Független Magyarország, 1904. június (3. évfolyam, 793-822. szám)

1904-06-01 / 793. szám

1904. Júniusi ÜTD’GGETX.FIM KAGYABOTISZI!®­z ország minden részében való szerveskedés követte. Időközben hozzácsatlakozott az országgyűlési kép­­viselők sorából Eötvös Károly, Hock János és Óváry Ferenc, akik erősen propagálták a nemzeti, hazafias alapokon nyugvó programmot, mely az első kormányképes ellenzéki pártot szülte. Az utolsó pártszervezkedést Szegeden tartották meg, s innét vonul be diadalútján báró Bánffy a képviselőházba. Magyar delegáció. — Saját tudósítónktól. —­ Budapest, május 31. A magyar delegáció négyes albizottsága, to­vábbá hadügyi albizottsága tartottak ma ülést. A négyes albizottság ülésén gróf Szapáry Gyula elnökölt, tanácskozásának tárgya pedig az okkupátt tartományok költségvetése volt. Münnich Aurél előadó ismertette a költségve­tést, konstatálván, hogy a megszállott tartomá­nyok költségeiket saját bevételeikből fedezik. Hegedüs Sándor tett észrevételeket a költség­­vetésre és Burián pénzügyminiszter adta meg a felvilágosításokat. Végül az albizottság vál­tozatlanul megszavazta az összes címeket. A hadügyi albizottság változatlanul elfogadta és hitelesítette a Münnich előadó által beter­jesztett jelentést. A négyes albizottság ülése. A magyar delegáció négy egyesült albizottsága ma délelőtt fél 11 órakor Szapáry Gyula gróf elnök­lésével tárgyalta a megszállott területen lévő parancs­nokságok, csapatok és intézetek 1905. évi rendkívüli szükségletét. A közös kormány részéről jelen vannak : Burián báró közös pénzügyminiszter és Turk­óczy osztályfőnök. Dettm­sch Aurél előadó ismerteti a szükségletet, indokolva az előző évre megszavazott költségvetéssel Biemnben fenforgó apróbb eltéréseket. Az 1905. évi tiszta szükséglet 7.583.000 korona. 1883. óta nem kevesebbel, mint 10.393.000 koronával kevesbedett e szükséglet. A pénzügyminiszter Bosznia és Her­cegovina költségvetését is előterjeszti részletes indo­kolással együtt, amely ezúttal először terjesztetik elő. Ugyancsak először terjesztetnek elő az idén a költségvetéssel kapcsolatos zárószámadások és az 1891—1900. évig terjedő bevételekről és kiadásokról szóló kimutatások. Javasolja, hogy az albizottság elismerésének adjon kifejezést a sokkal áttekinthe­tőbb és könnyebben ellenőrizhető költségvetés elő­terjesztésért, noha — hangsúlyozza az előadó — a boszniai költségvetés megállapítására és ellenőrzésére tudvalevőleg a delegáció nincs hivatva. Bosznia és Hercegovina költségvetéséből meg­nyugvással győződhetik meg az albizottság arról, hogy a megszállott tartományok saját költségeit nemcsak saját bevételéből fedezi Bosznia, hanem még felesleg is van kitüntetve. Az 1905. évi rend­kívüli szükségletet elfogadásra ajánlja. Hegedűs Sándor csatlakozik az előadónak a közös pénzügyminiszter iránt kifejezett elismerésé­hez a zárószámadások és a múlt alkalommal kívánt kimutatások közléséért. A kiadásokról és bevételekről való kimutatásra nézve fejlődés szempontjából néhány észrevételt tesz. Részben igen szomorúak az eredmények, de oly adórendszerrel, mint aminő Boszniában uralko­dik, kedvezőbb eredmények nem is voltak elérhetők. Az összes egyenes adóbevételi források alig mutat­nak fel fejlődést, sőt egyik másik visszaesést mutat. Ezek az adók ugyanis olyan természetűek, hogy fejlődésre alig képesek; olyan adók, mint aminő pl. a dézsma, vagy a juh- és kecske­adó, pénzügyi szempontból