Független Magyarország, 1905. október (4. évfolyam, 1272-1302. szám)

1905-10-26 / 1297. szám

1905. október 25. ■FÜGGETLEN KEAGYARORSZA­9 ■HMNttriaHMtti — Vilmos császár Drezdában. Drezdából táviratoztak. Vilmos császár ma délelőtt ideérkezett. A pályaudvaron Frigyes Ágost király és János György herceg fogadta. Szívélyes üdvözlés után, melynél az uralkodók megölelték és megcsókolták egymást, a feldíszített utcákon keresztül a kastélyba hajtattak. A prágai után a császárt a városi hatóságok üdvö­zölték. Beut­hier főpolgármester beszéddel üd­vözölte a császárt, melyben kijelentette, hogy a csá­szár látogatása annál nagyobb örömet kelt, mivel a szomorúság napjai után a nap újra felragyog és a súlyos gazdasági depresszió ködfátyola, mely a­ fővá­rost és az országot elborítja, oszlani kezd. Ha a császár bölcs és erőteljes politikájának, úgy mint az elmúlt év súlyos napjaiban a jövőben is sikerül a béke megőrzése, remélhető, hogy a szász nemzet a király kormányzása alatt egy boldogabb jövőnek néz elébe. Vilmos császár fogadására a pályaudvaron Borwin mecklenburgi herceg, valamint az egész szász mi­nisztérium is megjelent. Beuthier polgármester üd­vözlő szavaira a császár azt felelte, hogy őszinte köszönetet mond a nagyszerű fogadtatásért, amelyben a város részesíti. Mindent, ami csak hatalmában áll, el fog követni,­ hogy Szászország jólétét előmoz­dítsa. Különféle ünnepélyek alkalmából jelent már meg a drezdai királyi palotában és különösen örvend, hogy a mai napon is itt lehet, amelyen oly örvendetes ok vezérli ide. Részt vett a szász királyi család min­den örömében, minden bánatában. Különös örömmel veszi tudomásul, hogy a gazdasági téren Szászország nagyban virágzik. A császár megjegyezte : Igyekeze­tem állandóan a béke fentartására irányul, mire egész erőmet, minden munkámat fordítom. A csá­szár végül arra kérte a főpolgármestert, hogy tolmá­csolja érzéseit és közölje a drezdai polgársággal azt az örömet, amelyet a fogadtatás felett érez, melyben részesítették. Drezdából jelentik: Vilmos császár a szász trónörökösnek a fekete Sas-rendet adományozta. A császár azonkívül látogatása alkalmával számos ki­tüntetést adományozott. A király Vilmos császárt a 3. szász vértesezred tulajdonosává nevezte ki. — Miksa császár gyóntatója. Párisból jelentik, hogy tegnap meghalt L­a n­u s­s­e, Miksa császár volt gyóntatója. Lanusse a legutolsó pilla­natig Miksa császár mellett volt s a császárság tör­ténetéről hír szerint nagyon érdekes emlékiratokat hagyott hátra. Lanusse ezeket az emlékiratokat vég­rendeletében Ferenc ,J­ó­z­s­e­f királynak h­agyta s ő rá bízta annak eldöntését, vájjon nyilvánosságra jussanak-e. — A lippei trónörökösödés­ Lipcséből táviratoz­zék . A lippei trónöröklés kérdésében a választott bíróság a ciszterföldi ág javára döntött. György Schaumburg-Lippei herceg levélben üdvözölte Lipót gróf régenst. —­ A józsefvárosi plébánia betöltése. A józsefvárosi katholikus választópolgárok felhívást bo­csátottak a fővárosi bizottsági tagokhoz, melyben dr. M­e­­­z­k­e­r József megválasztását kérik. A felhívást 1216-an írták alá. A választás november 8-án lesz. — Konti József temetése. Ma