Független Magyarország, 1905. június (4. évfolyam, 1151-1179. szám)
1905-06-24 / 1173. szám
10 — Jelenet a Pasteur-intézetből. (Megtörtént.) A pesti idegenforgalom vékonyka folyása egy angol házaspárt vetett el közénk a napokban. Sorra látták a nevezetességeket, háromszor végigbaktattak a Duna-parton, a parlamentbe is bementek volna, ha jegyhez jutnak, de mert jegy nem akadt az alkotmány vásárjának nagy délelőttjén, beérték egy hasonnemű intézménynyel, a központi vásárcsarnokkal. Mikor innen kijöttek, azt mondta nekik valaki, hogy itt van közel a Pasteur-intézet, nézzék meg azt is. Hát megnézték azt is. Bemutatkoztak, természetesen angolul. Mondjuk így: — John Upstairs és neje. Erre természetesen azonnal akadt az intézetben kalauz, aki tört németséggel, de törhetlen áldozatkészséggel sorra mutogatta az angol kollégának és nejének a derék intézet nevezetességeit. Mert hogy csak orvos lehet az érdeklődő, az természetes. Így hát inkább csak jelbeszéddel magyarázta a tudós titkokat, melyekbe csak az orvos-látogatóknak nyílik betekintés. A szérum-készítést, a beoltást. A laboratóriumban valami kísérlet folyt épen. Egy feljavított szegény kis házinyulon koponya-lékelést végeztek az orvosok. ■ Az angolok persze ezt is kíváncsian nézték. Főleg az asszonyka tanúsított meleg érdeklődést. A tudomány fehér kötényes állat hóhérai szaporán végezték a kínos műtétet. A fúró kegyetlen csikorgással haladt bele az eleven állattestbe, de a nyulacska meg se nyekkent. Azonban — puff! se szó, se beszéd — a mi angolunk végigvágódik a padozaton. Konsternáció, gyors elsősegély, hidegvíz borogatás, hitvesi simogatás, végre kinyitja szemét a szomszéd szoba divánján, ahol végigfektették. — Jobban van már, kolléga úr? — kérdik tőle. — Yes, csak múló rosszullét. — És... és gyakran elő szokott fordulni ez az ideggyöngeség önnél, kolléga úr?’ — Nem, szólt az angol, de a hideg veríték ott gyöngyözött a homlokán. — Ha szabad kérdeznem azonban, mért méltóztatik engem kollegának szóltani ? — Hát Ön nem orvos! — Dehogy is vagyok orvos. Gyapjú-kereskedésem van. — Gyapjú-kereskedése ! Mért nem mondta mindjárt ? Akkor persze, hogy nem mutatták volna meg a «kollega urnák» a trepanatiót s derék angolunknak nem kellett volna egy rosszulléttel megfizetnie a Pasteur-intézet iránt való meleg érdeklődését. — Talpra magyar. A torontáliak a napokban gyönyörű égi tüneménynek voltak szemtanúi. Este kilenc órakor kígyóalakú égi test jelent meg a látóhatáron, amely körülbelül tíz percig vakító fehér fénynyel világított, aztán két részre szakadva lassan elhomályosodott. A tüneményt a babonás nép isteni intésnek tartja. Egyik torontáli lap ezeket írja a természeti csodáról: «A napokban az egész délvidéken s igy Torontálban is különös égi tüneménynek voltak tanúi a lakosok. Este kilenc óra tájban ugyanis az égbolt nyugati felén kigyóalaku égitest jelent meg. Mintegy tiz percig vakitó ezüstfehér színben tündökölt, majd kigyószerü mozgást végezve, két részre szakadt s tisztán látható T. M. betűk alakját vette föl. Ebben a két betűformában még vagy három-négy percig fénylett s azután lassanként elhalványulva, szétfoszlott. Még nem lehetett tudományosan megállapítani, hogy az égi tünemény meteor vagy üstökös ténye volt-e, de a magyar lakosság körében szent meggyőződésként hirdetik, hogy a T. M. betű az égen azt jelenti: «Talpra Magyar» s Petőfi és Kossuth lelke szólítja az égből a magyarokat talpra.» — A svare gell brigadéros. Ébredőben a nemzet önérzete, fáj ez a k. u. k. ármádia generálisainak, igyekeznek hát megtámasztani az osztrák uralom rozoga védőbástyáját. Nem az első köztük Hrabár János vezérőrnagy, a 69. közös dandárparancsnoka, aki a napokban a békéscsabai helyőrséget vizsgálván, szégyenletes parancscsal tette a nevét gyűlölte. A csabai helyőrségben szinmagyar fiók szolgálják a hazát, magyar és magyar érzelmű tisztek vezetése alatt. Magyar lévén a legénység, bizonyos vezényszavakat a német mellett magyarul is használtak. Talán enyhitettek a Dienstreglementen, amelyet