alig fejlődhetnek. A dézsmánál 1891-el szemben nem kevesebb, mint egy millió korona a visszaesés. Az indirekt adó tekintetében jelentékeny fejlődés tapasztalható némely ágazatban, amiből következ­tethető, hogy némi tekintetben a vagyonosodás és az erkölcsiség is kedvező fejlődésen mennek keresztül, Bosznia pénzügyei főleg a közvetlen adók terén erősen fognak fejlődni. Az egyenes adók fejlődésére azonban nemcsak az igazságos megadóztatás, de az állam pénzügyi érdekében is súlyt kell helyez­nünk ; a pénzügyminiszternek tehát nem szabad el­zárkózni e téren a reformoktól. Koncedálja, hogy a sötétbe ugrani nem lehet, de bizonyára a pénz­ügyminiszter is megengedi, hogy e téren még sokat lehet tenni. E téren történt a legnevesebb a javítás tekintetében is, pedig ez a népnek is érdeke. Óhajtja, hogy a pénzügyminiszter világosítsa fel az albizottságot a Boszniában folyó adminisztrá­­cionális intézkedésekről, a fizetésjavításokról stb., mert e dolgok bizonyos közvetett hatással mégis csak vannak a közös költségek alakulására. Kérdi, hogy ez a mostani fizetésrendezés ott végleges-e és általánosan kiterjedt-e, és hogy mikor nyer befe­jezést. Burián István báró közös pénzügyminiszter: Ami először a most első ízben beterjesztett zárószám­adásoknak meglehetősen régi keretét illeti, magam is sajnálom, hogy újabb keletű zárószámadásokkal nem szolgálhattam, ha méltóztatnak emlékezni, hogy ezen kívánság irányomban csak ezelőtt pár hónappal fejeztetett ki, nekem tehát kevés időm volt e dolog nyélbeütésére; nem siettethettem azt a procedúrát, amely már évek hosszú sora óta követtetett a zárószámadások vizsgálatánál. El­intézve csak az 1900-­ évi zárószámadásokat talál­tam. Az 1901. éviek már régen a két kormánynál vannak megvizsgálás végett, az 1903. éviek is már teljesen elkészültek és most küldik át a két kor­mányhoz. A két kormánynál az elintézéssel eddig­­elé nem nagyon szoktak sietni, azon egyszerű ok­ból, mert senki sem sürgette az elintézést és a két kormányelnöknek illető szolgálati szakmát nagyon el voltak foglalva. Hanem ezentúl azt az egyet legalább kilátásba helyezhetem, hogy mindenesetre egy évvel fogunk előre ugrani és a következő évre talán módomban lesz a­ két évi zárszámadást elő­terjeszteni és így az aktuális adatokhoz közelebb jutni. Ami azt a kívánságot illeti, hogy a megszállott tartományok fejlődéséről részletesebb jelentések ter­jesztessenek elő, ismételhetem azt a kijelentést, amelyet a múlt delegációban és az osztrák delegá­cióban is tettem, hogy magamnak is szándékom évről-évre ilyen jelentéseket kidolgoztatni és előter­jesztetni, ez azonban eddig az idő rövidsége miatt nem történhetett meg; még a fokró adatokkal nem rendelkezhetett kellő mértékben, remélem azonban, hogy a jövő delegációban e részben is teljesíthetni fogom a mindkét országos bizottság által kifejezett kívánságokat. A megszálláskor a tartományokban a török rend­szert találták a maga egész terjedelmében. Ez a török rendszer visszaélésen alapult, a beszedett adók jórésze a közegeknél folyt be. Kérlelhetetlen szigort kellett alkalmazni az adók kivetésénél és beszedésénél, ami a közegek túlbuzgóságára veze­tett, úgy hogy a tizedből kilenced, sőt nyolcad is lett. Mikor a kormány észrevette ennek káros követ­kezéseit, segíteni törekedett e bajon és segített is, amennyiben igazságosabb és méltányosabb alapra helyezte az adók beszedését, aminek megint kedve­zőtlen