délelőtt kísérték utolsó útjára Konti Józsefet, a magyar zeneszerző művészet nagy gyászára elhunyt komponistát, a rákos­keresztúri új zsidó temetőben. A végtisztesség szomorú, esős őszi időben jutott ki a szívbe kapó melódiák mesterének, mintha az elmúlása miatt hulló körívek, lennének az esőcseppek. Rossz volt az idő, de a jó ember utolsó útjának kísérete, a barátok, művésztársak és tisztelők sokasága egészen megtöl­tötte tizenegy órára a temetőnek feketében pompázó halottas csarnokát. Az volt bár a halott kívánsága, hogy egyszerű legyen a temetése, a délszaki növények közt felállított egyszerű fekete koporsóra sűrű virágtakaró borult. Gyö­nyörű koszorút helyezett a ravatalra Konti nagy sikere színhelyének, a Né­p­s­z­í­n­há­z­nak a személy­­zete és zenekara, Vidor Pál és neje, a K­i­r­á­l S­z­í­n­h­á­z, B­e­ő­t­h­y László és családja, az Oper­a­h­­á­z, a Magyar S­z­í­n­h­á­z, a S­z­í­n­­p­a­d­i Szerzők Egyes­ü­l­e­t­e, a Fi­l­h­a­r­­m­ón­i­a­i T­á­r­s­u­l­a­t, a L­i­p­ó­t­v­á­rosi K­a­­szinó, B­l­a­h­a Lujza, V­erő György, R­óna József, Márton Miksa és neje, Pászto­r Árpád, Zoltán Jenő és Sándor, Nádor Kálmán és sokan mások. A gyászoló gyülekezetben ott volt Budapest három operett-színházának majdnem valamennyi tagja, V­i­d­o­r Pál és felesége, Beöthy László és fele­sége, L­e­s­z­k­a­y András, F­e­l­d Zsigmond, az Operaház és a Nemzeti Színház képviselői, Hock János orsz. képviselő, R­o­t­­h­a­u­s­e­r Miksa, Márton Miksa, N­­e­tt­a­i Jenő, Pásztor Árpád, M­árkus József és a neje, Butty­ka­y Ákos, Gut­hi Soma, Kern Aurél, F­á­y Nándor és még nagyon sokan az író- és művészvilágból. . . A gyászszertartást az egyházi kórus éneke kezdte, amelynek befejeztével dr. Hevesi Simon rabbi mondott mélytartalmú, szép gyászbeszédet. Ezután Beöthy László, a Király Színház nevében bú­csúztatta a halottat, elmondva, hogy az ő zenévé vált lelke túléli a koporsóját s elterjed majd minden­felé, ahol csak szépet szerető emberek laknak és Konti emlékének ünnepe lesz minden meleg este, amely az ő kései diadalát hirdeti, vagy olyasvalakinél­ a diada­lát, aki az ő példájából tanul, az ő geniejéből termékenyül meg. A megható szavak után Márkus József be­szélt a «Színpadi Szerzők Egyesülete» és az «Otthona­kor nevében. Az élet nagy színjátékának, — mon­dotta — vége. Következik a finálé. Konti, aki annyi , szép finálét irt, az utolsót rosszul csinálta. Meghalt Konti. De a levegőn álzengő szárnyakon leszáll hozzá a színpad múzsája és átviszi a halhatat­lanságba. Hogy elhangzott ez a búcsúztató, az operett-színházak egyesített zenekara a «Mert oly borús ...» kezdetű gyászdalt énekelte el, majd a jóbarátok kivitték a koporsót a sírhoz és könyekig megható volt, amint ebben a szomorú aktusban az elhunyt egyetlen fia, Ödön, segédkezett. A sír mellett a­ Népszínház nevében Szirmay Imre mondott utolsó búcsút, megkapóan jellemezve Kontit, hogy jó barát, költő és filozófus volt egy személyben. A művészi egyéniség izzó kohójában fölolvadt gyarló földi lénye. Bohém volt, lángész volt. Szívének belsejében visszavágyott az elhagyott régi fészekbe, a Népszínházba. Más volt azonban megírva számára a csilagokban: elmúlott. A tel­kekbe markoló szavak elhangzásával a három ope­rett-színház egyesített kórusa énekelt, egy gyászdltalt és elhantolták a sírt. Hullott az őszi eső és hullott a szemekből a köny.