Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)
1905-01-07 / 1009. szám
1905. január 7 rÜGGETIEST MAGYARORSZÁG Színház és művészet. Miniszterválság. (Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Bérezik Árpád- A'Nemzeti Szinház újdonsága 1905. január 6 án. Bérezik Árpád életét csupa csillogó szálból fonták a'párkák. Kegyeltje a sorsnak és pályája csupa szép harmónia. Az élet e kényeztetése más embert talán csak még követelőbbé tett volna, de Berczik Árpád a szerencse sok adományához egyszersmind a könnyű megelégedést is ajándékul nyerte. A boldog emberek derűje lakozik benne, melynek kevés kell, hogy nevetésre fakadjon. Sajnos azonban, nekünk többieknek általában oly rosszul megy, hogy a tréfának, mely mulattatni akar bennünket, telivérebb fajtájú tréfának kell lennie. Ezt Berczik Árpád szeretetreméltó önzése nem gondolta meg és ezért van, hogy darabjára nézve kissé elválnak utaink. Irigyeljük lelkének vidám derűjét, de vígjátéka nagyon is könnyed, semhogy elegendő erősen ingerelne bennünket is vidámságra. Természetes, hogy az elmés ember azért most sem tagadja meg magát. Ila Berczik Árpád maga nem is kíván sokat, darabjában jó egynéhányszor mond olyanokat, melyekkel a legkényesebb igényűek is meg lehetnek elégedve, valamint kellemesen hat beszédének eleven és jókedvű tónusa is; de megakasztja az élvezetet, hogy elmésségének az alakok ügyefogyottsága az ára és rokonszenves okosságát ezúttal csak úgy tudja kimutatni, hogy ami történik, meglehetősen naiv dolog. Az emberek, akik e darabban szerepelnek, merőben gerinctelenek, szinte gyanúsan rövidlátók és hogy szerepeljenek, annak oly félreértés a föltétele, melynek lengesége — ha szabad így mondani — súlyos támadás a történők hitelképessége ellen. E félreértés, hogy Fekete Bertalan országgyűlési képviselő gyanúba veszi feleségét, Editet, mert meghívta Ivándy képviselőt és nagy érdeklődéssel beszél vele. Holott az asszonytól távol áll minden hűtlenség és Ivándynak is egészen más a célja, mint hogy képviselőtársa fejére szarvakat rakjon. Edit nagyravágyó asszony, aki férjéből minisztert szeretne csinálni és mert most a földmivelésügyi miniszter bukóban van, ennek a tervnek akarja megnyerni a nagy befolyású Ivándyt, ez pedig Fekete Bertalan hugába, Malvinba szerelmes és az ő elnyerése kedvéért szövetkezik Edittel. Ezt mindenki látja, annyira, hogy egy másik képviselő, Pisztráng Adolar, akinek politizáló mániájával Edit szintén szövetséget kötött, amely paktum első pontja szerint Pisztrángék miniszterré teszik Fekete Bertalant, második pontja szerint pedig ezért Pisztráng Adolár kapja Fekete húgának a kezét, tehát ez a Pisztráng, mihelyt Ivándy belép a szalonba, rögtön a paktum megsértéséről kiabál: csak Fekete nem érti meg a helyzetet és mikor Ivándy felajánlja neki támogatását, nyersen elutasítja őt is, meg a kilátásba helyezett miniszterséget is. A továbbiakban ugyanez a félreértés perpetuálódik, azzal a változattal, hogy Fekete, aki eleinte jelentéktelenségének tudatában álmodni se mert a miniszteri tárcáról, most már csak azért is miniszter akar lenni, továbbá húga, aki szerelmes Ivándyba, szintén azt hiszi, hogy ez sógornője miatt jár hozzájuk és csalódott szívére Pisztrángnál próbál írt keresni, végződik pedig azzal, hogy Feketét a miniszterelnök a legközelebbi miniszterválságra vonatkozó ígérettel csöndesíti le, Ivándy meg elnyeri Malvin kezét. Mindez, mint mese, nagyon bonyodalmasan van kieszelve, de Bérczik Árpád leleményességének ez az erőfeszítése a színpadon meglehetősen erőszakoltnak látszik. Minden úgy történik, hogy soha sem kell komolyan venni és az egészből az tükröződik, hogy a szerző ugyancsak ártatlan játéknak látja a kormányválságok mechanikáját. Ez a végső impresszió szerencsésen egészíti ki a képet, amit Berczik Árpádról alkottunk magunknak. Mily boldog ember ! Még a politikai szenvedélyek sem nyugtalanítják, hanem legfeljebb annyiban, hogy egy kissé lenézi a