Független Magyarország, 1905. január (4. évfolyam, 1003-1032. szám)

1905-01-07 / 1009. szám

1905. január 7 rÜGGETIEST MAGYARORSZÁG Színház és művészet. Miniszterválság. (Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Bérezik Árpád- A'Nemzeti Szinház újdonsága 1905. január 6 án. Bérezik Árpád életét csupa csillogó szálból fonták a'párkák. Kegyeltje a sorsnak és pá­lyája csupa szép harmónia. Az élet e kényez­tetése más embert talán csak még követelőbbé tett volna, de Berczik Árpád a szerencse sok adományához egyszersmind a könnyű meg­elégedést is ajándékul nyerte. A bol­dog emberek derűje lakozik benne, mely­nek kevés kell, hogy nevetésre fakad­jon. Sajnos azonban, nekünk többieknek általában oly rosszul megy, hogy a tréfának, mely mulattatni akar bennünket, telivérebb fajtájú tréfának kell lennie. Ezt Berczik Árpád szeretetreméltó önzése nem gondolta meg és ezért van, hogy darabjára nézve kissé elvál­nak utaink. Irigyeljük lelkének vidám derűjét, de vígjátéka nagyon is könnyed, semhogy ele­gendő erősen ingerelne bennünket is vidám­ságra. Természetes, hogy az elmés ember azért most sem tagadja meg magát. Ila Berczik Árpád maga nem is kíván sokat, darabjában jó egynéhányszor mond olyanokat, melyekkel a legkényesebb igényűek is meg lehetnek elégedve, valamint kellemesen hat beszé­dének eleven és jókedvű tónusa is; de megakasztja az élvezetet, hogy elmésségé­­nek az alakok ügyefogyottsága az ára és rokon­szenves okosságát ezúttal csak úgy tudja ki­mutatni, hogy ami történik, meglehetősen naiv dolog. Az emberek, akik e darabban szerepel­nek, merőben gerinctelenek, szinte gyanúsan rövidlátók és hogy szerepeljenek, annak oly félreértés a föltétele, melynek lengesége — ha szabad így mondani — súlyos támadás a történők hitelképessége ellen. E félreértés, hogy Fekete Bertalan ország­gyűlési képviselő gyanúba veszi feleségét, Editet, mert meghívta Ivándy képviselőt és nagy érdeklődéssel beszél vele. Holott az asszonytól távol áll minden hűtlenség és Ivándynak is egészen más a célja, mint hogy képviselőtársa fejére szarvakat rakjon. Edit nagyravágyó asszony, aki férjéből minisztert szeretne csinálni és mert most a földmivelés­­ügyi miniszter bukóban van, ennek a tervnek akarja megnyerni a nagy befolyású Ivándyt, ez pedig Fekete Bertalan hugába, Malvinba szerel­mes és az ő elnyerése kedvéért szövetkezik Edittel. Ezt mindenki látja, annyira, hogy egy másik kép­viselő, Pisztráng Adolar, akinek politizáló mániá­jával Edit szintén szövetséget kötött, amely pak­tum első pontja szerint Pisztrángék miniszterré teszik Fekete Bertalant, második pontja szerint pedig ezért Pisztráng Adolár kapja Fekete húgának a kezét, tehát ez a Pisztráng, mihelyt Ivándy belép a szalonba, rögtön a paktum meg­sértéséről kiabál: csak Fekete nem érti meg a helyzetet és mikor Ivándy felajánlja neki támo­gatását, nyersen elutasítja őt is, meg a kilátásba helyezett miniszterséget is. A továbbiakban ugyanez a félreértés perpetuálódik, azzal a változattal, hogy Fekete, aki eleinte jelentékte­lenségének tudatában álmodni se mert a mi­niszteri tárcáról, most már csak azért is mi­niszter akar lenni, továbbá húga, aki sze­relmes Ivándyba, szintén azt hiszi, hogy ez sógornője miatt jár hozzájuk és csalódott szí­vére Pisztrángnál próbál írt keresni, végződik pedig azzal, hogy Feketét a miniszterelnök a leg­közelebbi miniszterválságra vonatkozó ígérettel csöndesíti le, Ivándy meg elnyeri Malvin kezét. Mindez, mint mese, nagyon bonyodalmasan van kieszelve, de Bérczik Árpád leleményessé­gének ez az erőfeszítése a színpadon megle­hetősen erőszakoltnak látszik. Minden úgy tör­ténik, hogy soha sem kell komolyan venni és az egészből az tükröződik, hogy a szerző ugyancsak ártatlan játéknak látja a kormányválságok me­chanikáját. Ez a végső impresszió szerencsésen egészíti ki a képet, amit Berczik Árpádról alkot­tunk magunknak. Mily boldog ember ! Még a politikai szenvedélyek sem nyugtalanítják, hanem legfeljebb annyiban, hogy egy kissé lenézi a kapaszkodókat és