* ■ Özvegy Konti Józsefné és Ödön fia mindazok­nak, akik a temetésen bucsúztató beszédet mondot­tak, akik részvétüket fejezték ki és a Nép-, a Király- és Magyar Színház énekkarának ezen az útán is meleg köszönetet mond. A­lioubet Madridban, M­a­d­r­i­d­b­ó­n távira­toztak . Loubet elnök tegnap este 7 órakor a francia nagykövetség épületében Alfonz király tiszteletére ebédet adott, amelyen Károly Fe­r­­dinánd bajor herceg, M­o­n­t­e­r­o Rics miniszter­­elnök, miniszterek és más főm­éltóságok is részt vet­­tek. Loubet a következő pohárköszöntőt mon­dotta : Sire ! Köszönöm szívességét, hogy elfogadta a meghívást, amelyet önhöz intéztem. Országom nevé­ben köszönetet mondok felségednek, hogy alkalmat adott arra, hogy szép hadseregét megcsodálhassam. A mai katonai szemle bebizonyította, hogy felséged joggal büszke lehet csapataira. A spanyol nemzet békeszeretetében teljesen rábízhatja magát impozáns katonai erejére. Egész szívemből felségedre és a spa­nyol hadseregre emelem poharamat. Erre A­l­­­o­n­z király ezekkel a szavakkal­­ vá­laszolt : Elnök úr ! A legnagyobb örömmel hallgattam be­szédét, amely újabb megerősítése annak az igaz ba­rátságnak és nagyrabecsülésnek, amely nemzeteink szívét összeköti. Igaza van önnek, ha azt mondja, hogy a nemzetek békéje, mely az emberi haladásnak legfőbb célja, ma a fegyveres erőn, mint a legbizto­sabb alapon nyugszik. A spanyol hadsereg, amely a mai szemlén bizonyságot tett, arról, hogy,mily, érték­­rejlik hemic, teljes mértékben méltányolja annak a megtisztelő véleménynek az egész súlyát, amelyet ön róla mondott. A hadsereg nevében köszönetet mondok önnek ezért a kedvező ítéletért, amely rám nézve annál értékesebb, mert kitörölhetetlenül él emlékemben az a kitűnő tartás, amelylyel a francia hadsereg a chalensi táborban és a vincennesi szemle alkalmával előttem bemutatkozott. Az ön egészsé­gére emelem poharamat. Ürítsen poharat velem együtt úgy az egyik, mint a másik nemzet fegyvereinek di­csőségére, arra, hogy mindegyik hazafiasságtól át­hatva, mindenkor szem előtt tartsa előbbi dicső tet­teit, amelyek a világtörténelem lapjain oly fényesen vannak megörökítve. A tegnapi ünnepségeket díszelőadás fejezte be a feldíszített spanyol színházban. Mindkét államfőnek élénk ovációban volt része. Az előadás végén a zene­kar a Marseillaiset és a spanyol himnuszt játszotta. Alfonz király és Loubet elnök ma a Prado­­múzeumot látogatták meg. Itt említjük meg, hogy egy párisi lap szerint az angol kormány meghívta Loubet elnököt, hogy látogassa meg Gibraltárt, amire az elnök állí­­tólag azt felelte volna, hogy alkotmányos kötelessége október 30-án a parlament megnyitásán jelen lenni. Madridból táviratozzák a párisi lapoknak, hogy a színház­téren tegnap este két anarchistát és pedig a francia származású Cordeillert és egy spanyolt a barcelonai francia konzulátushoz beosztott titkos­rendőr kezdeményezésére letartóztattak. Hír szerint a letartóztatottaknál sem fegyvert, sem