megcsontosodott osztrák szellemben szerkesztettek meg s ezt az enyhítést hallotta a feketesárga brigadéros, aki három napig vendége volt a csabai garnizonnak. Szombaton reggel jött, de már délután kiadta a legszigorúbb rendeletet: a legénységet csak német nyelven kell kommanderozni, a legénységgel csak német nyelven lehet és szabad érintkezni ! Parancs , parancs, a békéscsabai helyőrség vakon engedelmeskedett a svarcgelb szónak. Ez a Hrabár nevű ember épen a mostani időkben viselkedik így. Ez a Hrabár nevű ember könnyen és rövidesen kirepülhet ebből az országból! — Pest megye a Kossuth-szoborra. Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye annak idején közadakozásból elkészíttette Kossuth Lajos életnagyságú képét, amely most a vármegye székházának üléstermét díszíti. A bőkezű adakozás folytán azonban 3840 korona fölösleg maradt, amely összesre nézve a megyei közgyűlés legutóbb úgy határozott, hogy fölajánlja a Kossuth-szobor költségeire. — Tömeges balesetek egy fatelepen. Kézdivásárhelyről jelentik : Az Erdélyi Erdőipar Részvénytársaság háromszéki telepein az utóbbi időben nap-nap után fordultak elő nagy szerencsétlenségek, amelyek legtöbbje halálos végű volt. A cég hasztalan teszi meg a legszélesebb körű óvintézkedéseket, nem tud a tömeges szerencsétlenségnek gátat vetni s már a bíróság figyelmét is felkeltette a sok katasztrófa, amelyek legtöbbnyire a fatelepre vezető vasút gondatlanságából erednek. Csak az elmúlt héten hat szerencsétlenség történt, melyeknek áldozatai közül kettő már ki is szenvedett. Bedőházi Áron 27 éves gépmunkás a géprészeket olajozta, közben a gép megindult, a gépszij Bedőházit elkapta s derékban összetörte. Egy nap múlva a Rudolf kórházban meghalt, B ru n a s o Eugénia fadöntéssel foglalkozott több társával. Munka közben egy fa leütötte. Koponyarepedést szenvedett és meghalt. — Tímár Mózes 22 éves famunkás a fák hengergetése közben egy rönkő alá került, amely jobb lábát eltörte. — Boriczán Mihály a vasúton sinvasakat szállított. A vonat a lejtős pályán oly óriási sebességgel rohant, hogy a sinek leomlottak a kocsiról s Boricsán bal karját eltörték. — Gábor Salamon a gyulafalvai telepről a majsaira utazott vonaton. A vonat kisiklott, a kocsik egymásba dőltek s Gábor oly szerencsétlenül esett két összeütközött kocsi közé, hogy életveszélyes sérülésekkel be kellett szállítani a kézdivásárhelyi kórházba. Felgyógyulásához kevés a remény. — A bíróság a legszigorúbb vizsgálatot indította meg a szerencsétlenségek ügyében. — A belügyminiszter és ez alkoholellenes kongresszus. A belügyminiszter valamennyi törvényhatósághoz körrendeletet intézett, amelyben utal arra a nagymérvű erkölcsi, anyagi és egészségügyi romlásra, amelyet az alkoholfogyasztás Magyarországon a legutóbbi időben fölidéz. E mélyreható társadalmi baj orvoslását tűzte ki feladatául a X. nemzetközi alkoholizmus eleni kongresszus, amely szeptember hónapban lesz Budapesten. A miniszter felhívja a törvényhatóságokat, hogy a kongresszuson magukat képviseltessék s az érdeklődést iránta a társadalom szélesebb rétegeiben is felkeltsék, mert az alkoholizmus sikeres leküzdése nem annyira állami intézkedésektől, mint a helyes belátásra bírt társadalmi tényezők vállvetett működésétől várható. — Stadler érsek betegsége. Sarajevóból táviratozzák, hogy Stadler érsek súlyosan megbetegedett. Stadler, aki Strossmayernek volt a segédpüspöke, a magyaroknak elkeseredett ellensége. Nyolc esztendeje él a szerajevói érseki székben, ahová szintén a vasgyarfaló Strossmayer segítségével jutott. — Postások gyűlése. A posta- és távirótisztviselők segítő és nyugdíj-egyesülete tegnap tartotta meg közgyűlését a vármegyeház nagytermében, melyen mintegy hatszázan vettek részt. A közgyűlésen elhatározták, hogy az egyesületet kettéválasztják és pedig úgy, hogy a kincstári személyzet külön nyugdíjegyesületet alakít s külön egyesületük lesz a postamestereknek is. Ezt a mindkét félre nézve egyaránt értékes határozatot Siket Traján postatanácsos indítványára