megcsipkedi az üresfejűeket. Ez dicséretére válik ízlésének, de valamelyes kevés anyagot szolgáltatott da­rabjának. A közönség mindazonáltal nagy melegséggel nyilvánította rokonszenvét Bérezik szeretetre­méltó tehetsége iránt. Egy-egy elmés kijelen­tését nyílt színen is megtapsolták, felvonások után pedig sokszor hívták a függöny elé. Az előadás a színház néhány kitűnő erejét fog­lalkoztatta, a részéről azonban nem mutatott valami elismerést érdemlő gondosságot. Ahogy a vendégek Fekete Bertalanné szalonjába betódulnak, az csak a legnagyobb ren­dezői ártatlanság mellett eshetik meg. A szereplők között Csillag Teréz elragadó kedvességének és tökéletes beszélő művészeté­nek ragyogó pazarságával játszotta Editet. (S .­­ Gyula Fekete szerepében ma is pompás jellemalakítást mutatott be ; R­á­k­o­s­i Szidi széles elevenséggel játszotta a politikába bele­őrült özv. Pisztrángnét, míg Rózsahegyi Kálmán a fia szerepében volt nagyon mulat­ságos, valamint kiérdemelte az elismerést P­a­u­l­a­y Erzsi, Dezső József, P­e­t­h­e­s Imre, B­o­r­o­s­s Endre és Náday Béla is. S. E. (*) Lindi Camilla búcsúja. Másodszor énekelt s elbúcsúzott ma este L­a­n d­i Camilla a hang­verseny-idény közönségétől. Ahogyan rendesen lenni szokott, kevesebben voltak a búcsúnál, mint a fo­gadásnál, de talán, ha nem is olyan hangos, ha­nem melegebb és őszintébb volt a taps. Pedig a boszúság érzete meglátszott a nagy művésznőn, akinek az egyénisége nemcsak olyan mélységes mint az óceán, hanem olyan hirtelen változó is. Láthatólag küzködött az első pillanatban, össze­­szorítva száját, erőlködött, hogy sarkon ne fordul­jon s ott ne hagyja a hálás publikumot — a há­látlanok miatt, akik a múltkori nagy ovációk után olyan áruló módon maradtak el a mai estélyről. Aztán a kötelességteljesítés gondolatának szempillan­tása alatt elsimultak arcán a kemény vonások, meg­nyílt az ajka s— olyan csodaszép, színes, meleg hang a Landi Gamilláé, h­ogy önönmagát is boldoggá teszi vele. Hangjának hatalma alól önmaga se tudja kivonni magát, állva a pódiumon: arcizmai­val, testének hajszálnyi elhajlásával megrajzolja a szöveget, a leányt, akiről danol, a férfit, aki rajong érte, az erdőt, a tavaszt, a a kis kunyhót, mindezt megrajzolja, aztán hangjá­nak színével befesti a képeket, életet önt beléjük s egyszerre egyek vagyunk mind: művésznő és kö­zönség. S Landi Camilla, aki sarkon fordulni akart, egy órával később a már állva tomboló publikum tapsaira maga ül a zongorához s szilaj lelkének minden erejű érzésével, szinte táncoló tak­tusban, úgy énekli bele a közönségbe a Carmen habaneráját, hogy önmaga is ragyog az ex­­tázistól . . . Minden nagy művész hang­timbrejének meg van a maga kifejezése. Ez az az egyéniség, amely lázra ragad irántuk. Hogy csak a legutóbb itt jártakat említsük: Calve az élet örömtüzét hordja a hangjában, ez a legjellegzetesebb Színe, A­rold­­s­o­n­n­a­k a parasztos melancholia, B­a­r­b­i­­nak a mélységes fájdalom, L­á­n­d­i Camilláé , a szenvedélyes elkeseredés, a forrongás. Hangjá­nak mélysége a legnagyobb is, de ez nem elég, valami izzó vibráció van benne, amitől meg­borzad, aki olvasni tud a hangokból. Panasz nélkül való az a paszs­ózus hang, de rémes szenvedésekről tud beszélni. Nagy akkor is, amikor a finom báj kifejezésének szolgálatában áll, de akkor igazán nagy és ellenállhatatlan hatású, amikor az alsó re­gisztereken át — pedig alig nyitva ki száját — nős­tény tigris módjára a szenvedélyt interpretálja. A nagy művésznőt legalább jövőre, visszavárjuk. ..