Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)

1905-02-13 / 1045. szám

1­6/ 1905. február 13. Jest'GOETT&FJT MTAGYAV'-Or Ígi szervezett szakmák munkásai az általános sztrájk fegyveréhez nyúlnak. Szocialista vezérek véleménye szerint Buda­pesten mintegy 100 000 ipari munkás van, akik közül legalább is 80.000 fog az álta­lános sztrájkhoz csatla­kozni, miután pedig, ha egy gyár 100 munkása közül 80 eltávozik, az üzemet fentar­­tani lehetetlen, a munkaszünete­lés a fővárosban általá­nos lesz. Az egyes gyűlésekről a következő tudósítá­sokat kaptuk : Kőművesek gyűlése. Mintegy 3000 kőműves gyűlt egybe a Baross­ utca 45. sz. alatti k­erthelyiségben. Elnök S­ü­t­t­ő József, jegyző G­á­r­d­o­s Sándor, szónok pedig M­a­k­k­a­i Sándor volt, aki azt fejtegette, hogy ha a munkás­ság a jelen körülmények között nem tesz semmit, h­ogy egyedül csak önmagát okolhatja, ha a válasz­tási törvény megalkotásánál ismét mellőzik. K­n­i­t­­telhoffer Káro­l a munkások gazdasági hely­zetével foglalkozott s kimondotta, hogy tavaszszal megkezdik ismét a sztrájkokat helyzetük javítása ér­dek­ében s a harc addig meg nem szűnik, amig a munkaadók hajlandók nem lesznek tisztességes feltétel mellett szerződést kötni. Szabók gyűlése. A szabómunkások délelőtt 10 órakor gyülekeztek a Plasztikon vendéglőben. S­z­a­l­a­y Endre arról beszélt, hogy bármily áldozattal járjon is, a népnek most ki kell küzdenie jogait. Azután a szabadelvű pártot bírálgatta, amely majdnem negyven évi ura­ma alatt a népet teljesen elnyomta. A jelenlevő rendőrtisztviselő az éleshangú bírálat miatt fel akarta oszlatni a gyűlést, ami ellen zajosan tilta­koztak. A gyűlés a határozati javaslat elfogadásával rendben ért véget. A nyomdászok a Vigadóban tartottak rend­kívül népes gyűlést, amelyen több mint 2000 nyom­dász volt jelen. A gyűlés elnöke Rothenstein Mór volt. Gyürey Rudolf terjesztette elő nagy tetszés mellett a határozati javaslatot, azután G­r­ü­n­f­e­l­d Sándor indítványozta, hogy a gyűlés fejezze ki rokonszenvét az orosz munkástestvérek­nek, akik szintén küzdelmet folytatnak emberi jo­ga­kért. Kéri a gyűlést, hogy a cári tömeggyilkosság fölött megbotránkozásának adjon kifejezést. — Schwarz Ambrus beszéde után az indítványt s a határozati javaslatot elfogadták s a Marseillaise éneklése mellett oszlottak szét. Vas és fémmunkások gyűlése. A leglátogatottabb volt a mai gyűlések között a vas és fémmunk­áoké a Kü­ső-Váci után, amelyen m­it­­egy 6000 munkás jelent meg. A gyűlés elnöke Maj­dán József, jegyzője Kovács Balázs volt. R­á­d­i Sándor a tegté­­sebb szavakban ítélte el a szabadelvű párt eddigi uralmát. Utána még M­a­rt­o­s Manó beszélt s végül R­á­d­i Sándor terjesz­tette elő a határozati javaslatot, amelyet nagy lel­kesedéssel egyhangúlag elfogadtak. Ugyancsak népes gyűlést tartottak még a famun­kások (a vig­ utcai Poók-féle vendéglőben) a bádo­gosok (a Baranyi-féle táncteremben) a cementmun­­kásos­ (a Népszínház­ utca 23. szám alatt) és az üvegesek (az Akácfa­ utca 56. szám alatt), ahol mindenütt egyhangúlag fogadták el a határozati ja­vaslatot. r és e közvetetlen megnyilatkozáso­an nem része­sültek a rendezők, ami nem azt jelenti, hogy ők ne érdemeltek ró­la teljes elismerést. Főleg Zerkovitz Emil tb.elnök, Lö­wy Gusztáv alelnök, Beregi Lajos háznagy, Spitzer vál­­tag és L­u­k­á­c­s Jenő, az egyesület lapjának szer­kesztője, érdemelnek dicséretet a hangverseny si­kere érdekében kifejtett telkes munkásságukért, az utóbbi elmésen megírt prológjáért is. Elismerésben kell részes­genünk Szirmai Albertet is, aki a hangverseny énekszámait zongorán kisérte s aki szintén csak a kritikustól kaphatja meg azt, amit a közönség — szokásból — nem adhatott meg neki. Színház és művészet, (1) M­űi­vészhangverseny. Előkelő és gazdag műsorú hangversenyt rendezett ma délután a Vi­gadó nagytermében a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete, jótékony alapja javára. A fő­városi művészek és művésznők legelőkelőbbjei szere­peltek a programmon énekkel és