Független Magyarország, 1905. március (4. évfolyam, 1061-1091. szám)

1905-03-06 / 1066. szám

regnek háború esetén való akcióképességében nincs mit kételkedni. Ezek az intézkedések a közös hadsereg költség­vetését jelentékenyen alább szállítanák, míg mindkét állam honvédségének budgetje emelkednék. Ennek fedezésére szolgálnának—tekintettel a bekövetkezendő gazdasági különválásra — a vámbevételek. Tíz éves átmeneti időt kellene megszabni, úgy hogy minden évben a vámbevételek tizedrésze (amelyek 1967-ben 10 milliót, ma pedig 112 millió koronát tesznek ki) a közös bevételekből kihasíttatnék és a szerint, amint egyik vagy másik államhoz folyt be, az osztrák vagy a magyar államköltségvetésbe utaltatnék. Tíz év után pedig a közös kiadások az újonckontingens számarányában tíz évről tíz évre ki­számítandó kvótakulcs szerint lennének viselendők. Ezt az átmeneti időt kellene a birodalom mindkét felének bázisul venni. Minden közös, Ausztria és Magyarország közt létező szerződések, essenek össze ezzel a terminussal. Kereskedelmi szerződé­sek, érem egyezmény, bank privilégium, vám- és kereskedelmi szövetség, kvóta stb. Ha mindkét parlamentben a kormányok ezt a ja­vaslatot úgy terjesztenék be, hogy ez a leg­utolsó kiegyezés, és hogy 1897-ben mindkét állam az önálló vámterület alapján rendezkedik be, akkor az egész akció parlamentáris jóváhagyás mellett folyna le és a nyolc év óta tartó krízis végre megszűnne. Az osztrák magyar monarchia nagyhatalmi állá­sából ez némit feladna, — de ezt a sorsot Fran­­cia- és Oroszországgal együtt viseli, «*» azonban a német birodalommal való politikai szövetsége által léte és hatalma messze időkre biztosítva van. Budapest, március 5. A vezérlő-bizottság ülése. A szövetke­zett ellenzék vezérlő­ bizottsága e hónap 7-én, kedden, délelőtt tíz órakor a függetlenségi párt helyiségeiben értekezletet tart. A disszidens képviselők értekezlete. A disszidens képviselők e hónap 7-én, ked­den, délután 6 órakor a Pannónia szállóbeli klubhelyiségükben értekezletet tartanak. Gróf Andrássy Gyula Budapesten. Tőketerebesi távirat jelenti: Gróf Andrássy Gyula hétfőn este Budapestre utazik. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt szervezkedése. A Barabás Béla elnöklésével meg­alakult VII. kerületi függetlenségi és 48-as párt százas végrehajtó­ bizottsága tegnap értekezlete tartott, melyen Földiák Gyula és Lóránt Dezső felváltva elnököltek a távollevő Barabás he­lyett. A jegyzői tisztet B. Virágh Géza töltötte be. A bizottság elhatározta, hogy március hó 15-én, mint a kerület legújabb hatalmas pártja lép először a nyilvánosság elé, amikor is nagyszabású ünnepélye­ket rendez, melyeknek helyéről, idejéről és pro­­grammjáról idejekorán értesíti a kerület polgáságát. Határozatba ment, hogy a százas végrehajtó bizott­ság kiegészítendő kétszáz tagra és ezeket a helyeket a társadalom minden rétegéből bármiféle élethivatású polgárával a kerületnek fogják betölteni Végül húsztagú előkészítő bizottságot választottak az ügyek ideigle­nes intézésére, mely bizottságnak a tagjai lettek: Földiák Gyula, Lóránt Dezső, Schubert Arnold, dr. Varságh Zoltán, Hatvani Károly, dr. Szendeffy Aladár, dr. Somogyi Lajos, dr. Tausz Jakab, Földes Géza, Havas Tivadar, Meyser Sándor, Gonda Samu Horn István, dr. Bernfeld Izsó, Kiss Ernő, Serényi Miksa, Friedrich Ferenc, dr. Aczél Sándor, Gilányi János és B. Virágh Géza. TÁVIRATOK. Az orosz-japán háború, Pétervár, március 5. A pétervári távirati ügynökség jelenti e hé 1-ről reggel 6 órakor. Tegnap folytatták a japánok a rohamot állásainkra Mukdentől nyugatra. A középen estig lőtt a tüzér­ség. A japánok ezután még megrohanták Sahepunt és elértek a drótakadályokig, de visszaverték őket. Kahadaliszannál lévő balszárnyuukat Istegráf eladta a japán gárda,­­dr.