­­.) ( Kü­ry Klára fellépései. K­üry Klárát, aki eredetileg csak a «Rátartós királykisasszony» busz előadására szerződött a Népszínházhoz. Vidor Pál igazgató a darab rendkívüli sikere következtében arra kérte fel, hogy a nagy népszerűségre jutott mesejáték huszonötödik előadásáig, még estéekint játsza el a címszerepet. Ehhez képest K­iry Klára még csak négyszer lép fel a Népszínházban : vasárnap, hétfőn, kedden és szerdán, amikor egy­szersmind a «Rátartás királykisasszony» huszonötö­dik, jubiláris előadása lesz. Ezzel az előadássa, a művésznő más kötelezettségeinek következtében, befejeződik K­ü­r­y Klára népszínházi vendég­játékainak első ciklusa. (*) Jótékonycélú előadás az Operában. Gróf Batthyány Gázáné és Damjanich János özvegyének védnöksége alatt az Operah­ázban tar­tandó műkedvelői előadásra vonatkozólag tegnap délután a Nőképző Egyesület zöldfautcai díszter­mében értekezletet tartottak. Az értekezzen a rendezőség élén álló Grúz Albertné és báró Rado­­sovichné meghívására­­ a következő úrhöl­­gyek vettek részt: Özvegy gróf Batthyány Géz­áné, Algya Sándorné, Alkár Emilia, Bol­gár Ferencné, Bothos Gyuláné, Bálint Sándorné, Bayer Béláné, Beniczky Lajosné, Bernáth­ Gézáné, Basch Gyuliné, Csiky Kálmánné, ifj. Cséry Lajosné, Dárday Sándorné, Emich Gusztávné, Elek Pálné, Fabinyi Gyuláné, Gervay Pálné, Ktellebrand Já­­nosné, nemeskéri Kiss Vilmosné, Kilényi Béláné, özvegy Lovassy Ferencné, Lászlóffy­­ Istvánná, Mészáros Mihályné, Marcali Henrikné, M. Hra­­bovszky Julia, Neumann Anniimé, Oroszt­ Fü­­löpné, Papp altábornagyné, Rohonczy Guidóné, Rosenberg Aranka, Szende Dárday Olga, Szájbély Kálmánné, dr. Szenk Gyuláné, Selerér Józsefné, Schwartz Félixné, Szőllőssy Istvánné, Szluha Ist­vánná, dr. Spett Ferencné, Thék Endréné, Tirscher Ernőné, Wéber Ottóné, vásárhelyi Wodianer Hu­­góné, Vay Albertné és Zobány Jenőné. Az előadó programmpontjai közül kiemelkedik az élő sakkjától­, amelyet Maróczy Géza fog ve­zetni, s amelyben az előkelő körök ünnepelt szép­ségei vesznek részt. A sakkjátszmán kívül még sok érdekes, meglepő szám lesz a műsoron s a közön­ség körében már is nagy az érdeklődés az estély iránt, melyet január elején tartanak meg. (*) A Szinnyei Merse kiállítása. A Nemzeti Szalon e hó 8-án délelőtt 10 órakor nyitja meg ünnepélyesen Szinnyei Merse Pál kollektív­­kiállítását. (*) Magyar Színház. Holnap, szombaton este és vasárnap, január 8-án délután a «Huszárvér!» kerül színre a Magyar Színházban. Vasárnap este «A hajdúk hadnagyá»-t adják. 5 Tudomány és irodalom. Jókai emlékezete. — A Petőfi-Társaság nagygyűlése. — Budapest, január 6.'' A Petőfi-Társaság mai nagygyű­ését elhunyt elnökének, a nagy költőfejedelemnek,­­Tokai Mór emlékének szentelte. Az egybegyült díszes közönségnek nagy gyönyörűséget nyújtott a kiválóan értékes programm minden pontja, amelylyel a társaság kegyeletét rótta le. H Herczeg Ferencnek, a társaság új elnöké­nek költői megnyitó beszéde, Ábrányi Emil mesteri tanulmánya, S­z­á­v­a­y Gyula gyönyörű ódája és Al­i­k­s­z­á­t­h Kálmán remek felolvasása tette méltóvá a mai nagy­gyűlést Jókai emlékéhez. A nagygyűlést ma délelőtt tíz órakor tartották meg az Akadémia dísztermében, nagy közönség előtt. A nagygyűlést H­e­r­c­z­e­g­ Ferenc, Jókai örököse az elnöki székben, nyitotta meg szép beszéddel: . . . Az aránylag még ifjú Petőfi­ Társaságot — mondta — az elmúlt esztendőben érte eddigi életének leg­nagyobb gyásza, midőn elvesztette halhatatlan nevű elnökét. Jókai halálával véget ért a Petőfi-Társaság gondtalan aranykora. Az ő elnöksége könnyűvé tette a munkánkat.. Neve magában véve irodalmi­­pro­gramm volt, mely fényt, tekintélyt, célt és tartalmat adott a Társaság életének. A Társaság céljaként már Jókai sem az irodalom irányítását, hanem az irodalom népszerűsítését tűzte ki. Ez a legfőbb érdeme Jókainak, mint a társaság elnökének. Jókai Mór halálával lényeges változás állott be a Társaság életében. Azzal a tudattal foglaltam el új helyemet, hogy a társaság égboltján Petőfi szelleme mellett vezérlő ikercsillag­ként gyulladt ki Jókai emléke. Minden gondolatunk törjön ma feléje a kegyelet szárnyán, minden sza­vunk hulljon babérlevelekként a friss sírjára. A viharos tapssal fogadott beszéd után Szína Tamás titkári jelentését nyomtatásban osztották szét. Ez szintén Jókai halálának szomorú híra­dásával kezdődik. Mint a Petőfi-Társaság vezetőjé­ről, szól róla. A titkári jelentés megemlékezik még H­erczeg Ferenc megválasztásáról, Szász Géza haláláról, Vas Gereben, Féczesy József és Tóth

Next