szavalattal, igazi mű­élvezetet szerezve a Vigadó termeit teljesen, a zsúfolt­ságig megtöltő közönségnek. Egymásután vonultak föl Tapolczay Dezső, aki az ő bájos modorá­ban szavalt, Kiss Klára Ábrányiné nagy talen­­tumú tanítványa, aki gyönyörűen énekelte a Szevillai borbély egy áriáját, P­a­p­p Miska, aki Rud­­nyánszky egy költeményét adta elő. Szerepelt még Hegyi Aranka s a Martos-Bahnert új operettjé­ből énekelt az ő szubtilis művészetével, szerepelt Jászai Mari, két számmál is, mind a kétszer magával ragadva a közönséget sza­vának hatalmas erejével, az ő megjelentő előadásának közvetetlenségével. Bájosan adta elő Herczeg Ferenc «Rekvártélvozás» című mo­nológját Csillag Teréz. Nagyon tetszett Bár­dos­s­y hona, Thúry Elemér, R­a­s­k­ó Géza is. A közönség minden egyes számot zugó tetszés­sel fogadott és a szereplőket elhalmozta lelke­sedése minden jeleivel. A tetszés és elism . Tudomány és irodalom. A Kisfaludy-Társaság nagygyűlése. — Csokonai emlékezete. — — Saját tudósítónktól. — Ma délelőtt tartotta meg a Kisfaludy-Társaság ötvenkilencedik nagygyűlését, amelyet Cso­konai Vitéz Mihály emlékezetének szen­telt. A programút minden pontja a száz éve sírba szállt nagy magyar költőt dicsőítette. Ugyancsak a mai nagygyűlésen bontották fel a pá­panyertes művek jeligés leveleit, amelyből V­i­k­á­r Béla és Szikra (gróf T­e­l­e­k­y Sándorné) nevei tűntek ki. A nagygyűlés a kalmából a dísztermet teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség. Ott voltak: Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a társaság alelnöke, Zs­ilinszky Mihály kultuszminiszteri államtitkár, Márkus József főpolgármester, báró Eötvös Lóránd, az Akadémia elnöke, S­z­i­­­y Kálmán, az Akadémia főtitkára, S­z­a­l­a­y Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója és a társaság tagjai csaknem teljes számban. A nagygyűlést Beöthy Zsolt elnök nyitotta meg a következő szép beszéddel: Tisztelt közönség! Mai ünnepi közgyűlésünkre melyet a Társaság és közönségünk szíves üdvözlé­sével ezennel megnyitok, nemcsak azért sereglet­tünk egybe, hogy szokás szerint számot adtunk egy évi munkásságunkról, hanem,­ hogy kegyelettel áldozzunk a magyar költői szellem egyik legere­­­­delibb és legbájosabb képviselőjének emléke előtt. Ha áttekintjük irodalmunk te­rjulása korának egész költészetét, a múlt század elejéig, alig vonhatjuk kétségbe, hogy munkásai közül Csokonai volt a legnagyobb tehetség. Költészete értékének kortár­saihoz való viszonya tekintetében az utókor nem adott igazat sem Kaz­iczynak, sem Kölcseynek. Alakját annál közelebb érezzük szivünkhöz s annál fényesebbnek látjuk, minél inkább a távol ködébe vesznek a régi irodalmi ellentétek egyoldalú, szempontjai. Kései dicsőségét keservesen kellett megfizetnie. Attól a naptól, melyen szegény anyja karjai közül elszakadt, addig a napig, melyen most száz esztendeje, szülőföldje pihentetve karolta át, attól a naptól, midőn az ősi debreceni kollégium kapuja zordonan bezárult mögötte, kitaszítván őt a világba, addig a napig, melyen az iskolának ódon falait dicsőségének reáíradó fényében fürösztötte meg : a sors csak csalódást, csak megalázást, csak keserűséget osztott bolyongó, végezhetetlen útjára. Emellett Írván bölcseleti költeményét, a természet­­törvényéből várta a piros hajnalt, mely világosságot és meleget fog árasztani körülötte. De ez a saját nevének jövő dicsőségébe vetett hite nem meríti ki le­kének a következő időkben látó prófétai mozza­natát. Egész képzeletében eleve csíráztak, jelent­keztek, forrottak a jövő magyar költészetnek vezető eszméi. Azonban pályája, amelyben a vándor deák, vándor tanító és vándor lantos pályája egyesülnek, amint lelkében kö­tészetté olvadnak a dévai csínyek és fenséges eszmélkedések, pályája még­sem volt vigasztalan. Hite a nemzeti és emberi haladásban, a nemzeti és emberi életen uralkodásra hivatott igazságnak elkövetkező győzelmében megvigasztalta őt. Egészen bizton várta ezt a diadalt, az új csöndjében, ri­deg és szegényes szobájában, pislogó faggyúgyertyája mellett.