következménye volt az, hogy a jövedelem megcsappant. A jövedelem különben meglehetős egyenletességet mutat évről-évre és a 80 millió ko­rona mellett alig egy félmillió vagy 600.000 korona a különbség fölé vagy lefelé. Mikor látjuk ez ered­ményt, ez csak annak tulajdonítható, hogy mikor jó esztendő van, rosszabbak az árak, mikor rossz esz­tendő van, nagyobbak az árak. E két tényezőből alakul az eredmény. E tekintetben az egyenes adókra kevésbbé számít­hatunk, mint a dézsmára, mint a föld- és házbéradó tekintetében. Igaz, hogy a dézsma reformálását a múlt delegációban tett kijelentések alapján máris kezembe vettem és pedig 10 évi pausálé alapján, ami az első alap arra, hogy a dézsmából egyenesen földadót csinálunk, de ez a munkálat meglehetősen hosszadalmas, mert ennek a pausálénak meg kell teremteni az alapját. Tíz év vétetett alapul, de ez alatt a birtokviszonyok is tetemesen változtak, ugy, hogy nem olyan könnyű az alapot megtalálni. De ha meg is lesz a dézsma általán­osítása, ebből a dézsma egyenes több jövedelmezősége nem keletkezik, mert hiszen e pausáléval nem akarjuk a lakosságot megterhelni, sőt bizonyos tekintetben könnyíteni akarunk rajta, amennyiben megmentjük a lakossá­got a dézsmaszedés eljárásától, amely bármennyire legyen is ellenőrizve, mégis a földmivelőnek meg­lehetős sanyargatásával jár. Az államkincstár azon­ban azt hiszem meg fogja takaríthatni a mostani meglehetősen tetemes beszerzési költségeket; ezzel szemben csak az adóbeszedési személyzet szaporí­tása áll, amely most körülbelül 38.000 korona nö­vekedést okoz. Remélem, hogy itt végeredményben félmilliót meg fogunk takaríthatni. A föld- és házadó reformjáról programmot nem adhatok, de az a benyomásom volt, hogy ez az adó aránytalanul alacsonyabb a dohányadónál. Tényleg Boszniában a föld népe aránytalanul inkább van megterhelve, mint a vagyonosabb városi lakosság. A juh- és kecskeadó növekedett, dacára annak, hogy a kecskeadót nagyon teteme­ttik. Ennek szán­déka volt a kecskeállomány leszállítása, hogy az erdőket megmentsük a kecske­égetés káráél. A sertésadó fogyott azért, mert a sertésállomány a sertésbetegségek járványos fellépése következtében alábbszállott. Nagyon szép fejlődést mutatnak és remélem, fognak mutatni a jövőben is, az egyedáruságok, különösen a dohányo­s sójövedék,ez utóbbi nemcsak a sófogyasztás, hanem a só ipari feldolgozása következtében is fejlődött. Eg­ypár tekintélyes gyár van Boszniában, amely ezzel foglalkozik ; a dohányjövedék növelése úgyszólván csak a természetes művelési viszonyokban fog határt lelni, amennyiben szépen terjed és most ott fog megállani, ahol a jó dohány termelésére alkalmas területeken adatnak engedélyek s így el fog jutni, a maga természetes határához. Ami az igen tisztelt bizottsági tag úr azon meg­jegyzését illeti, hogy a megszállott tartományok köz­­igazgatása mintegy terra inkognita traktáltatik, itt a múltra azért nem szeretnék kiterjeszkedni, mert arra nézve boldogult elődöm a maga meggyőződése szerint sokszor megfelelt a hozzá intézett észrevéte­lekre ; ami a jelent és a jövőt illeti, Bosznia nyitva és zárva áll mindenki előtt s bizonyos tekintetben a nyilvánosságnak a dolog természetes fejlődése mindinkább nagyobb teret fog nyitni. Mikor mi Boszniát átvettük, az ottani gazdálkodás nagyon ter­mészetesen katonai alapon kezdődött és lassanként ment át a polgári alapra, hanem szabályszerűen eljárni nem