hozták, aki a kérdés tanulmányozására kiküldött huszonötös bizottság elnöke volt. A kincstáriak nevében Demény Károly postaigazgató, a postamesterek megízásából pedig Horváth Károly járult a javaslathoz. Mihelyt az új alapszabályokkal elkészülnek, rendkívüli közgyűlést hívnak egybe, melyen végleg elintézik a kettéválást. — A német trónörökös nem tud németül Nekünk magyaroknak nem sok szükségünk van arra, hogy fájdalmas példákat hozzunk föl, mikor az uralkodócsalád nem érti a nemzete nyelvét. Azonban talán sehol sem eshetik olyan keservesen mint nálunk, ahol ezer mellékkörülmény teszisúlyossá ezt a kis szépséghibát. Szinte hihetlennek tetszik hát az a hír, mikor a német birodalmi sajtó ellenzéki részének sajtónyilatkozatai olvassuk, hogy sem a német császár, sem trónörökös nem tudnak németül. Kisült pedig ez a kellemetlen titok a házassági gratulációkat megköszönő levelekből, amelyekben a trónörökös halomra rótta össze a gramatikai és stilisztikai hibákat. A császár még mindig jobban tud németül, mint a trónörökös. A németeknek még mindig megvan a vigasztalásuk, hogy legalább annyira, amennyire tudnak a saját népük nyelvén. De nekünk mi legyen a vigasztalásunk ? — Magyar ügyvéd öngyilkossága Amerikában. Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy dr. Szentirmay Elemér temesvári születésű 24 éves ügyvéd Amerikában, Niagara-Fallsban fejbelőtte magát és meghalt. Most kitudódott, hogy az előkelő családból származó fiatalembert szerelmi csalódás kergette a halálba. Három évvel ezelőtt megismerkedett egy özvegyasszonynyal, megszerette és feleségül kérte. Az úriasszony azonban nem szerette a boldogtalan fiatalembert és másnak ígérte a kezét. Szentirmayt ez teljesen lesújtotta. Elhatározta, hogy elbujdosik. Március hó elején el is indult külföldi útjára. Először Berlinbe, majd Londonba ment, onnan pedig a Finnland nevű személyszállító gőzössel elindult New Yorkba, ahol a Staate Street 3. számú menházban vett lakást. Megérkezésekor mindössze húsz dollár volt nála, amiből tizennyolcat rögtön letétbe helyezett. Pár nap múlva elköltözött onnan, de később megint visszajött a menházba. Feledni nem tudott sehogysem. Naponkint írogatott imádottjának hosszú leveleket, amelyekre rendszeresen válasz is érkezett. Az édesanyjának pedig csaknem mindennap küldött egy-egy kábelsürgönyt. Az özvegy levelei utóbb lassan kint elmaradoztak. Egyszer aztán megérkezett a legutolsó levél is, amelyben csak ez állt: — Nem vagyok többé özvegy, Anna. Szentirmay Elemérre ez a rövidke levél olyan hatást tett, hogy öngyilkosságra határozta el magát. A menházban azt mondta, hogy hazautazik Európába. Valójában azonban Niagara-Fallsba ment, ahol végre is hajtotta szándékát. A Niagara-zuhatag mellett agyonlőtte magát. Egyik zsebében imádottja aranyráméba foglalt miniatűr arcképét találták, a másikban pedig kis csomagot, amelyre angolul az volt írva, hogy ne bontsák fel, hanem temessék el holttestével együtt. Valószínű, hogy a csomagban az özvegy levelei voltak. Az öngyilkosságról az ottani rendőrség a new-yorki konzulátus útján értesítette a főkapitányságot, amely a múlt héten közölte a gyászos hírt Szentirmay Baross utca 30. alatt lakó hozzátartozóival. Mostohaapja, Wéber Ottó kúriai bíró azonnal intézkedett, hogy a tragikus véget ért fiatalember holttestét elégessék. Hamvait hazahozatják. — Változások a Vatikánban. A giardi bíborost, a szentszék gazdasági prefektusát, mint Rómából táviratozzék, a pápa fölmentette állásától s helyére Della Volpe bíborost nevezte ki. A napokban meg fog válni állásától a vörös pápa, a Propaganda prefektusa, Gotti bíboros is, aki e rendkívül fontos állásra, melyben Ledohovszki bíboros halála óta működik, gyöngének bizonyult. Tudvalevő, hogy a pápaválasztásnál Gotti egyik legerősebb ellenfele volt X. Piusnak. — Elhalasztott kivégzés. Chicagóból jelentik : Az asszonygyilkos Hochnak, kit ma kellett volna kivégezni, kérésére büntetésének végrehajtását elhalasztották julius 28-ára. TIJ'GGETLEN MAGYARORSZÁG 1905. junius 24.