­­ Ezután összehasonlító is­mertetést nyújt a költő és kortársai, szintúgy későbbi nagy poétáink között. Ebből a vi­ágból álmodta Cso­rnai a Széchenyi, Kossuth, Deák világát, a Petőft és Arany vi ágát. Ma nem «egy hiv magyar lantja zokog felette», mint ahogy képzeletében látta, hanem minden magyar szív­bű és hálás szeretettel emlékezik felő­­. A közönség lelkesen megtapsolta az elnököt, az után Vargha Gyula főtitkár terjesztette e­z­ért .Jelentését, amelyből kiemeljük a következőket: A jelentés fölsorolja azokat az irodalmi ünnepe­ket, amelyeken a társaság tavaly részt vett, majd rátér az elmúlt év során át tartott felolvasásokra, amiket a nagyközönség mindig rokonszenves érdek­lődéssel kísért. A társaság levelező tagjai közül kettőt ragadt el a halál. Elhunyt Z­ m i­r J­o­v­i­­n­o­v­i­c­s János és elhunyt Oman Viktor Emánuel is. Még sokkal nagyobb veszteségről is kell beszámolni, Jókai Mór elhunytéról. A tár­saság a költő emlékének külön ünnepé­lyes közülést fog szentelni. A jelentés végül megemlékezik a minap lefolyt tagválasztó gyűlésről, amelyen levelezőtagokká L­e­c­h­n­e­r Grmrét, a jeles német fordítót, Schöldstrom Frigyest, a kiváló svéd írót és Vrehlicky Jaroszlávot, a nagynevű cseh költőt választották. A társaság rendes tagja B­á­r­d Miklós lett. A felolvasások sorát Kozma Andor nyitotta meg, aki Csokonaihoz címü nagyhatású köl­teményét olvasta föl. F­e­r­e­n­c­z­i Zo­tán ült ez­­után a felolvasóaszta­lhoz, hogy Csokonai emlékezete című tanulmányát olvassa föl. A kiválóan értékes felolvasást zajosan megtapsolta a közönség. A programm következő pontjaként Vára­di Antal szavalta el Csokonainak A Tihanyi E­ch­óhoz című költeményét. Végül Pekár Gyula olvasta fel Csokonai vőlegény című kiválóan sikerült elbeszélését, amelyben a Csokonai költeményeiben Lilla néven szereplő Vajda Ju­liót emlékezik meg a szerző. Végül a Dá’yanyertes művek jeligés leveleit bontották föl­­ A Széher-uralommal kitüntetett mű ordítás (Kuiervo) szerzője Vikár Béla, dicséretet nyert Gábor Andor Mistral, Mireio fordításával. A Lukács Krisztina-díjat, amely kisebb regényre volt kitűzve, gróf T­e­l­e­k­y Sándorné (Szikra) nyerte el «Enyém?» című regényével. Az ülés után lakoma volt, amelyet a Conti­­nental-szállodában tartottak meg. * A pozsonyi Toldy-kör közgyűlése. A pozsonyi Toldy-kör ma délután tartó­ta 31-ik évi közgyűlését T­h­a­­­y Kálmán elnök­lésével mintegy száz tag jelen­etében. Me nyitó beszédé­ben T­h­a­l­y meleg szavakkal méltatta a nagy vesz­teséget, mely a kört annak alapitójának és t­szteletbeli elnökének, idősb V­u­t­k­o­vi­c­h Sándornak a múlt hóban bekövetkezett haláával érte. A köz­gyűlés a beszédnek e részét állva hallgatta és Vutkovich érdemeit jegyzőkönyvbe iktat­ták. A mat évi tevékenységről szólva, Tvaly kü­önösen kiemelte a népszerű felolvasások nagy számát és sikerült voltát, melyek rendezéséért ifj. Vutkovich Sándornak és Albert Józsefnek lelkes éljenzéssel köszönetet szavaztat­. A közgyűlés Berzeviczy közoktatásügyi min­sztert a kör fejlesztése érdekében éveken át szerzett érdemeiért egyhangú­lag tisz­eletbeli taggá választotta. A tisztújításnál megválasztották elnökké T­h­a­l­y Kálmánt, alel­­nökké Pávai-Vajna Gábort és L­e­h­á­r Pált. Ezután a közgyűlés T­h­a­­­y éltetésével véget ért. NYILT-TÉR. Ezen rovat alatt közlöttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. cs. és tvr. __ udv. fény­pész, IV., tlivilag-utcza 2. A Kossuth La­­jos-utcza sarkán. Pistinkének, artuarellek olajfestményei­, bármely kia fénykép után Felvételek minden időben. KÖZGAZDASÁG. A Gyárosszövetség közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Buda­pest, február 12. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ma délelőtt 11 órakor tartotta sas-utcai helyiségében Chorin Ferenc főrendiházi tagy enök elnöklésé­vel harmadik évi rendes közgyűlését, melyen a szövetség tagjai rendkívül nagy számban jelen­tek meg. A közgyűlést Chorin Ferenc elnök ezzel « beszéddel nyitotta x mejt»

Next