bombákat nem találtak. Más lapok jelentése szerint a letartóztatott anarchisták egyike svájci származású. Alfonz király és Loubet elnök Rouvier miniszter­­elnök kíséretében vadászatra ma reggel Riofrioba utaztak. — A poliklinika bemutatása. Ma volt a poli­klinika Szövetség­ utcai új házának hivatalos bemuta­tása a székesfőváros meghívott vezető közegei előtt. A vendégek élén Halmos János polgármester je­lent meg, akit Sámuel Lázár alelnök üdvözölt. A polgármester és a nagyszámú előkelő vendégsereg apróra megnézte a poliklinika modern berendezését, majd a történt bemutatás után Halmos János a fővá­ros nevében megköszönte az egyesület meghívását és a szenvedő emberiség érdekében azt kívánta, hogy ezen emberbaráti intézmény az új otthonában is az eddigi eredménynyel fejtse ki áldásos műkö­dését. — Cyrill nagyherceg­ és a cár. Megírtuk, hogy a cár Podjedonoszcev, a szent­ zsinat fejé­nek rábeszélésére G­y­r­i­ll­ nagyherceget házassága miatt szigorú büntetésben akarta részesíteni, mint­hogy az ortodox egyház tiltja a házasságot nagy­bátya és unokah­uga között. A cárné is ezen a véle­ményen volt és az udvari miniszter már elküldte a hivatalos lap nyomdájába a cári rendeletet, amely nemcsak a hadsereg kötelékéből rekeszti ki Cyrill nagyherceget, de rangját és címét is megvonja, évjá­radékától pedig megfosztja. Ekkor Wladimir nagyherceg, a cár nagybátyja, levelet írt a cárnak, hogy minden állásáról lemond, ha Cyrill nagyherce­get megbüntetik, így aztán éjjel 2 órakor utasították a hivatalos lapot, hogy a rendeletet ne közölje. Cyrill nagyherceg különben, ugy látszik, nem vette nagyon szivére a cár neheztelését s kiutasítását. Há­tat fordítva Oroszországnak, egyedül a családi bol­dogságnak szenteli idejét. A nagyherceg feleségével együtt tegnap Koburgból a Riviérára utazott.­­ Az Erzsébetvárosi Fü­g­g­etlenségi Kör ma este tagjainak élénk részvétele mellett vacsorát ren­dezett, amelyen Lovászy Márton, Lengyel Zoltán és Sümegi Vilmos országgyűlési képviselők is jelen voltak. A vacsora keretében Lovászy Márton Bartha Miklósról gyönyörű emlékbeszédet tartott, amelyben Bartha politikai és publicisztikai szereplé­sét méltatta. Utána Földes Géza iskolaigazgató mon­dott beszédet az aktuális községi választásokról. Utána Sümegi Vilmos képviselő beszélt. Majd Ferenczy Károly műegyetemi tanár szólott, meg­emlékezvén Bartha Miklósról. Lengyel Zoltán kitar­tásra buzdította a kerület polgárságát s vázolva a mai politikai helyzetet, kifejtette, hogy csak két párt lehetséges ma Magyarországon: hazafiak pártja és a hazaárulók pártja. Reméli, hogy a kerület választó­polgárai között nem fog akadni egy sem, aki a haza­árulók pártjába lépne. Az est folyamán még számos felköszöntő hangzott el. — Református teológiai tanár Amerikában. A dunamelléki ref. egyházkerület elhatározta, hogy az amerikai egyházak, illetőleg lelkészek között folyó súrlódások elsimítására megbízottat, küld ki. A vá­lasztás dr. Antal Géza tanárra esett, aki családos­tól a napokban kelt a hosszú útra. A tanár Bécsben való rövid megállapodás után Roterdamba, onnan Londonba megy s Liverpoolban száll hajóra, hogy Amerikába vitorlázzék.

Next