus volta, a monológnak személyekkel való helyettesítése és hogy az emberek versben beszélnek ; de nem akarjuk hinni, hogy így legyen. Végre is: ha mindennek a jelentése csak annyi, hogy a leányi lélekben önmaguktól ott szunnyadnak a szerelem érzései, úgy ez lehet okadatolás valamely darabban, de egy magában még nem lehet darab, valmint az sem lehet, hogy Lá-nak több legyen a jelentése, valami olvas, hogy a természet szavának győzelme beszéljen belőle, mert Zboray Aladár tudja, hogy az erkölcsi berendezkedést nem épen a természet boszantására eszelték ki, sőt még ha úgy volna, akkor is meggondolandó, hogy a visszaütés milyen következményekkel jár. Maradjunk tehát csak az elmekórtani magyarázatnál. Hasonlóképen a psychiatria körébe vág Csehov darabja is. Ebben a szereplők quaerulantiaban, pörlekedési mániában szenvednek. Egy fiatal ember teljes gálában beállít birtokos szomszédjának házába, hogy megkérje a házikisasszony kezét. Az apa el van ragadtatva a frigytől és beszólítja leányát, hogy a kérő hadd nyilatkozzék. A két fiatal egyedül marad, de ahelyett, hogy házasságról beszélnének, összepörölnek először valami rét miatt, azután mikor ezen megbékéltek, két agárkutya miatt. Mindebben tevékeny részt vesz az öreg is, aki időközben be-betoppan, mindig békéltető szavakkal kezdve és szidalmakkal folytatva i de Csehov, aki orvos, megelégszik az eny-* -*-bb külalakkal és a bohózat végén a két hirtelenharagú fiatal mint jezyespár borul egymás karjaiba. Hogy házaséletük meglehetősen zajos lesz, ezt könnyen meg lehet jósolni... A kis darab élénk, mulatságos, fordulatos és a közönség sokat nevetett rajta. Annál inkább, mert erre alaposan előkészítette a hajlandóságot a második darab, mely a hátborzongtatás ingereivel operál. Ez Poe Edgar egyik elbeszélése nyomán készült. Az őrültek házában játszik, hová ellátogat két újságíró, hogy megszemlélje az intézetet. Hosszú ideig nem látnak egy lelket sem, csak az őrültek üvöltése hallszik, mígnem eléjük toppan egy úr, aki azt mondja, ő az igazgató és beszélni kezd nekik az őrültek gyógyításáról. Amíg beszél, a szomszéd szobából nyöszörgés hangzik, majd belép még néhány férfi és két hölgy, akiket az igazgató bemutat, hogy ezek az orvosok meg az intézet gazdasszonyai, de az gész társaság igen különösen viselkedik. Eleinte valami idegenszerű komolyság van rajtuk, azután félelmetes vidámság tör ki belőlük, utánozzák az őrülteket és nevetnek, vihánczolnak hozzá, közben émháború kerekedik és erre őrjöngeni kezdenek. A két újságírót megrohanják, leteperik, az egyiknek a szemét akarják kiszúrni, a másikat fojtogatják, mikor kívülről fejszével behasítják az ajtót és berohan egy csomó ember, akik az örjöngőket megfékezik. Az történt, hogy közvetlenül a két újságíró jövetele előtt az őrültek fellázadtak, az ápolókat bezárták a czellákba, a tulajdonképeni igazgatót megölték és az orvosok helyett ők fogadták a látogatókat. Különös azonban, hogy míg a másik két darab, amelyben az elmebetegséget elhallgatják, hű a pathologiához, ez a kifejezetten őrültekről szóló harmadik, merészen elkanyarodik az igazságtól. Ám ez nem sokat jelent. Az obsessio, mely Poe novellájából árad, reáfekszik az előadás nézőjére is, oly dúsan vesz a darab a rémségek kelléktárából és oly erőteljes játék volt a tolmácsolója. *Hegedűs Gyula, aki a czímszerepet adta, szinte vérfagyasztó volt, de nagy lendülettel és erős hatással játszották az őrülteket a többiek is: Kertész Ella, Hunyadi Margit, Balassa Jenő és Fenyvesi Emil, míg a két látogató szerepében Janay Frigyes és Tapolczai Dezső nyújtottak gondos és igen jól sikerült alakítást. Sok dicséretet érdemelnek azonban a másik két darab szereplői is. Az elsőben Varsányi Irén és Tanay Frigyes, a harmadikban ismét Varsányi, toábbá Góth Sándor és főleg Vendrey, aki kapitálisan mulatságos volt. A közönség kitartó tetszésnyilvánításokkal jutalmazta őket, valamint Lia után többször a lámpák eltapsolták Zboray Aladárt is. Hívták Kun Lászlót is, aki a darabhoz néhány csinos zeneszámot szerzett, de nem jelent meg. Salgó Ernő: (*) Az országos czigányverseny juryje ülést tartott tegnap este a Bristol-szállóban. Örömmel konstatálta a jury, hogy a verseny sokkal nagyobb művészi eredményeket ért el, mint várni lehetett s ennélfogva a kiosztandó dijak számát is szaporították. Maga a népszínházi bizottság, megemlékezvén arról, hogy a Népszínházat a magyar népdal és zene kultiválására alapították, egy dijjal fog hozzájárulni a népdal kultuszához ; báró Sennyey István, dr. Fráter Béla jury tagok szintén díjakat ajánlottak fel, Porzsolt Kálmán igazgató pedig korlátlan számban bocsát a jury rendelkezésére