kapaszkodókat és megcsipkedi az üresfejűeket. Ez dicséretére válik ízlésének, de valamelyes kevés anyagot szolgáltatott darabjának. A közönség mindazonáltal nagy melegséggel nyilvánította rokonszenvét Bérezik szeretetreméltó tehetsége iránt. Egy-egy elmés kijelentését nyílt színen is megtapsolták, felvonások után pedig sokszor hívták a függöny elé. Az előadás a színház néhány kitűnő erejét foglalkoztatta, a részéről azonban nem mutatott valami elismerést érdemlő gondosságot. Ahogy a vendégek Fekete Bertalanné szalonjába betódulnak, az csak a legnagyobb rendezői ártatlanság mellett eshetik meg. A szereplők között Csillag Teréz elragadó kedvességének és tökéletes beszélő művészetének ragyogó pazarságával játszotta Editet. (S . Gyula Fekete szerepében ma is pompás jellemalakítást mutatott be ; Rákosi Szidi széles elevenséggel játszotta a politikába beleőrült özv. Pisztrángnét, míg Rózsahegyi Kálmán a fia szerepében volt nagyon mulatságos, valamint kiérdemelte az elismerést Paulay Erzsi, Dezső József, Pethes Imre, Boross Endre és Náday Béla is. S. E. (*) Lindi Camilla búcsúja. Másodszor énekelt s elbúcsúzott ma este Lan di Camilla a hangverseny-idény közönségétől. Ahogyan rendesen lenni szokott, kevesebben voltak a búcsúnál, mint a fogadásnál, de talán, ha nem is olyan hangos, hanem melegebb és őszintébb volt a taps. Pedig a boszúság érzete meglátszott a nagy művésznőn, akinek az egyénisége nemcsak olyan mélységes mint az óceán, hanem olyan hirtelen változó is. Láthatólag küzködött az első pillanatban, összeszorítva száját, erőlködött, hogy sarkon ne forduljon s ott ne hagyja a hálás publikumot — a hálátlanok miatt, akik a múltkori nagy ovációk után olyan áruló módon maradtak el a mai estélyről. Aztán a kötelességteljesítés gondolatának szempillantása alatt elsimultak arcán a kemény vonások, megnyílt az ajka s— olyan csodaszép, színes, meleg hang a Landi Gamilláé, hogy önönmagát is boldoggá teszi vele. Hangjának hatalma alól önmaga se tudja kivonni magát, állva a pódiumon: arcizmaival, testének hajszálnyi elhajlásával megrajzolja a szöveget, a leányt, akiről danol, a férfit, aki rajong érte, az erdőt, a tavaszt, a a kis kunyhót, mindezt megrajzolja, aztán hangjának színével befesti a képeket, életet önt beléjük s egyszerre egyek vagyunk mind: művésznő és közönség. S Landi Camilla, aki sarkon fordulni akart, egy órával később a már állva tomboló publikum tapsaira maga ül a zongorához s szilaj lelkének minden erejű érzésével, szinte táncoló taktusban, úgy énekli bele a közönségbe a Carmen habaneráját, hogy önmaga is ragyog az extázistól . . . Minden nagy művész hangtimbrejének meg van a maga kifejezése. Ez az az egyéniség, amely lázra ragad irántuk. Hogy csak a legutóbb itt jártakat említsük: Calve az élet örömtüzét hordja a hangjában, ez a legjellegzetesebb Színe, Aroldsonnak a parasztos melancholia, Barbinak a mélységes fájdalom, Lándi Camilláé , a szenvedélyes elkeseredés, a forrongás. Hangjának mélysége a legnagyobb is, de ez nem elég, valami izzó vibráció van benne, amitől megborzad, aki olvasni tud a hangokból. Panasz nélkül való az a paszsózus hang, de rémes szenvedésekről tud beszélni. Nagy akkor is, amikor a finom báj kifejezésének szolgálatában áll, de akkor igazán nagy és ellenállhatatlan hatású, amikor az alsó regisztereken át — pedig alig nyitva ki száját — nőstény tigris módjára a szenvedélyt interpretálja. A nagy művésznőt legalább jövőre, visszavárjuk. ...) ( Küry Klára fellépései. Küry Klárát, aki eredetileg csak a «Rátartós királykisasszony» busz előadására szerződött a Népszínházhoz. Vidor Pál igazgató a darab rendkívüli sikere következtében arra kérte fel, hogy a nagy népszerűségre jutott mesejáték huszonötödik előadásáig, még estéekint játsza el a címszerepet. Ehhez képest Kiry Klára még csak négyszer lép fel a Népszínházban : vasárnap, hétfőn, kedden és szerdán, amikor egyszersmind a «Rátartás királykisasszony» huszonötödik, jubiláris