*. Ma reggel 4 órakor visszaverték tizedik roham­támadását. A Gutulin-szorosnál tegnap vissza­verték a japánok összes támadásait. Az ellen­­ség mindenütt súlyos veszteséget szenvedett. Ma a jobb szárnyon dúl a tüzérségi harc. Pétervár, márcz. 5. A Pétervári Távirati Ügynökség tudósítója még azt jelenti Mukdenből 4-éről, hogy reggeli 4 órakor kez­dődött a küzdelem a Mukdennél lévő állásokban Nogi tábornok hadosztálya ellen. Tüzérössztüzeink ma sokkal erősebbek voltak, mint teg­nap. A Sabo mellett lévő állásokon nem történt vál­tozás. A balszárnyon a japánok nappal nem intéz­tek ostromot. Az utolsó támadást, a Gutaimnál tör­tént 13-ikat reggel 8 órakor visszaverték. A Putiloy- dombot egész nap ostromágyukkal lőtték. A vasúttól jobbra a japánok megtámadták Liancsanput, melyet előőrseink kemény küzdelem után elhagytak. Pétervár, március 5. Sturopatkin tábornok 4-iki távirata jelenti: A Mukdentől nyugatra lévő oldalon az éjjel nyugod­tan telt el. Tegnap csapatunk a mukden-szinmings­tini után, Tasitakotól öt versztnyire északnyugatra egy nyugat felől jövő ellenséges csapattal üt­között össze. Seregünk jobb szárnyáról sem érkezett hír. Szahudzipau felől reggel ágyutűz hallható. A középpel szemben csend van. Csak a Szabetunnál lévő csapat ellen intéztek tá­madást a japánok, miközben kézi gránátokat szórva, csúsztak előre erősítéseink drótkerítéséig. Azonban ágyútűzzel mihamar visszaverték őket anélkül, hogy sikerült volna a kerítéseket megrongálniuk. A jobb szárnyon a Kandak­szan mellett lévő állásban a japán gárda folytatta tegnap este és éjjel heves támadásait. Reggel 4 órakor visszaverték a tizedik támadást. Sáncaink előtt halommal hever­nek a japán holttestek. Az ellenség tegnap délután beszüntette a Gutulin pozíció ellen való támadását, de azt hiszik, hogy este újból megismétlik. Az orosz hadsereg balszárnyán tegnap megszűnt az ütközet. Ez idő tájban visszavonuló félben levő japán csa­patokat vettek észre a Kudjadzu mellett levő állásokkal szemben. A tegnapi ütközetekben meg­­sebesült Satilov tábornok és Gaiko alezredes. Ma a jobb szárnyunkat megkerülő ellenség előőrsét — mukden—szinmingtini út és a Hunho között, Mukden állomástól nyolc versztnyire észrevet­ték. Ma napkeltekor a japánok evették Su­­hudzsaput, de előbbre nem nyomultak. Heves küzdelem után a japánok Landsanput is bevet­ték. Az ellenségnek a Szahetun mellett lévő állás ellen ma reggel 5 órakor megkezdett elő­renyomulását feltartóztatták és az ellenséget előőr­­zünk lövöldözése visszaszoritana. Tegnap este 11 óra körül és ma éjjel 1 óra tájban megtá­madták a japánok a Putilov-dombot, de min­dig visszaverték őket. Az ellenség reggelig ismételte heves támadásait a kandakistáni vi­déken lévő állásaink ellen reggel nyolc óra­kor az utolsó, 13-dik ütközetet visszaverték, miközben a japánok sokat veszítettek. A gutulini állás ellen éjjel két támadást intéztek, mindkettőt visszaverték. Legszélsőbb bal szárnyunkon az éjjel és nappal viszonylag csendesen telt el. A Kuviacu­­nál lévő csapatrészek éjjel részben előrenyomultak. Pétervár, március 5. A Pétervári Távirati Ügynökség jelenti Muk­­denből tegnapi kelettel: Mukdenben tegnap óta erősen folyik a harc. A japán előőrsök vonala Mukdentől kilenc kilométerig terjed ki a síksággal párhu­zamosan. A japán lövegek a császársíroktól 4 kilométernyire robbannak fel. Különösen a nagy terjedésű kínai falvakat lövöldözik, melyek egye­dül képeznek támaszpontokat e nagy, minden fe­dezet nélküli síkságban. Egész nap versenyez az orosz tábori tüzérség a japánnal , és egy­mást elárasztják