arany és ezüst érmeket, ezüst koszorút és okleveleket. Miután a jury tagok egy részének elfoglaltsága miatt a jury a döntő ülést csak kedden déli 12 órakor tarthatja, a díjak kiosztása nem hétfőn este, mint tervezve volt, hanem kedden este fog végbemenni. A díjkiosztásra vonatkozólag a jury kimondotta, hogy az teljes ünnepséggel fog végbemenni a Népszínház színpadán a közönség előtt: a jury testületileg fog megjelenni a színpadon s az előre meghívott kitüntetendő prímásoknak ott fogják átadni a dijakat. Az aranyéremmel kitüntetett prímások egyike egy nótával fogja megköszönni a kitüntetést. (* Sirató. A Népszínház czigányzene-versenyének első napján énekelték el Pósa Lajos szivből fakadt bájos költeményét, mely arról szólt, hogy: «Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje]. Szívből jött a nóta minden szava, szívhez szólt minden hangja. Bánatosan, busán siratta a nagy népdal-költőt, kinek hegedűjén szerteszakadt a húr. A szó s a hang gyönyörűen olvadt egy fülbemászó harmóniába, egy olyan dallamba, mely csak igaz, magyar, szerető szívben fogyanhhat meg, egy magyar asszony lelkében. Ez a magyar asszony Sebők Gyuláné. S ha van még valaki, kinek nem maradt a fülében ez a nóta, ha akad ember, aki nem hallotta a „Siratót», az megveheti Sebők Gyuláné maradandó becsű dalát, mely Schunda V. József kiadásában most jelent meg, s melyet zongorára Barna Izsó, a Népszínház karmestere alkalmazott. (*) Maflinka, az egyetem gyöngye. Ez czíme Erkel Jenő eredeti operettejének, melyre most készül a Népszínház személyzete. A darab szövegét Bőssel Nándor írta. Bemutató előadása a jövő héten lesz. (*) Szerződtetések. A Magyar Színház igazgatósága szerződtette Jávor Ilonkát, Rákosi Szidi színésziskolájának végzett tehetséges növendékét. — Aranyossy Jankát a Magyar- és a Vígszínház volt rokonszenves fiatal naiváját Zilahit Gyula aradi színtársulatához szerződtette. Színházak műsora. Nemzeti Színház. Szombaton: Patyolat kisasszony (másodszor). Vasárnap d. u.: Rosenkranz és Güldenstein (a Nemzeti Színház munkásosztályának nyugdíjintézete javára.) Este: Patyolat kisasszony (harmadszor). Magy. kir. Operaház. Szombaton: Faust. Vasárnap : Ernám, Tánczegyveleg. Népszínház. Szombaton, vasárnap délután és este: Gzigányélet. Vígszínház. Szombaton és vasárnap este: Lia, Az igazgató úr, Leánykérés. Vasárnap d. u.: Herbelin papa. Magyar Színház. Szombaton, vasárnap délután és este : A drótostót. Uránia. Szombaton: Szerbia. FŐVÁROS. A főváros közgyűlése. Budapest főváros törvényhatósági bizottsága ma délután közgyűlést tartott, Márkus József főpolgármester elnöklése mellett. Rényi Dezső főjegyző bejelentette az időközben érkezett miniszteri leiratokat. Majd az elnök tudatta, hogy Szabó M. Ferencz bizottsági tag indítványt terjesztett be, amelyben előadja, hogy a Sáros-fürdő vizét nem tartja elegendőnek arra, hogy ahhoz nagyszabású épületeket emeljenek s ennélfogva azt kéri, hogy az építkezések megkezdése előtt végezzenek a forrásoknál talajfúrásokat. Az indítványt kiadta a közgyűlés a tanácsnak. A napirendre térve, gyors egymásutánban intézte el a kitűzött ügyeket. Hozzájárult a közgyűlés ahhoz, hogy a kültelki, bontai és husfogyasztási adók beszedése iránt való egyezményt az államkincstárral ne mondják föl. Eszerint a jelenlegi szerződés az 1904. év folyamán is érvényben marad. A székesfővárosnál alkalmazásban levő munkásoknak betegség esetére való biztosítása tárgyában kötött szerződést a budapesti kerületi betegsegélyző pénztárral az év végéig meghosszabbítják. A Ferencz József-kopárt átalakítása tárgyában leiratot küldött a belügyminiszter a főváros hatóságához, amelyben bizonyos módosításokat kíván az eredeti terveken. A tanács, ezzel együttesen, szintén kíván változtatásokat s javasolja, hogy az ekként módosított terveket küldjék föl jóváhagyás végett a belügyminiszterhez. Ehhez a közgyűlés hozzájárult. Az I. ker. Béla király út szabályozására vonatkozó terveket a közgyűlés elfogadta. — Fölveszik az általános szabályozási tervbe a IV. ker. Kapplányutczának meghosszabbítását a Muzeum-körutra, akként, hogy az utczát a Magyar-utczára, illetőleg a Muzeum-körutra merőleges irányban vezessék. — Az V. ker. Csanády-tér és környékének a rendezésére vonatkozólag, elfogadták a mérnöki hivatal terveit. A tanács annak idején kimondotta, hogy a központi vásárcsarnokban iparczikkeket július elsejétől kezdve, csakis délutáni 1 óráig lehet árusítani; ez ellen az iparczikk-árusok felebbeztek, a közgyűlés azonban elutasította őket. Kimondotta a közgyűlés, hogy a szüret a harmadik kerületben szeptember 28 ikától fogva kezdődik, a többi kerületben pedig október 1-én.