Függetlenség, 1905. február (18. évfolyam, 21-24. szám)
1905-02-05 / 21. szám
K(?c*k©fiiét. Február 5. Vasárnap.W ill. évf. 21-ik sz cím. Előfizetési ár: rtslyaea ,iazn»z hfrav* liftra 70 fillér. Negyedévre . L’-— K. Pi-lerre . . 4-— K Egy szám 2 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: II. tized, Lejtenteza. 324- szám■ ■ . POLITIKAI LAP. A FÜGGETLENSÉGI 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. Előfizetési ár: Vidékre pesten küldve Egy hóra . " Ki Negyedévre !"1 . Félévre Egy szám 2 fillér, Fiók-kiadóhivatal: I. tized, Két templomhoz, reform, bazárépület 10. sz. Felelős szerkesztő : Tömöri Jenő. Főmunkatárs: Fritz Imre. Főszerkesztő : Szappanos István Ellenzévi szövetkezés. Irta: Kecskeméti Vilmos. A folyó év első napjaiban feloszlatott országgyűlés szövetkezett , ellenzéke a hazafias szándéktól sugallt és becsületesen teljesített munka elégedett önérzetével ülhet össze kedden, hogy számot adjon a nagy nyilvánosságnak politikai sáfárkodásáról. A szólásszabadság veszedelme és a benne veszélyeztetett magyar alkotmányos szabadság védelme tömörítette egy táborba az eladdig különböző pártállásokban, különböző elvekért küzdött ellenzéki képviselőket. Az ellenzéki pártok, a függetlenségi párt, az újpárt, néppárt s a dissidensek ideiglenesen kikapcsolták politikai tevékenységükből az ellentétes pártdogmákat s a szövetkezés által hatványozódott egész erejüket egyetlen közös feladatra öszpontositották, — arra a feladatra, amely minden hazafias párt programmjában közös : az alkotmány megmentésére. A szövetkezett ellenzéki pártok első kézzelfogható sikere abban mutatkozott, hogy lehetetlenné tették a régi országgyűlésen a lex Dániel alapján és szellemében való tárgyalásokat. S midőn a Tisza-kormány inkább belement az országgyűlés törvénytelen feloszlatásába, sem hogy visszahelyezze a szólásszabadságot megillető alkotmányos jogaiba, akkor az ellenzék — a szövet- tkezés jegyében — odajárult a minden törvények eredeti jogforrásához, a nép hez és tőle kért példás jogorvoslatot a kormányon garázdálkodók jog- és törvénybontása ellen. A nemzet. Ítélt. S ez az ítélet kimondotta, hogy nem a darabantok kiverése becstelenítette meg az ősi magyar alkotmányt, hanem a szabadelvűpárt által rendezett 1904. novemberi képviselőházi komédia, amely önös párthatalmi célból csúffá akarta tenni a parlamenti szólásszabadság alkotmányos biztosítékait. A nemzet ítélt. S ez az ítélet a választópolgárok politikai meggyőződésének minden illetéktelen kormányhatalmi befolyásolása dacára is: marasztaló lett a Tisza-kormányra s egyben fényes erkölcsi elégtételt szolgáltatott a Tisza-kormány megbuktatására szövetkezett ellenzéknek, — igazolván eljárásának hazafias, jogos és szükséges voltát. A lefolyt képviselőválasztások fényes eredményeiben megnyilatkozott népakarat: tiszta, értelmes magyarsággal beszél. Azt mondja, hogy az ország 413 választókerületéből mindössze 134 választott szabadelvűpárti képviselőt Más szóval: a népakarat leszokította a cselekvés teréről a 35 év óta halhatatlannak kürtött szabadelvűpártot és ezzel egyúttal világos kifejezést adott azon óhajának is, hogy helyette a szövetkezett ellenzék vegye kezébe a kormányzás gyeplőjét. Annál is inkább, mert arra való hivatottságát bebizonyította a szövetkezett ellenzék már a feloszlatott parlament végső nehéz napjaiban is, amidőn egy pillanatig sem habozott rálépni a legradikálisabb ellentállás útjára. A szövetkezeti ellenzéknek tehát nincs oka, de joga sem lehet kitérnie az események parancsoló fordulata elől, amely őt helyezte a politikai cselekvőség homlokterébe. Aki rombol, arra hárul az újraépítés kötelessége is. Mikor a szövetkezeti ellenzék régi képviselő-tagjai s azok is, akik mint új emberek a szövetkezeti ellenzék zászlója alatt küzdöttek és győztek a