shrapnelekkel. Időközönként az egész látóhatár füstben áll a shrapnelek robbanása következtében. Az idő tiszta. FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1905. március 6. L'.yi TM tmii tui i, nii 1 Csokonai emlékezete. — Az egyetemi ifjúság ünnepe — Budapest, március 6. Csokonai Vitéz Mihálynak, a nagy magyar poétának születése századik évfordulója alkalmából, vasárnap délelőtt gyönyörű ünne­pélyt rendezett a budapesti tudományegyetem tanári kara és ifjúsága. Az ünnepély a köz­ponti egyetem hatalmas kupolatermében folyt le, amelyet az ünnepélyre délszaki növényekkel­ gazdagon ékesítettek. Az ünnepély kezdete előtt szorongásig megtelt a terem díszes, előkelő közönséggel, melynek sorában D­e­m­k­ó György rektorral az élén ott vett az egyetem egész tanári kara s képviselve volt a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaság és számos más irodalmi és művé­szi egyesület. A debreceni Csokonai Kör részéről Bakonyi Samu országgyűlési képviselő és ifjabb Komlóssy Artur jelentek m­eg. A közön­ség legnagyobb részét azonban szép asszonyok és lányok serege képezte, akik pompás toilette-jeikben ragyogó képet mutattak. Tíz óra után pár perccel zendített rá Kéler B. Csokonai­ nyitányára az egyetemi zenekar, amely után dr. D­e­m­k­ó György, az egyetem rektora mondott gondolatokban gazdag megnyitó beszédet. Ezután ifj. Lányi Ernő szavalta el Gulyás Józsefnek sikerült alkalmi költeményét, amelynek utolsó strófáját itt közöljük: »Isten veletek . . . Mellem oly nehéz ., Hideg van . . . Szobám homályba vész. Gyöngülök, érzem ... Hajh, ti fényes álmok, Tavaszi hajnal . . . Lillák 1 . • A szép virágok Isten véletek! . . . Hogyha meghalok, Egy könyet értem és hullajtsatok: Próféták sorsa álmokat hirdetni, Próféta voltam — de nem értett senki. Ezután Beöthy Zsolt, egyetemi tanár, a­ főrendiház tagja, a hallgatóság tomboló ovációja­ közben lépett a pódiumra s az ifjúsághoz intézett szózat formájában mondta el szépséges emlék-, beszédét. Dicsőítette Csokonai idealizmusát, amely nem adt ugyan rögtön kenyeret, de mindenesetre rugója a halhatatlanságra praedestináló cselekedeteknek és alkotásoknak, s erőforrása a nemzetek haladásának és boldogulásának. Kívánja, hogy a magyar ifjúság is ily értelemben fogja fel és ápolja Csokonai mun­kás idealizmusát. Az egész hallgatóság, de különösen az egyetemi ifjúság tetszése és rokonszenve hatalmas tapsvihar­ban tört ki a közszeretetben álló, tudós professzor iránt. Beöthy Zsolt remek beszéde után R. Ma­ró­t­h­y Margit, a Magyar Színház tagja szavalta el Csokonainak a «Reményhez» című szép elégiáját, viharos tetszés mellett. M­a­d­a­i Gyula olvasta föl ezután «Csokonai és Lillája» című tanulmányát. Az igaz szeretettel és gyakorlott kézzel megirt értekezés, mely Csokonai szomorú szerelmének lélektani és történeti rajza, nagy hatást tett a jelenlevőkre. K e n e d i c­h Kálmán, a Népszínház tagja Lavottának és Csoko­nainak *A tihanyi echóhoz* című örökszép dalát és Lengyel Dezső egyetemi zenekarvezető két sike­rült dalát énekelte el. K­ó­c­z­é Antal, a magyar művész­ cigány csodálatos brilliáns technikával ját­szott el pár gyönyörű régi magyar nótát. A derék művész alig tudta fogadni a közönség tetszésnyilvá­nításait. Végül dr. Heinrich Gusztáv tanár rövid be­széddel, melyben azt fejtegette, hogy az irodalom és művészet bajnokait, mint akik a legtipikusabb és legzseniálisabb kifejezői a nemzet szellemében, érzületében gyökeredző nagy törekvéseknek­­— hi­vatakozva Csokonai szomorú sorsára — meg kell becsülnünk és tisztelnünk kell mindenkor , meg­köszönvén a közönség érdeklődését, a közreműkö­dők sikerült szereplését, berekesztette a fényes sikerű ünnepélyt.

Next