lehetett, tapintattal és a helyzet mérle­gelésével kellett esetről-esetre sürgősen intézkedni. Mikor én a közigazgatást átvettem, mondhatom, bámulatos lelkiismeretesnek, rendszeresnek találtam. A panaszoknak nem volt útjük a teljes nyilvánosság elé, de megvolt a vezető fórum elé és boldogult elődöm behozta azt a nagyon hathatós módot, amelyet én is szándékoztam folytatni, hogy mikor ő maga bement a megszállott tartományokba, régi szokás szerint, úgyszólván a fa alá ült és boldog­­nak-boldogtalannak meghallgatta a panaszát és törekedett elintézni. Ami a szándékolt reformokat illeti, ez iránt már a múlt delegációban volt szerencsém egy pár ész­revételt tenni, egy pár programmot megmondani, ezekhez sok hozzátenni valóm nincs; legfel­jebb az az egy megjegyzésem, hogy amit akkor megígértem, azt kezdeményeztem és kezdeményeztem fizetés­­rendezést, amelyet a legsürgősebb kérdésnek tar­tottam, behoztam az autonómia kérdését, ami égető kérdése volt az országnak, mert visszaadta é­s remélem tartós időkre visszaadta a békés nyugal­mat az orthodox köröknek és a behozandó szerve­zetekre, remélem például fog szolgálni a többi felekezeteknek is, hogy autonomikus vágyaikat olyan formába öntsék, mely, mint az orthodoxoké, meg fogja találhatni az országos kormány hozzájárulását és jóváhagyását. Ami a költségvetés tételes letárgyalását illeti, nekem ezen tételes letárgyalás ellen semmi kifogá­­som nem lehetne, mert hiszen ezen költségvetés csak azon alapon készül, mint minden egyéb költ­ségvetés, ugyanazon kritikának vettetik alá, azonban én megvallom, ezen tárgyalásba belemenni magam részéről nem tartanám helyesnek. Gondolom, már a múlt delegációban volt szerencsém kifejezést adni annak, hogy ez ellenkeznék az országos bi­zottság hatáskörével, amely tüzetesen meg van zottság hatáskörével, amely tüzetesen meg van szabva az 1867­: XII. t. c. 55. §-ában. Azonban mi ezen letárgyalást az által tesszük gyakorlatilag mintegy feleslegessé, hogy hiszen én kész vagyok minden irányban megadni minden felvilágosítást. Ami a fizetésjavítás kérdését illeti, abban a meg­szállott tartományok kormánya természetesen prag­­matice járt el, eljárt pedig fokról-fokra, amint az ottani hivatalnokok szükséglete, vagy pedig amint anyagi állásuk változása megkívánta. A táblázatok itt vannak és az igen t. bizottság minden tagja megtekintheti, ezen fizetések megszokott és nálunk is meglevő határok között mozognak, s minthogy itt az a kérdés merülhet fel, hogy inkább osztrák vagy inkább magyar munkára készültek, megjegy­zem, hogy nagyjából, amennyiben ma még némely szakmában létezik különbség a magyar és osztrák fizetések között, hogy ezen fizetések körülbelül a kettő között állanak és meggyőződésem szerint nem rosszabbak, mint amennyire a tényleges szükség megkívánta. Münnich Aurél előadó kérdi, hogy a vasúti ka­­matkölcsön fogja-e már az 1905. évi költségvetést is terhelni. Burián István közös pénzügyminiszter : Az 1902. évi kölcsönre nézve a törvény alapján azt az eljárást követtük, hogy míg a vasút, melynek építésére szánva van, a költségvetés egész összegéig kiépül, a kölcsön kamatait a tőkéből fizetjük ki; azonkívül még arra is fel vagyunk hatalmazva, hogy a kez­detben várható üzemdeficitet is a költség tőkéjéből Lakást kereső­k . I m­­­i teljes bizalommal forduljanak a fővárosi lakásközvetítők ). Kl an­ok csak IV., Kossuth Lajos­ utcza 16. SAS1— MAMfrastkrovában állanak.

Next