előadása lesz. Ezzel az előadássa, a művésznő más kötelezettségeinek következtében, befejeződik Küry Klára népszínházi vendégjátékainak első ciklusa. (*) Jótékonycélú előadás az Operában. Gróf Batthyány Gázáné és Damjanich János özvegyének védnöksége alatt az Operaházban tartandó műkedvelői előadásra vonatkozólag tegnap délután a Nőképző Egyesület zöldfautcai dísztermében értekezletet tartottak. Az értekezzen a rendezőség élén álló Grúz Albertné és báró Radosovichné meghívására a következő úrhölgyek vettek részt: Özvegy gróf Batthyány Gézáné, Algya Sándorné, Alkár Emilia, Bolgár Ferencné, Bothos Gyuláné, Bálint Sándorné, Bayer Béláné, Beniczky Lajosné, Bernáth Gézáné, Basch Gyuliné, Csiky Kálmánné, ifj. Cséry Lajosné, Dárday Sándorné, Emich Gusztávné, Elek Pálné, Fabinyi Gyuláné, Gervay Pálné, Ktellebrand Jánosné, nemeskéri Kiss Vilmosné, Kilényi Béláné, özvegy Lovassy Ferencné, Lászlóffy Istvánná, Mészáros Mihályné, Marcali Henrikné, M. Hrabovszky Julia, Neumann Anniimé, Oroszt Fülöpné, Papp altábornagyné, Rohonczy Guidóné, Rosenberg Aranka, Szende Dárday Olga, Szájbély Kálmánné, dr. Szenk Gyuláné, Selerér Józsefné, Schwartz Félixné, Szőllőssy Istvánné, Szluha Istvánná, dr. Spett Ferencné, Thék Endréné, Tirscher Ernőné, Wéber Ottóné, vásárhelyi Wodianer Hugóné, Vay Albertné és Zobány Jenőné. Az előadó programmpontjai közül kiemelkedik az élő sakkjától, amelyet Maróczy Géza fog vezetni, s amelyben az előkelő körök ünnepelt szépségei vesznek részt. A sakkjátszmán kívül még sok érdekes, meglepő szám lesz a műsoron s a közönség körében már is nagy az érdeklődés az estély iránt, melyet január elején tartanak meg. (*) A Szinnyei Merse kiállítása. A Nemzeti Szalon e hó 8-án délelőtt 10 órakor nyitja meg ünnepélyesen Szinnyei Merse Pál kollektívkiállítását. (*) Magyar Színház. Holnap, szombaton este és vasárnap, január 8-án délután a «Huszárvér!» kerül színre a Magyar Színházban. Vasárnap este «A hajdúk hadnagyá»-t adják. 5 Tudomány és irodalom. Jókai emlékezete. — A Petőfi-Társaság nagygyűlése. — Budapest, január 6.'' A Petőfi-Társaság mai nagygyűését elhunyt elnökének, a nagy költőfejedelemnek,Tokai Mór emlékének szentelte. Az egybegyült díszes közönségnek nagy gyönyörűséget nyújtott a kiválóan értékes programm minden pontja, amelylyel a társaság kegyeletét rótta le. H Herczeg Ferencnek, a társaság új elnökének költői megnyitó beszéde, Ábrányi Emil mesteri tanulmánya, Szávay Gyula gyönyörű ódája és Alikszáth Kálmán remek felolvasása tette méltóvá a mai nagygyűlést Jókai emlékéhez. A nagygyűlést ma délelőtt tíz órakor tartották meg az Akadémia dísztermében, nagy közönség előtt. A nagygyűlést Herczeg Ferenc, Jókai örököse az elnöki székben, nyitotta meg szép beszéddel: . . . Az aránylag még ifjú Petőfi Társaságot — mondta — az elmúlt esztendőben érte eddigi életének legnagyobb gyásza, midőn elvesztette halhatatlan nevű elnökét. Jókai halálával véget ért a Petőfi-Társaság gondtalan aranykora. Az ő elnöksége könnyűvé tette a munkánkat.. Neve magában véve irodalmiprogramm volt, mely fényt, tekintélyt, célt és tartalmat adott a Társaság életének. A Társaság céljaként már Jókai sem az irodalom irányítását, hanem az irodalom népszerűsítését tűzte ki. Ez a legfőbb érdeme Jókainak, mint a társaság elnökének. Jókai Mór halálával lényeges változás állott be a Társaság életében. Azzal a tudattal foglaltam el új helyemet, hogy a társaság égboltján Petőfi szelleme mellett vezérlő ikercsillagként gyulladt ki Jókai emléke. Minden gondolatunk törjön ma feléje a kegyelet szárnyán, minden szavunk hulljon babérlevelekként a friss sírjára. A viharos tapssal fogadott beszéd után Szína Tamás titkári jelentését nyomtatásban osztották szét. Ez szintén Jókai halálának szomorú híradásával kezdődik. Mint a Petőfi-Társaság vezetőjéről, szól róla. A titkári jelentés megemlékezik még Herczeg Ferenc megválasztásáról, Szász Géza haláláról, Vas Gereben, Féczesy József és Tóth