választásokon, többséget kértek a néptől Tisza István kormányrendszerének megbuktathatására, ugyanakkor hallgatólag magukra vállalták azt a kötelezettséget is, hogy ha sikerül elbuktatniuk a Tiszakormányt, úgy a régi züllött rendszer helyébe egészséges, becsületes kormányzatot építenek. Nos hát a választópolgárok bizalma többséghez juttatta a szövetkezett ellenzéket , tessék ebből a képviselőknek levonni a becsületes politikai consequenciákat. A szövetkezett ellenzéket képező TÁRCA. Ne hervadozzál . . . Ne hervadozzál, kis virágom, Hogy lesz tavasz, ha te beteg vagy ?... Selymét a pázsit minek hajtja, Ha te nem futkározhatsz rajta? — Ne hervadozzál, kis virágom ! Szép szemedet ha te lehunynád: Sötétség lenne a világon ... Akkor a nap minek nevetne: S minek hinnék én az egekbe? — Szép szemedet ha te lehunynád! Mosolyogj hát, édes virágom, Rügyeznek még az orgonabokrok ... Fán, füvön Isten ujja Játszik, Minket se hagy ő el sokáig!... — Mosolyogj rám, édes virágom ! Szabolcski Mihály. Kegyes pártfogás. Irta: Révész Ernő. Nagykereszthyné ,akkor már özvegy volt és a „Felebaráti Szeretet“ című jótevő nőegyesületnek az elnöke. Azóta — úgy hallom nem rég — díszelnöke lett. A nők személyválogatás nélkül gyakorolják az ő példaadásának a lábanyomában a jót. Az alapszabályok szerint — ámbár ott sokkal szebben van megmondva — az Isten előtt mindnyájan egyenlők lévén, magunk se különböztessük az embereket. Csak azt vizsgáljuk, hogy ki szorul istápolásra, ne firtassa a könyörületes szív, hogy ki mifajta imádságos könyvből dicséri a mindenek Urát. Két csemetéje került akkortájt a gymnasiumba ugyenegyszerre. Az idősebb fiú sokat betegeskedett, azért érte utal a tanulásban az öcscse, aki másfél évvel lehetett nálánál fiatalabb. A nagyságos asszony nevelőfélét keresett a fiuk mellé: nagyobb diákot, hetedik-nyolcadik osztályosat. A hetedik osztály főnöke, Balás Imre, járatos volt a házhoz. A tisztelendő atya különben a legnépszerűbb piarista, aki már sok szegény, jó diáknak szerzett nevelőséget és ugyancsak ő a rendház egyházi szónoka is. Ámbár bizony rág nem hallottam felőle, meglehet, hogy az ő ékes beszédű szája örökre elnémult azóta. Elég az ahhoz: Nagykereszthyné a ház kitűnő barátjához fordult diákért. Ez az iskolai esztendő elején történt. Pár nappal azután, hogy Balás tisztelendő úr az első szónoklatát mondotta el nekünk, felsőbb osztályosoknak. Buzdított bennünket szorgalomra és számtalan példázással tanította, hogy szeretnünk kell egymást nekünk, embereknek. Mivel mindnyájan testvérek vagyunk, egy atyának a fiai. Ne keresgéljük a nemzetiséget, akkor már sok aradmegyei oláh fiú járt a szegedi gymnasiumba és nagyon sok torontáli német gyerek. Szóval: ne keresgéljük a nemzetiséget és ne bolygassuk a valláskülönbséget. Emlékszem, hogy az ő népies beszédje szerint azt mondotta: az Istennek módja lett volna egy akolba terelni az egész emberiséget, de — lám — az ő kifürkészhetetlen bölcsessége így ítéli jónak, nekünk embereknek hát nem szabad bírálgatni az ő mindenhatóságát. Az ige akként szól: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat szereted. És nincs oda téve, hogy szeresd a veled egy vallást követő felebarátodat. Testvérek vagyunk , legyünk is. Amen. Nagyon épületes szónoklat volt. Utána épen az ő órája következett. Azon kezdte, hogy Nagykereszthyné diákot keres a fiai mellé, akik odakivánkoznak, álljanak föl. Azt már tudta az osztály korábban, hogy a két Nagykereszthy fiúhoz instruktor kerül, mert ezek is beszéltek előbb a dolog felöl s a mi osztályunkban meghányták-vezetették, nem a nyolcadikból keres-e inkább diákot Balás tisztelendő úr, már tudniillik olyan előkelő és gazdag helyre. Hogy oda inkább nyolcadikos illendő. Az egész városban a legkívánatosabb instruktorság volt az. Ámbár a nyolcadikban tiszta küntő